rockmuzeum.ini.hu

 Menü
· Főoldal
· Archívum
· Enciklopédia
· Hard.Fplanet.hu
· Hosszabb írások
· Impresszum
· Kereső
· MHW dbSearch
· Rovatok
· Szavazógép

 Nap cikke
A legolvasottabb cikk ma:

Leprous - Malina (2017)

 Látogatottság
Összesen
88225920
találatot kaptunk az oldal indítása óta: 2003. július

 Hang-Súly


 Vásárolj!
Bálint Csaba - Beatinterjúk I.

Majnik László - Barázdák között


 Yes - Big Generator (1987)

Lemezismertetők

Chris Squire 2015-ös halála óta kissé zavaros a progresszív rock egyik fontos csúcsteljesítményét megalkotó Yes jelene, mert miközben az Anderson, Howe, Rabin, Rick Wakeman, Kaye, Bruford és White vegyes-verzió átvette és meg is ünnepelte 2017-ben a Rock and Roll Hall of Fame beiktatását, addig a 2014-es Heaven & Earth albumot is legyártó felállás az államokban koncertezik a Yestival turnéval, a kimaradók meg a Yes feat. Anderson, Rabin and Wakeman nevet használva turnéznak Amerika nyugatabbik részén...

Persze manapság már teljesen elfogadott, hogy egy legendának két verziója is egyidejűleg fusson, ráadásul a Yes történetében már elő is fordult hasonló párszor, sőt, velük még az a nevetségesen hangzó dolog is megesett, hgy a két verzió végül közös lemezt készített és együtt is turnézott, szóval térjünk rá inkább a lényegre, az épp' harminc éves Big Generator című lemezükre, ami annak idején a '68-ban, Londonban alapított zenekarnak a tizenkettedik sorlemezeként jelent meg, mai fogalmaink szerint a featos "verzió" második munkájaként... Négy évvel a nagy visszatérést és hatalmas sikert hozó 90125-t követően, amire olyan rádióbarát slágereket írtak, mint az Owner of a Lonely Heart, Changes, Cinema és It can happen, amikkel minden kétkedőt lesöpörtek a színről. Persze mindennek az újbóli felemelkedésnek a folytatása még nekik is megfeküdte a gyomrukat, mert a hegycsúcsról mindig csak lefelé vezet út...



A '83-as 90125 bebizonyította, hogy lehetséges intelligens progresszív rockzenével vegyíteni az akkor divatos új-hullámot, ami egyfelől kommersz - hat milliót adtak el belől -, másfelől értékes is egyben! A végeredmény máig tartó nosztalgiázás és Rabin-rajongás lett, mert mi is lett volna, ha végül elmarad a kicsit később bekövetkező nagy összeborulása a két "verziónak"... és elkészítették volna a 90125 valós továbbgondolását?! Mert ez a Big Generator valójában mégsem az lett, aminek szánták... Legalábbis annyira nem tartalmas, hogy értelme legyen továbbgondolásnak és folytatásnak nevezni, ez inkább csak a kistestvér, a reprodukciója a nagy műnek, ami olyan mintha, de valójában mégsem az...

Persze a négy évnyi várakozás alaposan kiéheztette a rajongókat, a Billboard 15. helyével és két milliós eladásával a Big Generator is sikeres lett, de a szünetet kitöltő hosszas turnézás sem segített a kreatív problémákon... A nagy ismétlés végül elmaradt, a húzónak kiadott két kislemez, a Love Will Find a Way és a Rhythm of Love csak 30. és 40. lett a kislemezek között. Mindezt jelezte, hogy nem csak a producer kiválasztásával - és végül cseréjével - voltak problémák, hanem az új műsor minőségével és a csapaton belüli széthúzással is! Nem Trevor Horn, vagy a cseréje, Paul DeVilliers tehetett arról, hogy csak a 90125 középszerű ismétlése lett ez a lemez, hanem a gyorsan a popzenében is szupersztárrá váló csapat tagjaié is... Mégis, mindennek ellenére elmondható az is, hogy ezen a lemezen szerepelt az utolsó slágerük, ami az Államokban megjárta a Top 40-et...

