Deep Purple - Infinite (2017, Stargazer) 

Megjelent: április 11. kedd 12:05
Szerző: Stargazer
    Lemezismertetők 

A Deep Purple sokáig az egyik "szent tehén" volt a kedvenceim közül, annak idején az egyik első rockegyüttes volt, akiket megismertem. Egészen a '98-as Abandon című albumig bármelyik lemezüket szívesen veszem elő a polcról, viszont az utána következő két albummal nem tudtam mit kezdeni.

A Purpendicular Steve Morse-nak köszönhetően teljesen más karakterű dalokat tartalmazott, mint amik a Blackmore-korszakban születtek. Azt az albumot a mai napig - a Perfect Strangers mellett - a '84-es újjáalakulás utáni Purple legjobbjának tartom...



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!




Az Abandon továbbment ezen az úton, aztán az azóta elhunyt Jon Lord kiválásával valami megtört számomra. Nem vagyok az a típusú rajongója egyik zenekarnak sem, aki kizárólag a klasszikusnak nevezett felállásokat tudja elfogadni, szimplán csak számomra a Bananas és a Rapture of the Deep egyhangú volt. Míg Blackmore-t egy szintén zseniális, de teljesen más stílusban játszó gitárossal tudták pótolni, addig Lord esetében már nem tudom ugyanezt teljesen jó szívvel elmondani. Don Airey nem véletlenül játszott annyi neves zenekarban, és kiválóan eljátssza a korai Purple klasszikusokat, de a zeneszerzésben nem tudott annyit hozzátenni, mint Lord.

Ugyanakkor a 4 évvel ezelőtti Now What?! album már jobban tetszett, bár azt sem érzem olyan jónak, mint amennyire másoktól hallottam-olvastam. De azt nem tagadhatom, hogy sokat hallgattam, és a nagyobb része ma is tetszik, épp emiatt vártam, hogy ha nem is csinálnak egy In Rock-ot (habár a kicsit a lemezcím és az előzetesen kiadott promó fotók egyike arra utalt vissza), de legalább egy Abandon szintű albumot letesznek az asztalra.

Az előzetesként kiadott Time for Bedlam, és különösen az All I Got Is You alapján még azt gondoltam, hogy micsoda potenciál van bennük még mindig, 70 felé, és 70-en túl. Akkor még nem sejtettem, hogy ezzel majdnem el is lőtték az összes puskaport. A One Night in Vegas másokkal ellentétben engem nem a '98-as Almost Human-ra, inkább kicsit a '80-as évek elejének Gillan-albumaira emlékeztet, persze jó adag Morse-korszakos Deep Purple ízzel nyakon öntve. Morse szólója is teljesen rendben van ebben a dalban, és amikor bejön rá Airey Hammondja, akkor azt vártam, hogy elkezdik oda-vissza dobálni egymásnak a labdát, de bántóan gyorsan befejezik a szólót. Ennek a koncertverziójára mindenesetre kíváncsi lennék, remek lehetőség lenne egy kis gitár-billentyű párbajra!

Viszont az ezután következő Get Me Outta Here tökéletes prototípusa azoknak a daloknak, amikből tizenkettő egy tucat az utóbbi lemezeiken. A The Surprising egy kellemes balladának indul, és egész jó is lenne, ha kihagyták volna belőle azt a bő egy perces billentyűs-filmzenés részt, ami Morse szólóját követi, és egyáltalán nem illik a dalba. A lemezt záró The Doors feldolgozás, a Roadhouse Blues viszont tök jól sikerült, igazi örömzene! Airey jókat zongorázik benne, és Gillan is előkapta a herflijét, szívesen meghallgatnék tőlük egy egész lemeznyi feldolgozás! De valahogy mégis azt érzem, nincs rendjén, hogy a Deep Purple új lemezén a feldolgozást szívesebben hallgatom, mint a saját dalaikat.

Pozitívum, hogy a borító végre megint tetszetős lett, mert valljuk be, hogy ezen a téren is elindult egy negatív tendencia 2003-ban, a logó így is erősen hasonlít a Devin Townsend Project Epicloud lemezén láthatóra. És persze nem akarok mindent a Bananas-ra kenni, tudom, hogy a Purpendicular sem a legerősebb ebből a szempontból. Viszont épp ez utóbbi példa mutatja, hogy lehet bármilyen szép, vagy csúnya a külcsin, a belbecs a fontos, az pedig most nem éri el szerintem a borító és a hozzá tartozó körítés minőségét.

