Disperse - Foreword (2017) 

Megjelent: március 03. péntek 00:05
Szerző: pjuan
 djent   Lemezismertetők 

A 2007-ben, a lengyelországi Przeworsk-ban alakult Disperse - illetve a benne gitározó Jakub Zytecki - a nemzetközi djent-közösség egyik legtehetségesebb - így vezető - alakja. Az ambientes szinti-popot és a groove-metálos betonozást házasító muzsikájuk eddig két stúdió lemezen volt hallható, utóbbi 2013-ban jelent meg Living Mirrors címmel. Azóta távozott a csapatból Wojtek Famielec basszusgitáros és Maciek Dzik dobos, ami a hosszabb szünetet is indokolja, igaz gitárosuk 2015-ben kárpótolt minket a Wishful Lotus Proof című szóló lemezével. De most végre itt van a folytatás, a Foreword...



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!




A Living Mirrors című lemezüket ma is szívesen hallgatom, az Enigma of Abode című dal például tökéletesen eltalálta az ízlésemnek megfelelő érzelgés-vadulás arányát, még azt is mondhatnám, hogy magamban mindig ehhez a dalhoz szoktam hasonlítom a djent-bandákat... Így aztán nagyon sajnáltam, hogy a lemezt rögzítő felállás ritmus-szekciója időközben odébb állt... És persze szurkoltam nekik, hogy az érkező Bartosz Wilk basszusgitáros és Mike Malyan dobos rendesen felvegye a "tempót" a szellemi vezetőkkel...

Az alapvetően repetitív jellegű djent-et ők két szélsőség közöttiként értelmezik, aminek megvannak a maga szépségei, ha eltalálják a megfelelő arányt. Egyik oldalról Rafal Biernacki énekes édeskés-bánatos hangja és ügyesen kommersz billentyűs-elektronikus röpködései, másik oldalról Jakub Zytecki gitáros súlyos és súlytalan témái - no és fékevesztett szólói - adják meg mindehhez a keretet, a ritmusnak pedig követnie kell őket, a két "vezérfonalból" bármerre is fejlődjön ki és vissza az adott téma. Szóval nincs egyszerű dolga az érkezőknek, hiszen a helyes tempókat mindenképp' el kell találni, hogy mindez a szélsőségek közötti ugrálás értelmezhető is legyen.

A Foreword-ot nyitó Stay még arányosnak tűnik, a Living Mirrors is tartalmazott hasonlóan beúszó pop-slágereket, amiket aztán dülöngélve szét is túrnak, de valahogy itt - főleg az énekkel - közben túlzottan törekednek a bánatos mélységre is, a gitárszóló vad kapkodásáról nem is beszélve, ami szinte ketté megszakítja a dalt... Nyilván a srácok kedvelik Pat Metheny munkásságát, a jazzgitáros '97-es Imaginary Day című világzenével, elektronikával és samplerezéssel is kacérkodó lemezének a hatásait (lásd például a Follow Me-t, a The heat of the day-t és a The Roots Of Coincidence-t) könnyű kivenni a Disperse előző és új lemezéből is...

Nehéz a két végletet rendesen összekötni, de legutóbb mégis sikerült... A Surrender fordít egyet a korábbi felépítésen, itt a bravúros és élénk gitártépés adja meg a kezdő löketet, hogy aztán belesüppedjünk - és vissza - a pop-dallamok borongós suttogásaiba... De az igazi szárnyalás a dallamok közül innen is hiányzik, így az emberben hiányérzet marad... Az elvontabb és levegősebb Bubbles is megkapta a maga betonozó gitártémáját, de nekem ez így nem tűnik eléggé kidolgozottnak, ráadásul eléggé átlátszóan is használják a kettősségüket... Hasonlóan sematikus a borongós Tomorrow is, de itt Jakub Zytecki Metheny-ben úszó témái nekem sokkal inkább tetszenek...

