×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Adagio - Life (2017) 

Megjelent: 2017. július 07. péntek 00:05
Szerző: pjuan
    Lemezismertetők 

A 2000-ben, a franciaországi Montpellier-ben alakult Adagio visszatért! A 2009-es Archangels in Black - amiről kétszer is írtunk - megjelenése óta, Stéphan Forté gitáros inkább a szóló lemezeivel volt elfoglalva, ugyanis előbb The Shadows Compendium, utóbb Enigma Opera Black címmel hozott ki füstölgő gitárlemezeket...

De most - nyolc évnyi szünetet követően - újra itt van a zenekara és a megszokott progresszív-neoklasszikus metálja, amiben Malmsteen és a Symphony X stíluselemei kavarognak, némileg a megszokottól jobban modernizálva a dalaikat. Persze a gitárosnak ennyi idő után újra kellett szerveznie a csapatát, amiben Franck Hermanny basszusgitáros és Kévin Codfert billentyűs képviseli az állandóságot... Az új felállásban az ismeretlen Jelly Cardarelli lett a dobos és a hosszú combú Mayline hegedül, de náluk is érdekesebb az énekes személye... 2016-ban ugyanis a csapatba került Kelly Sundown Carpenter, aki idén a Civil War-ba is bekerült, de a nevét olvashattuk már korábban a Zierler és a Beyond Twilight lemezein is, a korábbi Darkology és Outworld munkáiról nem is beszélve! Szóval, az szerintem biztos, hogy Forté nem választhatott volna izgalmasabb énekhangot Carpenterénél...



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!




Mostanában - főleg Carpenter belépése óta - ezt a lemezt vártam a legjobban! Ezért is vettem elő, mintegy felkészülés gyanánt a csapat első két lemezét... és jó hírrel szolgálhatok: nem csalódtam a Life-ban! Szigorú, sötét és súlyos progresszív metálban tocsogó szimfónia lett az új lemez, változatos és ötletes hangszerelésekkel, amiben a modern djentes és grooves durvasággal és direktséggel is okoskodnak, de itt a sokszor bizonyító billentyűs mellett, van egy olyan zseniális hangú énekes is, aki mindezt túláradó érzelmekkel, ha úgy tetszik drámával is fel tudja tölteni! Így aztán az öncélúságból gyorsan komplex és színpadias előadás válik, amibe belefér a virtuóz neoklasszikus varázslat is...

Mindjárt a kilenc perc feletti Life-fal megvettek... Nyitánynak komolyzenei felvezetőt kapunk nevető gyerekekkel, amiből aztán előbb filmzenés komolykodás, majd sűrű-sötét modern prog-metál kavarodik elő, finomkodó szólókkal felvértezve a kavargó erőszak ellen... Hár, mit is mondjak, Jorn Lande is simán megirigyelhetné Carpenter káprázatos előadását, pedig körülbelül hasonló stílusról és énekhangról van szó... Amit pedig a gitáros és a billentyűs össze-vissza csatázik, azt a Dream Theater is csak szeretné manapság... Rég volt olyan, hogy egy kilenc perc feletti dalt a végére nem untam meg, de ez egy ilyen... Mondjuk az epikusabb The Ladder már ennyire nem sikerült izgalmasra, de a misztikus sötétségbe villanó - dallamos - fénysugarak itt is nagyon működnek, ilyen énekhanggal, áriákkal és stílusos előadással mondjuk nagyot biztosan nem lehet hibázni!

A Subrahmanya-ban a keleties felvezető után olyan djentes súly és vibrálás ugrik ránk, amitől az ember hátrább ugrik pár lépést, de aztán a billentyűk és később a hegedű szépen visszahozzák a neoklasszikus és keleties jelleget is, az epikusan mesélő énekről, meg a monumentális kifejlődésről nem is beszélve. Kévin Codfert billentyűs nem véletlenül segíti évtizedek óta a Myrath-ot, hát itt megkapunk mindent, amit csak közben magába szívott... Forté bravúros szólójáról nem is beszélve! Ezzel együtt, nekem valahogy túl szélsőséges ez a dal, a régi Dream Theater-féle szellős progressziót bemutató The Grand Spirit Voyage sokkal inkább tetszik... Ez is misztikus, de a téma, tempó és ritmusváltások között kijön az ária drámája is, a régimódian lebegő szólókról nem is beszélve, még Franck Hermanny basszusgitáros keze is meg-megszalad időnként, a végső gitár-billentyű kavarásról nem is beszélve...

