×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 An Endless Sporadic - Magic Machine (2016) 

Megjelent: március 02. csütörtök 00:05
Szerző: pjuan
    Lemezismertetők 

Az An Endless Sporadic egy 2004-ben, a texasi Bellaire-ben alakult - ma már Los Angeles-ben dolgozó - progresszív rock-metál projekt, amit Zach Kamins gitáros-billentyűs és Andy Gentile dobos hozott össze magának (utóbbi ma már nem szerepel a csapatban). Karrierjük játékok zenéinek írásával indult, majd a 2008-as Ameliorate EP és a 2009-es An Endless Sporadic című teljes anyaguk kiadásával épülgetett, de ekkor még nem tisztult le teljesen az elképzelésük...

Aztán Zach Kamins egyedül maradt és mögé állt a Flower Kings és a Karmakanic miatt ismert Jonas Reingold basszusgitáros, akivel életre hívták ezt a második anyagot Magic Machine címmel. Olyan hangszerelésében és felfogásában is komplex instrumentális albumról van szó, amit felfoghatunk egy nemlétező film aláfestésének is. Fúvósok és vonósok is elő-elő kavarognak az energikus prog-metál és a régimódi prog-rock egymásba fonódó kavalkádjában... Ráadásnek pedig Roine Stolt és Jordan Rudess is besegített a srácoknak, hogy a végeredmény el is jusson mindenkihez, akit érdekel ez a vibráló és érdekes műfajú album!



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!




Elsőként az jutott az eszembe - a szerencsére a bandcampen teljes egészében meghallgatható - albumról, hogy "Na, valahol itt kellene tartania a Dream Theater-nek manapság, és nem ott, ahol"... Ugyanis szövevényes megoldások kavarognak az egész albumon, bátor hangszerelések és izgalmas stílusok-közötti ugrándozás szerepel minden dalában, néhol túlzottan messzire eső, széles váltásokkal, de ezt tudjuk be Zach Kamins fiatalságának... és inkább dicsérjük meg azt a hangszeres és dalszerzői tudást, ami az első hangtól az utolsóig, jól kivehető a műsorából!

Ugyanis van itt minden, ami ott is kéne, hogy legyen, de nincs... Komolyzene, ami például a The Departure nyitányában - és később is - csak felugrik mutatóba, hogy végül vibráló és régimódi prog-rockot, - bravúros gitárszólókkal - komplex metálos erőszakot és romantikus zongoraetűdöket is megmártsanak ebben a nagyon szélesre tárt, de mindvégig érdekes merítésben! És a lemez izgalmai csak itt kezdődtek el... A címadó Magic Machine játékos komolyzenéje, úgy megy át nagyívű - végül viccelődő - jazzes prog-rockba, illetve mindezt bedaráló metálba, hogy közben az ember nem a túlzott váltások nehézkességének problémáit keresgéli, hanem vele próbál tovább és tovább gondolkodni... Mindezt aztán űr-rockban és pszichedeliában is megáztatják a Galactic Tactic-ban, de ez már tényleg csak habot nyom a torta tetejére, jó bőségesen...

A Finding The Falls prog-metálos erőszakossága elsöpri az útból a kétkedőket, akik a közben fel-feltűnő jazz-pop-rockos részek miatt hadakoznának a filmszerűen epikus stílus-váltások miatt... Komplexitás és komolyság után jöhet egy kis lazaság és komédiázás is... A The Assembly ezzel próbálkozik, amibe a fúvósok és a vonósok is szervesen képesek bekapcsolódni, miközben a komolytalanul komoly, furcsán vegyes témákat a metálos hangszereléssel is tovább képesek vinni... Olyan ez, mintha Mike Oldfield a digitális ambient helyett prog-metállal próbálkozna, sikeresen!

A mai komolyzene legfőbb problémája, hogy a kortárs szerzemények nagyon-nagyon kevés embert érdekelnek, mindenki a régi klasszikusokat szeretné hallani... Az Agile Descent fiatalos és lelkes kavalkádja valami olyasmi fúzióval próbálkozik, mint amivel a Mahavishnu Orchestra a hetvenes években, az Apocalypse környékén, csak itt a metált is érintik... A Sky Run felnéz az égre... és ott monumentális komolyzenét, elektronikát, ósdi orgonát és dübörgő metált is talál, amit aztán nyolc percig bátran vibrál a szemünkbe. Mondjuk a színpadiasságtól és öncélúságtól simán átesik a ló másik oldalára, de ilyen virtuozitás mellett, ennyi még simán belefér...

