Pulzus 32 - 1983 március - Barátok nélkül 

Megjelent: július 27. csütörtök 18:05
Szerző: Fiery
    Rockmúzeum 

Létezett valaha, a nyolcvanas években egy könnyűzenei műsor, amin felnőtt egy nemzedék. Ez a produkció a Pulzus volt, akkori nyelven Könnyűzenei Panoráma. A TV egyetlen csatornáján keresztül végre mi, fiatalok is kaptunk valamit a hatalomtól. A műsorban nem csak rock muzsika szólt - és ezt utólag belátva nagyon okos húzásnak mondanám -, hiszen így egy tágabb zenei világban nőhettünk fel. A következő hónapokban arra teszek kísérletet, hogy részeként kiemeléssel mutassam meg, mik voltak a legfontosabb témák abban az időben. Aki pedig rendszeresen követi a sorozatot, képet kaphat arról is, hogy kik voltak az állandó vendégek, és kik maradtak ki a médiából... Kellemes olvasást mindenkinek! - Fiery



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!





Az aranylemez határai

1983-ban a rock zenekarok egyre nehezebben érték el azt a mennyiséget, hogy lemezük arannyá váljon, miközben mindent elkövettek ennek érdekében. Ekkor még a 100.000 eladott album jelentette a szint elérését. Válaszul mondhatnánk, hogy persze akkor még csak egy tévé és egy rádió csatorna volt, tehát egy frissen megjelent album egyfajta szórakozási lehetőségnek számított, ha nyugatra nézünk, akkoriban ott már külön zenei csatornák is működtek, de akkor még ezek inkább segítették a vásárlást, mint hátráltatták.

A hang és képhordozók legnagyobb ellensége később az internet lett. Az új lemezt már nem veszik az emberek, hiszen ingyen letölthető, az új DVD-t nem veszik meg, hiszen fent van a neten minden, ami fontos. Nem véletlen, hogy ma már 2000 eladott album után jár az aranylemez. Így vagyunk a koncertekkel is, lusták vagyunk, nem megyünk el, ha érdekel valami, hát megnézzük azt is a neten. Ezért van az, hogy a nyolcvanas évek közönségszáma mára egy nullát veszített.

Csak elfolyik a pénz

Azzal persze senki nem törődik, hogy egy zenekarnak mennyi munkája van egy lemez elkészítésével, hiszen egy anyag általában 10-12 dal. Az időt ugye nem számítjuk, pedig az alkotás folyamata nem két perc. A zene, vagy a dalszöveg megírása igen kemény meló, szakemberek hónapokig dolgoznak rajta, hogy az minden szempontból elfogadható legyen. Aztán jövünk mi, kritikusok, és belemászunk a legmélyebb dolgokba is. A legfontosabb természetesen, hogy a közönségnek tetsszen, de hol vagyunk még ettől?

Hol vagyunk még a rajongóktól, hiszen nem elég megírni a dalokat, azokat be is kell tanulni, gyakorolni, ami rengeteg egyéni, és közös munka eredménye, és ez szintén nem mutatható ki pénzben. A zenekar itt még nem áll meg, hiszen kell egy stúdió - ami azért már komolyabb anyagi megterhelést jelent -, ahol fel kell venni, tökéletesre kell formálni a műveket. A szerzemények megszületésétől a lemez elkészítéséig általában fél, vagy egyéves időszak telik el. Amennyiben maradt még valahonnan egy kis félrerakott pénz, abból kell legalább egy klipet készíteni, megreklámozni az anyagot, és még mindig csak a kiadásoknál tartunk. A tehetősebb bandák esetében - megfordult a világ - a média megjelenésért is fizetni kell sok helyen és nem is keveset.

Ezek után a szegényebb zenekarok csak abban reménykedhetnek, hogy fellépéseiken összejön annyi bevétel, hogy legalább a lemez megtérüljön, de mindig rá kell jönni, hogy ma egy lemezkiadás sosem térül meg. Ma már a zenészek maximum 5%-a képes megélni muzsikálásból, ők azok, akik már nagyon régóta színpadon vannak, és azok, akiket annyira felkapott a média, hogy megtehetik, hogy nem dolgoznak civilként. A maradék 95% pedig keményen melózik két koncert között is, tulajdonképpen hobbiból áll a színpadon. Ennek megvannak azért a hátrányai is.

Lett egy fiú és volt egy lány

Akkoriban még volt értelme a lemezkiadásnak, és volt értelme a koncertezésnek. A közönség mindig nagy izgalommal várta az új dalok megjelenését, és boldogan vitte haza a színes borítós fekete korongot. Akkor még volt értéke a befektetett munkának.

