Pulzus 22 - 1982 február - Felrobbant a Dinamit! 

---

Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!

Néma kőszobor

1982 - a hazai rockzene szép csendben megindul a lejtőn, ez köszönhető az új szeleknek, és köszönhető az "előrelátó" újságíróknak, akik folyamatosan azt szajkózták, hogy elpusztult a rockzene. A túlélők átalakultak, a többiek eltűntek. Az első nagyobb áldozat a Dinamit zenekar volt, akikre amúgy is rásütötték az állami támogatottság bélyegét. A csapatnak a rosszból, valahogy minden összejött. A konkurens zenekarokkal való ellenségeskedés, a belső viták, a vártnál kisebb példányszámban fogyó nagylemez, és az egyre csökkenő fellépések.

Mielőtt elfelejtem, azért hagy jegyezzem meg kicsit gonoszan, hogy miközben a Dinamit zenekart kiáltották ki támogatott zenekarnak, mégis majdnem minden Pulzus műsorban az LGT volt jelen - Presser ebben a februáriban kétszer is -, csak úgy, mint az ingyenes Tabán bulikon, és a külföldi rock fesztiválokon, amikor a meghívott zenekarok helyett küldte ki őket az ORI. Cseles egy világ volt ez. Látványos volt a Neotonra és a Dinamitra kenni mindent, pedig rajtuk kívül még sokan részesültek támogatásban, csak volt, aki még náluk is jobban, de róluk valahogy nem beszélt senki.

De térjünk vissza a Dinamit együttesre! A nemrég megjelent, Papp Gyuláról szóló életrajzikönyvben Gyuszi részletesen kifejti a feloszlást kiváltó okait - így abban a reményben, hogy akinek még nincs meg a könyv, az beszerez magának egyet -, ezért ebbe most nem megyünk bele.

Engem ne sajnáljatok

Azért érintőlegesen néhány gondolat a történetről. Már több fórumon is hallhattuk az érdekeltektől, hogy létezett egy konkurens együttes, amelynek a főnöke állítólag kezében tartotta a meghatározó újságírókat. Ezek a szakemberek pedig mindig azt írták, amit a főnök az újságban látni akart. Hogy ezt csak így érezték a Dinamit zenészei, vagy valóban ez volt a valóság, már csak az érintettek tudhatják. Mindenesetre nagymértékben befolyásolta a feloszlást. Ebből már egyenesen következtek a belső problémák, feszültségek, elégedetlenségek. Hiába volt a Dinamit szupergroup, ha a közönség egy idő után elpártolt tőlük, és folyamatosan egyre kevesebb koncertet tartottak. A várt nagy siker elmaradt, pedig az indulás azért nem volt rossz, hiszen a Skála parkolóban még húszezer ember volt kíváncsi rájuk.

1982 és már nyakunkon volt az új hullám, a Piramis is - igaz Révész nélkül - igyekezett meglovagolni ezt a vonalat éppúgy, mint az Omega. Nagy Feró besokallt a Beatrice ellehetetlenítésébe, és a Dinamit feloszlásakor már kész terve volt a Németh testvérekkel. Nem csoda, hogy a kiábrándultság odáig fajult, hogy a Dinamit próbák szünetében Gáborék már többet voltak Feróval, mint Vikidálékkal. Az új - ma már ős - Bikini pedig valóban nagyot robbantott, természetesen az új hullám jegyében. Ezek után már talán érthető, hogy miért nem a zenekarvezető jelentette be a Dinamit "felrobbanását".

Végül még egy apró érdekessége a Pulzusban szereplő Dinamit felvételnek, hogy Papp Gyula a Pandora's Box Hammondján játszik. Ennek a részletnek semmi jelentősége, a válasz annyi, hogy a másik csapat is bent járt a tévében, és ők kölcsön adták.

Dinamit a bérem

Módos Péter: Kedves nézőink, közel két éves sorozatunk első adásának, az 1980. januári adásnak egyik rangos vendége volt a Dinamit együttes. Az azóta eltelt két esztendő alatt a zenekar két igen jól sikerült nagylemezzel rukkolt ki, annál is inkább váratlanul és meglepetéssel ért bennünket a hír, miszerint az együttes feloszlott. Méghozzá, ha jól értesültem, a sajtó-támadások eredményeképpen. Igaz-e a hír, szeretném megtudni Papp Gyulától, a zenekar billentyűsétől, és Vikidál Gyulától az együttes énekesétől.

Papp Gyula: Igaz a hír, három évvel ezelőtt, mikor a zenekar megalakult óriási érdeklődés kísérte a munkánkat. Gyerekek együtt énekelték velünk kívülről a dalokat, nagyon sok kislemezt eladtunk, melynek nyomán felkérést kaptunk nagylemezre, ami, mint már tudjuk aranylemez lett. Ugyanekkor a sajtó egyfolytában csepült, különösen az Ifjúsági Magazin, valamint a 100 oldalas Szabadföld. Ilyen dolgokat sütöttek ránk, hogy államilag támogatott zenekar vagyunk, ugyanazt kaptuk, mint minden más induló zenekar. Ráadásul mindannyian...

