Adrenaline Mob - We the People (2017) 

Megjelent: június 01. csütörtök 00:05
Szerző: pjuan
    Lemezismertetők 

A We the People a harmadik teljes lemeze a 2011-ben, New York-ban alakult Adrenaline Mob-nak. A modern és kemény gitár-groove-kra építkező hard rock csapattal a kezdetek óta sokat foglalkoztunk, már csak azért is, mert a Symphony X énekes Russell Allen és a gitárzseni Mike Orlando együttműködése mindenképpen megérdemli a kiemelt figyelmet. Ráadásul a bemutatkozásként 2012-ben kiadott Omertát Mike Portnoy dobolta fel, akivel Budapesten is nagyon hangulatos koncertet adtak, nagy kár, hogy aztán a dobos inkább a Neal Morse Bandet és a Winery Dogs-ot választotta helyettük...

A másodikként 2014-ben megjelenő Men of Honor-t már a Twisted Sisteres A. J. Pero játszotta fel, aki a 2015-ös halálig volt tagja a formációnak... De a lemez vele sem sikerült túl fényesen, sokan kezdték ki őket miatta, én is... A We the People a folytatás, a háttérben ismét két új tagot mutatnak be rajta. Egyikőjük a - 2014–2017 között szereplő Erik Leonhardt helyére érkező - basszusgitáros, David Zablidowsky, aki a Trans-Siberian Orchestrá-ban, a ZO2-ben és Chris Caffery mögött is szerepelt korábban. A fiatal dobos, Jordan Cannata pedig az ismeretlen J.Rad-ből érkezett... Most pedig lássuk, hogy velük milyen mély lett az új nyúl ürege...



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!




A We the People már első hallásra is jobbnak tűnt, mint a Men of Honor volt, Jordan Cannata élénk és fiatalos ritmusai sokat javítanak a végeredményen, nincs lötyögés, a lendület végig sorodja az embert a lemezen, ami legutóbb nagyon hiányzott. Néha túlzásba is esnek ezen a téren... A Portnoy-féle kifinomult részletgazdagság hiányzik továbbra is alapnak, amire aztán jöhetnek a bunkócska gitár-groovek, meg a rekesztős-reszelős dallamok...

De az jó jel szerintem, hogy a második lemez hibáit itt megpróbálják javítani, ritmikailag mindenképpen visszalépés az első lemezre ez a produkció, már csak rutint kell szereznie az amúgy tehetségesnek tűnő dobosnak, hogy a végeredmény lüktetése ne lépje át feleslegesen az öncélúság határait. És persze ez a szétkalapálás és vágtázás azon sajnos nem tud javítani, hogy a Pantera agresszív közhelyeinek halmazát kapjuk a nyakunkba, izzóan feszült gitár-témákkal, amiket teleüvölthetnek - nem túl értelmes, de nagyon hatásos - dallamokkal... Mindenesetre Mike Orlando őrülten vibráló szólói azért most is nagyon sokat dobnak a dalokon, amiket a most is lelkes Allen énekhangja amúgy is visz a hátán...

A nagy bemozdulás a King of the Ring-gel indul, amit saját dalaik összevágott turmixával indítanak, mint felvezető, hogy aztán beinduljon a sokat hallott dülöngélő erőlködés, a jobbik fajtából... Ez a lehangolt súlyzózás, változatos üvöltözés és színpadias előadás most is működőképes tud lenni, ha meglepetést már nem is tudnak vele okozni. Az biztos, hogy a végeredmény olyan hatásos tud lenni, mint a Pantera a legszebb időszakában, csak azóta eltelt 20 év, amiben minden második banda és gitáros hasonló riffeket gyártott, úgyhogy hiába kapunk dallamosabban énekelt refrént, a dologban mára már nem maradt elég izgalom...

A címadó We the People több sikálást, nyújtózást és hardcore-szerű rappelést tartalmaz, amire ismét egy erőtől duzzadó refrént üvöltenek, de a nehézkesség és utánérzés szagát itt sem képesek elvenni... Nem elég érdekes és egyéni ez így, sajnos... A The Killer's Inside menetelése némileg feszültebbre sikeredett, itt ritmikailag változatosabbak, hogy aztán mindezt a Bleeding Hands balladája alaposan leültesse a közhelyeivel... Az epikus Chasing Dragons-t kellett volna a helyére tenni, amiben van kakaó és érzelgés is rendesen...

