×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Pócs Tamás Tompox - interjú 4. rész (2017) 

Megjelent: október 13. péntek 12:05
Szerző: bcsaba
    Interjúk 

Pócs Tamás Tompox a Szintézis, VHK, a Pókderby, a Csiga-Biga, a Solaris, Napoleon Boulevard, a Progress és a Tompox basszusgitárosa, zeneszerzője, szövegírója. A harmadik részben a Napolen Boulevardról beszélgettünk, ma jöjjön a Solaris újkori története, az újjáalakult NB és Tamás még újabb zenekarai, mint a Solaris Fusion, vagy a Tompox...



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!





Közben, a '90-es években a Solaris is újraéledt.

1990 márciusában csináltunk a KEK-en egy úgymond búcsúkoncertet Lillával, és ott fellépett a Solaris is. Az 1990-es Solaris dupla lemezt a Napoleon sikereinek köszönhettük. Kaptunk mindenféle díjakat és elismerést a Napoleonnal és a Lemezgyár felajánlotta, hogy teljesítik egy kívánságunkat, a zenekar meg egy új Solaris lemezt kért. Egy része fel volt véve korábbról, de jó részét 1990-ben vettük fel. A Los Angeles 2026 végre megkapta a maga fél lemezoldalát.

Sajnos nagyon rosszul szól az a lemez. Nekem egyébként a kedvenc Solaris lemezem nem ez, hanem a Nostradamus. Ez nyilván szubjektív. A dupla '90-es lemezt a Boros még kiadta egy szimpla CD-n is, amire nem fért rá minden. Beteljesült egy régi álmunk, hogy megjelent a dupla lemez, ez egyfajta kárpótlás volt.

1993-ban volt egy újabb Solaris koncert a SOTE-n, ahova 3000 ember jött el, és további emberek sora állt a metró kijáratig. Elkezdődött valami. Kollár doktor ekkor a Klinikákat otthagyva készült átmenni a Szent Imre Kórházba, és köszönettel a SOTE-nak címmel ment ez a koncert. Attila azóta visszament a SOTE-ra, de ez itt búcsúzkodás volt.

Ez után nem történt semmi egy ideig zenekari vonalon, viszont volt egy videotékám, ami akkor még elég jól ment, és '91-ben megszületett a második kislányom. És dolgoztam a Magneotonnál is "Logisztikai munkatárs"-ként ami - félreértés ne essék - sima sofőri állás volt egy furgonnal, elég szar pénzért, de akkor ez némi segítség volt az ínséges időkben.

Aztán '95-ben felhívott Erdész Robi, hogy akarunk-e Solaris koncertet? Hát persze - mondtam. "De ez Los Angelesben lenne". Há, hülye vagy. "De nem, ez igaz, küldenek repülőjegyet, mindent..." Persze, benne voltam. Mikor megjött a repülőjegy, kezdtük elhinni, hogy ez tényleg igaz. 14 óra repülés után megérkeztünk Los Angelesbe, ahol viszont nem várt senki. Ellenben odaugrott három koldus, aki levett minket némi pénzre. Érted, csóró magyarok megérkeznek LA-be, és rögtön koldusokat segítünk ki.

Gondolkodtunk, hogy menjünk haza, de végül kis idő elteltével megjelent az emberünk, Greg Walker, aki főállásban a Boeingnél volt mérnök, ismert minket felvételekről, ő szervezett minket erre a Progfestre, méghozzá headlinernek, mert nagyon szerette a Solarist. És itt derült ki, hogy nem vagyunk mi itt az USA-ban ismeretlenek, másfél órát dedikáltunk. Egy srác Londonból jött el csak azért, mert hallotta, hogy fellépünk. Mert ugye Japánban közben kiadták a Marsbéli krónikákat CD-n.

Azt el kell mondjam, hogy nagyon jól sikerült ez az út, de ez szerintem csak azért lehetett, mert magyar nem volt a szervezésben (bocs). Egy érdekesség: Hegedűs A. Laci - a Kishegedűs - jött velünk technikusnak. A helyszínen modern digitális pult volt, amit viszont nem tudott kezelni a helyi személyzet, végül Laci segített az amerikai technikusoknak, különben nem lett volna több fellépős a fesztivál. Érdekes volt.

