Agregator interjú - 2. rész (2017) 

Megjelent: július 13. csütörtök 12:05
Szerző: Csipke
    Interjúk 

A Semmiből - a semmin át munkálatait Köteles Leanderre bíztátok, hogyan kerültetek kapcsolatba?

Tass: Jaya Hari das, akivel 2006-óta dolgoztunk, visszavonult a hangmérnökösködésből, így újra kellett találnunk egy megoldást, hogy mégis miképpen álljunk neki az egésznek. Első körben Lackó dobta be lehetőségként, és akkor néztem utána a dolgainak. Nyilván addig is ismertem a klipjeit, tetszettek a megoldásai és bár személyesen nem találkoztunk, közös ismerősöktől jókat hallottam róla. Az egyik interjújában olvastam, hogy az aktuális Leander Kills lemezt teljes egészében ő keverte, és hogy gondolkozik azon, hogy mások albumán is dolgozzon. Meg is hallgattam a Túlélőt és tetszett, hogy különböző hangulatú dalokat tudott összefogni egyfajta modern és erőteljes hangzással úgy, hogy a nóták feelingje sem veszett el a riff rengetegben.



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!




Ráírtam még tavaly, hogy az új anyag kapcsán szívesen dolgoznánk vele, kb. milyen jellegű dalokra lehet számítani és számíthatunk-e rá. Nagyon pozitívan válaszolt és megbeszéltük a részleteket. Sajnos utána nálunk beütött némi változás, mert Dávid jelezte, hogy nem akarja folytatni a zenélést, aztán pedig egy hirtelen jött betegség miatt abszolút, azonnal le kellett állnia a koncertezéssel és sok minden mással is, így a Leanderrel való közös munka kezdete egészen idén februárig csúszott. Onnantól még okozott némi nehézséget, hogy interneten - chat-en - telefonon összehangoljuk a munkát, de a végén csak az lett, hogy az egy térben egyszerre együtt munka, főleg a legelején, sokkal, de sokkal hatékonyabb, és inkább vezet eredményre.

Az album egy különleges szerzeményt is tartalmaz majd, Az egésztől innen - mindenen túl refrénjét ugyanis mindenki felénekelheti, aki szeretné. Hány tagot számlál jelenleg a Bűnös Kórus?

Tass: A Bűnös Kórus jelenleg 75 tagot számlál. Van, akivel még nem sikerült összehoznunk az időpontot, de amíg nem adjuk le az anyagot keverésre, addig még bővülhet és bővülni is fog a kör. Nincsenek céljaink a létszámmal, amit mondjuk, el akarnánk érni, egyszerűen szeretnénk, ha részt tudna benne venni mindenki, aki részt szeretne venni.

Azt hiszem, ez egészen egyedülálló dolog itthon, honnan az ötlet?

Tass: Örülök, hogy így látod, igazság szerint lépésről-lépésre alakult ki. Szerettünk volna egy dalt, elhunyt barátunk és basszusgitárosunk, Liviczki Roland tiszteletére. Az ilyen témához elég nehéz jól hozzányúlni, úgy, hogy az hiteles maradjon, és ne legyen túlgondolkodott, izzadságszagú, ezért nem is hajtottunk arra, hogy "ezt a nótát most arra írjuk, hogy". Történt, hogy konkrétan a nyolcas kódjelű dalnak írtam a szövegét.

Ez amolyan északi, finnféle rock-metal jellegű tétel, ami jellegénél fogva csak sötét és cinikus szavakat visel el. Valamelyik hajnalban összeállt a refrén első fele és valahogy folytatni kellett. Megvolt az eleje: "igyunk rá, hogy nincs tovább" és akkor beugrott, hogy ezen a vonalon passzolna az "igyunk rá, ki nincs ma már". Innentől már éreztem, hogy igen, ez a dal lehet az a dal, mert ebben megvan a lehetőség, ennek kell annak lennie. Innentől már jött a szöveg magától, mert olyan kellett, ami erről az életvitelről szól, a keserédes pillanatairól, melyek ellenére és melyek miatt még mindig jobb minden másnál, amit nem választottunk.

