rockmuzeum.ini.hu

 Menü
· Főoldal
· Archívum
· Enciklopédia
· Hard.Fplanet.hu
· Hosszabb írások
· Impresszum
· Kereső
· MHW dbSearch
· Rovatok
· Szavazógép

 Nap cikke
A legolvasottabb cikk ma:

Ten - Gothica (2017)

 Látogatottság
Összesen
86607892
találatot kaptunk az oldal indítása óta: 2003. július

 Hang-Súly


 Vásárolj!
Bálint Csaba - Beatinterjúk I.

Majnik László - Barázdák között


 Pink Floyd - TEY 04 - Cambridge St/ation 1966-67 video (2017)

Lemezismertetők

Az Early Years doboz első gyűjteményében egy DVD és egy Blu-ray lemez található, melyek műsora megegyezik. Értelemszerűen a BD minősége jobb, bár a felhasznált archív felvételek egy-két kivétellel olyan formában maradtak fenn, hogy inkább hangban erősebb a különbség, mint képben. Nyilván megfelelő erősítő, hangfal-szett és kábelezés is szükséges a kívánt végeredményhez, de összességében elmondható, hogy az első kötet képanyaga leginkább dokumentumértékkel bír.

A korongokon angol, francia, német, olasz, spanyol, holland, portugál, lengyel (!), valamint kétféle kínai felirat található, továbbá a creditek és négy tracknyi bónusz tartalom. Sajnos a Cambridge St/ation 1965-1967 CD-kez hasonlóan, a kapcsolódó képhordozókra sem került fel 1966-ból érdemi felvétel a Pink Floydról.




I. A törzsanyag 1966-1967

A Cambridge St/ation DVD, illetve BD első klipje egy többszörös hibrid, melyben a Chapter 24 1967-es stúdiófelvételét keverték Nigel Gordon híres-hírhedt dokumentumfilmjének, a Syd Barrett's First Trip-nek, pontosabban annak rövidített verziójának képei alá. A nagyjából egyharmadára vágott videó első része 1966-ban készült Syd Barrett-ről a Cambridgeshire-i Gog Magog dombságban; a második rész pedig a már négytagúra karcsúsodott Pink Floyd-ot mutatja be 1967 áprilisában, Londonban, az EMI Studios előtt, már az első lemezszerződés aláírását követően. Jó nyitány. Kár, hogy ezzel a privát Sydes féldalnyi film-töredékkel le is tudták az 1966-os évet.

A másodikként szereplő Nick's Boogie eredetileg Peter Whitehead London 66-67 című Pink Floyd filmjében szerepel, mely a swinging London jelenségről szóló Tonite Lets All Make Love in London dokumentumfilm kvázi melléktermékeként született. A Cambridge St/ation szerencsére nem akarta agyonnyomni a London 1966-1967 LP-t, CD-t, illetve DVD-t, így a CD-gyűjtemény a hanganyagot egyáltalán nem vette át, de a képanyagból is lemaradt az Interstellar Overdrive hosszú, Full Length verziója, míg a Nick's Boogie is alapos átdolgozásra, újravágásra került.

A legfontosabb különbség, hogy az 1967 januárjában, a Chelsea-i Sound Techniques stúdióban készült felvételek ezúttal nem az áprilisi 14 Hour Technicolor Dream fesztiválon készült koncertrészletekkel, hanem a '67 január 13-án, az UFO Clubban rögzített filmrészletekkel lettek kiegészítve. Továbbá, hogy nagyjából ezt is a felére vágták. Így lett az eredetileg 11:50-es dalból és 12 perces klipből 6:36 összidejű végeredmény, egy merőben új változat.



A harmadik kisfilm az Interstellar Overdrive egy rövid, négyperces felvétele, mely 1967. január 27-én készült a legendás UFO Clubban. Rocktörténeti mérföldkő, mely bár évekkel korábban is megjelent már ilyen-olyan kalózkiadványokon, eddig mégsem volt túl ismert, még a Pink Floyd rajongók körében sem. Értékét nagyjából azzal lehetne érzékeltetni, mintha előkerülne pár percnyi hangosfilm a Taurus Ex-T: 25-75-82 együttes valamelyik 1972-es, eredeti felállású koncertjéről, a Budai Ifiparkból...

