Bella Sándor interjú - Indul a rock and roll - 1. rész (2017) 

Megjelent: június 19. hétfő 18:05
Szerző: Fiery
    Interjúk 

Bella Sándor - közismertebb nevén Sansz - a Tejbezri, majd annak átnevezése után a Human Telex együttes frontembere volt. Az új hullám korszakában sikeres bandának számítottak. Többször léptek fel a Budai Ifjúsági Parkban, valamint később a Petőfi Csarnok nagyszínpadán. Sansz talán sikerei csúcsán, de egyéb problémák miatt Ausztráliába disszidált, ahol az ex P. Mobil dobossal, Mareczky Totóval játszott egy zenekarban. Néha azért haza jön - mint most is -, így volt lehetőségünk beszélgetni a múltról, jelenről, és egy kicsit a jövőről is. Nem az a kérdés, hogy lesz-e még Tejbezri koncert, hanem, hogy mikor...



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!





"Mondd ki a jó, mondd kié a testem
Csak ember vagyok, szóra bírtak néma lettem
Jó most jó, már jó, mert rég bezárt a csend
Volt, aki szólt, volt, akin én nevettem
Csak fáradt vagyok, ma már bánom, amit tettem
Jó, most jó, már jó, mert rég bezárt a csend..."


Kezdjük azzal, hogy mikor és hol születtél?

1962-ben születtem itt, Budapesten. Szüleim elváltak, apám újranősült. Munkás családból származom, apám fodrász volt. Nem azt mondom, hogy szegények voltunk, inkább csak átlagos. A VIII. kerületben nőttem fel, a Rákóczi téren, ez gondolom, még ma is mond valamit. Ott éltem 15 éves koromig. A Rákóczi téren rúgtuk a labdát a fiúkkal, néztem a kurvákat, hogyan járkálnak kuncsaftokat keresve. Volt belőlük bőven. Akkoriban ez egy elég kemény roma környék volt és nekem nagyon sok cigány barátom volt. Ennek más jellegű előnyei is voltak, hiszen mindig megvédtek, amikor valakinek valami problémája volt velem. Aztán végre kaptunk Újpalotán lakást. Itt jártam középiskolába, a szakmám szerint intarziakészítő vagyok.

Mennyiben befolyásolta az életedet a zene?

A zene nekem mindig is hozzá tartozott az életemhez. Szinte éjjel-nappal csak zenét hallgattam, és óvodás koromtól már énekeltem. Első osztályos koromban apám beíratott a Rádió és Televízió Gyermek Kórusába. Felvettek és két évig jártam oda. Egyszer megvertem az egyik tanár gyerekét, válaszul kirúgtak. Apámék egyáltalán nem örültek, mert állítólag jó hangom volt, vihettem volna valamire a gyerekkórussal, akik beutazták a világot és sikeresek voltak.

Az alapokat azért megtanultad?

Ezt túlzás lenne állítani, de lett némi fogalmam a zenéről. Elkezdtem magán úton kórusokban énekelni.

Otthon közben milyen hatás volt, milyen zenéket hallgattál, szüleid milyen zenét hallgattak?

Az apám imádta a jazz zenét, otthon mindig az szólt. Nagyon szerette a szaxofon zenét. Millió lemeze volt. Egy időben ő is megpróbált klarinétozni, de szegénykémnek annyira nem volt érzéke hozzá, hogy lebeszéltem róla. Mondtam neki, hogy fater, ne kínozd a családodat légy szíves.

Nálad mi volt a sláger?

Nálam a Deep Purple volt az első, ami megütött, de szerettem a Pink Floydot, Emersont. Közben persze egy csomó magyar is volt, hiszen én hatalmas Piramis rajongó voltam, és az LGT is közel állt a szívemhez. Minden nap suli után felraktam a Piramis lemezt és igyekeztem utánozni Révész hangját. Révész volt a példaképem. Magas hangom volt, elég jól feküdt nekem ez a stílus. Szerintem a szomszédok már agyvérzést kaptak tőlem.

Nyilván megfordultál Piramis koncerteken is...

Rengeteg Piramis koncerten voltam, de jártam P. Mobilra és LGT-re is. Aztán amikor berobbant az új hullám, a Kft lett a nagy kedvenc. Imádtam, nagyon igényes zenének tartottam.

Akkor kezdtél ismerkedni az új hullámmal?

Igen. Világ életemben énekes akartam lenni. Az volt a vágyam, hogy egy zenekarban valamit elérjek, legyek valaki. Volt és van a mai napig is egy nagyon kedves barátom, Kovács Balázs, aki nagyon sok zenészt ismert, sokat segített, összehozott egy csomó emberrel. Egyik nap lejött a munkahelyemre - akkor éppen alkalmazott grafikusként dolgoztam, mert otthagytam az intarziakészítést, nem érdekelt -, és szólt, hogy lenne egy zenekar, és új hullámos zenét játszanak. Kérdeztem, az még is mi? Azt felelte, hogy ez valami új dolog, és énekest keresnek.

