×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Kingstone - interjú (2017) 

Megjelent: 2017. november 01. szerda 12:05
Szerző: bcsaba
    Interjúk 

Több beatkorszakbeli plakáton feltűnt a Kingstone neve. Néha Kingston formában. Semmilyen információ nem állt rendelkezésre, ezért megkerestem szólógitárosukat. Deésy László nevét az egyik plakáton láttam, gondoltam, nála lesz a legkevesebb esély a névazonosság miatt nem a megfelelő személyt keresni. László elhívta két egykori zenésztársát is, Hanvai Ildikót, a zenekar énekesnőjét és Molnár István énekest. Nem szeretem a szimultán interjúkat, de kedélyes beat-visszaemlékező beszélgetés alakult ki...



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!





Melyik írásmód a helyes a Kingstone, vagy a Kingston?

Deésy László: Egyik sem. Eredetileg Kings'tone volt a zenekar neve, aposztrófával.

Mikor alakult a zenekar?

Deésy László: A zenekar megalakulásának nincs egészen pontosan meghatározható dátuma, mert a Kings'tone már utódja volt egy sokkal korábban létező "bandának", melynek tagjai fokozatosan cserélődtek le, így a korábbi zenekar tagjai közül emlékezetemben már csak egy bizonyos Frici nevű gitáros maradt, valamint Wiesler Zoltán dobos. Utóbbi egy ideig még tovább játszott, a kb. 1964-ben életre hívott, és onnantól Kings'tone névre hallgató zenekarban. Tehát a mi történetünk kb. ekkor kezdődött, és a személyi összetétel is ekkor alakult ki:

Takács Antal "Charlie" basszusgitár; Balázs Kornél, majd később Gacs Károly "Duba" ritmusgitár; Hanvai Pál "Hanák" orgonista, aki később a zenekar vezetője lett, továbbá húga, Hanvai Ildikó "Kishanák" énekes, Molnár István énekes, Devecseri János énekes. Wiesler Zoltán dobost később Szendeffi Tamás váltotta le. Jómagam szólógitárosként a Kings'tone-ban érettségim évétől, vagyis 1964-től egész a zenekar megszűnéséig játszottam.

Hanvai Ildikó: Én '66-ban érettségiztem, de már előbb elkezdtem a zenekarral énekelni.

Molnár István: Hanvai Palival egy főiskolára jártunk, ott ismerkedtünk meg. Gyakran dúdoltam Elvis és Jagger nótákat, amire felfigyelt és meghívott egy meghallgatásra, a zenekarába. Ez valamikor 1964 őszén történt. A King'stone próbaterme Budafokon volt. A meghallgatás sikerült, így én is tagja lettem az együttesnek. Szerettem az éneklést, korábban hegedültem is, vagy 8 évig. Sarlós János volt a technikusunk, minden bulin ott volt, felvételeket is készített. Soha nem felejtem el, volt egy Grundig TK 27 típusú sztereó magnója, egy iker mikrofonnal. Ma is megvan és működik. Ebbe énekeltünk Ildivel, meg a többiekkel, ha éppen vokális szám volt.

Deésy László: Házi barkácsolt erősítőink voltak, igazi felszerelésünk nem volt.

Molnár István: Belépésem után pár hónappal, aranyszínű kartonból vágtam ki a King'stone feliratot és ragasztottam fel a házilag barkácsolt hangfalak elejére. Igen mutatós lett ettől a megjelenésünk. Abban az időben piszok drága volt minden szerkó. Fizetéseinkből képtelenség volt bármit is megvásárolnunk. A zenekari tagok családjai sem voltak elég tehetősek, hogy jobb cuccaink legyenek. Állandó volt a tőkehiány. Visszhangot is csak kölcsönbe tudtunk kérni az elején. Sok marhaság is származott ebből. Egy-két korai fellépésünk során visszhang helyett csak nyávogás volt. Később javult a helyzet, mert a szalagos visszhang helyett korszerűbbet is be tudtunk szerezni, amit nagyon élveztünk. Jó pár számot túl is visszhangosítottunk persze.

Mi volt a zenekar legnagyobb sikere?

Deésy László: Attól függ, mit nevezünk sikernek? Az Állami Népi Együttes Székházában (a Corvin téren) és a Budafoki Gyufagyár kultúrtermében, emlékeim szerint voltak visítások és bizony széktörések is.

Molnár István: Sógoromék voltak nézőként a zsúfolásig megtelt teremben. Ha szék összetörés nem is volt, de egy két széksort kiemelt bizony a hallgatóság. A siker és a hangulat frenetikus volt a Corvin téren. Számainkat annyiszor tapsolták vissza, hogy jól be is rekedtem a végére.

