×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Pink Floyd - TEY 08 - 1968 Germin/ation - konklúzió (2017) 

Megjelent: április 06. csütörtök 12:05
Szerző: Joze
    Lemezismertetők 

Az 1968 Germin/ation, az Early Years sorozat második kötete az elsőnél is szegényesebb. Ugyanis a második digibook már csak négy, ráadásul elég érdektelen nyomdai replikát tartalmaz, a szokásos minimalista fekete-fehér booklet mellett. Ráadásul csak három korong fért bele, ami kevés. Egy CD-nyi terjedelem, a lehetséges anyagokat figyelembe véve, édeskevés az 1968-as év tisztességes feldolgozásához. Különösen, hogy csak szűk egy órát használtak fel a rendelkezésre álló 80 percnyi kapacitásból...



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!





I. A félig teli pohár

Ez esetben is a köszönet és a hála kifejezése az első és legfontosabb reakció. Az összerakott anyag kifejezetten jó. Ráadásul a filmek esetében, a másfél órás összeállítás bőséges és kielégítő is. Egyetlen komolyabb, említésre méltó hiányosság, hogy kimaradt Anthony Stern 1968-as San Francisco című rövidfilmje, így az (és az ahhoz felhasznált 1966-os Interstellar Overdrive verzió) továbbra is marad a bootlegek világában. Huszonhat fontos és jó videó mellett ez egy elfogadható és mosolygós arány. Különösen, hogy a másik hiányzó film, a The Committee nemcsak, hogy már megjelent korábban, de helyet kapott az Early Years sorozat Continu/ation I. DVD-jén, illetve Blu-ray-én is.

Beszédes és egyben szomorú is ilyet leírni, de a többi kötet fényében már az a tény is dicséretre méltó, hogy sikerült benne maradniuk a címben foglalt időszakban, az 1968-as évben. Normál esetben ez evidencia volna, de maga a sorozat olyan gyatra szerkesztéssel bír, hogy az is öröm, ha valami a normalitás keretein belül marad...

Jó és fontos, hogy az 1968-as kislemezek ismét elérhetővé váltak CD formátumban. Ezek korábban csak a Shine On box Early Years bónusz lemezén kerültek a boltok polcaira, tehát önálló CD-n nem, így fontos hiánypótlásnak számít újraközlésük. Hiszen akik 1992-ben még nem voltak Pink Floyd rajongók, vagy már azok voltak ugyan, de nem tudták megfizetni a borsos árú díszdobozt, eddig meg kellett elégedniük a vegyes állapotú (értsd: inkább rossz állapotú) használt példányokkal, vagy jobb-rosszabb minőségű kalózlemezekkel.

Mostantól a Germin/ation CD-t is nyugodtan be lehet tenni a lejátszóba, még a komolyabb Hi-Fi rendszerekben sem vall szégyent. Nyilván nem tud annyit, mint a vinyl kiadások, de biztos vagyok benne, hogy sokan lesznek, akik csak majd mostanában, az Early Years kapcsán hallják első alkalommal ezeket a korai opusokat. Talán így ez a korszak is hamarabb a helyére kerül a fejekben.

Örömteli, hogy a legfontosabb BBC felvételek is kiadásra kerültek végre. Jók és érdekesek az alternatív verziók. Fontos és dokumentumértékű az eredeti dalcímek szerepeltetése, hiszen a maga idejében John Peel szépen fel is konferálta a felvételeket a Top Gear hallgatói számára. Azzal, hogy végre hivatalos kiadványon is olvashatók, egy újabb értelmetlen vitasorozat végére került pont. Nem ő találta ki. Kiemelkedően fontos még az 1968-as, korai Embryo kánonba vétele is. Ezzel vége a Picnic, illetve Works válogatás-lemezeken kiadott demóverzió-, illetve az eddig csak bootlegekről ismert koncertváltozatok szembeállításának, ennek a nagyon buta gyakorlatnak is. Illetve valószínűleg ezután sem lesz vége a neten terjedő hülyeségáradatnak, de innentől vesztes pozícióban lesznek a marhaságok írói és publikálói a hivatalos kiadványsorozat különféle Embryo felvételeinek árnyékában.

