Life Of Agony - A Place Where There's No More Pain (2017) 

Megjelent: április 18. kedd 00:05
Szerző: pjuan
    Lemezismertetők 

A Life of Agony '89–ben alakult a hardcore hazájában, Brooklyn-ban, New York. 1993-ban jutottak csak lemezhez, de az alternatív-doom irányokat is mutató River Runs Red nagy rajongótábort hozott nekik, sok szállal kapcsolódva össze a Type O Negative-vel.

Aztán három - egyre kevésbé érdekes - lemez és tíz évnyi közös munka után, '99-ben feloszlottak, de 2002-ben újra aktivizálták magukat, ami időszak 2012-ig tartott, de időközben csak egyetlen stúdió albumot sikerült kihozniuk Broken Valley címmel, még 2005-ben. Keith Caputo 2011-ben nővé operáltatta magát és azóta Mina-ként él és dolgozik...

A láthatólag nagyon zűrös csapat 2014-től megint működik, most jutottak el a - sorban az ötödik - lemezig, ami A Place Where There's No More Pain címmel jön ki. Aki szerette a River Runs Red-et és a Type O Negative lemezeit, az biztosan jól fog szórakozni az új műsor hallgatása közben!



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!




Zeneileg csúcs minőségű albumot hoztak össze a srácok. Joey Z olyan régimódian torzított és fémes-ízű, mégis modern és dögös gitárhangzást kapott, ami végtelenítve húzza a dalokat, monotonságától és önismétléseitől lüktet és izzik az egész lemez. Minderre a ritmus szekció izomból erősít rá, Alan Robert kemény basszusával, meg a Type O Negative-ot és A Pale Horse Named Death-et is megjárt Sal Abruscato dobjával még direkt és durva is lesz a végeredmény!

Értelmesen keveredik itt össze a Type O Negative lenyugtatózott bosszúvágya és a hardcore frusztrációja, sokszor mindezzel szinte teljesen kikapcsolják Mina Caputo érzelgős, kvázi alternatív pop-dallamait, amik kiegészítőként azért mindig ott vannak az előtérben, hogy mégis legyen frontembere a lemeznek, de annyira azért mégsem tűnik hangsúlyosnak az éneklése és rap-mentes előadása, mint amennyire azt a hardcore-divat diktálná...

A misztikus felvezető után, a Meet My Maker dinamikai hardcore-bombaként ugrál be elénk, amit az alternatívabban nyávogó énekdallamok sem képesek elrontani. A direktebb és sötétebb Right This Wrong előkapja a Type O sűrűbb világát is, amit az elvontabb dallamok és lassítások tesznek érdekesebbé, de minderre a gyorsító A Place Where There's No More Pain így is képes rátenni egy lapáttal, amolyan slágerként. A Dead Speak Kindly dülöngélése különösen meggyőző, de a misztikus és túlzottan dramatizált énekdallam elveszi a teljes Type O-élményt... Az erőből adagolt gót-doom vonatal az A New Low viszi tovább a maga üresjárataival és súlyos lassúságával, már csak Peter Steele férfias mormogása hiányzik belőle...

A hardcore-punk beindulás World Gone Mad után, a lassú menetelésből gyorsuló Bag Of Bones következik, de ezeknél szerintem jobban sikerült a Walking Catastrophe, amiben a súlyokkal és azok hiányával játszadoznak, kellően színpadiasan. Az elvontabb Song For The Abused is hasonlóan kettős életet él, de alternatívabb fűrészelésekkel gyorsítva, ami nekem kevésbé szívügyem... Aztán mindezt lezárják a minimalista Little Spots Of You című skizofrén gót-balladával, hogy az embernek legyen kedve újra beindítani a verklit...

A gitáros Joey Z, a basszer Alan Robert és a dobos Sal Abruscato nagyon együtt van az egész lemezen, minden tekintetben csúcs minőségű albumot hoztak össze a srácok, ami - régi Type O-hallgatóként - nekem bőven elég is... Hogy közben Mina Caputo mit és hogyan művészkedik össze, az szinte mindegy is nekem, bár biztos vagyok benne, hogy ennél is jobb lehetett volna a végeredmény, ha kevesebbet drámázik és többet énekel...

10/8.5



Track lista:

01. Meet My Maker
02. Right This Wrong
03. A Place Where There's No More Pain
04. Dead Speak Kindly
05. A New Low
06. World Gone Mad
07. Bag Of Bones
08. Walking Catastrophe
09. Song For The Abused
10. Little Spots Of You

Közreműködő zenészek:

Mina Caputo - ének
Joey Z - gitár
Alan Robert - basszusgitár
Sal Abruscato (Type O Negative, A Pale Horse Named Death) - dob

Lemezeik:

1993 - River Runs Red
1995 - Ugly
1997 - Soul Searching Sun
2005 - Broken Valley
2017 - A Place Where There's No More Pain

Kiadó:
Napam Records
Honlap:
lifeofagony.com
facebook.com/lifeofagonyfamiglia


rovat lapozó


Még, még, még...




 

Ajánló









Ez is érdekelhet

Living Colour - Shade (2017)
A New York-i Living Colour 1984–'95 között a kommersz crossover-pop-rock műfaj egyik legfontosabb alakja volt! A klasszikus heavy torzított gitárjához funkot,

Tovább...
Mobilmánia - Vándorvér (2017)
A Mobilmánia közel egy évtizede halad a Zeffer András által kijelölt úton. A P. Mobil rajongói komoly ellendrukkerei, és maga Schuster Lóri is osztja őket rendesen, amikor csak

Tovább...
Kaipa - Children Of The Sounds (2017)
A '73-ban induló svéd progresszív rocker Kaipa annak idején - a későbbi Flower Kingsből - bemutatkozási lehetőséget nyújtott Roine Stolt-nak, aki 2002-ben - a ma is a csapattal

Tovább...
Lynch Mob - The Brotherhood (2017)
George Lynch csúcs formában van manapság. Nemrég nosztalgiázott pár jó ízű koncertet a Dokkennel, 2017-ben pedig három kiválónak ígérkező lemezen is szerepet vállal...

Tovább...
Prophets Of Rage - Prophets Of Rage (2017)
A Rage Against the Machine háromnegyede - Tom Morello gitáros, Tim Commerford basszusgitáros és a Black Sabbath-nak is besegítő Brad Wilk dobos, Zack de

Tovább...




Koncertek 2017. október 18. és 2017. november 03. között:









Klipmánia