Aztán beugrott, hogy ha ezen a lemezen lesznek vendégénekesek, akkor ebben a nótában kell szerepelniük. Majd eszembe jutott, hogy van jó pár barátunk, aki abszolút hitelesen tolhatná a refrént, pedig mondjuk hangszeres, hát miért ne lehetne nem énekes vendégénekesünk? De, ha már itt tartunk, akkor miért csak zenészek szerepeljenek, elvégre nem csak belőlük áll az underground. A koncertre járók, a szervezők, a sajtósok, a pultosok, a hangmérnökök, a DJ-k, a biztonsági emberek, a ruhatárosok, a jegyszedők, mindannyian benne vannak nyakig (nevet). Technikailag sem éreztem kivitelezhetetlennek, így aztán próbán bedobtam a srácoknak az ötletet, elsőre nyilván le is fagytak, hogy "ezt akkor, így hogy".

De becsületükre legyen mondva, hamar túlléptek a helyzet szokatlanságán és utána már össze tudtuk rakni, hogy ebből az ötlet kavalkádból, miként lehet valami ténylegesen kivitelezhető megfejtést összehozni. A főpróba a Hol a senki jár kislemez- és klipbemutató, meg XX. zenekar-születésnapi buli volt márciusban, a Bűnös Kórus elnevezés is akkor született. Ott biztossá vált, hogy technikailag megvalósítható a felvétel, a résztvevők tökre boldogok voltak, mert mégiscsak kaland egy ilyen rögzítés, meg remek dolog valaminek a része lenni. A vége az lesz, hogy a refrénben énekel a mindenki, a felvezető részt pedig feléneklik azok az énekes barátaink, akik anno együtt buliztak Rolanddal, nekem meg marad a szövegrész (nevet).

Ízelítőként már elérhető a már említett, Hol a senki jár kislemez. Mi mindent lehet még elöljáróban tudni az anyagról?

Tass: Kilenc dal lesz rajta, annyira nem tudnám az előző anyagainkhoz hasonlítani, nagyrészt Májkihoz fűződnek a nóták, aki már a 2012-es Az eredendőn is játszott, de a mostani lemez oroszlánrésze már őtőle jött. Három szerzemény már megy a klub bulikon, a fesztiválprogramba kettő fért bele. Szóval azért így-úgy már lehet képet kapni arról, hogy milyen is az Agregator 2017-ben. Inkább az Emberség vonalát érzem bennük, de az egész csak a keverés után fog összeállni egésszé. Mi is nagyon kíváncsiak leszünk, mi lesz belőlük, amikor már rájuk kerül minden réteg és a felvételek lemezzé állnak össze.

A stúdiómunka végén, amikor már pontos dátumokat tudunk majd, tervezünk előrendelési opciót, speciális pólómintával, meg még ki tudja mivel, elvégre ez lesz ebben az évtizedben az egyetlen albumunk. Próbáljuk úgy összehozni, hogy az egész minél hangulatosabb legyen és mi is ki tudjunk próbálni új, érdekes dolgokat közben (nevet).

Élő. Tass, fel tudod még idézni a legelső koncert emlékeit, ha jól tudom, '99 nyaráig kell visszamennünk.

Tass: Igen, az első élmény valahogy mély nyomot hagy, nyilván kiesik ez meg az, de a magja megmarad. Akkoriban épp csiki-csukiztam a bandában, pár hónapig nem voltam tag, addig az Ideasban voltam beugró, de aztán idővel kirúgtak-eljöttem egy ottani bandabeli tiszavirág-életű reunion miatt. Na igen, szóval gitáros-vokalistaként tértem vissza a 'Regatorba, hogy az időközben a másik gitárossal fű alatt megírt dalokkal (pl. Vándor a porban) ultimátumszerűen fellépésre bírjuk az akkori tagságot: vagy meglesz egy nyári, TAZ-Mánia fesztiválos fellépés, vagy kalap, kabát. A diktátum alapján repült a pár hónapra felvett új énekes, a helyét Pap Zoli barátom vette át, aki addig gitározott, és így vágtunk neki a koncertnek, valamint az ősszel felvett Sötét éden demonak.

Lévén első fellépés, nyilván minden el lett cseszve (nevet). Az erősítő fejem nem sokkal előtte behalt, Tatabányán elvittem valami hifi műszerészhez, akitől a koncert előtt tudtam elhozni, azt mondta jó már, de a Vadorzóban kiderült, hogy mégsem. Más cucc nem volt, végül az Ideasból Gabó barátunk javasolta, hogy menjen ki a gitár vonalból, amitől persze hiper sistergős lett a hangzás, viszont nem oszlott fel a zenekar ott helyben. Ezért Gabónak sokkal tartozunk (nevet). Illetve Luigi, a másik gitáros történelmet írt azzal, hogy a MetalZone-ján kitekerte az összes potit maxra, hogy biztos jó legyen, ezáltal évekre tanulságos történet alapanyaggal látta el a helyi hangtechnikus közösséget.