Szintén nagy öröm, sőt szenzációszámba megy, hogy előkerültek a '68-as Capitol demók. És nem csak azért, mert újabb két elveszettnek hitt felvételt élvezhetünk kitűnő minőségben, hanem azért is, mert ezek által betekinthetünk az alkotás folyamatába is. Érdemes volna egy deluxe More kiadványt is összerakni, mert ennek a két dalnak is bérelt helye van a kibővített soundtrack album bónusz szekciójában.


II. A félig üres pohár

A digibook és a booklet mellett gyenge a nyomdai replika kínálat is, bár utóbbiak legalább nem rossz minőségűek.

A hanganyagokat illetően komoly hiányosságok tapasztalhatók. Nagyon, de nagyon kevés egy CD egy ilyen gazdag korszak esetében. Alapvető hiba és hiányosság, hogy nem teljes az 1968-as BBC kollekció. Az önállóan nem kapható Continu/ation CD tartalmaz ugyan még két korabeli rádiófelvételt, de nincsenek sem év szerint, sem téma szerint a maguk helyén. Kéne már venni végre egy nagy levegőt, és a Deep Purple, Led Zeppelin és a többi klasszikus hasonló kiadványaihoz hasonlóan kiadni az összes BBC sessiont, akár egy dupla, vagy tripla lemezes Top Gear CD-gyűjteménnyel indítva. Főleg, ha már Syd Barrett 1970-es és '71-es BBC anyagai hosszú évek óta elérhetők jó minőségű, hivatalos hanghordozókon.

(Igazad van abban, hogy ez nem a teljes 1968-as anyag. 2003-ban sikerült elcsípnem egy bootleg-gyanús BBC kiadványt, ezen több dal is 1968-ra lett datálva, ám a forrás nem megbízható. Sem a dátum, sem a számok címei nem adnak jó támpontot. A minőségük sem túl jó, az Early Years-en helyet kapó számok valóban jobb hangzásúak. Bár egy olyan gigantikus hírnevű zenekar esetében, mint Pink Floyd - és főként egy ilyen drága kiadványnál - elvárható lenne az a minőség, ahogyan a Vegetable Man-t, vagy a Scream Thy Last Scream-et kisuvickolták.

Az Early Years egészére jellemző ez a hangzásbeli ingadozás. Fürtökben akadnak rajta olyan számok, amelyek többszöri hallgatásra érdemesek, de sajnos néhány rossz minőségű felvétel megtöri a hangulatot. Az, hogy az első kötetben a kettes CD-n a Live in Stockholm 1967 felvételei sokkal gyengébbek a későbbi koncerténél, nem akkora baj, mert a lemezoldalon utána a John Latham-féle számok jönnek, amelyek hiába elfogadható minőségűek, inkább az olyan anyagok közé tartoznak, amelyeket az ember akkor hallgat, amikor kíváncsiságból kutatgat a régi felvételek között. A gyenge minőségű koncert és a korai dalcsonkok vázait együtt tartalmazó korong számomra ebbe a "ritkán veszem elő, csak hogy meghallgassak rajta valamit" kategóriába tartoznak.

Viszont az első CD a korai kislemezekkel esélyes lenne a többszöri hallgatásra, csak úgy, saját örömre felrakva... Itt már zavaró - sőt, többszöri hallgatásnál egyenesen hangulatromboló - a korai Klose felvételek egyik-másikának minőségtelensége (Remember Me, Butterfly), miközben például az I'm A King Bee egész jól szól...

A legidegesítőbb a bónusz Continu/Ation CD, ahol a viszonylag jó minőségű BBC felvételek és a végén felhangzó Wembley koncertes Echoes közé benyomták a sokkal rosszabb minőségű (történelmileg ugyan fontos, de a lemez hallgathatóságát negatívan befolyásoló) Other Recordings és Live On 1969 BBC TV Moon Landings Broadcast passzusokat. Ezeket a világért sem hagytam volna ki az Early Years egészéből, de inkább máshová raktam volna...