Itt elkezdődött egy sorozat, borzasztó nagy siker volt, nem véletlenül lett belőle dupla CD és nem véletlenül hívtak vissza a következő években. Még itt helyben egy brazil szervező meghívott egy következő évi koncertre Rio de Janeiroba. Luxusszálló a Copa Cabanán, tetőn medence, stb. Itt szoktuk meg, hogy mindig manjana van. Déli helyeken nem szabad sietni. Semmi pontosság, semmi stressz. Itt már feltűnően sokat dedikáltunk általunk nem ismert kalózlemezeket is. És nem csak a japán CD-t, de a magyar LP-ket is.

Itt jött egy újabb amerikai ajánlat is a New York melletti Betlehembe és Washingtonba, progfesztekre, 1999-ben. A két újabb amerikai koncert után még az USA-ban tovább invitáltak minket Mexikóba. Játszottunk 2001-ben Mexicaliban és Mexikóvárosban is. Ide már Kisszabó Gabi nem jött velünk, azt hiszem többek közt azért, mert fél a repüléstől. Korábban úgy játszottunk mindketten, hogy két külön negyven perces blokkunk volt és egy közös húszperces. Mexico Cityben volt életünk legjobb koncertje, és itt már mexikói kalózlemezeket is találtunk. Elképesztő kiadások, össze-vissza kavart zeneanyaggal rajtuk.

A Nostradamus már a Periferic Recordsnál jelent meg.

Már '99-től ennek a lemeznek a jegyében zajlottak a koncertek. Czigi 1998-ban sajnos elment az égi zenekarba. Már Los Angelest is a Periferic Records terjesztette, Böszme, vagyis Böszörményi Gergely adja ki a Tompox lemezeket is. 2004-ben Monterreyben is adtunk két koncertet. 2006-ban közönségigényre jött a Müpa. Nagyon jó koncert volt, szerintem a legjobb magyarországi koncertünk. Előtte a főpróbán Robinak begörcsölt a keze, féltünk, hogy nem tud lemenni a koncert, de lement. Totális sold out, kellett volna egy ráadáskoncertet is csinálni.

És itt ér véget valahol a Solarisban a történeted...

Tulajdonképpen még nem. De ami miatt nem adják ki ezt DVD-n - pedig 10 kamerával rögzítették -, az meggyőződésem szerint azért van, mert én még játszottam ezen a koncerten. Mert ugye összezördültünk Robival.

Azóta tulajdonképpen ki vagy radírozva a történetből.

Minden erővel megpróbálják semmissé tenni a zenekarban töltött 29 évemet. 2011-ben hagytam ott végleg a Solarist hivatalosan. Erdészék azt mondták, mikor erre rajongók rákérdeztek, hogy "Tamásról sem most, sem a jövőben nem nyilatkozunk". A legnevetségesebb az volt, hogy használtak a 2013-as koncertjükhöz egy képet, ami még velem készült 2006-ban, de leretusáltak róla. Nevetségesen kicsinyes. Sőt, röhejes. Ahelyett, hogy csináltak volna egy új fotót.

2006 után összehoztam a Solaris Fusiont, aminek az volt a fő oka, hogy a Müpa után Erdész bejelentette, hogy ő többet nem lép színpadra. Ezt később még különböző koncertek után többször bejelentette. Holott meghívtak a Miskolci Operafesztiválra, hogy adjuk elő a Nostradamust. Én meg játszani akartam, a zenéből éltem. Gömör Lacival és Barcsik Valival kezdtük el a zenekart, de ment a fesztivál a név körül, erre megváltoztattuk Nostradamusra.

Főleg Solarisokat játszottunk, de Vali elkezdett saját dalokat is írni, amiből lett egy lemez is. Ezt nem érzem annyira sajátnak, csak Vali dalai kerültek rá. Ő egyébként borzasztó jó zeneszerző és nem buta nő. Kedvelem a mai napig. Káptalan András volt a szólógitáros, aki régebben Vörös Pistivel játszott a Progiban. A fuvolisták akkoriban sűrűn változtak...