A buli lement, szinte biztosan szörnyű volt, de ott volt az egész kocsmatársaság, akik megtöltötték a helyet, így aztán a kezdeti horror egy tök jó élménybe fordult és megadta a kellő energiát a folytatáshoz. Külön érdekesség, hogy a koncerten használt basszusgitárunk ma már a tatabányai Roxxy Music Café falát díszíti (nevet).

Az elmúlt 20 év alatt bejártátok az egész országot, megfordultatok a legtöbb honi fesztiválon és klubban, sőt a környező országokba is eljutottatok. Miben más ma színpadra állni, mint 10-20 éve?

Májki: Megértünk nevet). Vannak viszont olyan dolgok, amelyek jobbak voltak, mint most. Például sokkal több klub volt és az emberek imádtak koncertekre járni. Sok zenekart úgy ismertem meg, hogy nem is tudtam milyen fából faragták őket, de amikor lementem a szórakozóhelyre leszedték az arcomat. Más világ volt, de ez pont egy újabb nehézség, amivel szembe kell néznie a bandáknak. Ma már mi is kevesebbet koncertezünk, aminek az egyik oka, hogy a zenekarban több családos ember is zenél és mindenkinek vannak kötelezettségei a magánéletben.

Ami viszont jobb most így, 10-20 év távlatában, hogy sokkal felkészültebbek, rutinosabbak vagyunk. Sok koncert van a hátunk mögött. Folyamatosan fejlesztjük magunkat. Rendelkezésre állnak olyan technikai megoldások, amelyek lényegesen megkönnyítik a zenélést legyen szó stúdióról, vagy koncertről. Emlékszem a legelején még kölcsöngitárokkal és erősítőkkel léptem fel, mert nem volt sajátom. Ennek is megvolt a maga szépsége, de azért örülök, hogy ma már ez nem így van. Hát még a tesóm (nevet). Igazából minden helyzetből ki kell hozni a legjobbat. Mi erre törekszünk. Előre nézünk, a múlton pedig jókat nosztalgiázunk.

Tass: Minden változik, jobb a technika, képzettebbek a szereplők. Meg ma már kisbusszal megyünk és nagyrészt a saját cuccon játszunk, ami könnyebbség a kezdeti vonatozáshoz képest, amikor csak gitárokat meg effekteket vittünk és a helyszínen próbáltunk valami életképes hangzást csiholni. Viszont érdekes, hogy ezalatt komplett generációk jöttek-mentek, és most már nem azt mondják, hogy ennek meg ennek a haveromnak a haverja, hanem hogy a lánya, fia, ami néha még összezavar (nevet).

Szerintetek, mi lehet a legszokatlanabb rendezvény, amin egy magatok fajta csapat zenélhet? Bevállalnátok?

Tass: Bevallom kaptunk olyan meghívásokat, amiket nem vállaltunk el: például lagziban zenélni, bármennyire is szerettük az ifjú párt és jól esett a felkérés, ez nekünk képzavar, nem tudtuk volna jó érzéssel megcsinálni. Illetve szilveszterkor sem játszunk, mert akkor inkább évbúcsúztatunk, nem akarunk még akkor is cuccokkal törődni, meg "dolgozni". Szóval szerintem ilyen belső szabályok vannak, amik nem egyértelműen "trúsági" mutatókon alapulnak, hanem a zenekar tagjainak szépérzékén és elképzelésein.

Valamelyik évben minket is meghívtak az X-Faktorba, mondtam a srácoknak: miért ne, megisszuk a piákat, megesszük a szendvicseket, leadnak a tévében és tetszik, akinek tetszik. Anno a Sing Sing-et is a TV-ben láttam először, ahol meg sem próbáltak úgy kinézni, mint akik nem playbackelnek, és utána elmentem megnézni, hogy milyen egy ilyen. Most meg ez lett belőle, interjúzunk a zenekar kapcsán (nevet). De a srácok ellenálltak, hogy "Tass, láttál már ilyen műsort", mondtam olyankor nem vagyok otthon, de a baráti körből nézték páran. A lényeg, hogy végül eljutottam az X-Faktor honlapjáig, aztán beláttam, hogy ez valóban nem olyasmi, amiben részt kellene vennünk. A lényeg, hogy szerintem nincs általános szabály, mindenki maga dönti el, meddig mehet el, mit vállal be, mit nem és ott végül is mit csinál.

Mit szólnátok, mondjuk egy akusztikus fellépéshez, ha jól tudom, olyan még nem volt?