A pop-rock éraként emlegetett Anderson - Squire - Rabin - Kaye - White felállást sok rajongó Yes West-nek nevezi, mivel a '70-es évektől eltérően, az együttes többnyire nem az Egyesült Királyságban, hanem Los Angelesben tartózkodott. Az új érát új stílusú, sokkal rádió-barátabb, befogadhatóbb zene jellemzi. A Yes ezzel új rajongói tábort is kialakított magának, akiket a Big Generator album után Generators-nek neveznek. A régebbi időszakot kedvelőket amúgy Troopers-nek hívják.

A '70-es évekhez képest radikálisan megváltozott hangzást megtartották, továbbra is az egyszerűsödést - akkoriban - modernnek számító elektronikával vegyítették. A 90125-re Trevor Rabin írta a dalok nagy részét, átvéve a zenei irányítást. A forradalmi lemez nagyon népszerű lett, '85-ben kiadták mellé a 9012Live című koncertvideót is, amit Steven Soderbergh rendezett... A felvételt jelölték Grammy-díjra, valamint a 9012Live: The Solos koncertalbumot is, ami a tagok szólóira volt kiélezve.

'86-ban kezdtek neki a Big Generator megírásának és felvételének, ami aztán két évig húzódott, mert a csapat tagjainak az elképzelése más volt... Rabin tovább akarta vinni a 90125 világát, míg Anderson inkább a tradicionálisabb hetvenes évekhez akart visszatérni az új műsorral. Végül Rabin győzött, de a széthúzás és a sok kompromisszum nem tettek jót az anyagnak! Itt is Rabin írta a slágereket, de egyedül annyit nem sikerült összehoznia, hogy a minőséget tartsák... A lemez turnéja '88-ban egy Madison Square Garden-beli fellépéssel fejeződött be, ahogy egyben az Atlantic Records 40. születésnapját is megünnepelték. A turné végére a tagok fáradtak és frusztráltak voltak egymástól. Rabin kezdte átvenni az együttes irányítását, Anderson ötleteit - és így egyéniségét - nem engedte a dalokba, így '88-ra ismét kettészakadt az együttes.

Mindezzel együtt a lötyögős Rhythm of Love és a nagyvonalúbb Big Generator a kórusaival és laboratóriumi kivitelezésével is méltó utóda lett a 90125 nagy slágereinek, ha közben sokat tompultak is az ismerősen csengő megoldásaik. Az igazi problémák csak ezt követően kerülnek elő, például az értelmetlenül és túlzottan elnyúló Shoot High, Aim Low-ban, vagy az élénken pörgő, de túlzottan új-hullámosnak - így eléggé üresnek is - tűnő Almost Like Love-ban, aminek a billentyűs hangszínei és a lassításai sem sikerültek túl értelmesre... A romantikus komolyzenével incselkedő Love Will Find a Way játékossága is sokszor belefullad a korabeli elektronikába, de a romantikus Final Eyes-ból is hiányoznak az igazán forradalmi ötletek, ahogy az I'm Running-ban is csak az ismerős hangulat és kórusok adják el magát... Aztán mindezt - és egyben a Yes West korszakot is - lezárja a Holy Lamb (Song for Harmonic Convergence) című költői ballada, ami egyben előre is vetíti a zenekar következő korszakát...

Nem sokkal a turné befejezése után Squire kilépett a saját csapatából, ami egyben azt is jelentette, hogy a többiek nem használhatták nélküle a Yes nevet. Így - Trevor Rabin kihagyásával - alakult meg a Anderson Bruford Wakeman Howe klón-formáció, röviden ABWH. Ezen a néven egyetlen stúdióalbumot adtak ki, ami '89-ben a felállás nevét viselte... A Tony Levinnel készülő albumon megpróbálták a klasszikus és a modernizált hangszerelési fordulatokat vegyíteni, aminek a vegyessége nem igazán működött. Az album legismertebb dala a Brother of Mine volt, amihez klipet is forgattak.

