×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Adagio - Underworld (2003) 

Megjelent: 2017. július 06. csütörtök 12:05
Szerző: pjuan
    Lemezismertetők 

Yngwie Malmsteen neoklasszikus metálja sok milliónyi zenész agyműködését változtatta meg, ezek egyike a rendkívül tehetséges Stéphan Forté gitáros is, aki 2000-ben, a franciaországi Montpellier-ben meg is alkotta a Symphony X-módra progresszív saját verzióját Adagio néven. 2001-ben Sanctus Ignis címmel mutatkozott be a gitáros kvázi szupergroupja. Akkoriban David Readman énekelt a csapatban, aki 1994-től a Pink Cream 69-ban is dolgozott, ő hozhatta át ide is Dennis Ward-ot producernek... Az énekes amúgy 2016-ig a Voodoo Circle-ben szerepelt mostanában...

Kettejük mellé Richard Andersson került billentyűsnek, de ő az első album után távozott, a másodikként megjelent Underworld-rea már Kévin Codfert került a helyére, aki máig a csapat tagja maradt. A gitárost a kezdetek óta - bárhová is megy - segíti Franck Hermanny basszusgitáros, aki mellett itt is Dirk Bruinenberg szerepel dobosként, őt az Elegy és szólóban Ian Parry lemezei miatt is dicsérhettük, manapság a Place Vendome-ban játszik... Ez a felállás rögzítette az Underworld című második Adagio albumot, ami az elsőnél nyugodtabb és kifinomultabb neoklasszikus gitár-varázslatról szólt leginkább...



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!




Az Adagio David Readman-nal készült első két stúdiólemezét - és a búcsúzóul 2004-ben kiadott A Band in Upperworld című élő anyagát - máig nagyra tartom, kedvelem benne a klasszikus ízeit, amiket megpróbáltak Symphony X-módra modernizálva bemutatni, de ekkor mindezt még csak színesítőként használták... Sajnos ezek a progresszív betonozások mára túlzottan felerősödtek, de kezdetben még Malmsteen szelleme volt az uralkodó széljárás... Ráadásul Readman karcos-dögös és régimódibb hard rockos énekhangja remekül illeszkedett a csapat Malmsteen-felfogásához...

A nyolc hosszabb dalt tartalmazó albumot némi misztikusság és neoklasszikus metálba szervesen ágyazott komolyzenei zongora etűd vezeti fel Next Profundis címmel. A dal epikussága és archaikussága az egész album hard rock-metálhoz közelítő alaphangulatát meghatározza, de a progresszív dalszerkezetek - amiknek a kidolgozására mindig időt is adnak maguknak - így is különlegessé teszik a produkciót. Mindez azt is jelenti, hogy David Readman karcos áriái hangsúlyosabbak lettek, a zongora etűdök között misztikusan súlyzózó nyitó dalt képes is a hátán vinni, a persze végül a nagy gitár-billentyűs csatát sem ússzuk meg szerencsére. Aztán megkapjuk a drámai kórusokkal felvezetett Introitus - Solvet Saeclum in Favilla-t, amiből sötétebb, drámaibb és erőszakosabb neoklasszikus metál epika keletkezik végül, nagyvonalúan - egymáshoz is - alkalmazkodó dalszerkezettel...

A Chosen templomi orgonáját és érzelgő áriáit alaposan bedarálják a tempóváltásaikkal és a sűrű betonozásokkal, hogy aztán a hangszeres elszállásaikat némileg tönkre tegyék az a hangszíneikkel és a furcsán üres megszólalásukkal, pedig amúgy minőségi progresszív neoklasszikusságról van szó. Kévin Codfert zongora etűdjei és orgona betétjei érdekes színezetet adnak az egész albumnak, de sokszor mintha túlzottan átvette volna a hatalmat a csapat egésze fölött... Mindenesetre a From My Sleep... to Someone Else egyfajta csatát hoz a gitáros durvasága és a billentyűs kifinomultsága között, de szerencsére a végén mindenki maga emelheti fel a kezét a győztesnek... A csatát pedig mind a ketten okosan felépítik, miközben David Readman művészi előadását is élvezhetjük, ellenpárként a CNK-ból Hreidmarr is belehörög ebbe és a Mirror Stage című későbbi dalba is...

