×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Black Country Communion - BCCIV (2017) 

Megjelent: szeptember 22. péntek 00:05
Szerző: pjuan
    Lemezismertetők 

A Kevin Shirley producer ötlete alapján 2009–ben, Los Angeles-ben indult hard-blues-rock szupergroup Black Country Communion a negyedik stúdió lemezét adja most ki BCCIV címmel. A 2012-es Afterglow-t követően, 2013-ban Joe Bonamassa kiszállt a Glenn Hughes nevével fémjelzett elit alakulatból, amiben a Led Zeppelin-ben apját helyettesítő Jason Bonham, meg a nemrég a Sons Of Apollo-t is bejelentő Derek Sherinian szerepelt még... A dobos és az énekes-basszusgitáros időközben összehozta a California Breed nevű - részben folytatásnak is szánt - projektet, ami nem annyira jött össze, de Kevin Shirley most újra megvalósította álmai zenekarát, amiben mindenki ismét és újra együtt zenél... A Black Country Communion visszatért!



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!





Sok millió rocker kapott a szívéhez annak idején, hogy "Na, Joe Bonamassa végre hard rockot játszik", ráadásul Glenn Hughes-nál nincs avatottabb szakembere ennek a műfajnak, vele egész egyszerűen lehetetlen közepesnél rosszabb lemezt készíteni! Bár a világra szóló csoda nem jött össze sem a 2010-es Black Country Communion, sem a 2011-es Black Country Communion 2 albumokon, de nem él olyan klasszikus hard rock rajongó a Földön, aki ne szeretett volna bele a csapatba... Aztán a 2012-es Afterglow kapcsán az is kiderült, hogy mekkora pazarlás volt eddig Derek Sherinian-t kispadon ültetni, de az a lemez már inkább csak búcsúzásnak volt tekinthető... Búcsúzásnak Joe Bonamassától, akit Kevin Shirley-nek szerencsére most sikerült visszacsábítania!

Adtam magamnak időt, hogy alaposan meghallgassam, jó párszor átrághassam magam ezen a BCCIV lemezen... Hetek óta forog nálam, szokom, élvezem, keresem és kutatom az apróságait... A dologra azért volt szükség, mert meg kell mondjam őszintén, elsőre nekem a felvezető Collide klipje és maga a dal sem tetszett annyira, amennyire kellett volna... Túlságosan zavartak az apróságok... Például Glenn Hughes torzított énekhangja, meg a direkten fel is erősített Led Zeppelin-áthallások... No és a klip butasága - például, hogy Jason Bonham nem azt üti a kisfilmen, ami szól... Aztán lassan túltettem magam az apróságokon... és - bevallom - engedtem is az elvárásaimon, amitől minden beindult! Végül már a Collide is megtetszett, mert vagány és tökös ős-hard rock dübörög elő belőle, ha kicsit torzabban is a kelleténél...

A játékosabb Over My Head slágere is kellemes meglepetéssé vált idővel, pedig itt is mindent megismételnek, ami a nyitányban annyira zavart... És szimpla is lett az egész, amennyire lehet... Aztán kapunk egy monumentális ír-folkos epikát-drámát The Last Song for My Resting Place címmel, amiben a hegedű, fuvola és bendzsó mellett Bonamassa énekesként is bizonyíthatja nem mindennapi tehetségét... Bár nekem túlzottan elhúzzák a felvezetést, de aztán Gary Moore se tudott volna szebb szólót és izgalmasabb tekerést írni ehhez a témához... Aztán a Sway visszahozza azt a dinamikus Zeppelin-dübörgést, ami millióknak hiányzik jó ideje! Nekem is!

