Mike Tramp - Maybe Tomorrow (2017) 

Megjelent: március 07. kedd 00:05
Szerző: pjuan
    Lemezismertetők 

A ma már 56 éves, dán születésű, de amerikai karriert építő Mike Tramp a nyolcvanas években a White Lion énekeseként lett a glam-metál hullám egyik érzékeny hangú sztárja, amit a grunge-felé nyitó Freak Of Nature-ben próbált később modernizálni, de annak a divatnak is gyorsan vége lett. Azóta szóló lemezeket ad ki, a legutóbbit 2015-ben Nomad címmel, stílusát pedig egyre inkább eltolja a könnyen emészthető blues-country-rock felé.

A munkáját egy ideje a szintén dán Soren Andersen gitáros-producer segíti, aki nemrég Glenn Hughes káprázatos anyagát is elkészítette, de most visszatért Mike Tramp mellé, hogy az énekes tizenegyedik szóló lemezét is összerakják, úgy ahogy egy ideje már megszokták...



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!




"A Maybe Tomorrow a tizedik szólólemezem, és már 20 év eltelt azóta, hogy az első megjelent. A dalszerzői stílusom és a hangzásom mindörökké a rockvilágba van ágyazva, és a Maybe Tomorrow lemez sem hagy kétséget afelől, hogy ki is Mike Tramp. Ez itt én vagyok, és mindig is itt is maradok."

Köpönyegforgató és divatokat majmoló főhősünk és a stábja egyre meggyőzőbb blues-country-rock dalokat tud írni. Ezen a lemezen már kijutottak szerintem a liftzene-slágerek jellegtelenségéből, ami az előzőn még fel-felütötte a fejét. A Coming Home a kellő vehemenciával, lendületből kezdi a lemezt, miközben a manapság divatos amerikai stílus-egyveleg minden kötelező elemét és fordulatát is magára húzza, Mike Tramp fiatalosan nyegle énekhangja azonnal felismerhetővé teszi a végeredményt! A rockos gitárral country slágert karcoló It's Not How We Do It szórakoztatóan mutatja be azt, amire manapság Bon Jovi is képes, ami hasonlóságot aztán Spring címmel, billentyűkkel és romantikával is tovább építenek. Aki ezek után érzelgős lassúzásra vágyik, az megkapja a Would I Lie To You-t. Ennek a stílusnak az éneklésében Mike Tramp mindig verhetetlen volt!

A Rust And Dust kissé tompábban, de visszahozza a nyitány vehemenciáját, amire aztán a Leaving One Day dögös blues-gitár riffjeit is rábőgetik, némi westernfilmes romantikával és napfénybe lovaglással vegyítve... Stílusos és egyben figyelemre érdemes minőségű mindez, nagy kár, hogy a Time And Place zongorás költőiségét épp' ez után tették, szerintem ide valami füstölgő puskacső kellett volna... A játékosabb What More Can I Say táncikálása, a Why Even Worry At All stílusos lötyögése, illetve a zongorázgató Maybe Tomorrow érzelgős lassúzása pedig nem alkalmas másra, csak levezetni az addig sem túlságosan felkavart érzelmeket...

Megértem Mike Tramp-ot, hogy miért épp' ezzel a manapság divatos stílussal akar megöregedni, de a folyamatos köpönyegforgatásai miatt, tisztelni nem tudom. Az biztos, hogy Soren Andersennel jól járt, első osztályú gitárosról van szó, bármilyen stílust profin előad, ráadásul arra is képes, hogy visszafogja magát, ha az általa támogatott énekesnek épp' arra van szüksége... De mindez együttvéve sem győzött meg teljesen, így aztán maradok inkább a White Lion régi lemezeinél, ahol a virtuóz Vito Bratta ennél sokkal izgalmasabban volt képes ellensúlyozni és visszafogni Mike Tramp mindent elöntő érzelmekkel előadott közhelyeit...

10/07



Track lista:

01. Coming Home
02. It's Not How We Do It
03. Spring
04. Would I Lie To You
05. Rust And Dust
06. Leaving One Day
07. Time And Place
08. What More Can I Say
09. Why Even Worry At All
10. Maybe Tomorrow

Közreműködő zenészek:

Mike Tramp (White Lion, Freak Of Nature) - ének, gitár
Soren Andersen (Glenn Hughes) - gitár, producer
Morten Buchholtz - billentyűs hangszerek
Jesper Haugaard - basszusgitár
Morten Hellborn - dob

Lemezeik:

1998 - Capricorn
2002 - Recovering The Wasted Years
2003 - More To Life Than This
2003 - Rock 'n' Roll Alive - Live
2004 - Songs I Left Behind
2009 - Mike Tramp & The Rock 'n' Roll Circuz
2011 - Stand Your Ground
2013 - Cobblestone Street
2014 - Museum
2015 - Nomad
2017 - Maybe Tomorrow

Freak Of Nature:
1993 - Freak Of Nature
1994 - Gathering Of Freaks
1998 - Outcasts

White Lion:
1985 - Fight To Survive
1987 - Pride
1989 - Big Game
1991 - Mane Attraction
2008 - Return Of The Pride
Kiadó:
Mighty Music, Target
Honlap:
miketramp.dk
facebook.com/MikeTrampOfficial
miketrampus.bandcamp.com
sorenandersen.net


rovat lapozó


Még, még, még...

kép

Mike Tramp - Nomad (2015)

2015-09-09 00:05:00

kép

Mike Tramp - Museum (2014)

2014-08-24 00:05:00




 

Ajánló









Ez is érdekelhet

Foo Fighters - Concrete and Gold (2017)
A Nirvana egykori dobosa, Dave Grohl '94-ben, Seattle-ben alapította meg saját alternatív rock, post-grunge és hard rock keverék zenekarát, a Foo Fighters-t...

Tovább...
Living Colour - Shade (2017)
A New York-i Living Colour 1984–'95 között a kommersz crossover-pop-rock műfaj egyik legfontosabb alakja volt! A klasszikus heavy torzított gitárjához funkot,

Tovább...
Mobilmánia - Vándorvér (2017)
A Mobilmánia közel egy évtizede halad a Zeffer András által kijelölt úton. A P. Mobil rajongói komoly ellendrukkerei, és maga Schuster Lóri is osztja őket rendesen, amikor csak

Tovább...
Kaipa - Children Of The Sounds (2017)
A '73-ban induló svéd progresszív rocker Kaipa annak idején - a későbbi Flower Kingsből - bemutatkozási lehetőséget nyújtott Roine Stolt-nak, aki 2002-ben - a ma is a csapattal

Tovább...
Lynch Mob - The Brotherhood (2017)
George Lynch csúcs formában van manapság. Nemrég nosztalgiázott pár jó ízű koncertet a Dokkennel, 2017-ben pedig három kiválónak ígérkező lemezen is szerepet vállal...

Tovább...




Koncertek 2017. október 19. és 2017. november 04. között:









Klipmánia