Hanvai Ildikó: Én arra emlékszem, hogy a székeket lengetve őrjöngtek. Így fejezték ki tetszésüket.

Deésy László: Ezért mondom, hogy nehéz ezt összehasonlítani egy mai koncerttel, hogy mi a siker. Minden gyárnak volt kultúrháza, a Gyufagyárba befért 5-600 ember, mindig tele volt. Fixen játszottunk a Jókai Klubban, a Gyufagyárban - ahol sokáig a próbatermünk is volt -, de felléptünk többek között a Budai Parkszínpadon, mint már említettem az Állami Népi Együttes Székházában, a Csiliben, és a Kábelgyári Kultúrházban is. Ez utóbbiban egy alkalommal Aradszky Lászlót is kísértük egy fellépésén.

Molnár István: Szinte mindég telt ház volt. Körmendy Csaba konferálta a koncertjeinket, remek beszédkészsége volt. Többször játszottunk a Fehérvári úton a Kábelgyárban is. Amíg élek, sem felejtem el a következő jelenetet. Az első Kábelgyári Kultúrház-i koncertünk során Presley, You Saw Me Crying In The Chapel című számát kezdtem volna énekelni. A szám rögtön énekkel indul, amihez Palinak kellet volna diszkrétem megadnia orgonán a megfelelő hangnemű alaphangot. Más hangot adott meg, amire el is kezdtem ugyan az éneklést, de már a második ütemnél éreztem, hogy túl magas lesz így a nóta és nem fogom tudni végig énekelni. Glisszandók ide-oda, aztán persze sikerült. A siker óriási volt, ami persze inkább ennek a gyönyörű számnak volt köszönhető, mint nekünk. Meg is ismételtük párszor, az est során.

Hanvai Ildikó: Egy alkalommal az Ifiparkban is felléptünk, több budapesti zenekarral és énekessel - Zalatnay Cinire határozottan emlékszem. De a Szilágyi Dezső téri Klubban, - melynek pontos nevére már nem emlékszem - többször is játszottunk. Visszatérve az Ifiparkra: emlékszem, hogy akkortájt oda (is) csak öltönyben, fehér ingben és nyakkendőben lehetett a fiúknak belépni, de a lányok is elegánsak voltak. A '60-as évek második felében ez még így volt szokás!

Molnár István: Tényleg, a Szilágyi Dezső téren volt egy nagy üzlethelyiség a földszinten. Vagy másfél évig rendszeresen próbáltunk is ott. Nagy sláger volt akkoriban a Rolling Stones I Can't Get No című száma, amit énekeltem. Nem volt egyszerű szám, sokat kellett próbálni. Egyszer, próba közben kivágódik az ajtó és üvöltve ront be a házmesterné kockás köténykében: "Csak azt a rohadt Haj Getnót hagyjátok már abba!"

Deésy László: Emlékszem, az egyik legnagyobb siker talán a Sigmával közös koncertünk volt 1966. március 12-én az első kerületi Corvin téren, az Állami Népi Együttes Székházában. A Sygmából Halász Sándorral voltam ismeretségben, így adódott, hogy adunk ott egy közös koncertet.

Hanvai Ildikó: Kérdésedre, hogy volt-e ORI-engedélyünk, válaszom: igen, Pali járta ki 1966-ban az ORI-ban, hogy vizsgázhasson a zenekar. Emlékszem, a vizsgabizottságból valaki megjegyezte, hogy "hogy jön ki egy ilyen kislányból ekkora hang" - ez nekem szólt!

Molnár István: Az ORI engedélyre akkor volt szükségünk, amikor egy nyári szezonra leszerződtünk Esztergomba, az azóta már nem létező Fürdőszállóba. Itt havi fizetést kaptunk és minden este játszottunk. Emlékszem, éjféltájban előkaptam a hegedűmet és bazseváltam a már bóbiskoló közönségnek. Szerződésünk lejártakor búcsúhangversenyt adtunk több száz embernek, elképesztő sikerrel.

Deésy László: Igen és nem is akármilyen fizetést kaptunk!

Molnár István: Ezért volt nekem akkoriban olyan sok pénzem! Mikor Palival végeztem a főiskolán kerek 1300 forintot kaptunk havonta, induló fizunak.

Ti úgy tűnik Dél-Buda központi beatzenekara voltatok. Volt konkurencia?

Hanvai Ildikó: Azt hiszem, talán a Kék csillagot és a Thomastic-ot tartottuk konkurenciánknak, esetleg még a Wandererst.

Molnár István: Én a Sigmára emlékszem. Egyszer lett volna lehetőségünk vagy a Metro, vagy az Omega előtt elő zenekarként játszani. Pali próbálta ezt leszervezni, de nem jött össze. Ha ez egyáltalán szóba jöhetett, azt jelenti, hogy nem voltunk azért akárkik. Aubeck Ferinek, az Omega hang technikusa készített volna fel bennünket erre az alkalomra. Sok hasznos tanáccsal látott el bennünket.

