×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Motörhead - Orgasmatron (1986) 

Megjelent: október 21. szombat 12:05
Szerző: palszabolcs
    Lemezismertetők 

1986 izgalmas év volt. Geopolitikai szinten, mert az USA áprilisban végigbombázta Líbiát egy nyugat-berlini robbantásos merénylet miatt, majd még ugyanazon hónap végén jött a csernobili katasztrófa. A sport szempontjából, mert a mexikói futball világbajnokságon - ahol ezidáig utoljára szerepelt a magyar nemzeti válogatott - az isteni Diego Maradona a negyeddöntőben az angol kapuba "kezezte" a labdát (persze ezt mai napig sokan vitatják), így az argentin csapat jutott tovább, majd lett világbajnok.

Zenei szempontból pedig... pontosabban szeretett műfajunknál maradva, olyan alapvetések láttak napvilágot, mint a Master of Puppets (Metallica), Reign in Blood (Slayer), Pleasure to Kill (Kreator) és a Somewhere in Time (Iron Maiden), meg még lehetne napestig sorolni a többi fontos korongot is, amelyekre ma már fundamentumként tekintünk (Accept, Bon Jovi, Candlemass, Dark Angel, Destruction, Europe, Megadeth, Metal Church, Ozzy, Possessed, stb). És nem utolsósorban a Motörhead hetes sorszámú nagylemeze, az Orgasmatron is ekkor érkezett, néhány zűrzavaros évet követően...



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!




Ahogy az Another Perfect Day lemezről szóló cikkben már olvashattátok, a "Fast" Eddie Clarke helyére érkezett Brian "Robbo" Robertson gitáros közreműködésével egy szokatlanabb korong született, aki ráadásul nem igazán nyerte el a rajongók szimpátiáját, de - mint később kiderült - az akkori kiadónak is voltak fenntartásai vele kapcsolatban.

A lemezt követő turnén az excentrikus viselkedésű gitáros egyre inkább szétcsúszott, akit a másik két tag nehezen viselt, egy különösen rosszul elsült hannoveri koncert után pedig útilaput kötött a talpára Lemmy. Helyére mindjárt két új bárdista került, Phil Campbell és Mick "Würzel" Burston, akik sikerrel győzték meg a főnököt, hogy mindkettejüket bevéve még inkább működőképes lesz a dolog, és így hosszú időre meghatározták a banda arculatát. Pici szépséghiba, hogy a döntés reggelén Philty Animal bejelentette távozását, de pár napon belül az ex-Saxon ütős Pete Gill csatasorba állításával vált ismét teljessé a tagság.

1984-ben az új felállással előbb megjelentettek egy négy vadiúj számot is tartalmazó dupla válogatást No Remorse címmel (szintén az előző cikkben volt róla szó, amúgy ha valaki nem die-hard fan, de szeretne a korai 'head nótákból egy alapos áttekintést a gyűjteményében tudni, mindenképpen ezt vegye meg), a Bronze kiadó számára az utolsó lemezt, majd koncert, koncert és koncert. Nem mellesleg ugyanazon év őszén két fellépésük is volt hazánkban, előbb szeptember 21-én Budapesten, majd szeptember 22-én Debrecenben, amelyek még Lemmyt is megérintették annyira, hogy megemlíti az esetet a Fehércsíklázban.

"Másnap elmentünk a bulira, ahol egy egész hadsereg állt fel a helyszín körül és ezek az őrült magyarok áttörtek rajtuk. Izgatottak voltak, mert azt hiszem, hogy hosszú idő óta mi voltunk az első ott játszó nyugati banda. Micsoda látvány - több ezer ember elsodorja a magyar hadsereget! Huszonhétezer ember előtt léptünk fel. Óriási buli volt. Az egyetlen szépséghibája csak az volt, hogy Magyarországon történt és nem hallott róla senki."