(Nagyon találó hasonlat. Személy szerint még a Syrius ausztrál tévés, Ráduly Misi által kimentett felvételeinek felbecsülhetetlen eszmei és kulturális értékéhez tudnám hasonlítani. - SzD)

A következő három felvétel megjelent már korábban, azonban az előzőekkel ellentétben, már teljes egészükben, sőt jobb minőségben és hosszabb változatban láthatók-hallhatók. A Technicolor Dream című zenés dokumentumfilm az egyik legfontosabb alkotás a zenekar korai történetéről, minden Pink Floyd rajongó polcán kötelezően ott a helye. A 2008-as DVD kiadás extrái közül három zenés kisfilm a Cambridge St/ation gyűjteményben is helyet kapott. Szerencsére ismét nem ütötték agyon a korábbi önálló kiadványt, így az, - a törzsanyaga miatt - továbbra is fontos részét képezheti a Floyd-gyűjteményeknek.

Bár a Queen együtteshez kötik az első könnyűzenei videoklipet, a Pink Floyd már a legelejétől készített dalaihoz promóciós filmeket. Persze ma már a videoklip fogalma összemosódott, hiszen a videoklipnek hívott filmek, filmecskék nagy részét már nem videotechnikával forgatják, ahogy a klasszikus klipszerű vágások sem feltétlen jellemzik a zenéhez köthető audiovizuális alkotásokat.

Masonék konkrétan az első kislemezük első dalával, az Arnold Layne című topslágerükkel indították a sort, melyhez egyből két filmet is forgattak. Az ismertebb változat, - a próbababás bohóckodás - valamikor '67 tavaszán készült a Chichester-hez tartozó Wittering Beach-en. Ezzel folytatódik a műsor. A másik, alternatív verzió pedig a Continu/ation gyűjteményt gazdagítja.

Az Arnold Layne kedves képsorait követően a BBC The Look Of The Week című műsorának elhíresült adása következik, melyben az Astronomy Domine, illetve a Pow R. Toc H. egy rövid részlete mellett, Hans Keller cseppet sem barátságos kommentárja, illetve interjúja látható még a fiúkkal. A filmfelvétel sok szempontból fontos kordokumentum. Szemléletesen mutatja be az egymást követő nemzedékek kultúrkörének és a különböző zenei stílusirányzatoknak, hangzásoknak az ütközését. Pótolhatatlan érdeme mégis inkább abban rejlik, hogy ez a rövid beszélgetés az egyetlen fennmaradt film-dokumentum, melyben értékelhető Syd Barrett mondatok hangzanak el a zenéjükkel kapcsolatban.

A következő promófilm már színes. Hőseink életében az első színes klip, mely a második kislemez, a Top 10 sláger See Emily Play B-oldalán szereplő The Scarecrow dalhoz készült. A jó minőségű filmre forgatott alkotás szerencsére fennmaradt, így a 2016-ban az eredetijéből készült friss, nagy felbontású digitalizálással a kiadvány alkotói rendkívül szép végeredményt értek el. A természetben sétáló fiatalok pajkossága kifejezetten jól illeszkedik a szerzemény folkos témájához. A fél évszázad elteltével is példaértékű vágás, pedig kiválóan épít a dal sajátos ritmikájára. A Pathé szakemberei értették a dolgukat. Egy fontos filmes remekmű került most ezzel a kiadvánnyal ismét előtérbe. A fel nem használt felvételekből (outtakes) összevágott alternatív változat is élményszámba megy, mely a bónuszok között kapott helyet.

Sajnos sokkal szerényebb minőségben maradt fenn a következő zenés videó, mely a Jugband Blues-hoz tartozik. A filmfelvétel, ahogy maga a dal is 1967-ben készült, viszont kiadásra már csak Syd távozása után, 1968 júniusában került, a A Saucerful Of Secrets albumon. Barrett hattyúdala, a drog démonának győzelme, az őrület elhatalmasodása a szövegen túl a filmen, Syd szemein is jó tetten érhető. Like Black Holes in the Sky...

Az ezt követő Apples And Oranges, vagyis a harmadik kislemezdal filmje, egy ultragagyi tévés playback. Maga a Floydhoz méltatlan miliő, illetve Dick Clark szánalmas "interjúja" igazi ellenpontja az eddigieknek. Nem csoda, hogy a banda tagjai, Barrettel az élen, kiakadtak az első amerikai turnéjukon. Sajnos a kereskedelmi tévék hazai megjelenése óta számunkra sem ismeretlen az American Bandstand, és a hozzá hasonló kártékony tévéműsorok üres felszínessége...