'91-ig kellett várni a következő - igazi - Yes-albumra, aminek az Union címet adták... Ezzel is utalva az újraegyesülésre - amúgy a tagok ezt az albumot a második ABWH-ként is szokták emlegetni... A Jon Anderson énekes, Chris Squire basszusgitáros, Trevor Rabin és Steve Howe gitárosok, Tony Kaye és Rick Wakeman billentyűsök, illetve Alan White és Bill Bruford dobosok alkotta "dupla" Yes remek vegyes hangulatú lemezt készített, a Big Generator-nál sokkal értékesebbet, amiben a régi és új megoldások is együtt kavarogtak, olyan slágerekkel, mint a Shock to the System és a Without Hope You Cannot Start the Day... de ez már egy másik sztori...








Track lista:

01. Rhythm of Love – 4:47
02. Big Generator – 4:33
03. Shoot High, Aim Low – 7:01
04. Almost Like Love – 4:58
05. Love Will Find a Way – 4:50
06. Final Eyes – 6:25
07. I'm Running – 7:37
08. Holy Lamb (Song for Harmonic Convergence) – 3:19

Közreműködő zenészek:

Jon Anderson (Anderson / Stolt) – ének
Chris Squire (Squackett)– basszusgitár
Trevor Rabin - gitár
Bill Bruford – dob
Tony Kaye (Circa, Yoso) – billentyűs hangszerek

közreműködtek:
Jimmy "Z" Zavala - harmonika, kürt, fúvós hangszerek: Almost Like Love
Lee R. Thornburg - fúvós hangszerek: Almost Like Love
Nick Lane - fúvós hangszerek: Almost Like Love
Greg Smith - fúvós hangszerek: Almost Like Love
Kim Bullard - billentyűs programok
Trevor Horn – kürt, producer

Lemezeik:

1969 - Yes
1970 - Time and a Word
1971 - The Yes Album
1971 - Fragile
1972 - Close to the Edge
1973 - Tales from Topographic Oceans
1974 - Relayer
1977 - Going for the One
1978 - Tormato
1980 - Drama
1983 - 90125
1987 - Big Generator
1991 - Union
1994 - Talk
1996 - Keys to Ascension
1997 - Keys to Ascension 2
1997 - Open Your Eyes
1999 - The Ladder
2001 - Magnification
2011 - Fly from Here (-2-)
2014 - Heaven & Earth (-2-)

Élő:
1973 - Yessongs
1980 - Yesshow
1985 - 9012 Live: The Solos
1996 - Keys to Ascension
1997 - Something's Coming: The BBC Recordings 1969–1970
1997 - Keys to Ascension 2
2000 - House of Yes: Live from House of Blues
2005 - The Word Is Live
2007 - Live at Montreux 2003
2009 - Symphonic Live
2011 - Union Live
2011 - In the Present – Live from Lyon
2014 - Like It Is: Yes at the Bristol Hippodrome 2CD
2015 - Progeny: Seven Shows from Seventy-Two (1972)
2015 - Progeny: Highlights from Seventy-Two
2015 - Like It Is: Yes at the Mesa Arts Center

Anderson Bruford Wakeman Howe:
1989 - Anderson Bruford Wakeman Howe
1993 - An Evening of Yes Music Plus
2012 - Live at the NEC


Kiadó:
Atco Records
Honlap:
yesworld.com
facebook.com/yestheband



 
Kapcsolódó linkek
· Adatok: Lemezismertetők
· Szerkesztette: pjuan


A legolvasottabb cikk a következő kategóriában: Lemezismertetők:
Epica - The Divine Conspiracy (2007)


Beállítások

 Nyomtatható változat Nyomtatható változat






Impresszum! E-mail: nekünk


A Rock Klub weboldalai PHP4 nyelven íródtak, PHP-Nuke szabadon felhasználható
Web portál rendszer segítségével, amely a GNU/GPL licence alatt áll.


PHP-Nuke Copyright © 2004 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.41 Seconds