Gyanítom, hogy ez a pesti koncertre vonatkozik, ugyanakkor a Kémeri-könyvben (SaROCKba szorítva, Kémrei-Kenyeres, 2016) az ex-Replika gitáros Fazekas Krisztián így emlékszik vissza a debreceni koncertre: "A Motörhead debreceni fellépése nagyon durva volt. A Kassai úton, egy kézilabdapályán játszottak, amely iskola mögött van, körbevéve lakóházakkal. A Motörheadről tudni kell, hogy akkoriban büszkén állították, hogy ők a leghangosabb zenekar a világon. És ez így is volt. Olyan hangerőt produkáltak a srácok, hogy nemcsak a környék, hanem fél Debrecen sem aludt aznap este."

Szóval miután korábbi kiadójuktól megszabadultak és minden lehetséges helyet körbeturnéztak Új-Zélandtól kezdve Amerikán át Skandinávia északi csücskéig, a GWR nevű kiadóval szerződtek, amely az akkori menedzser, Douglas Smith cége volt. Zeneiparban jártasabbak persze a történet végének ismerete nélkül is felszisszennének egy ilyen lépésre, de a lényeg, hogy az Orgasmatron felvételeinek már egy összeszokott társaság ugrott neki, amely a tervezettel ellentétben mégsem Riding with the Driver címmel jelent meg.

Annak ellenére, hogy sokan kedvelik a látványos borítóba csomagolt anyagot, az első behatás nem feltétlenül pozitív. Ugyanis a lemez hangzása - nincs mit szépíteni - botrányos, a remaszterizált újrakiadások esetén is sokan csak vakarták a fejüket. Nézzünk szembe a tényekkel: a felvételekért és hangzásért felelős Bill Laswell és Jason Corsaro elk*rták a dolgot, pedig előbbi olyan előadókkal is dolgozott, mint Peter Gabriel és Mick Jagger.

Lemmy szerint jobban szólt a lemez, amikor elvitték New Yorkba keverésre, mint amikor visszahozták, mert "a véglegesnek szánt változat úgy szólt, mint egy nagy rakás szar". Hogy miért hagyta ezt a Főnök? Mert közben épp turnézni voltak... de nem is fordult elő még egyszer. Pedig ígéretesen indult a dolog, a két amerikai lelkesen fogott hozzá a munkához a londoni Master Rock stúdióban, de aztán jöttek az előzetes egyeztetés nélkül alkalmazott effektek, kitörölt részletek, meg hasonló stiklik. Ez meg ugye nem feltétlenül javítja a munkakapcsolatot és a morált zenész és stúdiós szakember között, pláne, ha olyan öntörvényű muzsikussal kell dolgozni, mint Lemmy... pláne, ha mindösszesen tizenegy nap áll rendelkezésre a teljes munkához, mint jelen esetben.

Pedig határozottan azon a véleményen vagyok - utólag persze könnyű okosnak lenni -, hogy pont a hangzás miatt lett az egyik legsajátosabb korong az Orgasmatron, nem mellesleg kiváló nótákat rakott össze a kvartett, szokás szerint az utolsó pillanatra hagyva a végső formába öntést. Mindjárt a nyitó Deaf Forever vészjóslóan kalapáló középtempója porrá aláz, a refrén meg egyenesen borzongató, nem egy túlbonyolított darab, de roppant hatásos. Annyira, hogy jobb is magasabb fordulatszámra kapcsolni, a Nothing Up My Sleeve számomra az egyik csúcspont, mióta gyűjteményemben tudom a korongot, az új gitáros duó remek szólói hasítják ketté a nótát, Pete Gill is belead mindent, tökély.

Az Ain't My Crime picivel szellősebbnek tűnik, akár a 1916-on is szerepelhetett volna meglepően dallamos refrénjével, és nem tudom megállni, hogy ne csodálkozzak rá: Lemmy többet énekel itt a szó hagyományosabb értelmében véve, mint korábban. Kell is ez, hiszen a Claw megint egy vadóc rock'n'roll darab, már-már az Overkill világát idézve, de a Mean Machine is átvágtat az emberen, szinte szünet nélkül váltva egyikből a másikba. Talán a furcsa hangzás teszi, de valahogy jobban kijön, hogy a Motörhead valóban egy rock'n'roll banda, csak jóval gyorsabban játszanak, mint a klasszikus elődök. Mondjuk a Built for Speed pont egy kimértebb szerzemény megint, de számomra a lemez No. 2. nótája. Nem kevés áthallással a szövegben a Motörführer speed-fogyasztási szokásaira utalva, de ez simán ars poetica is: "I was born to rock'n'roll, everything I need". Ennyi, Lemmytől lényegre törőbben kevesen tudnak fogalmazni, ő viszont meg is élte, amit megénekelt.

