×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Rudán Joe Band és vendégeik @ 2017. április 21. - Showbarlang 

Megjelent: április 29. szombat 12:00
Szerző: vassgergely
    Koncertbeszámolók 

Szabad-e úgy írni egy koncertről, hogy - eléggé el nem ítélhető módon - majdnem a fele kimaradt nekem? Miután a péntek este annyival ráérősebb lettem a kelleténél, hogy Rudán Joe 3 órás exkluzív buli-ként hirdett koncertjének majdnem félidejére sikerült odaérnem a Showbarlangba, először úgy gondoltam, a beszámoló ugrott, inkább csak élvezem azt, ami még hátravan. Végül csak felülkerekedett bennem, hogy ez a buli megérdemli, hogy írjak róla - legfeljebb kicsit bosszankodhatok, mit hagyhattam ki az elején...



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!





Rudán Joe immár több mint, három évtizedet felölelő pályafutását kívánta belesűríteni a mintegy három órás koncertbe, ahol jelenlegi zenekara, a Rudán Joe Band - vagyis Gyenes Attila "Süni" basszusgitár, Gyenes Máté billentyű, gitár, Tóth László szólógitár, Matus Péter dob - mellett, több neves vendég is fellépett.

Joe énekesi pályájának sajátossága, hogy leginkább olyan együttesekben fordult meg, ahol elkerülhetetlen volt az összehasonlítás a nagy elődökkel: a Pokolgépben Kalapács Józsival, a P. Mobilban Vikidál Gyulával és Tunyogi Péterrel (emellett azzal is meg kellett küzdenie, hogy a heavy metal rajongók számára túlságosan "hard-rockos", míg a hard rockot kedvelők számára túlságosan "metálos" volt az énekstílusa.) Ott volt még a Coda, amely ugyan saját alapítású zenekara, de az ő repertoárjuk - a névválasztásból is kitűnik - nagyban feldolgozásokra épült (Led Zeppelin, Deep Purple), amelyeknél adja magát az etalon. Joe azonban az évek során, a hangjának köszönhetően bizonyított, majd jöttek azok a dalok is, amiket már az ő hangjához kötött a közönség, valamint a rockoperákban eljátszott szerepek. Így sikerült olyan repertoárt összegyűjtenie, amiből még egy ilyen hosszúságú műsorhoz is kénytelen volt szelektálni a tervezettekből.

Szóval, mire megérkeztem a koncertre, a hely már szépen megtelt, éppen egy feldolgozás csendült fel: Joe egyik kedvenc énekese, David Coverdale előtt tisztelgett a Whitesnake-től a Here I Go Again éneklésével. Utána vendégek érkeztek: Tóth Reni, a Kormorán és az Örökség korábbi énekesnője, valamint Gál Péter, a Kormorán Memory Band hegedűse, akikkel az Atilla Fiai Társulatban is szerepeltek közösen, észak-amerikai magyarokhoz is eljutva a produkcióval (az ottani élményeket ezen az estén is szóba hozták).

Ahogy az várható volt, velük együtt hazafias témájú dalok következtek, először is két Kormorán-szerzemény: az Isten ujja megérintett (Reni beleköltötte a Rudán Joe Band nevét is), majd a Sacra Corona betétdalaként is ismert Ki szívét osztja szét. Ezután tovább bővült a csapat: színpadra lépett Joe druszája és pokolgépes elődje, akivel az idők során több közös munkát is összehoztak (Szelíd Metálosok Orchestra, Atilla Fiai Társulat) és jó barátokká váltak: Kalapács.

Megjelenésében felkeltette a figyelmet új ruhadarabja, egy hippi stílusú cilinder (kicsit Slashre is emlékeztetett benne). A többiek nem is hagyták szó nélkül, jött néhány kis ugratás, egy szóviccet is ihletett ("Kalap-ács"). A nemzeti érzelmű vonalat folytatva egy megzenésített vers volt a következő dal: Wass Alberttől a Záróvers. Valamennyi dalt jó értelemben borzongató érzés volt ebben az előadásban hallani.

Reni távozott (legalábbis egy időre), a két József pedig heavy metalra váltott, megszólalt néhány Pokolgép-klasszikus: először a dal arról, "akinek nem lett volna szabad megszületnie" (Háború gyermeke), majd a líraibb Itt és most. Gál Péter előbbiben vokálozott, utóbbit hangszerével színesítette.

A koncert első felét egy igazi rockerhimnusz, a Mindhalálig rock and roll zárta. A nézőket sikerült kellően lázba hozni, tetszésüket kifejezték az "Az a szép, akinek a Pokolgép" átköltött változatával, az "Az az ács, akinek a Kalapács" skandálásával, míg Kalapács azt köszönte meg, hogy nem látja, hol van a közönség vége.