A klipes Darkness Machine-ban megfordítják kicsit a dolgokat, itt a prog-metált komplexen daraboló zene helyett, inkább az ének válik időnként agresszívvá, aminek skizofrén módon a másik túlzását-végletét is megkapjuk Carpentertől... Az I'll Possess You hősies balladája, majd a Secluded Within Myself misztikus merülésbe mártott drámája, az elhalkuló Trippin' Away slágeres színpadiassága, végül a zongora vezérelte Torn lüktető kisimulása is megmutatja, hogy mennyire jól választottak énekest, Kelly Sundown Carpenter zseniálisan énekli végig az egész lemezt, itt a lemez végső harmadában ő viszi a hátán a zeneileg - a sémák és klisék között megfulladni látszó - produkciót az előadásával, nem is akárhogyan életben tartva a figyelmet! Többek között miatta is tetszik annyira ez az album, amit prog-metál fronton nehéz lesz idén felülmúlni szerintem!

10/09




Track lista:

01. Life - 09:22
02. The Ladder - 06:39
03. Subrahmanya - 06:55
04. The Grand Spirit Voyage - 06:10
05. Darkness Machine - 05:42
06. I'll Possess You - 05:47
07. Secluded Within Myself - 05:52
08. Trippin' Away - 06:06
09. Torn - 04:37

Közreműködő zenészek:

Kelly Sundown Carpenter (2016-, Civil War, Zierler, Beyond Twilight, Darkology, Outworld, stb.) - ének
Stéphan Forté (2000-) - gitár
Kévin Codfert (2003-) - billentyűs hangszerek
Franck Hermanny (2000-) - basszusgitár
Jelly Cardarelli (2016-) - dob
Mayline alias Mayline Gautié (2016-, Idensity) - hegedű

vendég:
Carl Bensley - vokál

Lemezeik:

2001 - Adagio - Sanctus Ignis
2003 - Adagio - Underworld
2004 - Adagio - A Band in Upperworld - Live album
2006 - Adagio - Dominate
2009 - Adagio - Archangels in Black (-2-)
2011 - Stéphan Forté - The Shadows Compendium (-2-)
2014 - Stéphan Forté - Enigma Opera Black (-2-)
2017 - Adagio - Life

Kiadó:
Zeta Nemesis Records
Honlap:
adagio-online.com
facebook.com/pages/ADAGIO


rovat lapozó


Még, még, még...

kép

Adagio - Underworld (2003)

2017-07-06 12:05:00

kép

Adagio - Sanctus Ignis (2001)

2017-07-05 18:05:00




 

Ajánló









Ez is érdekelhet

Operation: Mindcrime - The New Reality (2017)
És Geoff Tate és az Operation: Mindcrime története újra itt, az énekes folytatja a harcát a Queensryche még megmaradt rajongóiért! A

Tovább...
Vuur - In This Moment We Are Free - Cities (2017)
A holland Anneke van Giersbergen idén pont tíz éve, 2007-ben szállt ki a Gathering-ből, de hiába a kommerszebb szóló karrierje, ma is mindenki az atmoszferikus doom

Tovább...
Appice - Sinister (2017)
A rockzenén belül egyedülálló, hogy két testvér ugyanazon a hangszeren fusson be nemzetközi karriert és kerüljön a szakma elitjébe. A két Appice tesóval ez történt, mind a ketten a csúcsra

Tovább...
Annihilator - For the Demented (2017)
A kanadai Ottawá-ban, '84-ben indult Annihilator a hazájának a vezető groove-thrash-heavy metál zenekara... A csapat diktátora, Jeff Waters legutóbb 2015-ben adta a

Tovább...
Motörhead - Another Perfect Day (1983)
A londoni Motörhead a '79-es Overkill és Bomber lemezeivel sztárrá, majd a '80-as Ace of Spades és a '81-es No Sleep 'til Hammersmith élő anyagával listavezető

Tovább...












Klipmánia