A Ridin' with the Driver az egyetlen, ami valahogy sose fogott meg, pedig ez lett volna az album címadója is, csak Lemmy szerint nem sült el olyan jól, mint ahogy várták. Doctor Rock, kell még mást mondani, mint hogy megjelenésétől szinte folyamatosan a koncertprogram részét képezte? Az utolsó magyar fellépésen, a 2015-ös Volt fesztiválon is elhangzott, igazi klasszikus darab. De az eddigieket elhomályosító csúcspont egyértelműen a pszichedelikus mocsárba merülő, hipnotikusan lüktető címadó, ahol Lemmy másfajta énekstílust használ, szinte csak kántál és mindezek eredményeként lesz ellenállhatatlan nóta. Hálát adok a sorsnak, hogy a Volton ezt is játszották, így legalább életemben egyszer hallhattam élőben.

Kilenc dal, kerek egész. Akinek nem elég, azok keressék valamelyik újrakiadást, mivel a 2004-es változaton a szimpla CD bónuszaként megkapjuk a Claw alternatív verzióját, valamint a Steal Your Face és az On the Road koncertfelvételét, utóbbi lényegében a Built for Speed alternatív verziója, más címmel és szöveggel, illetve még picit más formában, de határozottan felismerhetők a nóta alapjai. A 2006-os dupla CD-s kiadáson ezek már a második korongra kerültek, másik tizenegy, elég korrekt hangzású, bár közönségzaj nélküli koncertfelvétel kíséretében, amelyeket egy 1984 októberi fellépésen rögzítettek (és már a Nothing Up My Sleeve-et is játszották).

Nem utolsósorban pár szó a borítóról. A több Motörhead borítóképet is jegyző Joe Petagno a koncepciót a következőképpen magyarázza az Inferno album limitált verziójához járó 30. szülinapos bónusz DVD-n: "Lemmy akkoriban egy lakóhajón élt és vonat modelleket gyűjtött. Azt mondta: Joseph, egy kibaszott vonatot akarok. Ami persze őrültségnek hangzott, de működött." Annyira, hogy a következő turné színpadképét is ehhez alakították: a dobcucc a vonat elején volt és síneken jött ki a színpad közepére. Ámbár Lemmy szerint ez alig működött rendesen, mert a síneket nem lehetett tökéletesen a színpadra fektetni, de azért a következő Európa-turnén végig magukkal vitték.

A lemez 1986. augusztus 09-én került a boltokba és a brit lemezlistán a 21. helyig jutott, ami talán nem túl fényes eredmény - pláne a No Sleep 'til Hammersmith aranyérmes helyezéséhez képest -, de mindenképpen stabil teljesítmény (az USA-ban a Billboard lista 157. helyéig küzdötte fel magát). A közönség és a korabeli szaksajtó állítólag egyaránt jól fogadta, még a '86-os doningtoni fesztiválon is felléptek Ozzy, a Scorpions és a Def Leppard társaságában, de mivel a kiadó bizományba adta a különböző terjesztőknek világszerte, így nem nehéz kitalálni, hogy közel sem úgy fogyott, mint az elvárható lett volna.

Az Orgasmatron végül messze túlnőtt önmagán, a problémák ellenére is, hivatkozási alap lett (Lemmy szerint ugyan csak fele olyan jó, mint amilyennek lennie kellett volna, de elég csak Max Cavalera nevét megemlíteni, akire saját bevallása szerint ez a korong gyakorolta az egyik fő hatást), és legalább három örök törvényű klasszikust adott a világnak. Motörhead gyűjtemény nem lehet teljes nélküle.