Mit játszottatok?

Hanvai Ildikó: Többek között Beatles, Cliff Richard, Shadows, Manfred Man, Brenda Lee, Rolling Stones, Herman Hermits, Tremeloes, Sandy Shaw dalait. István leginkább Elvis Presley és Rolling Stones számokat énekelt, Devecseri volt az "elvises".

Deésy László: A hangszerelés úgy történt, hogy a számokat a rádióból, például Radio Luxembourgról, vagy a Szabad Európa Cseke László Teenager-Party műsorából felvettük magnóra, meghallgattuk vagy harmincszor, és utána hallásból játszottuk ezeket a dalokat. Angolul Molnár Istvánon kívül egyikünk sem tudott, ő aztán szerencsére sokszor korrigált is bennünket.

Molnár István: A nehézségek ellenére, vagy éppen azoknak köszönhetően, fantasztikusan jó csapatmunka alakult ki, emberi kapcsolatok erősödtek, "ne szarj be, megoldjuk" fiatalos hozzáállással.

Saját dalokkal próbálkoztatok?

Molnár István: Valószínű, nem volt bennünk elég spiritusz ehhez, inkább örömzenében gondolkodtunk. A közönség is azt akarta hallani, amit a nyugati rádiókban hallott. Ne felejtsük el, az Omega első igazi nagy slágere a Trombitás Frédi is csak 1968-ban született. Mi akkor oszlottunk fel. Kapcsolataink nem voltak, rádiófelvételben sem gondolkodtunk, Hanvai Pali volt annyira objektív zenekarvezető, hogy tudja, többre nem vihetjük, minthogy játszunk itt-ott, saját kedvtelésünkre, örömünkre. Újságcikk sem jelent meg rólunk. A King'stone csak egy lelkes kis csapat volt. Baromira élveztük a zenélést és az azzal járó hangulatot, és semmi több. Fiatal korom egyik legkedvesebb időszaka volt ez.

Hanvai Ildikó: Nem vágytunk arra, hogy legyőzzünk másokat. Ez csak egy plusz volt az életünkben, egy jó baráti társaság. Élveztük a zenét, a közönséget, a közönség meg bennünket. Egyszóval jól éreztük magunkat, és ez volt a lényeg.

Meddig tartott a zenekar?

Deésy László: A zenélés csak egy jó szabadidőtöltés volt, a srácok többsége továbbtanulásban gondolkodott, néhányunkat katonának hívtak be, így aztán cirka '68-ban fel is oszlott a zenekar.

Hanvai Ildikó: Én az éneklést a Rózsa-Vokálban folytattam és '68 tavaszán fel is léptünk a TV-ben, az akkor nagyon népszerű Halló fiúk, halló lányok egyik adásában. Spirituálékat énekeltünk egy Magyarországon tanuló fekete egyetemista fiúval. Emlékszem, rajtunk lányokon az akkor nagyon menő fekete-fehér, ún. op-art stílusú ruha volt. A vokálunk egyik tagja, Magay Klementina, később ismert szólóénekes lett.

Bálint Csaba (2017.11.01.)
rockmuzeum.ini.hu



rovat lapozó


Még, még, még...

Cikkek szövegében utoljára itt említettük: Kingstone!




 

Ajánló









Ez is érdekelhet

Kingstone - interjú (2017)
Több beatkorszakbeli plakáton feltűnt a Kingstone neve. Néha Kingston formában. Semmilyen információ nem állt rendelkezésre, ezért megkerestem

Tovább...
Zivatar - interjú Attilával (2018)
Örömmel üdvözöllek a passzio.hu-n! Szerettem volna, ha ez az interjú még a Fekete Zaj előtt megjelenik, ami sajnos miattam nem sikerült. Bár így legalább

Tovább...
Alapi István - Eszkimó, szakóca és más extrák - interjú (2018)
Elégedett fáradtsággal és a megszokott optimizmussal mesélt hazánk egyik vezető gitárosa a lassan magunk mögött hagyott esztendőről -

Tovább...
Ashen Epitaph - interjú Boros Attilával (2017)
Üdvözöllek újra a passzio.hu-n, 2012-ben "beszélgettünk" utoljára, már kezdtem aggódni, hogy nem is fogunk újra, hisz majd egy

Tovább...
Little G. Weevil - Új korszak kezdetén - interjú (2017)
Little G. Weevil, vagyis Szűcs Gábor kiváló albummal jelentkezett - ezért hát megkértük, lebbentsen fel fátylakat! - Szilágyi Norbert

Tovább...












Klipmánia