A tizenhárom perc fölötti Underworld mű-komolyzenei hangszíneit és betétjeit én annyira nem kedvelem, de - főleg a záró részben - a Malmsteen-hangszerelésű epikus részek és a misztikus fúziós betétek kiállták nálam az idők próbáját... A Promises egy monumentális ballada, de a Symphony X-módra komplex The Mirror Stage sokkal izgalmasabb szerintem, ahogy a Niflheim című instrumentális zárás is a maga archaikus-komplex szimfonikus metáljával... A dal demója szerepelt az első lemez zárásaként, de az igazi formáját csak erre a második lemezükre téve nyerte el... Színes és komplex instrumentális dalról van szó, ahol az egész zenekar közösen is bebizonyítja a nem mindennapi tehetségét!

Mindenesetre David Readman-tól a lemezt követő turnén - meg az abból 2004-re összerakott A Band in Upperworld című élő anyag kiadásával - elbúcsúztak. A 2006-os Dominate-n már Gus Monsanto énekelt, ő 2008-ig maradt, később - sok más mellett - a Timo Tolkki-féle Revolution Renaissance élén is feltűnt... De nem csak az énekes távozott, a dobos Dirk Bruinenberg is hasonlóan tett, őt már az élő anygagon is Eric Lébailly cserélte, aki 2013-ig maradt a csapatban... De mindez az információhalmaz már egy másik történet részét képezi, a lényeg az, hogy az Adagio első két lemeze nem csak népszerűvé tette őket a műfaj szerelmesei között, de a minőségi neoklasszikus metál két maradandó és értékes alkotását is megkaptuk velük, amiket akár ma, így utólag is érdemes felfedezni!



Track lista:

1. Next Profundis - 07:39
2. Introitus - Solvet Saeclum in Favilla - 08:14
3. Chosen - 07:52
4. From My Sleep... to Someone Else - 06:37
5. Underworld - 13:25
6. Promises - 05:03
7. The Mirror Stage - 06:31
8. Niflheim (instrumentális) - 08:09

Közreműködő zenészek:

David Readman (Voodoo Circle, Pink Cream 69) - ének
Stéphan Forté - gitár
Kévin Codfert (Myrath producer) - billentyűs hangszerek
Franck Hermanny - basszusgitár
Dirk Bruinenberg (Elegy, Ian Parry, Place Vendome) - dob

vendég: Hreidmarr (The CNK) - ének (tracks 4, 7)
Dennis Ward - producer

Lemezeik:

2001 - Adagio - Sanctus Ignis
2003 - Adagio - Underworld
2004 - Adagio - A Band in Upperworld - Live album
2006 - Adagio - Dominate
2009 - Adagio - Archangels in Black (-2-)
2011 - Stéphan Forté - The Shadows Compendium (-2-)
2014 - Stéphan Forté - Enigma Opera Black (-2-)
2017 - Adagio - Life

Kiadó:
Point Music
Honlap:
adagio-online.com
facebook.com/pages/ADAGIO


rovat lapozó


Még, még, még...

kép

Adagio - Life (2017)

2017-07-07 00:05:00

kép

Adagio - Sanctus Ignis (2001)

2017-07-05 18:05:00




 

Ajánló









Ez is érdekelhet

Vuur - In This Moment We Are Free - Cities (2017)
A holland Anneke van Giersbergen idén pont tíz éve, 2007-ben szállt ki a Gathering-ből, de hiába a kommerszebb szóló karrierje, ma is mindenki az atmoszferikus doom

Tovább...
Appice - Sinister (2017)
A rockzenén belül egyedülálló, hogy két testvér ugyanazon a hangszeren fusson be nemzetközi karriert és kerüljön a szakma elitjébe. A két Appice tesóval ez történt, mind a ketten a csúcsra

Tovább...
Annihilator - For the Demented (2017)
A kanadai Ottawá-ban, '84-ben indult Annihilator a hazájának a vezető groove-thrash-heavy metál zenekara... A csapat diktátora, Jeff Waters legutóbb 2015-ben adta a

Tovább...
Motörhead - Another Perfect Day (1983)
A londoni Motörhead a '79-es Overkill és Bomber lemezeivel sztárrá, majd a '80-as Ace of Spades és a '81-es No Sleep 'til Hammersmith élő anyagával listavezető

Tovább...
Septicflesh - Codex Omega (2017)
Az eredetileg 1990-ben alakult csapat a görög black metal színtér egyik legrégebb óta aktív, egyben legsajátosabb zenekara. Noha az új évezred elején egy rövid időre

Tovább...












Klipmánia