×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Dreamgrave - Monuments I. - The Anxious EP (2017, Dionysosrising) 

Megjelent: október 30. hétfő 18:05
Szerző: Dionysosrising
    Lemezismertetők 

Új, a napokban megjelenő EP sorozatának első részéről olyan fennkölten fogalmaz a zenekari promó, hogy megkönnyeztem; "Feltöltés, transzformáció és feldolgozás alatt állunk mindannyian: a három kislemez az egyéniséget porlasztó egységesülésnek tendenciájáról szól, mely a megfelelés önként választott kényszerébe taszít minket, elkerülhetetlenül."

No mármost, ha nem ismernénk a csapatot, és a zenéjüket valaki a fenti mondat zenei rokonságaként határozná meg, tulajdonképpen nagy segítség lenne, merthogy ennek elolvasása után senki nem a PiCsa Geciország-ának kvintes punkjára hajazó produkcióra tippelne, abban egészen biztos vagyok. Tehát ezek szerint madarat tolláról, zenekart promójáról lehet megismerni...



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!




A Dreamgrave már nem először jár nálunk. A Presentiment kapcsán a kulcsmondatom így hangzott: "Elidegenedett hangulatú, sötét tónusú progresszív metal muzsika, rengeteg érzelemmel, helyenként gyönyörű női énekkel, hörgéssel és tiszta énekhanggal, de még harcedzett fülnek (ide sorolom magam) is kevés kapaszkodóval. Utóbbi azért legalábbis megnehezíti a hallgatást. Rengeteg jó téma egymás után, de a tudatos szerkesztettség ellenére azt érzem, hogy kevésbé a külön daloknak van itt funkciója, sokkal inkább a lemez egészének." Nagyon nem lőttem mellé, ebben maga a zenekarvezető, Gyimesi Dömötör is megerősített.

Nem tudom, hogy ezúttal is hasonlóan gondoljuk-e, de az új, háromszámos EP engem meglepett. Nagyon. Nem, vagy csak nyomokban érzem azt az elidegenedést, amit az előző lemez idején. Hasonlóan maximalista és a zenei tökéletességre törekvő produktum a Monuments is, de itt egymástól hangulatilag is különböző három Dalt hallok, ahol nemhogy csak több a zenei kapaszkodó, de a címadó tétel kimondottan játékos progressziójához hasonlóra én nem emlékszem a Presentiment esetében. Nekem ez jó hír, mert akármennyire is a minőséget és a lemez egészének zeneiségét dicsértem, a magamfajta földhözragadt rocker - zeneileg leginkább félúton a Presentiment és Geciország között - csak a dalokra esküszik.

Ezért, bár el- és felismertem a lemez értékeit, nem hallgattam rongyosra. Most azonban ez a három tétel teljesen meggyőzött. Maradt minden a régiben, legalábbis az alapösszetevőket tekintve - bár a dalszerzésből ezúttal mindenki kivette a részét -, de egy átlagos zenehallgatónak, sőt azt is megkockáztatom, hogy proggernek ez könnyebben megy le a torkán. Biztos, hogy van olyan, aki talán éppen ezt a "megközelíthetetlenséget" fogja majd számonkérni (pl. "régen jobbak voltak, a Grave is eladta magát, kommersz lett!), de a többség ezt fejlődésként, sőt minőségi ugrásként fogja megélni, ahogy én is.

Az elsőként közzétett Drop The Curtain rögtön egy szép líra (eladták magukat, mondom én... amit a már dicsért címadó, illetve a 10 perc feletti Passing Faith In Others követ. Leginkább ez a tétel rokonítható az előző lemez világával, de itt is jóval erősebb a dal-faktor. Mivel én a '80-as évek agyonvisszhangosított zenei közegében és a kazetta-világban szocializálódtam, nehéz nekem a hangzásra hivatkozva lehúzni egy produkciót, magyarul, penetránsan szarul kell szólnia, hogy szóvá tegyem, tehát én erre csak mérsékelten figyelek, a zene a lényeg. De ahogy most megszólalt a tökéletes basszusgitár sound rögtön az EP elején, az letaglózott. A Vári Gábor vezette Miracle Sound Stúdió elképesztően dinamikus, mégis természetes hangzást varázsolt a lemeznek.

Amikor hónapokkal ezelőtt olvastam, hogy Dömötörék basszusgitárost és dobost is keresnek, azt gondoltam, hogy kb. eddig tartott a Dreamgrave története, beleállnak a földbe, ahogy kell, mert szinte lehetetlen küldetés egy zenekart egyáltalán fenntartani, nemhogy ilyen vérveszteséget pótolni, de valahogy megcsinálták. Nem csak túléltek, de egy új szintet léptek. Nem semmi. Le a kalappal!



Track lista:

1. Drop The Curtain - 04:42
2. Monuments - 07:45
3. The Passing Faith in Others - 11:25

Közreműködő zenészek:

Molnár Mária - ének
Gyimesi Dömötör - gitár, ének
Mayer János - billentyűs hangszerek
Gilián Péter - basszusgitár
Tóth Tamás - dob
Baranyi Krisztina - hegedű
vendég:
Czirkó Diána - fuvola: 3

Lemezeik:

2009 - Deadborn Dreams
2014 - Presentiment (-info-)
2017 - Monuments I. - The Anxious - EP

Honlap:
dreamgrave.com
facebook.com/dreamgrave
dreamgrave.bandcamp.com
Túrisas, dionysosrising.blog.hu


rovat lapozó


Még, még, még...




 

Ajánló









Ez is érdekelhet

Sons Of Apollo - Psychotic Symphony (2017, Dionysosrising)
Ha akad olyan egyáltalán, aki elolvasta a Dionysosrising küldetésnyilatkozatát, az tudja, hogy ezen az oldalon a dionysosi értelemben vett

Tovább...
Trivium - The Sin and the Sentence (2017)
Az Orlando-ban, 1999-ben alakult Trivium elkészítette nyolcadik heavy-thrash-groove metál és metalcore keverék lemezét The Sin and the Sentence címmel, ami a 2015-ös

Tovább...
Fozzy - Judas (2017)
Az 1999-ben, Atlantában alakult modern heavy metálos Fozzy elkészítette a 2014-es Do You Wanna Start a War folytatását! A hetedik sorlemezükként megjelenő Judas-on ott folytatták, ahol legutóbb

Tovább...
Jeff Scott Soto - Retribution (2017)
Az 51 éve Brooklyn-ban születő Jeff Scott Soto '83-óta tartó karrierje alatt sok mindent kipróbált Malmsteen-tól a Journey-ig, de azt biztosan nem fogja

Tovább...
Jag Panzer - The Deviant Chord (2017)
Jó évük van a hősies metál szerelmeseinek! Bár a Manowar elszigetelte magát, sorra térnek vissza a sorstársai, friss lemezzel, most például a hányatott sorsú Jag Panzer

Tovább...




Koncertek 2017. november 18. és 2017. december 04. között:









Klipmánia