Ha jól emlékszem talán Kőbányán volt a próbahely, egy lepusztult raktárt képzelj el. Egyik este lementünk. Bemutatott a zenekar tagjainak. Akkor ez volt még a felállás; Vizenyő basszusgitározott, Körte dobolt, Losónak volt egy monofónikus Moogja, és Guba Csaba volt a szólógitáros. Megmutatták egyik számukat, nekem annyira furcsa volt, hogy olyan zenét még addig nem hallottam. Ez teljesen más volt, mint a rockzene, nagyon nyers, kicsit punkos zene volt.

Érdekesnek találtam, meg hatalmas fazonok voltak, Körte azzal a punkos, Vince Clarke-os hajjal. Kazettán kaptam egy dalt, amit még az előző énekes énekelt fel. Annyira nyers volt, hogy nem is nevezhetem demónak. Meg kellett tanulnom a számot. Egy hét múlva lementem a próbára, mert megtanultam a dalt, és elénekeltem. Sosem felejtem el, kértek öt percet, kimennek tanácskozni. Egyedül maradtam és izgultam, hogy most akkor mi lesz. Kis idő múlva visszajöttek és mondták, hogy el van döntve, én leszek az énekes. Három hét múlva koncertezünk, van hat dal, amit meg kell addig tanulnom, és valahol vidéken fogunk játszani.

És elérkezett az első fellépésed ideje...

Életemben nem álltam még színpadon, persze, hogy izgultam. Megérkeztünk a faluba, egy nagyon pici, ócska színpad volt, álltak a nézőtéren vagy hárman, de nem is ez érdekelt engem. Élő buli, színpadon játszunk, mikrofonba éneklek, ez csodálatos érzés volt nekem akkor. Elfelejtettem a szöveget, úgy ahogy volt mindjárt az első dalnál, de én egy ügyes gyerek voltam, feltaláltam magam és elkezdtem kamuzni úgy, mint manapság a rapperek. Épp ami jött, azt énekeltem a dallammal. Vizenyő képét sose felejtem el.

Megúsztad?

Egyébként szegény nagyon sokat ivott, iszonyú részeg volt akkor is, ennek ellenére annyira pontos volt, hogy ő adta az alapokat. Lement a buli, gondoltam, hogy ennyi volt, a fiúk biztosan kirúgnak. De nem így történt, maradtam a zenekarban. Itt-ott adtunk koncertet. Eleinte előzenekarként játszottunk, például sokszor léptünk fel a Beatrice, vagy a Rolls előtt. Később a Rolls állandó előzenekara lettünk.

Ki intézte ezeket a bulikat?

Mindent Körte intézett. Körte volt a zenekarvezető, ő volt a főnök. Na persze, meg ma is Ő. Imádom!

Voltak kapcsolatai?

Igen, rengeteget járkált. Volt egy régi Skodája, azzal rohangált mindenhova. Intézte a cuccot, amit mindig kölcsön kellett kérni, vagy aki előtt játszottunk, azokét használtuk. '82-ben volt egy tehetségkutató, azt mondta Körte, hogy induljunk el azon.

Új hullámos tehetségkutató?

Indult például a Solaris, a Satöbbi is, meg csomó kezdő zenekar, akik velünk kezdtek. Ez Balatonon történt, ahova két napra lementünk. A szállásunkat fizették, ráadásul a legjobb zenekaroknak járó fődíj: egy dal megjelenik a Start 1,2,3 Új hullám albumon. Nagyon sok banda volt, be voltunk osztva időre ki, mikor. Sorra kerültünk, jött a zsűrizés, vártunk a sorunkra, és bekerültünk!

Melyik dallal indultatok?

Azt hiszem a Csak című dallal jutottunk be, aminek a szövegét én írtam. Általában én voltam a szövegíró, meg Hontvári Laci. Megnyertük ezt a pályázatot, hatalmas dolog volt mindegyikünknek. Be is mentünk az LGM Stúdióba, ott vettük fel, Hajas Gyuri volt a hangmérnök. Éjjel-nappal dolgoztunk a lemezen, ott aludtam a hangszigetelt teremben.

Ezután több lett a koncert?

Rengeteg helyen sikerült fellépnünk, Hajógyári szigeten, Csepeli Munkásotthon, többnyire ez mind fesztivál volt, de volt, hogy Feróék előtt nyomtunk. Ez mindig félelmetes élmény volt, utáltam, mert akkor punkok jártak Beatrice koncertre. Teljesen más volt a közönségük, vadabb, durvább srácok. Minden koncerten pogó volt, pogó után verekedés. Mindig le kellett surranni a színpadról, mert mi nem akartunk verekedni.

A teljes interjú: Indul a rock and roll - 1. rész; Human Telexre váltva - 2. rész; A kenguruk földjén - 3. rész; Az akta nincs még lezárva - 4. rész.


Készítette: Fiery



rovat lapozó


Még, még, még...




 

Ajánló









Ez is érdekelhet





Koncertek 2017. október 18. és 2017. november 03. között:









Klipmánia