Dionysosrising Blog

 Menü
· Főoldal
· Archívum
· Enciklopédia
· Hard.Fplanet.hu
· Hosszabb írások
· Impresszum
· Kereső
· MHW dbSearch
· Rovatok
· Szavazógép

 Nap cikke
A legolvasottabb cikk ma:

Roger Waters - Is This The Life We Really Want? (2017, Jozé)

 Látogatottság
Összesen
86575014
találatot kaptunk az oldal indítása óta: 2003. július

 Hang-Súly


 Vásárolj!
Bálint Csaba - Beatinterjúk I.

Majnik László - Barázdák között


 kislemezek: Metro - Kislemezek 44.

Rockmúzeum

A hatvanas-hetvenes évek fordulójára a popzene eléri csúcs-korszakát, és sok különálló stílusirányzatra bomlik. A slágerlistákat eluralja a rágógumi-zene, a slágerlistákon kívül pedig megjelenik az album-orientált, progresszív muzsika, melynek legnevesebb képviselői csak megerősítik a rock státuszát a művészetek között.

Ez a mondat természetesen erőteljes leegyszerűsítés, mert időnként egy-egy progresszív album is előkelő helyezéseket ért el a slágerlistán, és mert ez a "könnyűzenei" éra annyira sokszínű volt, hogy feltérképezéséhez és megismeréséhez valószínűleg kevés egy élet. A popzene 1965 és 1975 közötti korszaka különösen értékes annak tükrében, hogy a műfaj odáig jutott, hogy lassan az ebből az időből származó rágógumi slágerek keményebbek, mint az a zene, amit ma rock-ként aposztrofálnak...




A nemzetközi változások hatására, a hazai beat szcéna is nagy átalakuláson ment keresztül. (Egészen eddig a pontig hazánkban ezt a zenét beat-nek nevezték.) Példának okáért, 1971 áprilisában megalakult a Locomotiv GT. Ez a történés alaposan megkavarta a magyar könnyűzenei élet kártyalapjait. A Hungáriából Barta Tamás, az Omegából Laux József és Presser Gábor, valamint a Metróból Frenreisz Károly távozott. (A vezető zenekarok közül ezt a beatkáoszt csak az Illés úszta meg sértetlenül - látszólag!) Az LGT megalakítása a legendárium szerint elsősorban Frenreisz ötlete volt, a Metro zenei mozgásterét szűknek érezte - annak ellenére, hogy az Egy Este A Metro Klubban című lemez már kísérletezőbb anyagot tartalmazott.

Zoránt testvére is magára hagyta - mint zenész, innentől csak szerzőként segíti bátyja művészi tevékenységét. Fogarasi János tovább folytatta jazz-zenészi pályáját, így Brunner és Zorán új társak után kellett, hogy nézzenek. Zorán is érezte, hogy valahogyan lépést kellene tartania a változásokkal...

1971 tavaszán létre is jött egy csupán néhány hónapot megélt Metro felállás, melyben Zorán és Brunner mellett Póka Egon basszusgitározott, valamint Mogyorósi László gitározott. Mogyorósi visszaemlékezését lásd itt! Szerinte a Metro tagja volt egy darabig Váradi "Vadölő" László is.

Ez a csapat 1971 nyarán szét is széledt, ekkor csatlakozott Zorán az Árnyék és Fény elnevezésű együtteshez, melynek tagjai a következők voltak: Tihanyi Gyula basszusgitár, Hanka Péter gitár, Szigeti Béla dob, Tóth Béla harsona, Novák András ének és Elekes Zoltán szaxofon. (Elekes a Metro alapító tagja, de mivel 1962 novemberében bevonult katonának, ezért nem szerepel a korai lemezeken. 1964-es leszerelése után már nem vették vissza a Metroba, visszaemlékezését olvasd itt!) Tihanyi Gyula emlékei szerint - mintegy második dobosként - egy ideig Brunner Győző is velük játszott, de aztán Ő elment a Taurusba.

Zorán rábeszélte a tagságot, hogy vessék el eredeti nevüket, és legyenek ők az új Metro. Ez meg is történt, a rock-rajongók ezt a felállást úgy emlegetik, hogy a fúvós Metro. A "fúvós Metro" néhány rádiófelvételén, és két megjelent kislemezén nagyon izgalmas, progresszív rock muzsikát hallunk. Hasonló ez a zene a Blood Sweat & Tears és a Chicago korabeli jazz-rockjához.

A Kapun túl című dalt Tóth Béla és Sztevanovity Dusán szerezte. Mellbevág a szaxofonnal és a trombitával megtámogatott, erőteljes riff, a dal alja nagyon pregnáns, nagyon egyben van - előtérbe kerül az invenciózus basszusjáték. Hanka gitárja itt kicsit háttérbe szorul. A középső, szaxofon-harsona kiállást a dob színezése szeleteli fel, még kasztanyetta csattogást is hallunk. Zorán éneke nem is olyan rossz, az az érzésem, mintha hallotta volna Chris Farlowe-t a Colosseumban...

A B-oldalon hallható Háló a Sztevanovity-testvérek dala. Itt is pregnáns az alap, a harmóniákat a fúvósok támogatják meg. Jelentős szerepet kap a 12-húros akusztikus gitár - melynek hangját remekül vették fel. A középső szakaszt zongora vezeti, előbukkan a konga - amit az elmondások szerint Zorán szólaltat meg. Ebben a szakaszban tömör vokált is hallunk, mely mögött Zorán éneke olyan, mintha megafonba énekelne. Az utolsó refrént már a kongával kiegészülve adják elő, ötletes a zaklatott, "nyitva felejtett" lezárás.

A kislemezen a korábbi Metro hangzástól gyökeresen eltérő, összetett zenét hallhatunk. A korong kis példányszámban jelent meg, ma ultra-ritkaságnak számít. A borítófotóért ezúton szeretnénk köszönetet mondani Csabai Mátyásnak! Borítékolható volt, hogy ez a felállás sem lesz hosszú életű, ám még hátra van egy felvonás...

Folytatás holnap!





Kiadó:
Pepita, SP 850, 1971
Honlap:
wikipedia.org
zoran.hu
Majnik László




 
Kapcsolódó linkek
· Adatok: Rockmúzeum
· Szerkesztette: MajnikLaci


A legolvasottabb cikk a következő kategóriában: Rockmúzeum:
Edda művek: Ez nem herkentyű, ez Hammond!


Beállítások

 Nyomtatható változat Nyomtatható változat






Impresszum! E-mail: nekünk


A Rock Klub weboldalai PHP4 nyelven íródtak, PHP-Nuke szabadon felhasználható
Web portál rendszer segítségével, amely a GNU/GPL licence alatt áll.


PHP-Nuke Copyright © 2004 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.42 Seconds