×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Tokyo Motor Fist - Tokyo Motor Fist (2017) 

Megjelent: március 12. vasárnap 00:05
Szerző: pjuan
    Lemezismertetők 

Az Englewood-ban (New Jersey), 1964-ben született - vagyis most 53 éves - énekes (korábban dobos) Ted Poley a glam-metálos Danger Danger-ben lett ismert, de tavaly a csapatának a zenészei inkább The Defiants néven nélküle folytatták, ő pedig Beyond the Fade címmel szóló albumot adott ki. Most úgy döntött új zenekart szervez maga köré...

Csapatának gitárosa Steve Brown lett a Trixter-ből, basszusgitárosa a sokat látott Greg Smith, aki legutóbb Ted Nugent mögött szerepelt, a dobos pedig Greg régi cimborája, Chuck Burgi, akivel egykor a Rainbow-ban is együtt zenélt... Belőlük lett a Tokyo Motor Fist, ami most hasonló címmel be is bemutatkozik!



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!




"Eszméletlen volt ilyen kaliberű társakkal dolgozni. Rendesen felpörgetett, hogy a régi cimborámmal, Steve Brownnal dolgozhatok, aki nem csupán egy óriási dalszerző és gitáros, hanem egy őrülten menő producer is! A hangjaink kombinálása, Steve tekerős játéka, mindez együtt egy ilyen világklasszis ritmusszekcióval... Ez csodálatos!" - mesélte Ted Poley

"Ha azt mondom, hogy izgatottan várom, hogy a világ megismerhesse a Tokyo Motor Fist zenéjét, azzal még nem mondtam semmit. Fantasztikus, hogy a rock'n'roll tesóimmal, Ted Poley-val, Greg Smith-szel és Chuck Burgi-vel dolgozhattam ezen a lemezen. Dalszerzőként pedig nem is lehetnék elégedettebb a végeredménnyel. A Trixter, a Danger Danger, a Def Leppard, a Bon Jovi és a Cheap Trick rajongói a legjobbat fogják kapni ezekből a zenei világokból." - gondolja Steve Brown.

Ezek után nem lehet meglepődni azon, hogy a Pickin' up the Pieces olyan levegősen és nagyvonalúan nyomul, mintha egy Def Leppard sláger lenne a Hysteria korszakból, ráadásul a karcos énekhang és a kórus is stimmel, a bravúros gitárszólóról nem is beszélve. Csak ugye ez nem Leppard lemez, ami úgy tűnik manapság már senkit sem zavar... A lendületből jó kedvű Love Me Insane adagol mindehhez némi Bon Jovi-t is, de itt már nagyon feltűnő a dob és ritmusalap természetellenes hangzása, ami ezek után végig is kíséri az egész lemezt, többek között a visszafogottabb tempójú Shameless-t is, ahol már nagyon-nagyon zavaró is... Pedig maga a dal pont annyira slágeres, mint amennyire glam-rockos, a Leppardos refrénje pedig kifejezetten jól sikerült!

Mindezt megfejelik egy Leppardos üresjáratokkal és építkezésekkel operáló balladával Love címmel, majd egy nyolcvanas évek szintetizátorával induló, majd abból lendületesen kilövő Black and Blue-val, amiket ez a mélység nélküli, a kelleténél alaposabban átkevert digitális hangzás ismét élvezhetetlenné képes tenni, pedig a dalok szintén működhetnének... A finoman pop-punkos You're My Revolution, majd a Don't Let Me Go csillogó-villogó balladája után, a Put Me to Shame előkapja a glam-metálos korszak karcos-dallamos vonalát, aminek a tetejére kapunk egy kifejezetten jól sikerült Leppard-refrént, de nincs mindettől távol a Done to Me sem, aminek még monumentálisabb témái is lehetnének, ha nem lenne ennyire Leppardosan visszhangos az egész. A lazább Get You off My Mind után reszelnek-nyomulnak még egy primitívebbet Fallin' Apart címmel, de ez már mindennek csak a levezetője...

Lehetne ez a lemez szórakoztató is, de sajnos nem lett az... Az már kezd engem sem annyira zavaróvá válni, hogy minden ötletét, témáját és refrénjét vették valahonnét, de ez az elektronikusan visszhangzó hangzás annyira nem tűnik életszagúnak, hogy az már a minőség rovására megy... Pedig ők legalább tudnak a nyolcvanas éveket idéző Def Leppard slágereket írni, amire már odaát nem mindig képesek, igaz ettől egyáltalán nem tűnik a saját lemezüknek, csak valamiféle tribute-tisztelgésnek ez az egész album...

10/06







Track lista:

01. Pickin' up the Pieces - 3:44
02. Love Me Insane - 3:50
03. Shameless - 3:22
04. Love - 3:29
05. Black and Blue - 3:39
06. You're My Revolution - 3:05
07. Don't Let Me Go - 4:10
08. Put Me to Shame - 4:22
09. Done to Me - 3:48
10. Get You off My Mind - 4:33
11. Fallin' Apart - 4:33

Közreműködő zenészek:

Ted Poley (Danger Danger, Prophet, Poley/Rivera) - ének
Steve Brown (Trixter) - gitár, ének
Greg Smith (Ted Nugent, Rainbow, David Rosenthal's Red Dawn) - basszusgitár
Chuck Burgi (Rainbow, David Rosenthal's Red Dawn, Balance, Skull) - dob

Kiadó:
Frontiers Records
Honlap:
facebook.com/ted.poley


rovat lapozó


Még, még, még...

Cikkek szövegében utoljára itt említettük: Tokyo Motor Fist!




 

Ajánló









Ez is érdekelhet

Motörhead - Another Perfect Day (1983)
A londoni Motörhead a '79-es Overkill és Bomber lemezeivel sztárrá, majd a '80-as Ace of Spades és a '81-es No Sleep 'til Hammersmith élő anyagával listavezető

Tovább...
Trivium - The Sin and the Sentence (2017)
Az Orlando-ban, 1999-ben alakult Trivium elkészítette nyolcadik heavy-thrash-groove metál és metalcore keverék lemezét The Sin and the Sentence címmel, ami a 2015-ös

Tovább...
Sons Of Apollo - Psychotic Symphony (2017, Dionysosrising)
Ha akad olyan egyáltalán, aki elolvasta a Dionysosrising küldetésnyilatkozatát, az tudja, hogy ezen az oldalon a dionysosi értelemben vett

Tovább...
Jeff Scott Soto - Retribution (2017)
Az 51 éve Brooklyn-ban születő Jeff Scott Soto '83-óta tartó karrierje alatt sok mindent kipróbált Malmsteen-tól a Journey-ig, de azt biztosan nem fogja

Tovább...
Annihilator - For the Demented (2017)
A kanadai Ottawá-ban, '84-ben indult Annihilator a hazájának a vezető groove-thrash-heavy metál zenekara... A csapat diktátora, Jeff Waters legutóbb 2015-ben adta a

Tovább...












Klipmánia