Dionysosrising Blog

 Menü
· Főoldal
· Archívum
· Enciklopédia
· Hard.Fplanet.hu
· Hosszabb írások
· Impresszum
· Kereső
· MHW dbSearch
· Rovatok
· Szavazógép

 Nap cikke
A legolvasottabb cikk ma:

The Unity - The Unity (2017)

 Látogatottság
Összesen
85592135
találatot kaptunk az oldal indítása óta: 2003. július

 Hang-Súly


 Vásárolj!
Bálint Csaba - Beatinterjúk I.

Majnik László - Barázdák között


 Nagy Antal - interjú (2017)

Interjúk

Nagy Antal az Echo alapító tagja, szaxofonosa. Beszélgettünk a magyar beat, vagy proto-beat egészen korai kezdeteiről is, az '50-es évek végéről, amikor először kezdett beszivárogni Magyarországra a rock and roll.











Hogy találkoztál a rockkal?

1958. február 21-én - azért emlékszem, mert az volt a nővérem születésnapja - hallottam először rockot. Egy házibuli volt nálunk, a nővérem társasága engem is odaengedett, Johann, Bódi János öttusázó olimpiai bajnok is ott volt és Svédországból hazajőve hozott egy nagylemezt. Sose felejtem el, elhűlve néztem a lemez borítóját, ahol a Rock And Roll utolsó két betűje, az l-ek zokniból voltak megcsinálva a képen. És a lemezen a táncfigurák is rajta voltak, rögtön megtanulta mindenki.

Benkő Laci, Somorjai Laci és én osztálytársak voltunk a Petői Gimiben. Minket Somorjaival kirúgtak a Petőfiből, Lacit nem, mert ő egy szép szőke budai úri gyerek volt, nagyon szépen zongorázott. Ott már kezdeményeződött valami, a két Laci jóban voltak, közel is laktak, el is kezdtek zenélgetni. Egyszer én is doboltam velük. Merthogy én eleinte doboltam. Somorjaival a Táncsics Gimibe kerültünk, ott osztálytársunk lett Haász Albert, aki később a Kon-Tikit alapította. Akkoriban mindenhol alakult egy zenekar, de az se volt elég. Mindenütt játszott valaki. Jó világ volt.

Pasaréten laktunk, Sári Sanyi bandájára jártunk az '50-es évek végén, a Vasasban játszottak, szerintem az volt az első magyar rock and roll zenekar. Mikor kijöttünk a koncertekről, mindig futni kellett, mert a rendőrök verték a népet. Kazi, rendes nevén Kemény Kázmér maradt zenész abból a bandából, de később vendéglátós lett. Jártam egy dixieland zenekarra is, később dobosként be is léptem. Még később a Szabadság Szállóban is játszottak, mikor is egyik napról a másikra, az egész zenekar egyszerre disszidált.

Hogy kerülsz az Echo-ba?

Bekerültem az egyetemre, Rejtő Magda, Rejtő Jenő unokatestvére is tanított. Nagyon vagány nő volt, egy hónap után mindenkinek tudta a nevét a 150 fős évfolyamból. Ki is szúrt engem, hogy mennyire renitens vagyok. Szilvássy Zsolt, Markó József és én évfolyamtársak voltunk. Zsolttal nagyon jóban voltam, Józsival volt egy távolságtartásom, úri, pedáns gyerek volt, ahogy később Varannayval is volt bajom, utóbbi nem volt egy szeretetreméltó figura. Hármasban akartunk zenekart alapítani, mondták, hogy van az egyetemen egy zenekar, végzősökből állt, és ott dobolt az akkor viszont még csak másodéves Tamás Laci. Mivel tudta, hogy a végzősökkel az év végén vége lesz a zenekarnak, csatlakozott hozzánk. Tamás Lacit mindenki szerette. Az első szám, amit megtanultunk, az az Oh Carol volt.

Te is dobos, ő is dobos, hogy lesz ez így?

Találtunk az egyetemen egy szaxofont. Zsolt rávett, hogy tanuljak meg rajta játszani. Két-három hónap alatt 1962 tavaszára összeállt az első zenekarunk, ami a Tájfun nevet kapta. Volt egy vidéki srác, aki kezdetben zongorázott a zenekarban, de gyorsan kikopott. Játszottuk a Johnny and the Hurricanes dalait. Akkor még kellett a szaxofon. De minden számban nem kellett játszani, ez kitűnő lehetőség volt nekem a többiekkel szemben a csajozásra. A Villányi úton volt egy klubunk, ahol minden hétvégén játszottunk, néha felléptünk az egyetemi bálon is.

Szaxofonunk és dobunk volt, de elég érdekes volt minden mást összeszedni. Se gitárok, se erősítő, se hangfalak. Nagy dolog volt felszerelést keríteni, majd azt meg is szólaltatni, ezt egy mai fiatal el sem tudja képzelni, hogy boltokban ilyesmit nem lehetett kapni. De összeszedtük. Borzalmas küllemük volt, de szóltak.

