Anathema - The Optimist (2017) 

Megjelent: május 14. vasárnap 00:05
Szerző: pjuan
    Lemezismertetők 

Az 1990-ben, Liverpool-ban doom-death zenekarnak alakult Anathema mostanra messzire távolodott az eredeti elképzelésétől, mire a mai progresszív-alternatív rockjához ért... Legutóbb 2014-ben adtak ki stúdió lemezt Distant Satellites címmel, ami kereken a tizedik sorlemezük volt, most ez folytatódik The Optimist címmel, ami ugyanazzal a letisztult retro formavilággal íródott, mint amire manapság már számítani lehet tőlük... Az 2017. október 27-én nekünk is elhozott album a 2001-es A Fine Day to Exit történetét folytatja...



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!





"Az a fickó, aki eltűnt - soha nem tudtad meg, hogy mi történt vele. Új életet kezdett? Megadta magát a sorsának? Soha nem derült ki. Az új lemezt nyitó dal címe - 32.63N 117.14W - a San Diego-i Silver Strand koordinátája, ami az Optimista utolsó ismert tartózkodási helye..." - mesélte Vincent... A két album borítója is megmutatja a narratíva kapcsolatát, hiszen az A Fine Day to Exit a nap folyamán egy üres partszakaszon lévő autót mutat, ez pedig éjszaka mutatja be egy autó képét...

Víz, ásás, autóajtó csapódása, rádiócsatornák tekergetése, majd modern elektronika, ezzel vezetik fel a lemezt 32.63N 117.14W címen, hogy aztán a digitális alapot megtartva, a Leaving It Behind-ban már a gitár és a drámaian elnyúló ének is megjelenhessen, fokozatosan a monoton ritmus - majd az ösztönösen sikáló gitár - is rohanásba kezd mögöttük, mintha csak az énekessel menekülnénk mi is. Ha a techno a dal közepén nem erőlködne ennyire, talán még érdekes is lehetne mindez, de így nekem nem elég letisztult a végeredmény... Aztán az Endless Ways zongorás nyitánya és női énekhangja mindennek a másik végletébe zuhan, mint egy skizofrén gödör, aminek az alján, halkan - majd nagy ugrással felhangosítva - azért ott maradt a digitális háttér is... A nyugalom végül átmegy U2-san sikálóra, amibe még (mű)hegedűket is bedobnak, hogy a (leginkább a fejükben lévő) kavalkád annál is nagyobb legyen, mint amilyen valójában... Mindent bele...

A The Optimist hasonlóan minimalista zongorával kezdődik, csak itt egy nőies férfihang kezd bele a nem túl férfias előadásába... A női hang megbújik mögötte és a filmszerű komolyzenei alapok mögött, mígnem aztán csak kialakul valamiféle dallam, amit a gitárszóló alatt öncélúan dramatizálnak is kicsit. Ezzel a szemben a San Francisco élénk zongora "kopácsolással" kezdődik, amolyan etűdként használva a hangszert, amit körül lehet digitálisan építeni, félig romantikusan, félig "kopácsolva"... Aztán kiderül, hogy a hosszan vibráló felvezető valójában maga az öt perces dal, így a fürdetés közben kiöntik a gyereket is, de mint tudjuk, nem a cél a fontos, hanem az út...

Mire mindebből felébredünk, a Springfield átmegy lassan gomolygó dark-ambientbe, aminek a végét zaklatott gitár-sikálások tesznek teljesen öncélú zajjá... Mit mondjak, aki ezek után azt várja, hogy a dalok majd egymásba kapaszkodnak, az nagyot csalódik, a Ghosts ismét zongorás dark-ambientből indul ki, némi (mű)hegedüléssel is megtámasztva a kedves női énekhangot. A lassú fokozatosság önmaga farkába harap, de a Can't Let Go végre valamiféle életjelet is ad magáról, igaz romantikus new wave nosztalgiaként, de legalább itt van valamiféle mozgásra ösztönzés, amit érdemes fokozni...

De annyira azért nem eszik forrón a kását, a Close Your Eyes visszatér a költői zongorázgatás és nőies dallamok világába, ami fúvósokkal végül smooth jazzesre vált, mert ilyen még nem volt a lemezen... Borzasztó... Ezt a nem túl üdítő zongora etűdös sémát tovább viszik a Wildfires-ben, aminek az énekét és zenéjét is visszhangosítóval megbolondították, ráadásul a dal végül némi gorombaságba is belefullad, de azt, hogy mindennek mi az értelme, azt nem tudjuk meg, ahogy a keretet adó Back to the Start elnyomott countryja és gospelessé fokozott izgalma is nagyon, túlzottan sematikus lett...

