Dionysosrising Blog

 Menü
· Főoldal
· Archívum
· Enciklopédia
· Hard.Fplanet.hu
· Hosszabb írások
· Impresszum
· Kereső
· MHW dbSearch
· Rovatok
· Szavazógép

 Nap cikke
A legolvasottabb cikk ma:

Candlemass - Epicus Doomicus Metallicus (1986)

 Látogatottság
Összesen
87353988
találatot kaptunk az oldal indítása óta: 2003. július

 Hang-Súly


 Vásárolj!
Bálint Csaba - Beatinterjúk I.

Majnik László - Barázdák között


 Def Leppard - Hysteria (1987)

Lemezismertetők

Az angliai Sheffield-ben, '77-ben alakult Def Leppard hard rockkal és rágógumis glam metállal teli története valamikor a brit heavy metal új hullámának a nagy ígéreteként indult... Aztán hisztérikusan ránk ugrott '87-ben egy lemez, amiből 32 milliót adtak el... és ilyen eredmény végleg megváltoztatta magát a rockzenét és persze az ő karrierjüket is! Mivel 2017-ben az említett Hysteria album kereken harminc éves lett, ünneplőbe öltözve - az eddig kimaradt sorlemezeikből - hat részes Def Leppard cunamit indítok a tiszteletükre...

A '83-as Pyromania tíz milliós eladása és hosszabb szünet után, a '87-es Hysteria a Def Leppard negyedik sorlemeze volt. 32 milliót adtak el belőle, ami nem csak az együttes legtöbb példányban eladott terméke, de még csak nem is a rockzenén belül számít hatalmas példányszámnak, hanem úgy általában a zenei iparban is kevés a példa ilyen nagy számra... Az album, mind a Billboard-ot, mind a Brit listát, de még az ausztrált is vezette vele, a rajta szereplő 12 dalból 7-hez készült kislemez, de klip is akadt bőven... Úgyhogy méltán jelenthetem ki: a zenekar a Hysteriával a csúcsok csúcsára ért! A címet amúgy Rick Allen dobos találta ki, a '84. december 31-én elszenvedett autóbalesete - amiben elvesztette a bal karját - során átélt élményei hatására... De akadt még akkoriban további tragédia is, hiszen ez volt az utolsó olyan Leppard-album, amin Steve Clark gitáros szerepelhetett...




A Robert John "Mutt" Lange producerrel készített Pyromania felvételei közben, '82-ben lett a csapat tagja - az alapító Pete Willis helyén - Phil Collen gitáros, aki előtte a Girl-ben - az LA Guns-os Phil Lewis énekes mellett - pengetett... Vele a csapat zenéje tovább "könnyült", miközben megtartotta a szerves kapcsolatát az Ac/Dc-vel is, de már nyitottak a rádiós pop-slágerek felé. A végeredmény masszív, hatalmas siker lett, hiszen több, mint tíz milliónyit adtak el a lemezből, a Billboard-on is csak Michael Jackson és az ő szuperprodukciója, a Thriller bírta a versenyt velük...

Ezek után mindenki várta a folytatást, ami hosszan csúszott és csúszott. A Hysteria csúszása rekordnak számítanak: több, mint három évig tartott a felvétele, és több esemény is nehezítette az album létrejöttét... Az egyik volt például a már említett Rick Allen-baleset, a csapat mindenképpen meg akarta várni a felépülését... és persze, hogy a megváltozott körülmények között utolérje magát... Egyébként a hatalmas siker közben kiadtak egy könyvet is, amiben a rögzítés nehézségeit mutatják be. Végül annyit dolgoztak rajta, hogy szerintem egyetlen élő hang sem szerepel a lemezen, nincs direkten rögzítve semmi, annyit keverték, hogy teljes egészében szintetikussá vált minden pillanata... Amúgy '87-ben még ez volt a leghosszabb - 62 perces és 52 másodperces - rockalbum, amit egy LP-re nyomtak. A borítót Andie Airfix tervezte nekik.

Az album szerepel az 1001 lemez, amit hallanod kell, mielőtt meghalsz című könyvben, ahol a következőket írták róla: "A '83-as, többszörös platinalemezes Pyromania után Joe Elliott énekes, Steve Clark és Phil Collen gitárosok, Rick Savage basszusgitáros és a dobos Rick Allen Dublinba mentek a producer Robert John "Mutt" Lange-dzsel együtt, aki azonban kimerült és lelépett. Meat Loaf agytrösztje, Jim Steinman érkezett a helyére, ám oda nem illőnek bizonyult. "Azt mondogattam, hogy mennyire jó Yeats és Joyce városában lenni..." - emlékszik vissza Steinman - "Joe Elliott erre azt mondta, hogy nem ismerik a helyi zenészeket."