Nem tudom, hány számot vesznek elő a hamarosan induló The Long Goodbye turnéra, de nem csodálkoznék, ha 4-5 is bekerülne a programba a Now What?! dalainak helyére. A maradék másfél órát pedig úgyis kívülről tudja mindenki, de ne legyen igazam. Mindenesetre, aki kíváncsi rájuk, Bécsben megnézheti őket május 17-én a Stadthalle-ban.

10/06





Track lista:

01. Time for Bedlam - 4:35
02. Hip Boots - 3:23
03. All I Got Is You - 4:42
04. One Night in Vegas - 3:23
05. Get Me Outta Here - 3:58
06. The Surprising - 5:57
07. Johnny's Band - 3:51
08. On Top of the World - 4:01
09. Birds of Prey - 5:47
10. Roadhouse Blues (The Doors cover) - 6:00

Közreműködő zenészek:

Ian Gillan (Black Sabbath) - ének
Roger Glover (Rainbow) - basszusgitár
Ian Paice (Gary Moore, Whitesnake) - dob
Steve Morse (Flying Colors, Dixie Dregs) - gitár, vokál
Don Airey (Gary Moore, Rainbow, stb.) - billentyűs hangszerek

Producer: Bob Ezrin

Lemezeik:

1968 - Shades of Deep Purple
1968 - The Book of Taliesyn
1969 - Deep Purple
1969-1970 - Concerto for Group and Orchestra
1970 - Deep Purple in Rock
1971 - Fireball
1972 - Machine Head
1972 - Made in Japan
1973 - Who Do We Think We Are
1974 - Burn
1974 - Stormbringer
1975 - Come Taste the Band (Tommy Bolin)
1984 - Perfect Strangers
1987 - The House of Blue Light
1990 - Slaves & Masters
1993 - The Battle Rages On
1996 - California Jamming - Live At The California Jam - Just Might Take Your Life - California Jam 1974
1996 - Purpendicular
1998 - Abandon
2003 - Bananas
2005 - Rapture of the Deep
2011 - Phoenix Rising (Tommy Bolin) (CD+DVD)
2013 - Live in Paris 1975
2013 - Now What?! (-2-, -3-)
2013 - Perfect Strangers Live
2013 - The Now What?! Live Tapes 2LP
2014 - Celebrating Jon Lord: The Rock Legend
2014 - Live In Verona
2014 - Live in Graz 1975
2015 - Long Beach 1971
2015 - ... to the Rising Sun (In Tokyo) - Live album
2015 - From the Setting Sun... (In Wacken) - Live album
2016 - Live at the NEC - Live album
2017 - Infinite

A Deep Purple története!

Kiadó:
earMUSIC
Honlap:
deeppurple-infinite.com
deep-purple.com
deep-purple.net
facebook.com/officialdeeppurple


rovat lapozó


Még, még, még...

kép

Deep Purple - Infinite (2017)

2017-04-09 12:05:00




 

Ajánló









Ez is érdekelhet

Living Colour - Shade (2017)
A New York-i Living Colour 1984–'95 között a kommersz crossover-pop-rock műfaj egyik legfontosabb alakja volt! A klasszikus heavy torzított gitárjához funkot,

Tovább...
Kaipa - Children Of The Sounds (2017)
A '73-ban induló svéd progresszív rocker Kaipa annak idején - a későbbi Flower Kingsből - bemutatkozási lehetőséget nyújtott Roine Stolt-nak, aki 2002-ben - a ma is a csapattal

Tovább...
Lynch Mob - The Brotherhood (2017)
George Lynch csúcs formában van manapság. Nemrég nosztalgiázott pár jó ízű koncertet a Dokkennel, 2017-ben pedig három kiválónak ígérkező lemezen is szerepet vállal...

Tovább...
Mobilmánia - Vándorvér (2017)
A Mobilmánia közel egy évtizede halad a Zeffer András által kijelölt úton. A P. Mobil rajongói komoly ellendrukkerei, és maga Schuster Lóri is osztja őket rendesen, amikor csak

Tovább...
Prophets Of Rage - Prophets Of Rage (2017)
A Rage Against the Machine háromnegyede - Tom Morello gitáros, Tim Commerford basszusgitáros és a Black Sabbath-nak is besegítő Brad Wilk dobos, Zack de

Tovább...




Koncertek 2017. október 17. és 2017. november 02. között:









Klipmánia