A Nostradamus zenekar után, 2008-ban alapítottam a Tompoxot, ahová Gömör Laci már nem jött, hisz pénzt keresni ezzel nem igazán lehet, és ő megunta a szélmalomharcot. Illetve ennek először Solaris Tribute Band volt a neve. Felhívtam Kisszabót, aki elég józan gondolkozású ember, megkérdeztem tőle, hogy szerinte is baj van-e a névvel, meg hogy játszunk Solarist is az új zenekarral? Á, dehogy, nem érti Erdészt, meg a Kollárt sem. Rendben, gondoltam, de mégis változtassunk nevet. Ne legyen harag, hiszen akkor még Solaris tag is voltam. Ekkor találtam ki, hogy a nevemből legyünk Tompox.

Említettem, hogy apámmal voltam Tanzániában, ott tudták így ejteni a Tom Pócs nevet. A cs betű számukra kimondhatatlan volt. Azóta játszunk folyamatosan. Kijött két lemez, úgy tudom, ezek Japánban is megjelentek. Tasi Ádám fújt ezeken, és most készül a harmadik, ahol már Kovács Sára Dizna fuvolázik, de ennek csak az az oka, hogy Ádám a nagyobbik lányom párja, és első unokám apja lett, és elköltöztek Stuttgart mellé. Mindazonáltal Dizna kiváló muzsikus, és remek ember.

A zenekar tagja lett Elek István is, aki magasan az egyik legjobb szaxofonos az országban. Szinte nincs olyan sztárbanda, akinél ne fújt volna az Lgt-től kezdve mindenkiig. Rajtuk kívül Balla Endre billentyűzik, Szula Peti dobol, Mátyás Szabi gitározik. Pár énekes számunkat Vincze Bea énekli, és vendégként sokszor játszik velünk Alapi Pisti természetesen gitáron, és néha Török Andor is, aki olyankor konga dobokat bűvöl. Valószínűleg Reinkarnáció lesz a lemez címe, egy előzetes borítóterv már kész van.



Mindig azt gondolom, valahol ez nekünk, közönségnek szerencsés dolog, mert ha nincs ez a balhé, akkor Erdész Robi nem csinálná mostanság is a Solarist, mintegy dacból. Beszéljünk az új Napoleonról is...

2010. január 30-án volt egy nagy visszatérő koncert a Syma Csarnokban, ami után persze, hogy kaptunk újabb meghívásokat, de Erdész megint bemondta, hogy soha többet nem lép színpadra. És ahogy ez már megszokott, ettől függetlenül folytattuk, mert nélküle is van élet. Még ő ajánlotta maga helyett Lisztet, Nagy Zsoltot. 2011-ben sajnos megváltunk Gömör Lacitól. Akkori feleségemmel, Horváth Ildikóval - aki akkor a zenekar menedzsere volt - még ragaszkodtunk volna hozzá, de Vámos Zsolt és Liszt azt mondták, hogy ha ő marad, akkor ők mennek. Lilla is minden áron ki akarta tenni, erre sajnos én is belementem. Ezt a lépést azóta megbántam. Pláne, hogy erre Kollár Attila is kilépett. Gilián Gabi jött dobolni és kézenfekvő volt, hogy a Tompox fuvolistája, Tasi Ádám jöjjön Attila helyére.

Vámos Zsolt volt az első, aki megunta, hogy Lilla hülyének nézi és 2014-ben kilépett. Ugyancsak kézenfekvő volt, hogy Mátyás Szabolcs jött helyette a Tompoxból. Egy darabig békésen ment ez a dolog, de Lilla párja elkezdett beleszólogatni a zenekari dolgokba, - szerintem csak a "művésznő" szócsöveként, mert Zsoltot jó embernek ismerem -, mire a feleségem otthagyta a zenekart, okos enged, szamár szenved alapon. Milyen igaza volt.