Szilveszterkor Allen elvesztette egyik karját egy autóbalesetben. A társai folytatták a munkát a hangmérnök Nigel Greennel, míg Allen áprilisban visszatért, és egy átalakított elektromos dobon játszott. Mindez, párosulva Lange visszatérésével (az ő saját balesete után), egyfajta gépies csillogást adott a Hysteriának, melynek címét Allen javasolta. Lange kidobta az addigi felvételeket, és kezdték elölről. Egy hangulatjavító Monsters Of Rock-fellépés után - "Sosem láttam annyi kezet a levegőben!" - idézi vissza Allen - a Hysteria 1987 januárjában készült el.

A hét amerikai sláger a lemezről bebizonyította, hogy nem hiába töltöttek vele ennyi időt. A darabos Woman megmutatta, hogy a Leppard keményebb, mint valaha. A fényes Animal és a Hysteria hozta a lemezt lendületbe, és ezt a sztriptízklub-indító Pour Some Sugar on Me még magasabb szintre emelte. "Az albumból majdnem egy millió fogyott havonta..." - ámuldozott Elliott. (Amerikában összesen 12 millió példány kelt el). A keserédes Love Bites vezette a tengerentúli slágerlistát, az ironikus Armageddon It és Rocket képezték az utóvédet - és a Hysteria bevéste magát a történelembe. - TJ" (Idézet vége.)

Lange azóta elmesélte, hogy tulajdonképpen a koncepció az volt, hogy elkészítsék Michael Jackson Thriller-jének a hard rock változatát, azaz csak potenciális slágerek legyenek rajta. Lett is egy rakás, pontosabban hét kislemez belőle, mindegyik felkerült az amerikai Top 100-as listába: Women (#80), Animal (#19), Hysteria (#10), Pour Some Sugar on Me (#2), Love Bites (#1), Armageddon It (#3) és Rocket (#12). Mind a diszkós rockzene legnagyobb slágere lett!

Zeneileg a Pyromania irányvonala itt teljesedett ki, de a tradicionális hard rockos és heavy metálos gyökereiket végképp száműzték. A populárisabb, rádiókat megcélzó hangvétel sok régi rajongó fanyalgását váltotta ki. A kritika viszont dicshimnuszokat zengett, a Rolling Stone és az Allmusic is maximális pontszámmal jutalmazta. 1988-ban a Q magazin olvasói minden idők 98. legjobb albumának szavazták meg, a Rolling Stone Minden idők 500 legjobb albumának listáján a 472. helyezett lett.

A lemezt bemutató 15 hónapos turné 1988-ban vette kezdetét, 227 fellépést foglalt magában. A fellépéseken a zenekar legtöbbször körszínpadot használt, ami igen népszerűnek bizonyult a "megvadult" táncolók és rajongók között, ahogy az a Pour Some Sugar on Me és az Armageddon It klipjeiben is látható. A körszínpadot később az 1992-es Adrenalize turnén újra felhasználták.

1989-ben az American Music Awards-on a Def Leppard nyert a Kedvenc Heavy Metal előadó és a Kedvenc Heavy Metal Album kategóriákban. Az együttes tiszteletére az American Music Awards-on - abban az évben - megalapították a heavy metal díjat (a kategóriát azóta törölték). Az 1980-as évek végére már felbukkantak olyan sikeres sztárzenekarok, mint a Bon Jovi, a Guns N' Roses és a Mötley Crüe, de a rockegyüttesek közül a Def Leppard albumai bizonyultak a legkelendőbbnek az Egyesült Államok területén.

De nézzük át ezt a lemezt, ami mai füllel már leginkább gyerekesnek tűnik, miközben a komótos és szintetikus dalai - még a rádióban hallgatva is - beindítanak bárkit... A pop-rock technokrácia a Women-nel indul, aminek a digitális lágyságára épülő - nagy ívű - refrénje azonnal megragad bárkinek a fülében. Mintha a kórusban nem is embereket hallanánk, de így marad ez az egész albumon... A törzsi gépdobokkal indító Rocket lassú bólogatása, a könnyed - és a legkevésbé sem természetes - Animal himnikussága, a romantikus Love Bites, a dögös Pour Some Sugar on Me, a játékos Armageddon It, a lebegő Gods of War, a gördülékeny Don't Shoot Shotgun, a diszkókban is lendületes Run Riot, az epikus Hysteria, a karcos Excitable és végül a romantikus Love and Affection is remek slágerek, amiken nem fogott ki az idő...

