Fónagy János - interjú (2017) 

Megjelent: március 16. csütörtök 00:05
Szerző: bcsaba
    Interjúk 

Fónagy János a Shillings, a Zephyr és a Nevada gitárosa, basszusgitárosa volt. Ma legalább három országban él. Játszott együtt Döme Dezsővel, Merczel Andrással, vagy a később híres lemezgyári hangmérnökké lett Dobó Ferenccel is. A '70-es évek közepén a Non Stop tagja lett, mikor azok nyugatra távoztak. A terjedő tévhittel ellentétben, nem ő ma a közlekedési államtitkár.



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!





Mi volt az első zenekarod?

Shillings Együttes volt az eredeti nevünk. Később Egri Lajosék csináltak belőle Shilling's-et valahogy. Így kezdődött: miután Lajos megtanult néhány rossz akkordot tőlem - én klasszikus gitározást tanultam annak idején, jó tanároktól, de ott senki nem tudott egy beatzenei akkordot megmutatni -, de valahogy azért összeszedtük a műsort. Én a Finommechanikai Vállalat Ki Mit tud?-ján, mint egyéni trubadúr jó helyezést értem el a Speedy Gonzales-zel és Cliff Richard Travelin' the Light nótájával. Saját gitárkísérettel, rossz akkordokkal, talán azért nem nyertem.

Miután a XIV. kerületi, amerikai úti Pártház kerítése és a miénk - ahol laktam - közös volt, talán innen lett az ötlet, hogy átmentem a párttitkárral beszélni, hogy egy tánczenés klubot szeretnénk csinálni. Az volt a duma, hogy egy ilyen klub létrehozása esetén a fiatalok a pártházba fognak járni, szórakozni. Ez nagyon tetszett a párttitkárnak és belement a dologba. Ez 1962 őszén kezdődött. A pártház az Amerikai úton volt, én a Columbus utcában laktam, szobámból a Rózsakert vendéglő kertjére láttam, ahol például a Vidám Fiúk gyakran felléptek és korábban a Puskás Aranycsapat is többször ott szórakozott.

A kezdő felállás: Egri Lajos akkordgitár és ének, Csönge Géza dob, Kovács Feri szaxofon és Bezenye basszusgitár, én, vagyis Fónagy János szólógitár és ének. Csönge Géza "Pipi" és a szaxofonos Angyalföldiek voltak. A Repertoárban többek között Shadows, Duanne Eddy, Elvis Presley és más akkori sláger számok voltak. A két angyalföldi lemorzsolódott, nem emlékszem, hogyan és miért. Akkor jött Török Csaba dobolni, majd Selmeci Sándor basszusozni. Törököt Merczel András váltotta.

A hangulat családias volt, de rövid idő múlva olyan tömeg akart bejutni a kis klubhelyiségbe, hogy miután telt ház lett, az ablakokon másztak be a fiatalok. Tömeghisztéria volt. Valahogy a XIV. kerületi KISZ a saját zenekarának tekintett minket, a Rózsakerti bulikat is rajtuk keresztül csináltuk. Felléptünk a Rózsavölgyi Szabadtéri Színpadon is az árvízkárosultak javára egy jótékonysági koncerten. Szerintem 1965-ben a Landler Casinoban, Rákospalotán már Lehel István akkordozott és Egri Antal basszusozott, Egri Lajos csak énekelt, Selmeci kivált.

1964-'65-ben bejutottunk az Egyetemi Színpadon megrendezett Amatőr Zenekarok Fesztiváljának döntőjébe, nyolcvan zenekar közül. A Shillings bejutott az első öt helyezett közé, amelynek eredményeképpen öt beatzenekarral (a Harmath Laci féle Scampolo, a Dogs Cinivel és Komárral, a Kék Csillag, és a Blue Jeans volt ott) közösen adtunk koncertet az Egyetemi Színpadon. Korábban az Ifjúsági Parkban is felléptünk, Dévényi Tibor konferált.