Tass: Egy időben terveztük, mert mindenki érdekesnek találta az ötletet és a lehetőséget. Viszont nagyjából két részre szakadtunk, legalább kettőre (nevet). Én valami doom-dark hangulat szeánszot tudtam volna elképzelni, főleg régi dalokkal, míg a hangszeresek - akiknek az a vonal nem jelent sokat - inkább az aktuális dalok áthangszerelését nyomták, így nem született olyan megegyezés, amelyen elindulhattunk volna és jegelve lett a kérdés. Nem adtam fel egészen az ügyet, most nagylemez, aztán valószínűleg jövőre A semmi ágán restaurálásának munkálatai következnek, de ha az megvan, lehet, lesz valamilyen megfejtés erre is, mert kedvünk lenne, de most az album miatt nem igazán agyalunk semmi egyéb munkán, mert ezen kell pörögnünk.

Sajnos jó pár banda földbe állt már azok közül, akikkel rendszeresen-rendszertelenül osztoztatok a színpadon, ha lehetőség lenne rá, kikkel koncerteznétek újra közülük?

Májki: Ez egy nehéz kérdés. Konkrétan bárkivel és mindenkivel. Valamilyen szinten részben koncertezünk emberekkel, akik korábban egy másik zenekarban zenéltek, de sajnos az a banda "földbe állt", viszont a zenészek felfedezhetők más formációkban. Az anyag nem vész el, csak átalakul (nevet). Vannak, akik végérvényesen szögre akasztják a hangszert és én megértem. Eljöhet az ember életében az a pont, amikor már nem érzi, hogy pluszt tud nyújtani neki ez az egész. Mi még ettől messze állunk.

Tass: Így elsőre a már földbe állt bandák közül leginkább a Dying Fields, a CasketGarden, a Neurasthenia hiányzik nekem, mindhárommal nagyszerű és májveszélyes élmény volt a közös találkozás. Velük előfordultak színpadon túli találkozók, miszerint elmentünk, csak úgy italozni egymás szállásterületére (nevet). Ilyen kapcsolatunk a ma is létező bandák közül csak a Christian Epidemic, a Dalriada és a Tesstimony tagjaival van, volt, lesz, de velük remélhetőleg még összefutunk itt-ott. Külföldiek közül a Swordfish-t (CZ), a Dysanchely-t (SK) és a Rest in Fear-t (AT) említeném, általában mindenkivel jól kijövünk, de hozzájuk mindenféle plusz élmény is kötődik, és segítettek nekünk más anyanyelvűek között is megélni a metalt (nevet).

Mit tartogathat még 2017 az Agregator számára?

Tass: A legfőbb pont, hogy ha minden jól megy, beérik sokéves munkánk gyümölcse és végre megjelentetjük a Semmiből - a semmin át lemezt. Mindig nagyszerű élmény, amikor számtalan hónap után az ember kézbe veheti az elkészült albumot, akkor az egész új értelmet kap. Ezt nem éltük át 2009-óta, szóval most már tényleg ideje. Jönnek még a nyári fesztiválok, ahol a Rockmaraton, a Fekete Zaj Osztálykirándulás és a Rock ON! Feszt már szinte biztos, illetve elég gyakran vendégeskedünk az osztrákoknál Bécsben és Grazban, ami plusz élményanyaggal lát el minket. Szóval jó lesz, de már nagyon szívesen túl lennék a lemezbemutatón, persze úgy, hogy időben elkészül minden (nevet).

Végezetül, mit üzennétek a 20 évvel fiatalabb önmagatoknak?

Tass: Talán így, a rock'n'roll kapcsán csak átadnám régi gitárosunk, Szabó Dávid bölcsességét, miszerint: "ha nem megy ésszel, csináld ész nélkül!" (nevet).

Részemről köszönöm, hogy újra megtiszteltetek, a végszó, mint rendszerint a tiétek.

Tass: Nagyon szépen köszönjük a kérdéseket és találkozzunk a nyári fesztiválokon!

Az első rész itt olvasható!

Aktuális felállás:
Mikus Tamás (Tass) - ének
Csóra Miklós (Májki) - gitár, vokál
Katona Rajmund - gitár
Loderer László - basszusgitár, vokál
Racs Attila - dob

Oldalak:
agregatorband.com
facebook.com/agregatorband
Csipke



rovat lapozó


Még, még, még...




 

Ajánló









Ez is érdekelhet





Koncertek 2017. szeptember 25. és 2017. október 11. között:









Klipmánia