Az álmodozásból monumentálisan felébredő The Cove is érdekesen darabos dal, de az erőszakosan drámai The Crow dinamikai bombája nekem jobban tetszik, főleg, hogy itt végre engedik kicsit szólóban is Hammondozni Sherinian-t... Azt mondjuk soha nem fogom megérteni, hogy ha már van egy ilyen képességű billentyűsük, akkor miért nem engedik játszani... Ha meg félnek a túlzott Deep Purple-áthallástól, akkor meg miért nyomnak Zeppelin-témák ilyen direkten? De mindegy is, a lényeg, hogy a lazulós Wanderlust után, a Love Remains ismét Zeppelinként lovagol be elénk, elegánsan és keményen, ahogy kell! Az Awake-ben végre mernek kicsit jammelni is, ami amúgy - nagyon úgy tűnik - mindenkinek a vérében lenne, kár, hogy általában kötöttebb szerzeményekben gondolkodnak... Aki pedig a nagy ívű - zongorás-akusztikus, de klasszikusan építkező - dalokat szereti, az a záró When the Morning Comes-t hallgassa meg, ami Glenn Hughes bármely korábbi csapatának a nagy slágere lett volna!

Elégedett vagyok-e a BCCIV lemezzel? Eredetileg érdekesebbet és jobbat vártam, de lehet, hogy csak több Purple-t és kevesebb Zeppelint, nem is tudom... Szerintem Kevin Shirley elrontotta a megszólalást, mert ez így túl torz, és nem is elég tiszta és kifinomult. Az biztos, hogy aztán engedtem a csúcs szintű elvárásaimból... és így elkezdtem élvezni a dalokat... De csak élvezni, mert igazán beleszeretni mostanáig sem sikerült a műsorba! Egy ilyen csúcs bandától én többet várnék, több egyéniséget, több kreativitást, stb... Nyilván élőben, több szabadsággal ezt a műsort is meg fogom majd szeretni!

10/8.5



Track lista:

01. Collide - 4:06
02. Over My Head - 4:06
03. The Last Song for My Resting Place - 7:57
04. Sway - 5:24
05. The Cove - 7:11
06. The Crow - 6:00
07. Wanderlust - 8:17
08. Love Remains - 4:53
09. Awake - 4:42
10. When the Morning Comes - 7:55

Közreműködő zenészek:

Glenn Hughes (Voodoo Hill, California Breed, Black Sabbath, Deep Purple, Hughes & Thrall, Emerson Hughes Bonilla, Tony Iommi) - ének, basszusgitár
Joe Bonamassa (Rock Candy Funk Party, Beth Hart, Mahalia Barnes & The Soul Mates) - gitár, vokál
Jason Bonham (California Breed, Led Zeppelin, Sammy Hagar & The Circle , Bonham) - dob
Derek Sherinian (Sons Of Apollo, PSMS, Planet X, Dream Theater) - billentyűs hangszerek

producer, keverés: Kevin Shirley

Lemezeik:

2010 - Black Country Communion
2011 - Live Over Europe DVD
2011 - Black Country Communion 2
2012 - Afterglow
2017 - BCC IV

Kiadó:
J&R Adventures, Mascot
Honlap:
bccommunion.com
facebook.com/bccommunion


rovat lapozó


Még, még, még...




 

Ajánló









Ez is érdekelhet

The Rasmus - Dark Matters (2017)
A 2012-es The Rasmus album óta pihenteti magát a finnek U2-ja és Coldplay-e, de a várakozásnak vége! A Helsinki-ben, '94–ben indult Rasmus ismételt feltámadása örömet

Tovább...
Motörhead - Another Perfect Day (1983)
A londoni Motörhead a '79-es Overkill és Bomber lemezeivel sztárrá, majd a '80-as Ace of Spades és a '81-es No Sleep 'til Hammersmith élő anyagával listavezető

Tovább...
Sons Of Apollo - Psychotic Symphony (2017, Dionysosrising)
Ha akad olyan egyáltalán, aki elolvasta a Dionysosrising küldetésnyilatkozatát, az tudja, hogy ezen az oldalon a dionysosi értelemben vett

Tovább...
Trivium - The Sin and the Sentence (2017)
Az Orlando-ban, 1999-ben alakult Trivium elkészítette nyolcadik heavy-thrash-groove metál és metalcore keverék lemezét The Sin and the Sentence címmel, ami a 2015-ös

Tovább...
Jeff Scott Soto - Retribution (2017)
Az 51 éve Brooklyn-ban születő Jeff Scott Soto '83-óta tartó karrierje alatt sok mindent kipróbált Malmsteen-tól a Journey-ig, de azt biztosan nem fogja

Tovább...




Koncertek 2017. november 18. és 2017. december 04. között:









Klipmánia