Visszatérve a BBC felvételekre, szomorú, hogy még 2003-ban is csak gagyi kalózlemezeken volt hallható a Pink Floyd ilyen jellegű gyűjteménye. Ilyen szempontból az Early Years végre legalább pontos címeket hoz, bár a minőség nem a legjobb. Szubjektív véleményem, hogy a BBC felvételeket pengén remasterelve külön CD-kre kellett volna összegyűjteni a kollekción belül, és nem így szétszórva, más minőségű felvételekkel keverve...

Ráadásul az időrendet sem tartották be, hiszen a Continu/Ation CD-n visszatérnek a korábbi lemezen már egyszer összegyűjtött 1968-as BBC felvételek... Két vagy három compact discen hiánytalanul összegyűjtve az összes BBC session, az egyik fő erejét képezhetné a monumentális kollekciónak. Így viszont egy kicsit olyan az egész Early Years, mint amikor az építészek kiadják a munkát egy olcsó alvállalkozónak, az pedig a méregdrága csempéket hézagosan, hepehupásan rakja le... - ÜA)


Súlyos hiányosság még a The Committee filmzene ismételt lemaradása, kimaradása is. Igen, tudom, hogy a Continu/ation CD-n van két rövid részlet, de röhej, hogy az évek óta a rajongók polcain lévő bootlegek hosszabbak és teljesebbek, mint a hivatalos kiadványon szereplő részletek. Ráadásul minőségben sem maradnak el, hiszen szinte bizonyos, hogy minden esetben ugyanarról a Basho Records által kiadott korábbi, 2005-ös Committee DVD-ről, illetve annak forrásáról lettek leszedve a hangsávok.

Úgy tűnik, hogy nem maradtak fenn az eredeti mesterszalagok, így a Dave Gilmourral felálló, négytagú formáció első felvételeit csak a filmből kiemelve, annak egyéb hangjaival együtt hallgathatjuk. Sokadik szomorú következménye a nemtörődömségnek és a trehányságnak... Pedig az 1968 májusába készült soundtrack nem csak azért számít kuriózumnak, mert a legkorábbi ismert anyag a klasszikus négyestől, hanem azért is mert javarészt máshol felhasználatlan és kiadatlan Pink Floyd dalok, témák és dallamok gazdag tárháza.

Szintén nagy hiány, sőt egyenesen érthetetlen, hogy miért nem szolgáltak 1968-as, korai Gilmouros koncertfelvételekkel, amikor lenne hozzá anyag, évtizedek óta teli vannak a komoly Pink Floyd rajongók és gyűjtők polcai a különféle bootlegekkel. Nyilván már késő okoskodni, de például az 1968. május 23-i két amsterdami előadás ismert és közkedvelt a rajongók között. Ráadásul a Paradiso-ban rögzített Keep Smiling People egy igen fontos hangzó-dokumentum a Careful With That Axe, Eugene evolúcióját, történetét illetően is. De bőven lett volna még más forrás is, akár az élő tévészereplések használható hangsávjaiból is össze lehetett volna állítani egy virtuális koncertalbumot...

A kiadványból is hiányzik, de egyébként is régi adóssága már a Floydnak A Saucerful Of Secrets csodálatos mono verziójának CD-kiadása is. Érthetetlen, hogy miközben a Pipert agyon ajnározzák, a legkülönbözőbb módokon újra meg újra kiadják, addig a Saucerful miért mostohagyerek? Egyedül a Shine On boxban kapott kiemelt szerepet, de ott is csak a normál stereo változat, illetve a bónusz korongon a hozzátartozó négy kislemezfelvétel. Nagyon ideje volna már egy minimum háromlemezes újrakiadásnak, ahol a régóta várt, reménybeli DVD-n / BD-n szereplő 5.1-es keverés mellett helyet kapna egy mono CD is, valamint A Saucerful Of Secrets albumra tervezett, a korszakhoz tartozó felvételek szerepelnének valahol, bónuszként.

Összességében az 1968 Germin/ation kapcsán ugyanúgy egy félbehagyott jó kezdeményezésről beszélhetünk, mint az 1967 Cambridge St/ation esetében is. Ami szerepel, az nagyon rendben van, kivételesen jól is rendszerezték, szerkesztették a korongokon szereplő felvételeket, de az audió-részt illetően súlyos hiányosságok maradtak, melyeket félő, már senki sem fog belátható időn belül pótolni. Hogy vigasztaló tény, vagy még inkább elkeserítő, azt nem tudom, - személye válogatja, - mindenesetre a folytatások, a későbbi évfolyamok még szomorúbb képet mutatnak...