A Karthago együttes 1983-ban - elsősorban a Requiemnek és a Piramis gyengeségének köszönhetően - erősen tartotta állásait, a legnagyobbak egyikének számított. Az új lemezre már nagyon vártunk, és ha nem is lett olyan ütős, mint az első, azért az mégis Karthago volt. Ebben az időszakban indult el a zenekar osztrák karrierje is, ahogy Szigeti el is mondja az interjúban.

A nyugat ekkoriban elájult a daltól, ezért kicsit emlékezzünk meg ennek hiteles történetéről: 1981, Székesfehérvár, a Könnyűfémmű sportcsarnoka zsúfolásig megtelt. A koncert után, amikor már kiürült a terem, a rendezők vették észre, hogy egy srác fekszik a földön. Rock koncerten ez nem szokatlan jelenség, sokszor megtörténik a mai napig, hogy valaki nagy örömében, kicsit túl issza magát. Ekkor a zenekar még az öltözőben volt, és nem tudtak semmiről, egy fickó ment be szólni, hogy a srác rosszul lett, kórházba szállították.

Másnap Szigeti érdeklődött a fiú hogyléte felől, erre az orvos közölte, hogy a fiú meghalt, megállt a szíve. Érdekes módon, az akkori sajtó úgy adta le a hírt, hogy a Karthago koncertjén halálra tapostak egy fiatalt. A történet olyan hatással volt a Karthago vezetőjére, hogy még aznap este megírta a Requiemet. A bandának nem tetszett az ötlet. Annyit azért sikerült elérni, hogy a Budai Ifjúsági Park nyitó buliján eljátszották a dalt a srác emlékére.

A közönséget szíven markolta a dal, és onnantól kezdve kihagyhatatlanná vált a produkcióból. Azelőtt nem volt publikus, de ma már tény, hogy minden koncertet rögzítettek, ami a Parkban elhangzott. A mendemondák szerint ez a felvétel eljutott a Szabad Európa Rádióba is, ahol a Teenager Party műsorban le is adták az ott készült felvételt, így hamarabb jelent meg Nyugaton, mint idehaza! Ez persze csak egy jó történet, hiszen a Petőfi Rádióban adták le legelőször. A koncert május 03., kedd, a rádió pedig még azon a héten vasárnap már le is adta, ezután sugározta a SZER.

Barátok nélkül

Módos Péter: A kezemben látható lemez a Karthago együttes második nagylemeze, amely a karácsonyi piacon jelent meg. Azóta három hónap telt el közel. Hogy megy a lemezetek?

Szigeti Feri: A tegnapi információm szerint - mert készültem -, 63.000 példánynál áll most a lemezeladás példányszáma, ami körülbelül megfelel az első lemezünknek a kiadási számával.

Vágó István: Ami, tegyük hozzá aranylemez lett.

Szigeti Feri: Igen, az első lemezünk aranylemez lett, az most már 150.000 körül tart pillanatnyilag.

Módos Péter: Ez azt jelenti, hogy most már az aranylemez felé közeledtek, túl vagytok a felén, a nehezén.

Szigeti Feri: Igen, ezt így is lehet mondani.

Módos Péter: És milyen sikere van a koncerteken?

Szigeti Feri: Hát, most körülbelül három hete játsszuk már a teljesen új műsorunkat, amely szinte, nagy részéből szinte teljesen ebből a lemeznek az anyagából kerül ki és mondhatom, hogy igen nagy sikere van.

Vágó István: Tegyük hozzá, hogy nem csak határainkon belül, hiszen ti azért jártok külföldre is, és most is készültök valahova.

Szigeti Feri: Igen, egy hosszasabb tárgyalások után, egy előzetes megállapodásunk van az Osztrák OK Music céggel, egy esetleges Ausztria - NSZK - Svájcra kiterjedő lemezkiadásra, és most április 16-án elutazunk egy bemutatkozó, rövidebb bemutatkozó turnéra Ausztriába, Bécsbe.

Vágó István: Azt is játszani fogjátok, amit most a Pulzus nézőinek bemutattok?

Szigeti Feri: Természetesen, igen.

Vágó István: Lehet, hogy akkor ennek lesz egy német verziója is?

Szigeti Feri: Angol biztos, hogy lesz.



Mannfred Mann - Demolition Man
Mártha István és Hobó - Növekszik a csapat
Karthago - Barátok nélkül
Zsoldos Imre - Ave Maria
Hatásvadászok c. Film zenéje - No Need For Me
ABC Trió - Karaván
ifj Kovács Andor - Egy Reggae két akkordra
Peter, Paul and Mary (Bécs koncert)
LGT Showból részlet
10cc London koncertrészlet

Készítette: Fiery



rovat lapozó


Még, még, még...




 

Ajánló









Ez is érdekelhet





Koncertek 2017. szeptember 20. és 2017. október 06. között:









Klipmánia