1967-ben Merczel András átigazolt a Liversingbe. Egri Lajos és Egri Antal megpróbáltak bevenni a zenekarba egy Szigeti nevű gitárost, akivel tudomásom szerint nélkülem léptek fel az Ifjúsági Parkban. E miatt, és hogy Egri Lajos bevonult, a zenekar gyakorlatilag feloszlott, csak én maradtam. Ekkor szerveztem a bandát újra, továbbra is Shillings néven. Összejöttem egy gyenge lábakon álló társasággal, a Könnyű fivérekkel, akik szóló és akkord gitáron játszottak, Könnyű Józsi eleinte nem basszusgitáros volt, Kadlicskó Tamás énekessel és volt egy dobos, akinek a nevére már nem emlékszem. Így ez lett az új Shillings, a Csokonai Művház "örökös" zenekara.

Persze játszottunk egy csomó más helyen is, mint a Czabán Samu tér, vállalati bulik, Petőfi téri Vekerle Szabadtéri, satöbbi. Ez működött is egy darabig, de mint például azt Radics Béla is megjegyezte, a Könnyű fivérekkel nem volt egyszerű hosszabb távon kijönni, ismét szakításra került a sor. Kb. egy évig voltunk együtt.

Új embereket találtam, ez volt a következő Schillings felállás: Bányai Jenő gitár, hegedű, szaxi, Dobó Ferenc orgona - ők mindketten hangmérnökök voltak a rádiónál -, Várkonyi Gyula ének, Paulov István, majd Török Csaba dob. Én továbbra is szólógitároztam. Dobó Ferinek az orgonája saját készítésű volt, de minden alkalommal újra kellett hangolni, ez egy csöves orgona volt. Iszonyú nagy fadoboza volt, olvastam a Csuka Mónika interjúdat, ő is említi. Dobó Feri már a Könnyűék idején nálunk volt. Szerintem az idősebb Könnyű János volt.

Úgy tudom, Vas László is volt technikus a zenekarnál.

Vas Laci Merczellel együtt jött, mint buliszervező. Sokat nem produkált és a műszaki dolgokhoz semmi köze nem volt, mert azt teljes egészében én csináltam. Beépítettem többek között egy tranzisztoros előerősítőt a gitáromba, ami rosszul sikerült, mert torzított. A Liversingesek - Szendrődi Zsolték - csodálkozva hallgatták a Rózsakertben, és nem értették, hogy tudom elérni az autentikus Getno-hangzást, és mitől szólnak a gitárhangok ilyen hosszan.

Szerintem az elsők között voltunk, akik "hápogót", wah-wah pedált használtunk. Azt is én csináltam, felhasználva hozzá egy varrógép pedált. Szerintem az elsők között volt visszhangosítónk, azt egy Mambó magnóból csináltam. Az erősítőket is én csináltam. Egy későbbi darabot - amit elvittem a Nevadába -, mikor eljöttem, eladtam Kabócáéknak, és így Radics Béla kedvenc erősítője lett. Csak azon volt hajlandó játszani a későbbiekben. Benyó Sanyi is rövid ideig nálunk technikuskodott, abban az időben, amikor a Szigeti-féle konfliktus előállt.

Hogy alakult a zenekari cucc?

Voxokat 1969 körül Danyi Attilától vettem, részletre. Ehhez kapcsolódik egy furcsa történet. Ekkor vettünk lakást is, el kellett adnom, de én is csak részletre tudtam továbbadni, és az utolsó részletet nem akarta kifizetni a vevőm. Lementünk beszedni a pénzt vidékre, ki is fizette a srác, majd egy hónap múlva benne volt a hírekben, hogy 5000 forintért megölte a nagyapját...

Közben, '68-'69 körül a hangmérnökök ráuntak a dologra, őket kellene megkérdezni miért. Így került hozzánk 1970-re Guzsváry Csaba billentyűs, Marosi Tibor szólógitáros, és maradt Török dobolni. Én ekkor tértem át a basszusra. Cream, Jimi Hendrix, Animals, Led Zeppelin, satöbbi volt a stílus.