A sorozat részei:

TEY 00 - Bevezető az Early Years-ről szóló sorozathoz (2017)
TEY 01 - Az Early Years 1965-1972 kiszerelése (2017)
TEY 02 - Az Early Years 1965-1972 hibái (2017)
TEY 03 - Cambridge St/ation 1965-1967 audio (2017)
TEY 04 - Cambridge St/ation 1966-67 video (2017)
TEY 05 - Cambridge St/ation 1965-1967 konklúzió (2017)
TEY 06 - 1968 Germin/ation - audio (2017)
TEY 07 - 1968 Germin/ation - video (2017)
TEY 08 - 1968 Germin/ation - konklúzió (2017)
TEY 09 - 1969 Dramatis/ation - audio (2017)
TEY 10 - 1969 Dramatis/ation - video (2017)
TEY 11 - 1969 Dramatis/ation - konklúzió (2017)
TEY 12 - 1970 Devi/ation - audio (2017)
TEY 13 - 1970 Devi/ation - video (2017)
TEY 14 - 1970 Devi/ation - konklúzió (2017)
TEY 15 - 1971 Reverber/ation - audio (2017)
TEY 16 - 1971 Reverber/ation - video (2017)
TEY 17 - 1971 Reverber/ation - konklúzió (2017)
TEY 18 - 1972 Obfusc/ation - audio (2017)
TEY 19 - 1972 Obfusc/ation - video (2017)
TEY 20 - 1972 Obfusc/ation - konklúzió (2017)
TEY 21 - 1972 Obfusc/ation - újrakiadás (2017)
TEY 22 - 1967-1974 Continu/ation - audio (2017)
TEY 23 - 1967-1972 Continu/ation I. video (2017)
TEY 24 - 1969-1972 Continu/ation II. video (2017)
TEY 25 - 1967-1972 Continu/ation - konklúzió (2017)
TEY 26 - Early Singles 1967-1968 - audio (2017)
TEY 27 - Early Singles 1967-1968 - konklúzió (2017)
TEY 28 - Cre/ation 1967-1972 (2016)

Jozé - A szerző rockszakíró, a Hungarian Pink Floyd Club tagja, melynek 2005-óta elnöke is. A megjegyzéseket, lábjegyzeteket Ürmös Attila író, az 1995-ös első magyar nyelvű Pink Floyd könyv szerzője fűzte hozzá. A cikksorozat a készülő új Pink Floyd könyvből tartalmaz kivonatos részleteket.



rovat lapozó


Még, még, még...




 

Ajánló









Ez is érdekelhet

Vandenberg's Moonkings - MK II (2017)
Adrian Vandenberg gitáros neve összeforrt a Whitesnake-kel, ahol '85 és '97 között dolgozott. Aztán 2014-ben a gitáros betöltötte a kerek

Tovább...
The Dark Element - The Dark Element (2017)
A Frontiers bemutatja a Dark Element nevű friss szimfonikus metálos projektjét, amiben Anette Olzon tér vissza a Nightwish világába... Az énekesnő mögött

Tovább...
Butcher Babies - Lilith (2017)
A Wendy O. Williams-féle Plasmatics egyik nagy show-eleme volt annak idején, amikor a Butcher Baby című dala közben, a szétdrogozott énekesnő kvázi félmeztelenül

Tovább...
Daniel Cavanagh - Monochrome (2017)
Lehet, hogy egyedül maradok a véleményemmel, de sebaj: az Anathema két utóbbi lemeze, különösen a The Optimist nekem óriási csalódás volt, egy igazából sehová sem

Tovább...
Night Viper - Exterminator (2017)
Nem végeztem mindenre kiterjedő számításokat, de a látszat alapján a night szó valamilyen összetételben nagyjából hasonló gyakorisággal fordul elő a retro metal csapatok

Tovább...












Klipmánia