×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Lock Up - Demonization (2017) 

Megjelent: április 02. vasárnap 18:10
Szerző: palszabolcs
    Lemezismertetők 

Hajszál híján két évtizede, pedig mint ha csak tegnap történt volna, amikor híre ment, hogy Shane Embury a Napalm Death mellett összehozott egy projektet a Hypocrisy főnök Peter Tagtgren-nel (valamint a Dimmu Borgir-os Nick Barker-rel és az időközben elhalálozott Jesse Pintado (RIP) kollégájával) némi régisulis grind zajoskodáshoz. "Miért, a Napalm mit játszik-játszott?" - tehetné fel a kérdést a kevésbé járatos zenerajongó, de abban az időben a Words from the Exit Wound képében egy némiképp kísérletezős ízű, majdnem a banda feloszlásához vezető és a rajongók által sem igazán favorizált korongot készítettek el. Elhiszem, hogy emellett szüksége volt némi old school feelingre...



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!




Az 1999-es Pleasures Pave Sewers korrekt gyalulás volt, de véleményem szerint a kettes Hate Breeds Suffering az igazi csonttörő ász, az aztán simára köszörüli az ember agytekervényeit, pláne, hogy itt Tagtgren bátyót a minden szempontból jobban a képbe illő Tomas "Tompa" Lindberg (ex-Grotesque, At the Gates, The Crown) váltotta a mikrofon mögött. Utólag is érdemes a zajbarátoknak e korong iránt kutakodni, aki esetleg még nem ismerné. Ezt követően azonban sokáig jegelve lett a történet, ugyan megjelent egy japán koncert felvétele és egy válogatás, de igazából a 2011-es Necropolis Transparent indította be újra a szekeret - amivel még Budapesten is megfordultak -, hat év elteltével pedig itt az új korong.

Nagy meglepetések kizárva, az előző lemezen csatasorba állt Kevin Sharp énekes (lásd még Brutal Truth, és akivel Embury a tavaly új lemezzel jelentkező Venomous Concept soraiban is közösen szaggat), valamint a Brujeria és a chilei Pentagram soraiból is ismerhető Anton Reisenegger gitáros ezúttal is a tagság részét alkotja. Ahogy hat éve, úgy hallhatóan most is gyorsan megtalálták a közös hangot, legalábbis nincs izzadtságszagú görcsölés, de valahogy mégis izgalmasabbnak tűnik ez az anyag, mint közvetlen elődje. Az alig 41 percnyi játékidővel bíró 14 nóta ugyanis kifejezetten kellemes hallgatni való, már ha az ember bírja az efféle düh-bombákat, ami jellegénél fogva sem képezheti hosszas fejtegetés tárgyát, de nem is elmélkedéshez való háttérmuzsika.

Ez kérem szépen egy profin összerakott támadás, amiről süt alkotóinak elkötelezettsége az extrém, zajos zenék irányába. A vén rókák azonban jól tudják, hogy a blastbeat hegyek közé ágyazva azért elég hatásos tud lenni néhány jól elhelyezett kimértebb tempóváltás, a címadó képében pedig egy némileg idegennek ható, a közép korszakos Napalm Death, vagy a Meathook Seed vénájában íródott, indusztriális hatásokat sem nélkülöző szerzeményt is kapunk. Furcsa, de cseppet sem rossz, ráadásul utána úgy tűnik, hogy az eddigiekhez képest is kétszeres fordulaton pörögnek. Hangszeres oldalról nehéz fogást találni rajtuk - ha csak nem jazz rajongó a hallgató -, Sharp mester pedig ezúttal is ordít, hörög, visít, ahogy a torkán kifér, kiváló összhangban a durván horzsoló soundba ágyazott riffekkel.

Nem agysebész bonyolultságú zene, nem is való, csak dühös alkalmakra, de mégis úgy érzem sokkal inkább működőképes ez nálam, mint a Necropolis Transparent. Extrémistáknak beszerzésre ajánlott darab, mások meg úgysem fognak tudni vele mit kezdeni.

9/10



Track lista:

01. Blood and Emptiness
02. The Decay Within the Abyss
03. Locust
04. Demonization
05. Demons Raging
06. Desolation Architect
07. Instruments of Armageddon
08. Sunk
09. The Plague That Stalks the Darkness
10. Foul from the Pure
11. Mind Fight
12. Void
13. Secret Parallel World
14. We Challenge Death

Közreműködő zenészek:

Kevin Sharp - ének
Anton Reisenegger - gitár
Shane Embury - basszusgitár
Nicholas Barker - dob

Lemezeik:

1999 - Pleasuser Pave Sewers
2002 - Hate Breeds Suffering
2005 - Play Fast or Die - Live in Japan
2007 - Violent Reprisal - válogatás
2011 - Necropolis Transparent
2011 - Thus the Beast Decapitated - split w Misery Index
2013 - Infinite in its Nothingness - single
2017 - Demonization

Kiadó:
Listenable Records
Honlap:
facebook.com/LockUpOfficial


rovat lapozó


Még, még, még...

Cikkek szövegében utoljára itt említettük: Lock Up!




 

Ajánló









Ez is érdekelhet

Hollywood Undead - Five (2017)
A manapság odaát egyre népszerűbb rap-rock műfaj egyik követője a Hollywood Undead nevű kapucnis-maszkos fiúcsapat, ami Los Angeles-ben alakult 2005-ben. A friss

Tovább...
The Dark Element - The Dark Element (2017)
A Frontiers bemutatja a Dark Element nevű friss szimfonikus metálos projektjét, amiben Anette Olzon tér vissza a Nightwish világába... Az énekesnő mögött

Tovább...
Butcher Babies - Lilith (2017)
A Wendy O. Williams-féle Plasmatics egyik nagy show-eleme volt annak idején, amikor a Butcher Baby című dala közben, a szétdrogozott énekesnő kvázi félmeztelenül

Tovább...
Daniel Cavanagh - Monochrome (2017)
Lehet, hogy egyedül maradok a véleményemmel, de sebaj: az Anathema két utóbbi lemeze, különösen a The Optimist nekem óriási csalódás volt, egy igazából sehová sem

Tovább...
Night Viper - Exterminator (2017)
Nem végeztem mindenre kiterjedő számításokat, de a látszat alapján a night szó valamilyen összetételben nagyjából hasonló gyakorisággal fordul elő a retro metal csapatok

Tovább...












Klipmánia