A rendes műsoridőt záró instrumentális improvizáció egy rendkívül fontos audiovizuális dokumentum a banda életében. A BBC Tomorrow’s World című műsorában a négytagú, Barrettes felállású Pink Floyd muzsikál, miközben korábbi billentyűsük, Mike Leonard, az akkor úttörőnek számító fénytechnikai kísérleteiből és berendezéseiből, saját készítésű fényorgonáiból láthatunk ízelítőt. Mike felbecsülhetetlen segítséggel járult hozzá a banda működéséhez. Egyrészt Waters, Mason és Kloze egy darabig nála bérelt szobát, így 1964-ben nála volt a banda próbaterme is. Másrészt Wright ideiglenes kilépése és görögországi utazása alatt átmenetileg a billentyűsük is lett. De legfőképp azért, mert a zenéhez, annak üteméhez kapcsolódó fénytechnikai kísérleteivel határozott irányt szabott a későbbi Pink Floyd showknak, melyek az együttes védjegyeivé váltak. Mike Leonard tehát fontos lökést, ihletett adott a csapatnak, hiszen a Pink Floyd legénysége - a koncerteken használt fények úttörőjeként - már 1966-tól fogva rendszeresen társította fényshowkkal a hangversenyeit.

(1967 decemberétől 1968 márciusáig a Pink Floyd stáb fénytechnikusa John Marsh volt. A turnémenedzser, Peter Watts pedig egyben hangtechnikusi posztot is betöltötte. Marsh is hasonlóan, részben a fénytechnika megszervezéséért, beszereléséért felelt, részben pedig ő is működtethette azt. Ez nincs teljesen letisztázva. A Glenn Powey-féle kötet szerint, a Mike Leonard fénykísérleteit vette fel a Tomorrow's World című tévéműsor, és ekkor, december 12-én a Pink Floyd zenélt a fények alá. Leonard tehát nem feltétlenül volt hivatalos fénytechnikusa a csapatnak, de nincs kizárva, hogy párszor a koncerteken is ő keverte a fényeket. Hivatalosan mindenesetre John Marsh feladata volt az a csapatban. – ÜA)

Mindezeken túl, az 1967. december 12-én rögzített anyag leszámol a Barrettes-Gilmouros öttagú Pink Floyd legendájával is. Hiszen bár David Gilmour '67 decemberében csatlakozott a bandához, itt még nem látható. Míg az 1968 februárjában készült brüsszeli promóklipekben pedig már Barrett nem szerepel. Így nagyon sok közös munkára, különösen az ünnepek alatt nem kerülhetett sor. Nagyon sok kérdőjellel, esetleg, talán a december 20-i BBC rádiófelvételen ott lehetett, de hangja biztosan nem hallható azon sem. Így nem marad más következtetés, hogy a sokak által favorizált (Gilmouros) öttagú Floyd tevékenysége kimerült pár promóciós fotó elkészítésében, illetve a '68-as bookletben is szereplő, de Syd részéről "kéznélküli" januári koncertekben...

(Ez nagy valószínűség szerint így van. Közös fellépésre és zenei értelemben együtt szereplésre már csak azért sem igen kerülhetett sor, mert Barrett ekkorra az esetek nagy többségében teljesen be-, és kiszámíthatatlan volt már. Talán az ebben a korszakban keletkezett promó fotókra is az a legkézenfekvőbb magyarázat, hogy a kiadó, Peter Jennerrel az élen, egy darabig még nem adta fel az ötletet, hogy Barrettet, mint a legfőbb vonzerőt a közönség szempontjából benn tartsák, aztán mikor ez láthatóan nem vált be, ez arra módosult, hogy legalább dalszerzőként szerepeltessék, a háttérben tartva. Több forrás szerint, egyik tisztább pillanatában maga Barrett sem vetette el az utóbbi ötletet. - SzD)

(Povey szerint 1967 decemberében lépet fel először David Gilmour a Pink Floyddal, ekkoriban még csak helyettesítette Sydet. Ám 1967. december 02. és 1968. január 25. között tucatnyi fellépést említ a könyve, ahol a Floyd ebben az ötös formációban lépett fel, bár nem jelzi, hogy Syd mikor játszott, mikor hiányzott és mikor állt ott némán, de a példáidban felhozottaknál lényegesen több eseményt említ, így én nem temetném annyira az ötös formációt. - ÜA)

II. Bónuszok 1967-ből

A bónuszok közül az első egy német dokumentumfilm, mely február 24-én készült az UFO Clubban. Edmund Wolf filmje elsősorban a jelenségre koncentrál, és csak másodsorban a konkrét zenekarra, ezért nagy szerencse, hogy a korszak talán legnépszerűbb londoni bandájának, a Pink Floydnak előadására esett a választása.

