rockmuzeum.ini.hu

 Menü
· Főoldal
· Archívum
· Enciklopédia
· Hard.Fplanet.hu
· Hosszabb írások
· Impresszum
· Kereső
· MHW dbSearch
· Rovatok
· Szavazógép

 Nap cikke
A legolvasottabb cikk ma:

Papa Roach - Crooked Teeth (2017)

 Látogatottság
Összesen
85515549
találatot kaptunk az oldal indítása óta: 2003. július

 Hang-Súly


 Vásárolj!
Bálint Csaba - Beatinterjúk I.

Majnik László - Barázdák között


 Snakecharmer - Second Skin (2017)

Lemezismertetők

2011-ben új Whitesnake-klón született Snakecharmer néven, mely 2013-ban mutatkozott be a Snakecharmer című lemezzel, amiről kétszer is írtunk... A most megjelenő új lemezzel húzzák le a dologról a második bőrt...

Az első lemezen Micky Moody gitáros és Neil Murray basszusgitáros képviselte az eredeti formációt és annak hangulatát... Kiegészültek Chris Ousey énekessel, a Wishbone Ash gitáros Laurie Wisefield-tel, a Headspace billentyűs Adam Wakemannal és a Thunder-es Harry James dobossal... Azóta Micky Moody - és vele a Fehérkígyózás jelentős része is - távozott, a helyére Simon McBride került, akit a nem túl ismert szóló lemezei mellett, egykor a Sweet Savage-ban ismerhettünk meg...




A második lemezen mindig sok múlik, konkrétan most az, hogy hány bőrt lehet lehúzni még erről a csapatról... Nos, ez a lemez igyekszik megszabadulni a Whitesnake-os múlttól, ami Micky Moody távozásával nem tűnik véletlennek, de azt azért le kell szögeznem, hogy nélküle nagyon nehéz dolguk lesz! Moody játékának ugyanis karaktere és stílusa van, ami átfogta és meghatározta a zenekar egész első lemezét, a gitáros nem véletlenül lett olyan gyorsan sztárja a műfajának, a Snakecharmerben - Neil Murrayn kívül - senki más nem mérhető a nagyságához és szerepéhez, de egy basszusgitáros akkor sem lehet főszereplője egy albumnak, ha ilyen nagy névnek számít... Sajnos mindenki más a második vonal éléről, vagy az első vonal sztárjainak a hátteréből került ide, és sajnos a profi hozzáállás soha nem helyettesítheti a dalszerzői és előadói kvalitásokat...

Szóval nagy a baj, ami rögtön a nyitó Sounds Like A Plan lötyögése-csipkelődése közben gyorsan ki is derül, a jó kedv és az ismerős hard rock himnusz hangulata magával rántja az embert, de ezen a stílusgyakorlaton kívül, üres az egész dal. A vonatozó That Kind Of Love leginkább egy közepes Thunder dalnak tűnik, amit túl ismerősen pörgetnek fel... Az Are You Ready To Fly előkapja a hősies ős-hard rock orgonázó-hátteret és drámaiságot, de ez is összességében üresnek tűnik, ahogy a Thunder-esen lifegő Follow Me Under is a jammelős sikálásaival, vagy az akusztikusból előtörő I'll Take You As You Are is a sematikus drámázásai közben... Sajnos erőlködés és giccs az egész, hiányzik belőle a sötét oldal, a magával rántó kígyózás...

A Hell Of A Way To Live némileg javít a helyzeten a Zeppelinesen keménykedő témáival, amire sajnos jellegtelenül funkys refrént raknak... De itt mintha rátaláltak volna valamire, mert a Fade Away című ballada is a Zeppelint idézi, csak a pszichedelikusabb vonalról... Az Ac/Dc-light ide is betette a lábát a Dress It Uppal, ami pont annyira lett Thunderes, mint amennyire kell neki, csak ők még annál is kevésbé eredetiek ebben a világban, mint a dobos eredeti csapata... A könnyedebb country-rock közhelyekkel küzdő Punching Above My Weight után, a Forgive & Forget visszahozza azt a fajta jammelős és fellengzős funkys-bluesos Thunder-lazaságot, amit sokan kedveltünk meg annak idején, csak itt az ének lett sokkal nehézkesebb a kelleténél... Aztán mindezt lezárjuk egy költői kínlódással Where Do We Go From Here címmel,ami után az ember gondolkodni kezdhet azon a bizonyos kígyóbőrön, mert ezt a középszerű stílusgyakorlatot bizony nagyon nehéz lesz még egyszer eladni az embereknek...

Sajnálom, hogy Micky Moody nincs többé a csapatban, mert itt meg lett volna a gitárosnak a lehetősége visszamászni a rockzene élvonalába és nagyobb színpadaira, csak ő inkább a blues kocsmák melegsége mellett döntött, a tökös rockzene és a szeles rockfesztiválok nem érdekelték... Sajnálom, ahogy azt is, hogy a többiektől ennél érdekesebbre nem futotta... Pedig még szurkoltam is nekik, mert Chris Ousey-t ha engednék rádiós slágerekkel szárnyalni, akkor már sokszor bizonyította, hogy ennél izgalmasabban is képes lenne rá! Csak ugye az első lemez kígyós "árnyékai" miatt rekesztenie kell, nem lehetett tisztábban énekelnie az AOR-slágereket, amiben igazán jó szokott lenni... Így viszont a végeredmény csak róka fogta csuka fogta rókaként vonaglik előttünk... Ezekből a régi klisékből pedig ennél sokkal jobb dalok is születtek már!

10/06










Track lista:

01. Sounds Like A Plan
02. That Kind Of Love
03. Are You Ready To Fly
04. Follow Me Under
05. I'll Take You As You Are
06. Hell Of A Way To Live
07. Fade Away
08. Dress It Up
09. Punching Above My Weight
10. Forgive & Forget
11. Where Do We Go From Here

Közreműködő zenészek:

Chris Ousey (Ozone, Heartland) - ének
Laurie Wisefield (Wishbone Ash) - gitár
Simon McBride (Sweet Savage 1996-1998) - gitár
Adam Wakeman (Headspace, Black Sabbath) - billentyűs hangszerek
Neil Murray (Whitesnake) - basszusgitár
Harry James (Thunder, Magnum) - dob

Lemezeik:

2013 - Snakecharmer (-2-)
2017 - Second Skin


Kiadó:
Frontiers Music
Honlap:
snakecharmer.org
facebook.com/QEDG.snakecharmer
simonmcbride.net



 
Kapcsolódó linkek
· Adatok: Lemezismertetők
· Szerkesztette: pjuan


A legolvasottabb cikk a következő kategóriában: Lemezismertetők:
Epica - The Divine Conspiracy (2007)


Beállítások

 Nyomtatható változat Nyomtatható változat






Impresszum! E-mail: nekünk


A Rock Klub weboldalai PHP4 nyelven íródtak, PHP-Nuke szabadon felhasználható
Web portál rendszer segítségével, amely a GNU/GPL licence alatt áll.


PHP-Nuke Copyright © 2004 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.44 Seconds