Track lista:

01. Deaf Forever - 4:25
02. Nothing Up My Sleeve - 3:11
03. Ain't My Crime - 3:42
04. Claw - 3:31
05. Mean Machine - 2:57
06. Built for Speed - 4:56
07. Ridin' with the Driver - 3:47
08. Doctor Rock - 3:37
09. Orgasmatron - 5:27

Közreműködő zenészek:

Ian Fraser "Lemmy" Kilmister (RIP 1945-2015) – ének, basszusgitár
Phil Campbell (1983-2015) – gitár
Michael "Würzel" Burston (1983-1995, RIP 1949-2011) – gitár
Pete Gill (1984-1987) – dob

Producer: Bill Laswell és Jason Corsaro

Lemezeik:

1977 - Motörhead
1979 - Overkill
1979 - Bomber
1980 - Ace of Spades
1982 - Iron Fist
1983 - Another Perfect Day
1986 - Orgasmatron
1987 - Rock 'n' Roll
1991 - 1916
1992 - March ör Die
1993 - Bastards
1995 - Sacrifice
1996 - Overnight Sensation
1998 - Snake Bite Love
2000 - We Are Motörhead
2002 - Hammered
2004 - Inferno (-2-)
2006 - Kiss of Death
2008 - Motörizer
2010 - The Wörld is Yours
2013 - Aftershock (-2-)
2015 - Bad Magic

1979 - On Parole (amerikai bemutatkozó album)
1981 - No Sleep 'til Hammersmith (live)
1984 - No Remorse (válogatás)
1988 - No Sleep at All (live)
1999 - Everything Louder Than Everyone Else (live)
2000 - The Best Of
2003 - Live at Brixton Academy (live)
2005 - BBC Live & In-Session (live)
2007 - Better Motörhead than Dead: Live at Hammersmith (live)
2011 - Lemmy - The Movie - DVD
2011 - The Wörld Is Ours Vol. 1 - Everywhere Further Than Everyplace Else - DVD, Live album
2012 - Complete Early Years - Boxed set
2012 - The Wörld Is Ours Vol. 2: Anyplace Crazy as Anywhere Else - DVD, Live album
2017 - Under Cöver - feldolgozás

Kiadó:
GWR 1986, Castle 1996 Reissue, Sanctuary 2006 Reissue
Honlap:
imotorhead.com
facebook.com/OfficialMotorhead


rovat lapozó


Még, még, még...

kép

Motörhead - Rock 'n' Roll (1987)

2017-11-03 12:05:00

kép

Motörhead - Iron Fist (1982)

2017-10-01 12:05:00




 

Ajánló









Ez is érdekelhet

Motörhead - Orgasmatron (1986)
1986 izgalmas év volt. Geopolitikai szinten, mert az USA áprilisban végigbombázta Líbiát egy nyugat-berlini robbantásos merénylet miatt, majd még ugyanazon hónap végén jött a

Tovább...
Revolution Saints - Light In The Dark (2017)
A 2014-ben induló, amerikai Revolution Saints szupergroup-trió 2015-ös Revolution Saints lemeze - amiről kétszer is írtunk annak idején - után, nem

Tovább...
Annihilator - For the Demented (2017)
A kanadai Ottawá-ban, '84-ben indult Annihilator a hazájának a vezető groove-thrash-heavy metál zenekara... A csapat diktátora, Jeff Waters legutóbb 2015-ben adta a

Tovább...
Vuur - In This Moment We Are Free - Cities (2017)
A holland Anneke van Giersbergen idén pont tíz éve, 2007-ben szállt ki a Gathering-ből, de hiába a kommerszebb szóló karrierje, ma is mindenki az atmoszferikus doom

Tovább...
L.A. Guns - The Missing Peace (2017)
A Los Angeles-ben, '83–ban alakult L.A. Guns zenekar az egyik legpatinásabb neve a sleaze-glam közösségnek. Így maradt ez akkor is, amikor a névadó-alapító gitáros, Tracii

Tovább...




Koncertek 2017. november 18. és 2017. december 04. között:









Klipmánia