A komolyzene és a szintetizátor-pop között keresgéli a kapcsolatot a Through The Fog balladája, amit a végén kissé feleslegesen darálnak be... Aztán a zongoraetűd finomságaiba és a komikus prog-rockba is engednek betekinteni a Sea Voyage-ben, hogy aztán a záró Impulse II olyan monumentális komolyzene és metál között imbolygó műfaj-kavalkáddal zárja le ezt az érdekes albumot, ahogy az elején elkezdték!

Nem tagadom, semmi értelme sincs ennek az egésznek... Csupán vad és kiszámíthatatlan zenével próbálnak elmesélni egy olyan filmet, ami valójában el sem készült... Engem mégis meggyőzött ez a munka, mert a modern - csak a részletek megszámolásával és ebből féligazságokat tartalmazó elméletek legyártásával foglalkozó - világunk lényegét szinte teljes egészében megmutatják közben! Márpedig egy kortárs progresszív albumnak ez lenne ugye az elsődleges és lényegi ismérve! Szóval kedves Dream Theater "agy" John Petrucci, lenne mit tanulni ettől a Zach Kamins nevű fiatalembertől, akinek van bátorsága mindent-mindennel össze-vissza keverni, mégis a végeredménynek - kimondatlanul is - marad fontos mondandója, mondhatni tanítása az egész társadalmunk számára!

10/09





Track lista:

01. The Departure - 05:54
02. Magic Machine - 05:04
03. Galactic Tactic - 03:06
04. Finding The Falls - 05:35
05. The Assembly - 05:14
06. Agile Descent - 04:15
07. Sky Run - 08:54
08. Through The Fog - 04:19
09. Sea Voyage - 02:54
10. Impulse II - 04:27

Közreműködő zenészek:

Zach Kamins - gitár, billentyűs és ütős hangszerek, producer
Jonas Reingold (The Flower Kings, Karmakanic) - basszusgitár
Michael Iago Mellender (Sleepytime Gorilla Museum) - ütős, fúvós és egyéb hangszerek
Navene-K (Animals As Leaders) - dob
Chris Bleth - fúvós hangszerek
Amparo Edo Biol - kürt
Aija Mattson - kürt
Paul Cartwright - hegedű
Mischa Lefkowitz - hegedű
Matt Cooker - cselló

vendégek:
Roine Stolt (The Flower Kings) - gitár (9)
Jordan Rudess (Dream Theater) - billentyűs hangszerek (7, 8)

Lemezeik:

2008 - Ameliorate - EP
2009 - An Endless Sporadic
2016 - Magic Machine

Honlap:
anendlesssporadic.com
facebook.com/anendlesssporadic
anendlesssporadic.bandcamp.com


rovat lapozó


Még, még, még...

Cikkek szövegében utoljára itt említettük: An Endless Sporadic!




 

Ajánló









Ez is érdekelhet

Jess and the Ancient Ones - The Horse and Other Weird Tales (2017)
A 2010-ben, a finnországi Kuopio-ban alakult Jess and the Ancient Ones a harmadik lemezét adja ki The Horse And

Tovább...
Cannibal Corpse - Red Before Black (2017)
Majd' három évtized halálfém, mi kell még, külön regény? Nem hiszem, hogy tiszteletköröket kellene futni az egyik legpatinásabb death metal banda új lemeze

Tovább...
Moonspell - 1755 (2017)
A portugáliai Amadora-ban, 1989-1992 között Morbid God néven indult, azóta Moonspellként működő zenekar manapság a gothic metal egyik legfontosabb előadójának számít. A csapat legutóbb

Tovább...
Kid Rock - Sweet Southern Sugar (2017)
A 46 éves Robert James Ritchie, művésznevén Kid Rock legutóbb 2015-ben adott ki dalokat a First Kiss lemezén, amin tovább vitte a délieknek szánt country-rock-os ömlengést.

Tovább...
Steve Walsh - Black Butterfly (2017)
Az idén 66 éves Steve Walsh a Kansas énekes-billentyűseként lett a műfajának szupersztárja, ahol 1973–'81 és '85-2014 között dolgozott. Énekhangja és stílusa

Tovább...












Klipmánia