A Tether átmegy ambientes funk-pop slágerbe, de a maszatosabb gitár nagyon ízlésesen dülöngél elő a refrénből, a stílusos tempóváltásokról nem is beszélve! Az elektronikát átgondoltan használó, így akár űr-rockosnak is mondható Sleeping Ivy terjengős bukdácsolása bemutatja, hogy a Pink Floyd és az Imaginary Day nincs is olyan távol egymástól, ha jó kezekbe kerül, ráadásul az epikusság kellően drámai betétekben is végződhet náluk. Mindezt aztán megfejelik a Does It Matter How Far? című majd 10 perces témázgatással, amiben a digitális alapokra kedvére való dallamokat is szólózhat a gitáros, de közbevághat a szinti-pop merülős dallama is... Ezzel együtt, a lemez közepéről hiányzik az a fajta durvaság, aminek a végletességétől sokkal inkább működnének is a Disperse dalai...

A rövidke Foreword pár percre visszahozza a nyitány hangulatát, hogy aztán a Neon csilingelve új-hullámozzon be elénk, mint egy különös pop-sláger, amiben a rock-gitár sötétsége és maszatolása is fel-fel tűnik... Aztán a Gabriel-re ideért Steve Vai játékosan emelkedett gitár-röpködése is, amire kiválóan illeszkedik a rekesztő ének és a dalba bevágott érzelgős "merülés" is... Mindezt az emelkedett Kites csilingelő gitár-dallamai és a végső nagy örömzenélés zárja le, instrumentálisan...

Mivel Pat Metheny munkásságából nekem is az Imaginary Day tetszik a legjobban, az ezt az utat követő Disperse is tetszik, de ez a lemez valahogy nem tűnik olyan kifinomultnak és kidolgozottnak, mint a Living Mirrors volt pár éve... A legtöbb dalból hiányoznak azok a súlyok, amik a földön tartották a csapatot... De az legalább jó jelnek tűnik, hogy az új ritmus-szekció képes tartani a tempót a szellemi vezetőkkel, bár az előző album azért ebből a ritmikai szempontból is működőképesebbnek tűnt! Mindenesetre nem rossz ez, csak volt jobb is!

10/08




Track lista:

01. Stay
02. Surrender
03. Bubbles
04. Tomorrow
05. Tether
06. Sleeping Ivy
07. Does It Matter How Far?
08. Foreword
09. Neon
10. Gabriel
11. Kites

Közreműködő zenészek:

Rafal Biernacki - ének, billentyűs hangszerek
Jakub Zytecki - gitár
Bartosz Wilk - basszusgitár
Mike Malyan - dob

Lemezeik:

2010 - Journey Through the Hidden Gardens
2013 - Living Mirrors
2017 - Foreword

Kiadó:
Season Of Mist
Honlap:
facebook.com/disperseofficial
disperseband.bandcamp.com


rovat lapozó


Még, még, még...

kép

Disperse - Living Mirrors (2013)

2013-02-28 00:05:00




 

Ajánló









Ez is érdekelhet

Black Country Communion - BCCIV (2017)
A Kevin Shirley producer ötlete alapján 2009–ben, Los Angeles-ben indult hard-blues-rock szupergroup Black Country Communion a negyedik

Tovább...
Steelheart - Through Worlds of Stardust (2017)
A Steelheart egy 1990-ben, a connecticuti Norwalk-ban alakult hard rock és glam metál zenekar, élén Miljenko Matijevic-csel, akinek a sok oktávos énekhangja sok

Tovább...
Mini Acoustic World - Bartók on Rock (2017)
Egy Mini világ újra írja a történelmet! Valami egészen furcsa dolog történt 2017. október 03-án délelőtt 11 órakor. Egy igazán fantasztikus zenekar

Tovább...
H.e.a.t - Into The Great Unknown (2017)
A 2007 januárjában, a svédországi Upplands Vasby-ban alakult H.e.a.t egy nagyon tehetséges és fiatalos hard rock csapat, rádióknak szánt dallamokkal. A csapatnak legutóbb 2014-ben

Tovább...
Foo Fighters - Concrete and Gold (2017)
A Nirvana egykori dobosa, Dave Grohl '94-ben, Seattle-ben alapította meg saját alternatív rock, post-grunge és hard rock keverék zenekarát, a Foo Fighters-t...

Tovább...




Koncertek 2017. október 17. és 2017. november 02. között:









Klipmánia