Módos Péter: Mármint a Hanglemezgyár részéről?

Papp Gyula: A Hanglemezgyár részéről természetesen. Nagyon sok lemezt csináltunk előtte is más formációban, gondolok én Skorpióra, stb.

Módos Péter: A közönség, hogy fogadott benneteket?

Papp Gyula: A közönségnél nagyon nagy sikerünk volt, mondom énekelték együtt a számokat, ami a legékesebb bizonyítéka. Meg hát fegyverrel nem lehet kényszeríteni lemezvásárlót arra, hogy Dinamit lemezt vegyen.

Módos Péter: Én emlékszem arra, hogy abban az időben - 3 évvel ezelőtt -, amikor megalakult a zenekar, igen sok támadás érte Vikidál Gyulát. Ha jól emlékszem egy olyan jelzőt is akasztottak a nyakadba, hogy áruló vagy, amikor otthagytad a P. Mobilt. Nem látsz véletlenül valamilyen összefüggést a dolgok között?

Vikidál Gyula: Nagyon is sok összefüggést látok. De mindjárt helyesbítek is egy picit, a "szaksajtó", az Ifjúsági Magazin - elnézést kérek, de ez le volt írva, nem védekezem - "Dezertőr" címszó alatt hozta le ezt.

Módos Péter: Ez így már jobban hangzik.

Vikidál Gyula: Ugye milyen jól hangzik? Kicsit külföldies. Szóval ennek megvolt az oka, abban az együttesben, ahol voltam ez előtt, ott nagyon jól énekeltem, azután, miután a Dinamitba mentem, ott még szeretett ember voltam, aztán jött a volt zenekarvezetőm és rám akasztotta ezt az egyik kedvenc jelszavát, és hát ez...

Módos Péter: Miben látjátok az okát ennek a frontális támadásnak az együttessel szemben? Csak az, hogy államilag támogatottak vagytok?

Papp Gyula: Valami a háttérből, valami irányítja, nem tudom pontosan. Nem is akarunk személyeskedni, de valahogy minden kritikus olyan "szakkritikát" ír, hogy például a második lemez, amire igen nagyon felkészültünk, és nagyon komolyan odafigyeltünk, hogy tényleg jó legyen, bolgár ritmusú lüktetés, stb, - aminek nyoma nincs a lemezen -, na most az újságnak nagy súlya van, aki ezt olvassa, az biztosan tudja, hogy ez a kritikus, ez ért a zenéhez. Egy idő múlva egyszerűen el fogják hinni, hogy ez a zenekar, ez tényleg olyan gyenge, vagy nem tudom, hogy fejezzem ki magam.

Módos Péter: Nagyon szomorúan hallgatom ezt a dolgot. Meg kell, hogy mondjam, én még nem érzem azt, hogy ennek következtében a zenekarnak fel kellene oszlani, de hát azért ezt nyílván ti fogjátok eldönteni. Hozzá kell tennem azt is, hogy a Dinamit együttes megítélésem szerint a kedvelt, a közkedvelt, a közönség soraiban közkedvelt együttesek közé tartozik. Mit fog ehhez szólni a közönség? Van már valamilyen visszajelzésetek?

Papp Gyula: Mi is erről kaptunk hírt, hogy sajnálattal, de az együttesnek a lendületét, hangulatát törte meg, nem az újságok miatt úgy kifejezetten, hanem egyszerűen már a mi munkakedvünk sem olyan, amilyen volt, így együtt ebben a formációban.

Módos Péter: És hogyan tovább? Van e valamilyen elképzelésetek, Gyula?

Vikidál Gyula: Nekem jelen pillanatban még nincs, viszont szeretnék valahol lakni, de ez más lapra tartozik. Azt hiszem a fiúk már eldöntötték, hogy hova fognak menni, vagy mit fognak csinálni a továbbiakban. Én jelen pillanatban nem, oka pedig az, hogy az előzőekben összesen elmondott, ma annyira le van a megjelent nem szaksajtók megírt cikkek nyomán, annyira úgy érzem, hogy alacsony színvonalra próbálják irányítani a közönséget, ez szóljon annak, aki érti, zeneileg, hogy nem hiszem, hogy érdemes jelen pillanatban kínlódnom, hogy így mondjam. Akármit csinálok ma, vagy holnap, ugyanígy megjelenik egy cikk, Vikidál Gyula ilyen, ilyen, kész, és mehetek lapátolni, ezért most nem.

Módos Péter: Kedves nézőink, ezek után csak annyit tudok mondani, hogy következzék műsorunk utolsó száma a Dinamit együttes előadásában. Úgy is mondhattam volna, hogy a Dinamit együttes utolsó televíziós fellépése, az együttes szerzeménye, S. Nagy István szövegével és Fülöp Csaba közreműködésével. A dal címe: Te mondd meg.