×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Hans Zimmer - pár hét múlva, 2017. június 01-én újra Budapesten! 

Megjelent: április 09. vasárnap 18:00
Szerző: szimpatic
    Interjúk 

Egyre közeledik Hans Zimmer második budapesti fellépésének időpontja. Tavalyi óriási sikerű koncertje után, megújított programmal tér vissza 2017. június 01-én a Papp László Budapest Sportarénába saját zenészcsapatával, valamint a Magyar Virtuózok Zenekarral és kórussal lépve színpadra.

A budapesti koncertre jegyek már csak korlátozott számban kaphatók a livenation.hu oldalon keresztül, illetve a Ticketpro országos hálózatában. A világ jelenlegi legsikeresebb filmzeneszerzőjével a Billboard készített interjút első turnéja kapcsán, a továbbra kattintva ennek a fordítását olvashatjátok...



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!




A zeneszerzők általában egyedül írnak egy sötét szobában. Mennyire örömteli úgy játszani a zenét, hogy azonnali visszajelzést kap a közönségtől?

Ez két részből áll. Mindig is nagyon lámpalázas voltam. Még mindig nagyon lámpalázas vagyok. Vannak néhányan, akik elég jól ismernek, és azt mondták: "A lámpaláz nem mentség. Nem lehet elrejteni a vászon mögé az egész életed. Lépj fel közönség előtt, és hagyd, hogy a zene igazán életre keljen." Azt hiszem, ez meggyőző érv volt.

Ahogy a zenekarral zenél, az egy egészen másfajta élményt kínál, mint a legtöbb filmzenei koncert.

Ki akartam törni a filmzeneszerző imidzséből - a fickó a nagy fekete zongorával, zenekarral, karmesterrel -, úgyhogy kitaláltam, hogy teljesen másképp csinálom. Meg akartam szüntetni a korlátot a közönség és a zenészek között. Igazából a zenészeket akartam ünnepelni, akik mind csodálatos emberek. Sok ember hallotta már őket, de még többen vannak, akik viszont soha nem látták őket. Tehát igazából ez volt a kiindulási alap.

Hány zenésszel turnézik?

Rajtam kívül még 22 zenész utazik a turnéval. Többnyire olyan emberek, akik az eredeti felvételeken is játszottak, és nagyon jól érzik, hogy mit szeretnék hallani. Aztán elkezdtünk próbálni a koncertekhez, és egyszer csak már egy zenekar voltunk.

Mi volt a legnagyobb kihívás zeneileg?

Kitalálni, hogyan kelthetjük életre az egyes darabokat a koncerteken. Például négy Karib-tenger kalózai filmhez írtam zenét, amit a koncertekre összegyúrtunk, így egy 14 perces darab lett. Ez egy mini-szimfónia. Eredetileg is csellóra volt írva, de egy picit rockosabbra kellett vennünk, hiszen Tina Guo játssza egy elektromos csellón. Vagy az Oroszlánkirály nyitódalának énekhangját mindenki ismeri, de az énekest, Lebo M-et nagyon kevesen látták ezelőtt. Éppen ezért, amikor kijön a színpadra és hirtelen belekezd a dalba, az mindig megérinti a közönséget.

Mennyire volt nehéz összeállítani a programot, tekintve, hogy a filmzenék meglehetősen különböző stílusban íródtak?

Semmiképpen nem időrendi az összeállítás. A koncert második fele sokkal drámaibb, akkor kerülnek sorra a Sötét Lovag trilógia, az Eredet és Az őrület határán zenei témái.

Ráadásul Marc Brickman látványtervező is sokat tesz hozzá a koncert hangulatához. Ő rengeteget dolgozott a Pink Floyddal, a popkultúra ikonikus látványai fűződnek a nevéhez. Emlékszem, már az utolsó európai koncertek egyikét adtuk a turné első körében, amikor valaki elárulta, hogy a fejünk fölött 40 tonnányi lámpapark van felfüggesztve. Ha ezt előbb tudom, valószínűleg védősisakot akartam volna viselni a színpadon minden este, arra az esetre, ha a lámpák leesnének.

És amit mindig is ki akartam próbálni, hogy ne legyen karmester, valaki háttal a közönségnek, csak egy csomó srác, akik kottából játszanak, mint ha csak egy kellemes vasárnap délután lenne. Azt gondolom, hogy sikerült, a dolog működik.

Ráadásként körbejárja az egész színpadot, hol a doboknál, hol a zongoránál, gitáron, vagy éppen bendzsón játszik...

Ha össze akarod törni a nagyhangú német zeneszerzőről addig kialakult képet, csak kezdj el bendzsón játszani. (nevet) És hát a Sherlock Holmes zenéje pont bendzsóra íródott.

Miért nem láthatók filmbetétek a zenék alatt?

Egyrészt, mert azt akartam, hogy a zene megálljon a saját lábán is. Ez fontos volt számomra. Másrészt a zenék különböző generációkhoz szóló filmekhez készültek, ami akkor valakiknek életük fontos élménye volt. Vegyük mondjuk az Oroszlánkirályt. Igazából a lányomnak írtam, aki akkor 6 éves volt, de most már 29. Nem akartam időnként több évtizedes filmrészletek előtt játszani, mert közben a zene már a legtöbb esetben elvált a filmtől, az emberek önmagukban is hallgatják és szeretik őket.

Melyek a kedvenc darabjai vagy részei, amiket újra átél zenélés közben?

Ez eléggé személyes. A koncertek a Miss Daisy sofőrje zenéjével kezdődnek. Az első PR managerem és barátom, Ronni Chasen ezt a darabot hallotta tőlem először, amikor Los Angelesbe költöztem, és az Eredet első verziója - csak egy zongorával - volt az utolsó, amit még hallott tőlem, ezt játsszuk a koncert végén. Így számomra minden show egy ívet ad, és minden este van legalább két olyan pillanat, amikor csak Ronninak és magamnak játszom. Ezek a pillantok még mindig megmozdítanak bennem valamit.

Gyakorlatilag két anyám volt, Ronni volt a második. Minden este, mielőtt színpadra lépek, megnézem, hogy az ingem rendesen be van-e tűrve, és nem maszatos az arcom, mert ő is mindig ezt tette velem. Igazából még mindig hallom a hangját, és nagy szerepe volt abban, hogy végül hajlandó voltam élőben fellépni. Amit pedig Pharrell és Johnny Marr mondott nekem a lámpalázról, az pontosan az, amit ő is mondott volna.

Hans Zimmer interjú a Billboard magazinból!



rovat lapozó


Még, még, még...




 

Ajánló









Ez is érdekelhet





Koncertek 2017. október 24. és 2017. november 09. között:









Klipmánia