Hogy vettétek fel az Echo nevet?

Az terjed, hogy Pósa Ernő találta ki a nevet, de én úgy emlékszem, hogy egy egyetemi évfolyamtársunk, Pajor András javasolta a nevet. Ernő úgy jött 1963 végén, vagy '64 elején, hogy már nem csak az instrumentális gitárszámok mentek, kellett egy énekes, ekkor jött ő. És jól beszélt angolul, rövidhullámról, a Radio Luxembourgról vettük le a dalokat, jó volt a kiejtése hozzá és jól is énekelt. Nagyon rendes gyerek volt, később is találkoztunk, mikor krupié lett.

Eljutottatok vidékre is?

Voltunk egyszer Lőrinciben, ahol az egyetemnek volt valami tábora. Abból alakult ki probléma, hogy a Twist Againt napjában többször el kellett játszani, de a rendőrök is kijöttek és nagyon hegyezték, hogy angol a szöveg. Mire elkezdtük oroszul énekelni a dalt. "Hátyítye kátóvije, ne hátyítye poljusku... ne hátyítye dobljumusku". Hát most mit csináljanak? Ebbe már nem tudtak belekötni. 1963 nyarán Keszthelyen is játszottunk a Helikon ünnepségen.

Hogy kerülsz ki a zenekarból?

A Crossfire című Hurricanes szám volt a szignálunk, minden koncert ezzel kezdődött. Akkoriban az volt a divat, hogy rekedtesen, recsegtetve kellett fújni, így is tettem én is. Laci jól dobolt, de csak ő meg én voltunk autodidakta zenészek. Jött Lelkes Zoli, majd Varannay, akivel nagyon rossz volt az antré. Volt egy rossz periódusom egyébként is, ott akartam hagyni az egyetemet. '64 nyarán meghalt a nagymamám, decemberben Édesapám, abbahagytam az egyetemet nappalin, estin fejeztem be, mert el kellett mennem dolgozni, hogy megéljek. És lassan nem lett szükség a szaxofonra sem a zenekarokban.

Nem volt az alternatíva, hogy esetleg zenészként keress pénzt az egyetemi tanulmányok finanszírozására?

A kezdeti években fel sem merült, hogy ezért pénzt lehet kapni, csak egy jó buli volt az egész. Szórakoztunk, jól éreztük magunkat. A '60-as évek közepétől kezdett ez az egész szakmává válni. Viszont én éreztem, hogy nekem ehhez nincs olyan mértékű tehetségem, hogy itt nagyon jó legyek. Középszerű művésznek lenni szerintem borzalmas. Jobb középszerű orvosnak, vagy ügyvédnek lenni, mint középszerű művésznek. Az rettenetes lelki teher lehet. Mondjuk egy mérnök eljuthat mondjuk odáig, hogy életében egyszer csinál valami utánozhatatlant, és arra büszke lehet. Egy zenész szerintem ritkábban juthat el ide.

Színész is akartam lenni, a Szkéné együttesével Ki Mit Tud?-ot nyertünk. Egyszer felajánlották, hogy egy állandó társulatnál kapnék állást, hagyjam ott az egyetemet. Hazamentem, elővezettem, képzelheted, Apám mit szólt ehhez. De átgondoltam, hogy nem. Nem mertem belevágni, ugyanabból az okból. A nővérem művészeti pályán mozgott, láttam elég sok középszerű művészt, színészt is, aki élte a "harmadik testőr", vagy mondjuk "második hírnök" életét a színházban, láttam sorban a tragédiákat, boldogtalan életeket. Ezt nem akartam. 21-22 évesen ellinkóskodik az ember, de közbeszóltak a fenti tragédiák, fel kellett nőni.

Ezek után a zenével nem volt különösebb kapcsolatom. Harminc évig külföldön éltem, most már nyugdíjas vagyok. Sok helyen voltam a világban, de azt kell mondjam, a budapesti kulturális élet régen is, most is világszínvonalú. Csak a nyelv korlátoz be minket. Manapság sokan szidják a Kádár-rendszert, miközben szerintem jó fiatalkorunk volt. Az egész beatkorszakhoz az adta a pluszt... hogy tilos volt. A tiltott gyümölcs. És volt egy jókora rajongótábor, csomó csaj, jó világ volt, nagyon élveztem.


Bálint Csaba (2017.03.13.)
rockmuzeum.ini.hu




 
Kapcsolódó linkek
· Adatok: Interjúk
· Szerkesztette: bcsaba


A legolvasottabb cikk a következő kategóriában: Interjúk:
Interjú Szaszával és Matyival, a Sex Action tagjaival...


Beállítások

 Nyomtatható változat Nyomtatható változat






Impresszum! E-mail: nekünk


A Rock Klub weboldalai PHP4 nyelven íródtak, PHP-Nuke szabadon felhasználható
Web portál rendszer segítségével, amely a GNU/GPL licence alatt áll.


PHP-Nuke Copyright © 2004 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.39 Seconds