Nos, értem én, a Pink Floydnak volt egy Fala, ők is nagyobbat akarnak, meg minden... Csak ott a háttérben intellektuálisan olyan magas szintű gondolatok voltak, amiknek a felét egy átlagos hallgató nem is akarja értelmez, csak érzi és tudja, hogy itt valami nagyobb dolog is elmesélődik a háttérben... Csak mondok egy példát: amikor a Fal-film animációs részében a "rohanva épülő Fal" mindent felborít, kettévág, tönkre tesz, nagyon magas szintű tanítást is kapunk arról, hogy a várost körülvevő falak miként alakítják át, vágják el az embereket a saját múltjuktól!

Hát az Anathema ilyen többlet üzenetekre nem képes, ez egy modern városi borongás... Hátha a hátborzongatóan üres embertelenség miatt végül majd családot alapítanak az "elveszett" generációhoz tartozó fiatalok? Kibékülnek a helyzettel, amibe születtek és élnek... Ennél átfogóbb értelmezést nem lehet adni ennek az albumnak... Pedig meghallgattam jó párszor, hátha, de mégsem...

10/06



Track lista:

01. 32.63N 117.14W - 01:18
02. Leaving It Behind - 04:27
03. Endless Ways - 05:49
04. The Optimist - 05:37
05. San Francisco - 04:59
06. Springfield - 05:49
07. Ghosts - 04:17
08. Can't Let Go - 05:00
09. Close Your Eyes - 03:39
10. Wildfires - 05:40
11. Back to the Start - 11:41

Közreműködő zenészek:

Lee Douglas (2003-) - ének, vokál
Vincent Cavanagh (1990-) - gitár, ének, billentyűs hangszerek
Daniel Cavanagh (1990-2002, 2003-) - gitár, billentyűs hangszerek, vokál
Jamie Cavanagh (1990-1991, 2001-) - basszusgitár
John Douglas (1990-1997, 1998-2014, 2017-) - dob, billentyűs hangszerek, programok
Daniel Cardoso (2012-) - dob, billentyűs hangszerek

producer: Tony Doogan

Lemezeik:

1993 - Serenades
1995 - The Silent Enigma
1996 - Eternity
1998 - Alternative 4
1999 - Judgement
2001 - A Fine Day to Exit
2003 - A Natural Disaster
2010 - We're Here Because We're Here
2012 - Weather Systems
2014 - Distant Satellites
2017 - The Optimist

egyéb kiadványok:
1992 - Crestfallen - EP
1992 - They Die - EP
1995 - Pentecost III - EP
1997 - A Vision of a Dying Embrace - Video/VHS
1998 - Alternative Future - EP
2001 - Pentecost III + The Crestfallen EP - válogatás
2001 - Resonance - válogatás
2002 - Resonance 2 - válogatás
2002 - A Vision of a Dying Embrace - DVD
2004 - Were You There? - DVD
2006 - A Moment in Time - DVD
2008 - Hindsight (akusztikus válogatás)
2011 - Falling Deeper (komolyzenei feldolgozások)
2013 - Untouchable - Live album
2013 - Universal - Video
2015 - Fine Days: 1999-2004 - válogatás
2015 - A Sort of Homecoming - Video

Kiadó:
Kscope Music
Honlap:
anathema.ws
facebook.com/anathemamusic


rovat lapozó


Még, még, még...




 

Ajánló









Ez is érdekelhet

Serious Black - Magic (2017)
Harmadik lemezét adja most ki a Serious Black nevű nemzetközi speed-power metálos szupergroup-szerűség. A 2015-ben megjelent As Daylight Breaks után Roland Grapow gitáros

Tovább...
Yes - Union (1991)
Ezen a héten a '68-ban, Londonban alakult Yes életművének az egyik legizgalmasabb produkcióját veszem célba, az 1991-es Union-t, ami a zenekar tizenharmadik nagylemeze volt. A '83-as 90125 az akkor

Tovább...
Essence of Datum - Nevermore (2017)
Az Essence of Datum nevű fúziós rock-metál zenekar 2012-ben alakult Minszkben, Fehéroroszország fővárosában. A Dmitry Romanovsky gitár-virtuóz vezette

Tovább...
Steelheart - Through Worlds of Stardust (2017)
A Steelheart egy 1990-ben, a connecticuti Norwalk-ban alakult hard rock és glam metál zenekar, élén Miljenko Matijevic-csel, akinek a sok oktávos énekhangja sok

Tovább...
Dead Lord - In Ignorance We Trust (2017)
A Svédországban, 2012 januárjában alakult Dead Lord 2013-ban mutatkozott be a Goodbye Repentance albumon, amire összegyűjtötték a korábban ilyen-olyan formában megjelent

Tovább...




Koncertek 2017. szeptember 25. és 2017. október 11. között:









Klipmánia