Egy kis szünet alatt volt idő "feltöltődni" és "friss levegőt" szívni, mielőtt megnyitotta a második felvonást a plakátokon az egyik húzónévként szereplő Dinamit. Sajnos nem "robbant" akkorát, mint amiben reménykedni lehetett: mindössze egy háromdalos blokk jutott nekik. A felállás sem volt "teljes" (már ha a legutóbbi, hivatalosan meghirdetett formációt vesszük figyelembe): Joe, a két fix ember, Szűcs "Totya" és Németh Gábor, valamint a 2009-es újjáalakuláskor csatlakozott Zsöci mellett "kölcsönbillentyűs" egészítette ki a csapatot (ezzel alighanem választ kaphattunk arra is, hogy az utóbbi két év csendje után újraindulás lesz, vagy csak egyszeri alkalom).

Ráadásul a "nosztalgiafaktor"-t csökkentette, hogy a három számból kettő a 2010-es albumról volt (Mire jó, Megszökök). Szép-szép, hogy nemcsak a régiségekből kívánnak élni, a Megszökök (amúgy eléggé vendéglátós) szövege még illik is az ilyen helyekhez, de valljuk be, a Dinamit nem ezekkel írta be magát a rocktörténelembe. Még csak azt sem mondhatni, hogy ezek a dalok jobban köthetők Joe-hoz, mint a régiek, hiszen Kálmán Gyurival vették fel őket. Végül, hogy csak jobb szájízzel érjen véget ez a blokk, jött a kötelező darab, az Aluljárók fia (avagy Tinédzser dal), ezzel sikerült jobban megmozgatni a közönséget.

Egy kis jövés-menés után újra a Rudán Joe Band legénysége állt színpadra, megidézték a Coda zenekart a Kopott ház című dallal (a szerzőjét, Sipeki Zoltánt Joe meg is hívta a koncertre, de ő végül nem jött el). Majd érkezett az újabb vendég, Vámos Zsolt gitáros, akivel előbb az Én ez vagyok szólóalbumra írt szerzeményét, a Nagy vonatrablást játszották el, utána pedig a mobilmániás időszakot felidézve P. Mobil-dalok következtek.

Először a Menj tovább szólt, Tunyó emlékének ajánlva. Közben visszalopózott a színpadra Kalapács is, ekkor még csak vokálozott, utána a Miskolcban már szólóban is hallatta a hangját. A konferanszában elmondta, hogy első koncertje P. Mobil volt, és számára a hard rock is sokat jelentett fiatalként, és ha már együtt álltak színpadon Vámos Zsolttal, a nézők örömére bejelentette, hogy ősszel újraélesztik a Hardot (illetve Kardot).

A blokk végén az a dal következett, amit Joe sokszor énekelhetett a P. Mobilban, eredetileg a P. Box készítette Radics Béla emlékére, de már boldog-boldogtalan eljátszotta a magyar rockzenében, és sajnos egyre bővül azok sora, akikre emlékezni lehet vele. Könnyű kitalálni, hogy ez a Zöld, a bíbor és a fekete, "négy tenor" helyett ezúttal "két tenor és egy szoprán" felállásban - visszatért ugyanis a színpadra Tóth Reni, akit Kalapács a "legférfiasabb hangú, de legnőiesebb" hölgyként konferált. Ezzel a dallal nem lehetett mellélőni, Reni pedig igazán dögös hangon énekel benne.

Reni, Kalapács és Vámos Zsolt távoztak, helyettük érkezett az újabb vendég: Nagy Dávid, a Pokolgép egykori gitárosa. Vele már a banda Rudán-korszakának számait játszották (A harang értem szól, Aki másképp él), majd az ő szerzeményét a már említett szólólemezről, méghozzá a címadót, ami Joe pályafutásának áttekintése - azt foglalja össze néhány percben, amit ez az este kicsit hosszabban. Majd a nagy példaképek előtt tisztelegtek, ahogy azt Joe oly sokszor tette a Codában: a Deep Purple-től a Black Night hangzott el, majd a Led Zeppelintől a Rock and Roll pörgette fel a közönséget, hogy utána átszellemülhessenek a Stairway to Heavenre.

Stílszerűen azt mondhatnánk, ez a dal volt az estén a Coda, de nem maradhatott el a ráadás - igaz, csak "jelképesen", megspórolva a levonulósdit. A vendégek közül előbb Gál Péter tért vissza, így hegedűkísérettel szólalhatott meg a Joe nevével és hangjával talán leginkább összenőtt Pokolgép-dal, a Hol van a szó. Nagy Dáviddal pedig az ő egyik nagy kedvencét játszották el, az AC/DC-től a Highway to Hellre tombolhatott még egy jót a közönség. A legvégére ismét csak a Rudán Joe Band tagjai maradtak a színpadon, és felszabadult zárást gyanánt újabb Pokolgép-számmal búcsúztak, az Így szép az élettel. Utána néhányan megint elkezdték az Akinek a Pokolgép átköltését skandálni, ezúttal Az a jó, akinek a Rudán Joe szöveggel. Jó hangulatú rockbuli volt ez az este, még így, az elejét elszalasztva is.


Vass Gergely
2017. április 26.



rovat lapozó


Még, még, még...

kép

Rudán Joe - Lírák (2016, info)

2016-12-09 00:00:00




 

Ajánló









Ez is érdekelhet













Klipmánia