Mint dobos, Döme Dezső is megfordult rövid ideig a zenekarban. Ez volt talán a zenekar új fénykora. Minden hét végén telt ház a Csokonaiban. Sok pesti és vidéki haknink is volt. Az Ifiparkban Radics Tűzkereke előtt is játszottunk, azt hiszem 1970-ben. A '60-as évek végén, az akkor alakult Beatrice lányzenekar, Nagy Feróval többször vendégünk volt a Csokonaiban. Zenekarunk 1971-ben disszidálás miatt trióvá alakult, majd 72-ben feloszlott.

A Shillings Együttes tagjai időrendben: 1962-'63: Fónagy János, Egri Lajos, Csönge Géza, Kovács? Ferenc, Bezenye István.
1964-'65: Fónagy János, Egri Lajos, Török Csaba, Selmeczi Sándor.
1965-'66: Fónagy János, Egri Lajos, Merczel András, Lehel István, Egri Antal.
(Rövid ideig: Szalai Ferenc, Rápolti Árpád, Lantos Lyka Antal.)
1967: Fónagy János, Könnyű József és testvére, Kadlicskó Tamás, Török Csaba.
1967-'68: Fónagy János, Dobó István, Török Csaba (kis ideig: Paulov István), Bányai Jenő, Várkonyi Gyula.
1968-'70: Fónagy János, Guzsváry Csaba, Marosi Tibor, Török Csaba (kis ideig: Döme Dezső).
1970-'72: Fónagy János, Guzsváry Csaba, Török Csaba.

Voltál a Nevada tagja is.

1972-ben rövid ideig a Nevada együttesben szerepeltem, ugyanis Csolti István bejelentette, hogy abbahagyja, helyette mentem oda. Csolti azonban meggondolta magát, és Kertész László Kabos Kabóca visszavette, mint régi cimborát.

Ajánlotta viszont, hogy a Zephyr együttes basszus-énekest keres, ahová bekerültem a próbajáték után. Stabil helyünk a Gellért Szálló volt. Délutáni, ötórai teaszerű rendszeres fellépéseink voltak. A Delta TV műsorában volt klipünk és felvették egy számunkat a hanglemezgyártóban, ez volt a Nem kell holdfény című dal. A dal felkerült a slágerlista elejére, de akkor mi már Norvégiában voltunk.

A '70-es évek elején egy kétnyakú gitárral is játszol. Mesélj erről.

Jóban voltunk Szabó Lajossal, de Török Csaba dobosunk is készített hangszereket - műbútor-asztalos is volt, ezt is Török Csaba készítette. KamuGibson. A picköpöket én tekertem. Marosinak is csinált egy kamuGibsont, de ő is eladta valakinek. Török Csaba egyébként ifi válogatott jégkorongos volt.

Egy egykori magyar zenész, Forbát úr zenekarokat jött meghallgatni Magyarországra, a Gellért szállóban szállt meg. Mikor meghallotta a zenekart, rögtön felajánlotta, hogy kivisz minket Norvégiába. Ez meg is történt, némi kalamajka után, ugyanis az egyik tag mamája ragaszkodott Fekete István Schwartz kicseréléséhez. Minek után ő intézte az útleveleket, belementünk. Várkonyi Gyula, egykori Sakál Vokál-tag és nyugatot megjárt énekes jött helyette. Fantasztikusan énekelt, viszont a későbbi veszekedések és ellentétek alakulásában az ő keze volt benne leginkább. Sikeres volt a zenekar Norvégiában, viszont egy csúnya veszekedés után hazajöttünk, a zenekar szétesett.

Voltál a Non Stop tagja is.

Én egyedül maradtam, viszont a bandában, csak én tudtam angolul, ezért a helyekkel és későbbi impresszáriókkal megvolt a kapcsolatom. Némi keresgélés után összejöttem a felbomlott Non Stop együttes megmaradt tagjaival, Zádor Istvánnal, Turai Tamással és Kántorral, akikkel elkészült egy demófelvételünk.