Ezután egyre több Lilla szólókoncert lett. Ezt persze nem tudtuk megtiltani, de ahová ő elment szólóban, oda a zenekart már természetesen nem hívták. És mindezek betetőzéseként, Lilla 2015 decemberében, párjával történt szakítása után, bemutatta új felfedezettjét, egy csajt, hogy ő lesz a menedzser. Mi akkor még nem tudtuk, hogy ezzel elkezdődnek a legnagyobb problémák. Innentől Lilla már erősködött, hogy legyünk Vincze Lilla és a Napoleon Boulevard, mert hogy arra több ember jön be, higgyem el. Mondom, nem hiszem el, de... legyünk. Békés ember vagyok, belementem. Viszont kezdtünk egyre kevesebb pénzt kapni, mi, zenekari tagok.

2016 tavaszán volt egy koncert a Legendában. Feltűnően kevés pénzért. Kérdeztem Lillát, hogy hát ez egy kis klub, mennyi pénzt kapunk? Hát, ennyit - meg ennyit, mondta. A Napoleon koncertet megelőző napon a Tompox-szal játszottunk ott, azért csak rákérdeztem az ottani szervezőnél, hogy mennyi az annyi. Majdnem a dupláját mondta. Hm... A koncert után, az úgynevezett menedzser kezembe nyomott x forintot, a fuvolistának meg ennek egy részét. Na, erre kivertem a balhét.

Utána mentünk a következő koncertre vidékre, ahol régi ismerősöm volt a jegyző, hát ott is rákérdeztem, hogy mennyit kap a zenekar. Hát ott is többet. Szóvá tettem, mire az úgynevezett menedzser üvöltözött, hogy semmi közöm hozzá. De akkor kinek van? Merthogy én voltam a zenekarvezető, illetve a Napoleon Boulevard név tulajdonosa is 50%-ban. Ekkorra már Mátyás Szabi is megunta egyesek cezaromániáját és egyéb viselt dolgait, kilépett a zenekarból.

Én még két hétig bírtam. Aztán 2016. augusztus 17-én, Kolozsváron, koncert után egy ottani étteremben volt egy kellemes balhé, és bár a kaja és a bor finom volt, másnap felfüggesztettem tevékenységem a Napoleon Boulevarban, ami korántsem jelenti azt, hogy kiléptem a zenekarból. Természetesen sok rajongónak feltűnt a sorozatos télak, írják is sokan nekem, hogy ez már nem Napoleon Boulevard. És igazuk van. Most tervezem, hogy megtiltom a név használatát - amihez jogom van -, mert ez már kicsit sem Napoleon Boulevard, hanem VL és kísérőzenekara. Értelmezhetetlen vendégfellépőkkel, teljesen stílusidegen szám átdolgozásokkal, stb. Ehhez képest szerencsére a Tompox egy feszültségmentes baráti közösség...

Mik a terveid mostanság?

Most csak a Tompox van, meg néha a Progress, de oda most keresünk dobost. A Tompox-szal holnap, október 14-én a Polgári Mulatóban lépünk fel a belvárosban, a Kossuth utca 17-ben. Karácsonyra szeretnénk kihozni az új Tompox lemezt.

A Polgári Mulató is bekerült a koncerthelyszíneink közé Pesten, a belvárosban, de remélem, megmarad a Legenda is. Jó lenne egy világsztár előtt előzenekarként fellépni, mert még mindig nem ismer eléggé minket a magyar progresszív rockot szerető közönség.

Szeretnék - többek közt a lemezkiadónk esetleges segítségével - csinálni egy kis progresszív zenei fesztivált, ahol négy-öt zenekar lépne fel. Meghívnám az After Cryingot is. Meghívnám a Solarist is, függetlenül a köztünk fennálló feszültségtől, bár ők nem hiszem, hogy vállalnák a közreműködést. És van még pár név, akit meghívnék. Ez még csak egy kósza gondolat, kellene hozzá egy szponzor. Vagy több...

Az első rész itt olvasható!

Bálint Csaba (2017.10.13.)
rockmuzeum.ini.hu



rovat lapozó


Még, még, még...




 

Ajánló









Ez is érdekelhet













Klipmánia