×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Skeletal - Dreadful Life (2017) 

Megjelent: 2017. március 08. szerda 18:05
Szerző: palszabolcs
    Lemezismertetők 

Egy borzasztó nehezen kibogarászható logó - kellett pár percig mereszteni a szemem ahhoz, mire sikerült minden betűt belelátnom - és egy borzasztóan béna borító általában elég ahhoz egy általam korábban nem ismert zenekar kapcsán, hogy ne sokat filózzak, érdekel-e a dolog, avagy sem (általában nem szokott). A szóban forgó kiadvány esetében azért tettem kivételt, mert jó előre beharangozták az "old school death metal Finnországból" jelzőt, egy ilyen anyagnak meg nem tudok nemet mondani...



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!





Tényleg nem értem azokat, akik arra panaszkodnak, hogy az utóbbi években nincs túl sok death metal lemez... valamit nagyon benéztek. Vagy inkább éppen, hogy nem vettek észre, mert a színtér nagyon is pezseg, csak jobbára a fősodratú média szabta kereteken túl. Aki akarja, úgyis megtalálja, akit meg hidegen hagy, úgy se fogja érdekelni, ha az arcába tolják, kár is ezen idegeskedni a hithű rajongóknak. Azt ugyan kötve hiszem, hogy ez a kvartett lesz a jövő nagy dobása, és az is kérdéses, miért kellett tíz évet várni a debütáló nagylemezre - ami egyébként alig haladja meg a 33 percnyi hosszúságot -, de kétségtelen, hogy pofás anyagot hoztak össze, amelyen az elsőtől az utolsó hangig tetten érhető a '80-as és '90-es évek thrash és death nagyjainak munkássága iránti tisztelet.

Éppen ezért ódzkodok is egy kicsit a pőre old school death metal jelzőtől, egyszerre igaz és több ez attól. A klasszikus iskola szerinti témákat viszont alaposan begyakorolták, ez a nyolc nóta olyan - nem vegytisztán death - csapatok világát idézi, mint a francia Massacra, vagy az amerikai Resurrection, de a legendás Master árnyai is felsejlenek az egyszerűbbre vett dalszerkezetek mögött. Illetve egy picit az Entombed is, de ők igazából azért, mert az énekes, Samuel orgánuma túlságosan emlékeztet LG-Petrov bömbölésére. A témában jártasak persze rögtön rávágnák a honfitárs Kaamos nevét is, azonban ők jóval brutálisabb és sötétebb hangvételben alkottak. Itt meg azért bonyolultabb a képlet: egyfelől tetten érhető az amerikai vonal változatosabb megközelítése, ugyanakkor származásuk okán a fagyos harmóniákat is előszeretettel építik be a marcona riffek közé, de nem vetik meg a sokak által köpködött tremolókar-ráncigálós szólókat sem. Mindenképpen pozitívum a combos, de nem túl polírozott sound, Josa Lahti változatos játéka (különösen amit a cineken művel), valamint az, hogy sikerrel kerülték el az egydimenziós sika-mika helyzetet, nem félnek visszavenni a tempóból, ha úgy kívánja a helyzet. Talán ez az oka, hogy a számomra leginkább a málházós Reaching Out a favorit, de összességében jól működik a cucc, és sokadik hallgatás után sem unalmas.

Újdonság tehát nuku, de én nem feltétlenül várom ezt minden lemeztől. Jó dalok egy majdnem letűnt kor alkotóinak vénájában, ennyi néha már elég ahhoz, hogy jobb kedvem legyen egy húzósabb nap végén. Nekem tetszik (csak ajánlani tudom a műfaj iránt érdeklődőknek), kíváncsi vagyok mennyi kraft lesz bennük a jövőre nézve.

8/10



Track lista:

1. Death Works Overtime
2. Sewers of This World
3. Leap of Faith
4. Life and Dread
5. Downward Spiral
6. Reaching Out
7. Ravaged
8. Return to the Grave

Közreműködő zenészek:

Samuel Lehikoinen - gitár, ének
Markus Tiainen - gitár
Roope Hytönen - basszusgitár
Josa Lahti - dob

Kiadó:
Inverse Records
Honlap:
facebook.com/skeletalband
skeletal.bandcamp.com




rovat lapozó


Még, még, még...





 

Ajánló









Ez is érdekelhet

Jack White - Boarding House Reach (2018)
A 42 éves, Detroit-i születésű John Anthony Gillis, művésznevén Jack White a 1997-2011 között forradalminak számító White Stripes garázs-duó miatt mindenkinek ismerős

Tovább...
Al Di Meola - Opus (2018)
A 63 éves Al Laurence Di Meola nem csak New Jersey, de az egész világ egyik legfontosabb gitárhőse. '74-től futó - a Return to Forever-ben kezdődő - latin-orientált fúziós jazz

Tovább...
Royal Hunt - Cast In Stone (2018)
A dániai Koppenhágában, '89-ben alakult Royal Hunt legutóbb 2015-ben adta ki a Devil's Dozen című sorlemezét, amiről kétszer is írtunk annak idején. (Azóta a 2017-ben

Tovább...
Marco Mendoza - Viva La Rock (2018)
Az 54 éves mexikói-amerikai Dead Daisies basszusgitáros, Marco Mendoza Dániában készítette régóta várt harmadik szólólemezét, a Viva La Rock-ot, amit március 04-én

Tovább...
Dizzy Reed - Rock 'N Roll Ain't Easy (2018)
Az 54 éves Darren Arthur Reed - vagyis művésznevén Dizzy Reed - az 1991-es Use Your Illusion megjelenése óta számít a Guns N' Roses egyik legfontosabb

Tovább...




Koncertek 2018. május 27. és 2018. június 12. között:









Klipmánia