Az én szerződésem lassan jött, Turai és Kántor közben találtak előbb kimenő bandát, így a zenekar újraformálódott. Zádor István, Kálóczy Egon, Csorba Laci, Fónagy János lett a felállás. Ebben az összeállásban játszottunk 1977 januárig. Ekkor Zádor váratlanul Amerikába távozott, anélkül, hogy bejelentette volna. Senki nem harapta volna le amiatt a fejét, hogy továbbmegy, ha szól és tudtunk volna helyette kiküldetni valaki mást. Teljes volt a krízis. Útban volt az új dobosunk, Zimmermann Pisti, de nem ért ki időben, lemondták a következő havi szerződést.

Viszont volt hol gyakorolnunk, és megoldódottak a szerződés problémák is. Az Interkoncert érdekes módon hozzájárult a maradáshoz. Ütőképes triót formáltunk, és ezután jobban ment minden. Négy tagú zenekarok gázsiját kaptuk és 4-5 tagú bandák helyén is játszottunk. Ez szépen ment egészen 1978 januárig, amikor is május végére hazarendeltek bennünket. Valószínűleg mivel az utolsó útlevél hosszabbítás alkalmával elfelejtettünk ajándékokat vinni az illetékeseknek. Csak kb. 10 napig voltunk itthon. Egonék szót fogadtak, én nem. Feleségem és akkor még kis fiam velem voltak, és nem mertem vállalni, hogy újra szétszakítsanak minket.

Nem volt egyszerű talpra állni. A színpad - teljes ellátással - és a hétköznapi élet nem ugyanaz. Mivel volt a hátam mögött egy befejezetlen BME és egy üzemmérnöki diploma, gondoltam, nem lesz nehéz valami normális állást szerezni. De az volt. Végül lett állás és két zenekar is. Egy beat-rock, a Stainless és egy alkalmi rendezvény- és esküvői banda. Mindkettő tiszta norvég tagokkal. Illetve hát a Stainlessben a fiam, Fónagy László is játszott. Közben letettem a video-TV szerelői szakvizsgát, majd 1981-ben elektronika tanár lettem egy műszaki középiskolában, minek után elvégeztem az ottani pedagógiai főiskolát. Ekkor úgy döntöttem, hogy leteszem a hangszert. Mindent eladtam és soha nem kezdtem újra, pedig hívtak.

Volt-e valamilyen kellemetlenséged az egyetemen a beatzenész lét miatt?

Estire vettek fel, egy hónappal később kezdtem, mint a többiek, rögtön az elején elvesztettem a fonalat matematikából, így elég nehéz volt. Továbbá állandóan zenekari próbákra és koncertekre jártam tanulás helyett. Végül átmentem Győrbe a Távközlési Főiskolára, ott végeztem.

Nem Fónagy néven élsz, nevet változtattál.

Nagyon nehéz volt a norvégokkal megértetni a nevem. Fogagni, meg mit tudom én, mit ki nem sütöttek. Próbálkoztam, próbálkoztam, de megelégeltem a kiejtés és helyesírás állandó magyarázását. Végül "németesítettem", ma már Fragner János a hivatalos nevem. De ezt se tudják kimondani, mert van egy bevett nevük, a Frogner, és annyira bugyuták, hogy még ez is megzavarja őket. Ma, nyugdíjasként gyakorlatilag három országban lakunk, Magyarországon, Norvégiában és Spanyolországban. Ha a zenélés nem is, de az állandó vándorlás folytatódik.

Ja, elfelejtettem mondani, hogy a történtek miatt egyáltalán nem haragszom se Kertész-Kabosra, sem Zádorra, mivel végül is, többek között ezen események miatt élek most és már jó néhány éve kedvező körülmények között. Ezt mindkettőjüknek meg is mondtam.

Bálint Csaba (2017.03.16.)
rockmuzeum.ini.hu



rovat lapozó


Még, még, még...

Cikkek szövegében utoljára itt említettük: Fónagy János!

kép

Zádor István - interjú (2016)

2016-05-18 12:05:00




 

Ajánló









Ez is érdekelhet

Szabó Krisztián - interjú 2. rész - A koncertek világa
Az év második fele vitathatatlanul a debreceni P. Box zenekarról fog szólni. Hatalmas meglepetéskoncertek, érdekes

Tovább...




Koncertek 2017. szeptember 25. és 2017. október 11. között:









Klipmánia