Def Leppard - High 'n' Dry (1981) 

Megjelent: július 09. vasárnap 12:05
Szerző: pjuan
    Lemezismertetők 

Az angliai Sheffield-ben, '77-ben alakult Def Leppard hard rockkal és rágógumis glam metállal teli története valamikor a brit heavy metal új hullámának a nagy ígéreteként indult... Aztán hisztérikusan ránk ugrott '87-ben egy lemez, amiből 32 milliót adtak el... és ilyen eredmény végleg megváltoztatta magát a rockzenét és persze az ő karrierjüket is! Mivel 2017-ben az említett Hysteria album kereken harminc éves lett, ünneplőbe öltözve - az eddig kimaradt sorlemezeikből - hat részes Def Leppard cunamit indítok a tiszteletükre...

Az 1980-as On Through the Night című bemutatkozó lemezük amerikai turnéja során felfigyelt rájuk az AC/DC korabeli producere, Robert John "Mutt" Lange, akivel aztán a High 'n' Dry című második lemezükön kezdődött meg az együttműködés... Lange precíz és aprólékos megközelítése - és korábbi AC/DC-s munkája - sokat segített a Def Leppard-nak, hogy magára megtaláljon, kialakítsa az egyéni stílusát...



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!




Lange ekkoriban volt a karrierje csúcsán... Az AC/DC-vel megcsinálta a Highway to Hell-t, majd a Back in Black-et, amitől mindenki a műfaj legnagyobb gurujának gondolta! Mindebből az is következik, hogy a Def Leppard-ot milyen irányba akarta terelni...

Igen, belőlük is azt az ösztönös és karcos hard rock világot hozta ki, mint amivel odaát a csúcsra ért, csak itt kommersz és amerikásabb heavy lett végül belőle, megfűszerezve nagy balladákkal és fogós riffekkel! A csapat a producerrel való közös munka kapcsán hatalmasat fejlődött, mind dalszerzőként, mind hangszeresként, mind előadóként, összemérhetetlen minőségugrás az előző lemezükhöz képest ez a High 'n' Dry! A csapat sok rajongója ennél is tovább megy, és a későbbi "rágógumi metál" miatt - ami ennél is eladhatóbb volt -, ezt és az ezt '83-ban követő Pyromania-t tartja a Def Leppard legjobb munkáinak... És hajlok arra, hogy mindezt én is így gondoljam...

A felvételek a londoni Battery stúdióban kezdődtek, hosszan elhúzódtak, 1981-ben fejezték csak be, végül július 11-én jelent meg. A Billboard eladási listán a 38., az UK Albums listán a 26. helyet szerezték meg vele, ami eredmény nagy ugrás volt. A végeredményre kedvező kritikákat kapta, de kereskedelmileg nem lett annyira sikeres, mint várni lehetett. A kislemezen is kiadott Let It Go és Bringin' On the Heartbreak sem szerepelt túl jól a listákon, a 34. és a 61. helyig jutottak vele. Az utóbbi dalra klipet is forgattak, amit gyakran leadott az akkoriban induló MTV tévécsatorna, ez lett az egyik legelső heavy metal klip, amit leadtak. Ennek is köszönhetően, az együttes fokozatosan népszerűbb az Államokban, mint odahaza... A lemezen hallható High 'n' Dry (Saturday Night) című dal később felkerült a VH1 40 legnagyobb metal dal listájára is, ahol a 33. helyen szerepelt.

A könnyedebb hard rockos dalokat között csak mutató maradtak heavy metalos stílus elemek, de a még ennél kommerszebb pop-irány csak később alakult ki. Ez volt az utolsó olyan Def Leppard album, aminek a készítése során az együttes gitárosa, Pete Willis teljes mértékben kivette a részét a stúdiómunkálatokból. '82-ben, a Pyromania felvételei közben váltak meg tőle, igen-igen csúnyán, amit sok régi rajongójuk vett rossz néven... Willis később, '85-ben feltűnt a Gogmagog projektben, ami hamvában meghalt, illetve '91-környékén szerepelt a Leppard-hasonmás Roadhouse-ban, amiből szintén nem lett semmi, pedig még jó is volt. Kimondhatjuk tehát, hogy a High 'n' Dry volt a gitáros karrierjének a csúcs pontja...

Ha az On Through the Night megbízható lemez volt, akkor High 'n' Dry pedig magabiztosnak mondható! Igazi "fenegyerek" hangulatot áraszt, tele AC/DC-mércével is kiválónak mondható riffel, és az időnek előtte elhunyt Bon Scott-éhoz mérhető dallammal, és hasonló stílusú énekkel... A Let It Go mindennek a csúcsa, leugrik belőle az AC/DC-hatása, miközben igazi minimálisból felépített, beindulós rocksláger, tökös kórusokkal-beüvöltözésekkel a refrénjében! Az embernek azonnal leugrik belőle, hogy: "Mutt" Langénak megint sikert! Megtalálta bennük azt a lazaságra hajlamos rock zenekart, amit az AC/DC elvesztett Bon halálával, a Highway to Hell és Back in Black közben...