Mára is csak a feltételek és a lehetőségek változtak, de a sláger maga - vagyis a könnyen megjegyezhetőség és a fülben ragadó harmónia kiválasztása - nem... Ők pedig olyat mutattak a rockzenén belül, amire nincs másik példa! Bevonultak vele a megkérdőjelezhetetlen sztárok világába, ahol már nincsenek kérdések, csak válaszok... és persze gazdagság és csajok... Persze diszkózene kellett hozzá, eladni magukat, de valamit valamiért...

A Hysteria kiadása és turnéja után, hamar nekiláttak a következő lemezük megírásának, mivel nem akartak várni újabb négy évet. A folyamatot azonban hátráltatta Steve Clark súlyos alkoholfüggősége, amitől állandó vendége lett a rehabilitációs intézeteknek. Az egyik intézményben találkozott egy jó barátjával, Slashel is, aki szintén súlyos függőséggel küszködött. 1990 közepén engedélyeztek a gitárosnak egy hat hónapos pihenőt, ami alatt rendbe hozhatta volna magát, de ez végül nem következett be... Tragédia lett belőle, ugyanis 1991. január 08-án holtan találták a gitárost a londoni otthonában. Clarke alkoholt ivott arra a fájdalomcsillapítóra, amit még a bordatörése miatt kapott egy évvel korábban... és belehalt...

A megtört zenekar nem hagyta abba a következő lemezük munkálatait, ami az írországi Wisseloord-ban és a hollandiai Stúdió 150-ben zajlott, Mike Shipley és Mutt Lange producerek vezényletével. A négyesben készített lemez végül csak 1992. március 31-én jelent meg Adrenalize címmel, de ez már egy következő történet...
















Track lista:

01. Women - 5:42
02. Rocket - 6:35
03. Animal - 4:04
04. Love Bites - 5:47
05. Pour Some Sugar on Me - 4:27
06. Armageddon It - 5:22
07. Gods of War - 6:37
08. Don't Shoot Shotgun - 4:27
09. Run Riot - 4:39
10. Hysteria - 5:55
11. Excitable - 4:19
12. Love and Affection - 4:35

Közreműködő zenészek:

Joe Elliott (Down 'n' Outz) - ének
Steve Clark (1978-1991; RIP 1960-1991) - gitár
Phil Collen (1982-, Delta Deep, Girl, ManRaze) - gitár
Rick Savage - basszusgitár
Rick Allen - dob

producer: Robert John "Mutt" Lange - vokál
Rocky Newton - vokál
Philip "Art School" Nicholas - billentyűs hangszerek, Fairlight programok

Lemezeik:

1980 - On Through the Night
1981 - High 'n' Dry
1983 - Pyromania
1987 - Hysteria
1992 - Adrenalize
1996 - Slang
1999 - Euphoria
2002 - X
2006 - Yeah! (feldolgozások)
2008 - Songs from the Sparkle Lounge
2015 - Def Leppard (-2-)

egyéb:
1979 - The Def Leppard E.P. - EP
1993 - Live: In the Clubs, in Your Face E.P. - EP
1993 - Retro Active - válogatás
1995 - Vault: Def Leppard Greatest Hits (1980–1995) - válogatás
2004 - Best of Def Leppard - válogatás
2005 - Rock of Ages: The Definitive Collection - válogatás
2011 - Mirror Ball - Live & More - élő
2013 - Viva! Hysteria - élő


Kiadó:
Mercury Records
Honlap:
defleppard.com
facebook.com/defleppard



 
Kapcsolódó linkek
· Adatok: Lemezismertetők
· Szerkesztette: pjuan


A legolvasottabb cikk a következő kategóriában: Lemezismertetők:
Epica - The Divine Conspiracy (2007)


Beállítások

 Nyomtatható változat Nyomtatható változat






Impresszum! E-mail: nekünk


A Rock Klub weboldalai PHP4 nyelven íródtak, PHP-Nuke szabadon felhasználható
Web portál rendszer segítségével, amely a GNU/GPL licence alatt áll.


PHP-Nuke Copyright © 2004 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.39 Seconds