A második extra a See Emily Play elveszettnek hitt tévéfelvétele, mely a csodával határos módon került elő, majd lett feljavítva. Bár a minősége még így is erősen határeset, nyilván nem véletlen került a bónuszok közé, az egyik legfontosabb mérföldkőnek számít a csapat karrierjében. Ugyanis a legsikeresebb kislemezükkel meghívást nyertek a BBC Top Of The Pops műsorába, és a július 06-án rögzített tévéfelvétellel megtörtént az országos áttörés is. Onnantól fogva már nem csak egy underground szinten ismert klubzenekar voltak, hanem országos sztárok, aminek egyenes következménye lett, az utána történő turnék sora.

Harmadikként a már említett Scarecrow outtake felvételekből összevágott alternatív klip következik, mely a "maradéksága" ellenére is olyan erős, hogy jobb, mint sok más zenekar teljes videós életműve.

Az extrákat és magát az anyagot az Interstellar Overdrive egy másik verziója, mely a gyakorlatban ismét egyfajta dokumentumfilm zárja, melynek középpontjában ismét nem az együttes áll, hanem az akkori fiatalok életérzése.

Kisebb hiányérzetünk csak a Jugband Blues elveszett másik "klipje", illetve a Scream Thy Last Scream, Vegetable Man pároshoz tartozó filmfelvételek miatt lehet, melyen nem szerepelnek a Continu/ation digibookban sem. De ezzel együtt is, egy alapos, átfogó képet kapunk az 1967-es évről. Ráadásul ez esetben a fennmaradt felvételek engedte lehető legjobb minőségben.




Pink Floyd - Cambridge St/ation 1966-67 DVD/BD - Track lista:

01. Chapter 24 (Syd Barrett's First Trip - excerpt 1966-1967)
02. Nick's Boogie (London 1966-1967 - excerpt 1967)
03. Interstellar Overdrive (Scene – Underground - 1967)
04. Arnold Layne (Wittering Beach - 1967)
05a. Pow R. Toc H. (BBC - The Look Of The Week - 1967)
05b. Astronomy Domine (BBC - The Look Of The Week - 1967)
06. The Scarecrow (Pathé Pictorial - 1967)
07. Jugband Blues (London Line - 1967)
08. Apples And Oranges (American Bandstand - 1967)
09. Instrumental Improvisation (BBC - Tomorrow's World - 1967)
bonus:
10. Instrumental Improvisation (Die Jungen Nachtwandler - 1967)
11. See Emily Play (BBC - Top Of The Pops - 1967)
12. The Scarecrow (outtakes - Pathé Pictorial - 1967)
13. Interstellar Overdrive (Science Fiction - Das Universum Des Ichs - 1967)

Közreműködő zenészek:

Syd Barrett – gitár, ének
Richard Wright – orgona, ének
Roger Waters – basszusgitár, ének
Nick Mason – dob, percussion
Mike Leonard – fényorgona

A sorozat részei:

TEY 00 - Bevezető az Early Years-ről szóló sorozathoz
TEY 01 - Az Early Years 1965-1972 kiszerelése
TEY 02 - Az Early Years 1965-1972 hibái
TEY 03 - Cambridge St/ation 1965-1967 audio
TEY 04 - Cambridge St/ation 1966-67 video
TEY 05 - Cambridge St/ation 1965-1967 konklúzió
TEY 06 - 1968 Germin/ation - audio
TEY 07 - 1968 Germin/ation - video
TEY 08 - 1968 Germin/ation - konklúzió
TEY 09 - 1969 Dramatis/ation - audio
TEY 10 - 1969 Dramatis/ation - video
TEY 11 - 1969 Dramatis/ation - konklúzió


Jozé - A szerző rockszakíró, a Hungarian Pink Floyd Club tagja, melynek 2005-óta elnöke is. A megjegyzéseket, lábjegyzeteket Ürmös Attila író, az 1995-ös első magyar nyelvű Pink Floyd könyv szerzője, valamint egy másik klubtag, Szász Dávid, a Mandrake Moon vezetője fűzte hozzá. A cikksorozat a készülő új Pink Floyd könyvből tartalmaz kivonatos részleteket.




 
Kapcsolódó linkek
· Adatok: Lemezismertetők
· Szerkesztette: Joze


A legolvasottabb cikk a következő kategóriában: Lemezismertetők:
Epica - The Divine Conspiracy (2007)


Beállítások

 Nyomtatható változat Nyomtatható változat






Impresszum! E-mail: nekünk


A Rock Klub weboldalai PHP4 nyelven íródtak, PHP-Nuke szabadon felhasználható
Web portál rendszer segítségével, amely a GNU/GPL licence alatt áll.


PHP-Nuke Copyright © 2004 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.44 Seconds