Mindenesetre az Another Hit and Run is ezt a karcos irányt viszi tovább, csak némileg komolyabban... A magam részéről a csapat egyik legnagyobb slágerének tartom a High 'n' Dry (Saturday Night)-t, amivel részben belekapnak abba a kommerszebb stílusba is, ami később teljesedett ki, miközben ott van benne a Bon Scottos bulizás-csajozás is, ami időközben sajnos kikopott az Ac/Dc-ből... A Bringin' On the Heartbreak az első igazi romantikus balladája a zenekarnak, de nekem a Switch 625 című instrumentális hard rock menetelése sokkal inkább tetszik, mert Steve Clark és Pete Willis bizonyítja az elnyúló dallamai közben, hogy helyük van a műfaj nagyságai között!

A You Got Me Runnin'-nak már a címe is AC/DC-s, a játékos zenéje is nagyon dögösen hozza ezt a világot... Persze a korai időszak Thin Lizzysebb zenéje sem múlt el nyomtalanul, a Lady Strange-ben itt maradt mutatóba pár ilyen téma is a kiállások és kórusok között... Az On Through the Night beindulása is Leppard-klasszikus lett mára, ahogy persze a Mirror, Mirror (Look into My Eyes) kommerszebb és üresebb epikája is, mivel ebből az irányból építették fel pár évvel később, '87-ben a Hysteria-t... A lemezt eredetileg a No No No című gyorsulás zárja, tele Ac/Dc-s boogieval és füstölgő énekkel, de persze mára több újrakiadás is megjelent, jól telepakolva a végét bónuszokkal...

A Def Leppard ezzel a lemezével rálépett a szupersztárrá válás útjára, ami a Pyromaniá-val még közelebb került, de csak a '87-es Hysteriá-val teljesült be... Akkor viszont olyan hatalmasra nőttek, amire még ők sem számíthattak... Úgyhogy annak a lemeznek a nagyon-nagyon kommersz pop-rock slágerei elől ők sem és mi sem menekülhetünk, máig meghatározzák vele a csapattal szembeni elvárásainkat és persze a saját lehetőségeiket is!






Track lista:

01. Let It Go - 4:43
02. Another Hit and Run - 4:59
03. High 'n' Dry (Saturday Night) - 3:27
04. Bringin' On the Heartbreak - 4:34
05. Switch 625 (instrumentális) - 3:03
06. You Got Me Runnin' - 4:23
07. Lady Strange - 4:39
08. On Through the Night - 5:06
09. Mirror, Mirror (Look into My Eyes) - 4:08
10. No No No - 3:13

Közreműködő zenészek:

Joe Elliott (Down 'n' Outz) - ének
Steve Clark (1978-1991; RIP 1960-1991) - gitár
Pete Willis (1977-1982, Gogmagog, Roadhouse) - gitár
Rick Savage - basszusgitár
Rick Allen - dob

producer: Robert John "Mutt" Lange

Lemezeik:

1980 - On Through the Night
1981 - High 'n' Dry
1983 - Pyromania
1987 - Hysteria
1992 - Adrenalize
1996 - Slang
1999 - Euphoria
2002 - X
2006 - Yeah! (feldolgozások)
2008 - Songs from the Sparkle Lounge
2015 - Def Leppard (-2-)

egyéb:
1979 - The Def Leppard E.P. - EP
1993 - Live: In the Clubs, in Your Face E.P. - EP
1993 - Retro Active - válogatás
1995 - Vault: Def Leppard Greatest Hits (1980–1995) - válogatás
2004 - Best of Def Leppard - válogatás
2005 - Rock of Ages: The Definitive Collection - válogatás
2011 - Mirror Ball - Live & More - élő
2013 - Viva! Hysteria - élő

Kiadó:
Vertigo, Mercury
Honlap:
defleppard.com
facebook.com/defleppard


rovat lapozó


Még, még, még...

kép

Def Leppard - Euphoria (1999)

2017-07-16 00:05:00

kép

Def Leppard - Slang (1996)

2017-07-15 00:05:00

kép

Def Leppard - Adrenalize (1992)

2017-07-11 12:05:00




 

Ajánló









Ez is érdekelhet

Pentakill - Grasp of the Undying (2017)
A Pentakill egy virtuális zenekar, a League of Legends nevű stratégiai játékhoz készül 2014-óta, nagyon is valóságos power-metál zenével. Az elképzelt csapat elképzelt

Tovább...
Anubis Gate - Covered In Black (2017)
A dániai Aalborg-ban, 2001-ben alakult progresszív-power metálos Anubis Gate elkészítette a 2014-es Horizons - amiről kétszer is írtunk - folytatását, a sorban a

Tovább...
Serious Black - Magic (2017)
Harmadik lemezét adja most ki a Serious Black nevű nemzetközi speed-power metálos szupergroup-szerűség. A 2015-ben megjelent As Daylight Breaks után Roland Grapow gitáros

Tovább...
Dagoba - Black Nova (2017)
A Dagoba nem csak egy képzeletbeli galaktikus "rendszer", hanem egy a franciaországi Marseille-ben, '97-ben alakult groove-indusztriális metálos horda is, akik legutóbb 2015-ben adtak ki

Tovább...
Yes - Union (1991)
Ezen a héten a '68-ban, Londonban alakult Yes életművének az egyik legizgalmasabb produkcióját veszem célba, az 1991-es Union-t, ami a zenekar tizenharmadik nagylemeze volt. A '83-as 90125 az akkor

Tovább...




Koncertek 2017. szeptember 25. és 2017. október 11. között:









Klipmánia