Az izgatottság és bunkózás elviszi a hátán a Til the Head Explodes-t, aminek a kavargó ritmusalapjának a feszültsége más dalokból eléggé hiányzott... Nagy kár, hogy a refrénben megpróbálnak dallamokat is énekelni... A sodrás magával visz minket a What You're Made Of-ban és a merülős Ignorance & Greed-ben is, miközben a Raise 'Em Up egyszerűsége és slágeressége sem lett rossz... A Blind Leading the Blind és a Lords of Thunder feleslegesen költői epikáját is bedarálják közben, de ilyet is csináltak már párat, ahogy az agresszívan kapálózó Violent State of Mind-ot is mintha már megírták volna korábban...

Billy Idolt viszont mindig "menő" dolog átdolgozni, a Rebel Yell meg amúgy is adja magát, főleg a beindulós-bulizós refrénje miatt... Bónuszként jól el is nyomják, csak ettől még nem fog jobban menni nekik a dalszerzés, amiben továbbra is nagy hiányosságaik vannak... Mondjuk ki, ők a Rebel Yell-hez mérhető nagyságú slágert egyetlen egyet sem tudtak eddig összehozni a karrierjük alatt, pedig így a harmadik lemez tájékán már itt lenne az ideje ennek is... Ezzel együtt, ez a lemez messze nagyobbat durran, mint az előző, csak ugye mindezt már megírták korábban mások és ők is párszor... Szóval most már kifelé megyünk a nyúl üregéből, de a napfény azért még nem látszik...

10/07




Track lista:

01. King of the Ring - 4:21
02. We the People - 4:14
03. The Killer's Inside - 5:53
04. Bleeding Hands - 4:53
05. Chasing Dragons - 4:09
06. Til the Head Explodes - 4:32
07. What You're Made Of - 3:30
08. Raise 'Em Up - 5:06
09. Ignorance & Greed - 5:22
10. Blind Leading the Blind - 4:13
11. Violent State of Mind - 5:06
12. Lords of Thunder - 6:00
13. Rebel Yell - 5:07

Közreműködő zenészek:

Russell Allen (Symphony X) - ének, producer
Mike Orlando - gitár, vokál
David Zablidowsky (Trans-Siberian Orchestra, ZO2, ex-Chris Caffery, stb.) - basszusgitár
Jordan Cannata (J.Rad) - dob

Lemezeik:

2012 - Omertá (-2-)
2014 - Men of Honor (info, -2-)
2017 - We the People

EP-k:
2011 - Adrenaline Mob EP (-2-)
2013 - Covertá EP (-2-)
2015 - Dearly Departed EP (-2-)

Kiadó:
Century Media
Honlap:
adrenalinemob.com
facebook.com/adrenalinemob


rovat lapozó


Még, még, még...




 

Ajánló









Ez is érdekelhet

Dagoba - Black Nova (2017)
A Dagoba nem csak egy képzeletbeli galaktikus "rendszer", hanem egy a franciaországi Marseille-ben, '97-ben alakult groove-indusztriális metálos horda is, akik legutóbb 2015-ben adtak ki

Tovább...
Essence of Datum - Nevermore (2017)
Az Essence of Datum nevű fúziós rock-metál zenekar 2012-ben alakult Minszkben, Fehéroroszország fővárosában. A Dmitry Romanovsky gitár-virtuóz vezette

Tovább...
Serious Black - Magic (2017)
Harmadik lemezét adja most ki a Serious Black nevű nemzetközi speed-power metálos szupergroup-szerűség. A 2015-ben megjelent As Daylight Breaks után Roland Grapow gitáros

Tovább...
Dead Lord - In Ignorance We Trust (2017)
A Svédországban, 2012 januárjában alakult Dead Lord 2013-ban mutatkozott be a Goodbye Repentance albumon, amire összegyűjtötték a korábban ilyen-olyan formában megjelent

Tovább...
Stargazer - Tui La (2017)
Tui La címmel mutatkozik be a modern groove-alternatív alapokon nyugvó progresszív metálos Stargazer zenekar a pennsylvaniai Lehigh Valley-ből. A djentet és elvontságot értelmes

Tovább...




Koncertek 2017. szeptember 22. és 2017. október 08. között:









Klipmánia