Theory - The Art Of Evil (2017, Dionysosrising) 

Megjelent: március 05. vasárnap 18:05
Szerző: Dionysosrising
    Lemezismertetők 

Majdnem napra pontosan egy éve kapott tőlünk néhány elismerő és biztató szót a dán prog-power "débutant" Defecto. Az énekes Nicklas Sonnét akkor lakonikusan csak "fejszaggató hangorkánként" jellemeztük. Nem kis meglepetésünkre (és még nagyobb megelégedésünkre) Sonne most egy újabb formációban kapott lehetőséget a rajongók toborzására. A Theory - egy Odin L. Madsen nevű gitáros vezérletével - nagyjából ugyanott és ugyanúgy helyezhető el a palettán, mint a Defecto: jellegzetesen európai prog-power muzsikát játszanak, nem félve a neoklasszikus és extrémebb műfajok felé való kitekintéstől...



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!




A teljes egészében önfinanszírozott megjelenéssel kapcsolatban, szokás szerint megannyi kritikus kezdte el emlegetni a Dream Theatert és Symphony X-et, de ezek az unásig ismételgetett toposzok - szokás szerint - leegyszerűsítőek és - katonai nyelven szólva - az ún. finom célzás kategóriájába tartoznak (azaz: lövéseiket a cél alá vezetik). Ezzel a fegyvertechnikai zsargonnal mindössze annyit szeretnék mondani, hogy kerülni kell a leegyszerűsítést és a sietség okozta pontatlanságot. A Theory valójában (a fönt említett etalon-értékű együtteseknél) sokkal közelebb áll pl. a Tad Morose örökséghez, de még honfitársuk, Finn Zierler (Beyond Twilight) zenei világához is (itt elsősorban az emészthetőbb pillanatokra gondolok).

Abban történetesen egyetértek más recenziókkal, hogy az együttes hangzásának, a zene emészthetőségének határozottan jót tett volna egy ügyes billentyűs, mint ahogy azt Derek Sherinian rövid vendégszereplése is illusztrálja (Stranger's Descent). Ennek ellenére a The Art Of Evil (a gonoszság művészete) kaphatta volna a The Art Of Debuting (a bemutatkozás művészete) címet is. Egy ilyen erős kezdés után igazán megérdemelnék, hogy kapjanak némi kiadói támogatást is a közeljövőben.

A közös énekes és a stílusazonosság miatt kézenfekvő a Defectóval való összehasonlítás, sőt azt a kérdést is fölveti bennünk, hogy indokolt-e a szellemi és vásárló erők ilyetén megosztása. A több általában jobb, de azért nem mindig és nem mindenből... Nekem a Defecto egy kicsit jobban tetszik, dallamosabbnak és instrumentálisan is izgalmasabbnak tűnik (nyilván a gitárszólókra célzok!), de ez már tényleg egyéni ízlés kérdése.




Track lista:

01. Awakening - 00:50
02. The Art of Evil - 05:11
03. Sea of Damnation - 05:22
04. Demon's Domain - 06:01
05. Strangers Descent (feat. Derek Sherinian - Planet X) - 04:30
06. Frozen - 04:44
07. Liquid Order - 01:17
08. The Escape - 04:52
09. In Silence We Ride - 05:18
10. Catch-22 - 05:11
11. Our Journey - 03:49
12. Skies Are Falling - 06:03

Közreműködő zenészek:

Nicklas Sonne (Evil Masquerade, Section A, Defecto) - ének
Odin L. Madsen - gitár
Esben D. Norgaard - gitár
Kim Mikkelsen - basszusgitár
Martin Kilic (Death Comes Pale) - dob

Lemezeik:

2012 - Breaching Degrade - EP
2017 - The Art of Evil

Honlap:
theorymetal.com
facebook.com/theorymetal
theorymetal.bandcamp.com
Tartuffe, dionysosrising.blog.hu


rovat lapozó


Még, még, még...

kép

Theory - The Art Of Evil (2017)

2017-02-26 00:05:00




 

Ajánló









Ez is érdekelhet

Pentakill - Grasp of the Undying (2017)
A Pentakill egy virtuális zenekar, a League of Legends nevű stratégiai játékhoz készül 2014-óta, nagyon is valóságos power-metál zenével. Az elképzelt csapat elképzelt

Tovább...
Tony MacAlpine - Death of Roses (2017)
Az 57 éve Springfield-ben született Tony MacAlpine legutóbb 2015-ben adott ki szólóban albumot Concrete Gardens címmel. A hozzá kapcsolódó turné viszont elmaradt,

Tovább...
Anubis Gate - Covered In Black (2017)
A dániai Aalborg-ban, 2001-ben alakult progresszív-power metálos Anubis Gate elkészítette a 2014-es Horizons - amiről kétszer is írtunk - folytatását, a sorban a

Tovább...
Dagoba - Black Nova (2017)
A Dagoba nem csak egy képzeletbeli galaktikus "rendszer", hanem egy a franciaországi Marseille-ben, '97-ben alakult groove-indusztriális metálos horda is, akik legutóbb 2015-ben adtak ki

Tovább...
Yes - Union (1991)
Ezen a héten a '68-ban, Londonban alakult Yes életművének az egyik legizgalmasabb produkcióját veszem célba, az 1991-es Union-t, ami a zenekar tizenharmadik nagylemeze volt. A '83-as 90125 az akkor

Tovább...




Koncertek 2017. szeptember 25. és 2017. október 11. között:









Klipmánia