×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Suicide Silence @ 2017. június 15. - A38 Hajó 

Megjelent: március 18. szombat 12:00
Szerző: szimpatic
    Koncertmenü 

Június 15. - a deathcore nagy ünnepe lesz: az A38-on legutoljára három éve egy emlékezetes klubkoncertet adó Suicide Silence nagyszabású európai turnén mutatja be februárban megjelent új nagylemezét.

A cím nélküli album pedig úgy marad hűséges a súlyosabb Suicide Silence hagyományokhoz, hogy közben nem esik az önismétlés csapdájába sem. A Ross Robinsonnal felvett Suicide Silence album a zenekar bevallása szerint is a következő szint a karrierükben, ami bátran szembemegy az elvárásokkal, legyen szó Eddie Hermida tiszta énekéről, vagy a kilencvenes évek extrém zenei legendáinak hatásait magán viselő dalokon. A lemezbemutató tehát nem csak a nyári szezon egyik legfontosabb estéje lesz, hanem egy ereje teljében lévő együttes bátorságának, erejének és kimeríthetetlen kísérletező kedvének bizonyítéka is...



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!



Ha egyetlen szóban akarnánk összefoglalni a Suicide Silence pályáját, azt mondanánk: "üstökösszerű", és ebben az esetben ez igazán nem lenne üres újságírói túlzás. Ahogy a zenekar néhány tagcsere után berobbant a deathcoret, de tágabban az egész extrém metált újraértelmező-felforgató The Cleansinggel, az párját ritkítja. A könyörtelen és kompromisszummentes album, az arról hörgő-üvöltő death-math-black metal mindenki teljes megrökönyödésére a Billboard 100-ban nyitott, és a siker csúcsaira katapultálta a Suicide Silence-t, meg a lemezt kiadó Century Mediát. Addig a deathcore kevesek szűk körű ügye volt - az SS bebizonyította, hogy a legextrémebb műfajok képviselői is betörhetnek a mainstreambe, anélkül hogy eladnák magukat, vagy hiteltelenné válnának. És a Suicide Silence még ennél is magasabbra tudta tenni a lécet: a harmadik albumról a You Only Live Once, nem kis részt a hozzá készült zseniális klipnek köszönhetően, harmincötmilliós nézettséget szedett össze a YouTube-on - extrém metálban addig ilyesmi elképzelhetetlen volt.

2012 októberében aztán brutális körülmények között szakadt meg a sikersorozat: Lucker motor-balesetet szenvedett, néhány nap múlva belehalt sérüléseibe. Sokak számára a Suicide Silence egyet jelentett a frontemberrel, a zenekarnak is közel egy évébe telt, amíg úgy-ahogy kiheverte halálát. Közben 2012 decemberében megtartotta a metál történelem egyik legszomorúbb koncertjét, a nagyon kifejező A vég a kezdet címmel. Ezen jó pár deathcore énekes adta elő a Suicide Silence számait, köztük az All Shall Parish frontembere, Hernan "Eddie" Hermida. Egy évvel később pedig bejelentették, hogy a zenekar kiadja az emlékkoncertet DVD-n, ezzel mintegy lezárva a Lucker-korszakot, új anyag írásába kezd, az új frontember pedig nem más lesz, mint Hermida. Így készült el három éve a You Can't Stop Me, ami ott vette fel a fonalat, ahol az előző felállás a The Black Crownnál letette.


Idén februárban pedig megérkezett a folytatás, a Suicide Silence, a zenekar eddigi legkísérletezőbb és - megosztóbb - albuma. Természetesen a váltás nem volt váratlan: a banda az interjúkban főképp a Deftonest, a Cannibal Corpset és Mike Pattont említette fő hatásként, az elsőként megjelent kislemezben, a Dorisban pedig több volt a tiszta ének, mint az addigi összes lemezen együttvéve. Ráadásul a lemez producere az a Ross Robinson volt, aki többek közt a Slipknot, a Deftones és a KoRn debütalbuma felett is bábáskodott, a tavalyi Night Versesről nem is beszélve. "Úgy tudnám leírni a lemezt, mint egy utazást a sinkanszenen, ami több, mint háromszáz kilométer per órával is képes menni. Felszállsz rá, maximális sebességre gyorsítasz, és voilá. Onnantól pedig ami jön, az jön; nem aggódunk miatta. Csak szeretnénk megmutatni, hogy szerintünk mi a jó zene, amit mi szeretünk játszani. Most, ha volt egy ötletünk, kipróbáltuk. Nem szabad félni, tudod? Nem szabad hagyni, hogy a félelmeid meggátoljanak abban, hogy kipróbálj valami olyat, ami talán tökéletesen rezonál veled." - mesélte Eddie Hermida egy interjúban.

Nem véletlenül írta az egyik kritikus, hogy a cím nélküli lemez az a Suicide Silencenek, mint a City Of Evil volt az Avenged Sevenfoldnak. A zenekar úgy emelte be a nu metalos riffelést, a nyersebb megszólalást és a tiszta éneket, úgy mozdult el egy szélesebb közönségnek is befogadható irányba, hogy közben hű tudott maradni a deathcore-os gyökereihez is. Nem túlzás azt állítani tehát, hogy a zenekart kreativitása csúcsán, egy új korszak elején láthatja majd mindenki az A38-on, hiszen a tagok nem győzik hangsúlyozni: büszkék a végeredményre és folytatni akarják a kísérletezést. Ráadásul a Suicide Silence híresen intenzív koncertbanda, így élőben valószínűleg még azokat is le fogják hengerelni az új dalok, akiket a stúdióverzió nem győzött meg - az olyan klasszikusokról, mint a Cease To Exist, a You Only Live Once, vagy a Slaves To Substance nem is beszélve.




rovat lapozó


Még, még, még...




 

Ajánló









Ez is érdekelhet

Kaipa - Children Of The Sounds (2017)
A '73-ban induló svéd progresszív rocker Kaipa annak idején - a későbbi Flower Kingsből - bemutatkozási lehetőséget nyújtott Roine Stolt-nak, aki 2002-ben - a ma is a csapattal

Tovább...
Prophets Of Rage - Prophets Of Rage (2017)
A Rage Against the Machine háromnegyede - Tom Morello gitáros, Tim Commerford basszusgitáros és a Black Sabbath-nak is besegítő Brad Wilk dobos, Zack de

Tovább...
Lynch Mob - The Brotherhood (2017)
George Lynch csúcs formában van manapság. Nemrég nosztalgiázott pár jó ízű koncertet a Dokkennel, 2017-ben pedig három kiválónak ígérkező lemezen is szerepet vállal...

Tovább...
Robert Plant - Carry Fire (2017, bcs)
Őszintén szólva, nem hittem volna, hogy Plant a 2014-es Lullaby után még új albummal jelentkezik, de ennél nagyobb meglepetés sose érjen. Volt annak a lemeznek valami

Tovább...
Caligula's Horse - In Contact (2017)
Az ausztráliai Brisbane-ben, 2010-ben alakult Caligula's Horse egy modern alternatív-progresszív rock-metál zenekar, aminek ez az In Contact már a negyedik

Tovább...




Koncertek 2017. október 24. és 2017. november 09. között:









Klipmánia