×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Edda művek @ 2017. október 28. - Agora MSH, Szombathely 

Megjelent: november 02. csütörtök 12:00
Szerző: bcsaba
    Koncertbeszámolók 

Nehéz az Eddá ról bármit írni, legyen szó koncertről, vagy lemezről. Mert mit nem írtak még le róluk, akár én, akár bárki más? Már régen nem arról szól a történet, hogy Pataky jól énekel-e, de talán már ezt is megírtam valamelyik korábbi beszámolóban. A sólyom népe albumot nem is nagyon erőltettem ebből a szempontból, amikor megjelent, azzal a recenzióval a mai napig adós vagyok. Talán majd a 25 éves évfordulón arról is írok egyet, ahogy idén az Edda 13-ról.

Most sem szándékozom a nyilvánvalóra kihegyezni a beszámolót, de azért azt gyorsan leírom, nehogy sértődés legyen a dologból, hogy az Edda minden tagja kiválóan teljesített ezen az estén is. Pataky jól énekelt, Alapi jól gitározott, Kicska jól basszusgitározott, Hetényi jól dobolt, Gömöry pedig jól billentyűzött és vokálozott. Sőt... - Horváth Roland beszámolója



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!




A sokat látott Sportház, ha nem is agyig, de szépen megtelt, pedig a Pataky művek alatt még nem nagyon lehettek többen néhány száz embernél, de aztán fokozatosan töltődött fel a hely. Egyébként az egyfajta szombathelyi sajátosság, hogy mindenki a meghirdetett kezdés előtt pár perccel akar odaérni. Többször tapasztaltam már, hogy a kiírt időpont előtt néhány perccel még több százan állnak sorba. Túlzás nélkül mondhatom, hogy az ország sok szegletében megfordultam már koncerten, de ilyet máshol nem tapasztaltam.

A Pataky művek-ről megint csak nem tudok túl jókat írni. Hallottam már olyan véleményt, hogy Gergőt ledobja magáról a színpad, és bennem is vannak néha kétségek, hogy van-e bármiféle jövőjük, ha netán az Edda már nem lesz, de Gergő talán most énekelt a legjobban, amióta kilépett a rivaldafénybe. Azt nem tudom, hogy új énektanára van, vagy csak azért nem kiabált éneklés helyett, ahogy szokott, mert fájt a veséje, ahogy a koncert előtt mondta, mikor beszélgettünk, de ez most teljesen rendben volt, nem tudok belekötni.

Ugyanakkor a zenekarról továbbra sem tudok teljesen pozitívan nyilatkozni. Az dicséretes, hogy ha már Eddát játszanak saját helyett, akkor rendszeresen olyan dalokhoz nyúlnak, amiket akár évtizedek óta nem lehetett hallani, csak sajnos nem jól. És ahogy a Nagy Levin mondta a Rejtő regényben, nincs annál rosszabb, mint amikor egy jó ételt rosszul készítenek el. Márpedig itt a Száguldás közepe bizony nagyon nem állt össze úgy, ahogy kellett volna, és ez nem az első eset a mostani felállással.

Az Eddának ez volt az idei utolsó hazai koncertje. Egyet még játszanak Londonban, aztán összerakják az új lemezt, ami jelenleg úgy néz ki, hogy dupla lesz, 22 dallal, és ha minden jól megy, akkor még a március 10-i Aréna-koncert előtt megjelenik. Szóval ez egyfajta turnézárás is volt, és ha nem is olyan vidám, mint az örök emlékű 2005-ös soproni, vagy a 2006-os szintén szombathelyi, de azért nem vették haknira.

A Nyitánytól az Amikor még outrojáig 2 óra 36 percet voltak a színpadon. A szokásos ráadás előtti szusszanáson kívül csak egy rövid kényszerszünetre álltak meg a buli elején, a helyi erők ugyanis valamiért nem rakták ki a kordont a színpad elé, ami pedig oda is volt készítve. Egyesek pedig úgy érezték, hogy jó ötlet az első fényhíd emelő liftjén ugrálni, ami így már az első számtól komoly fel-le mozgást produkált, félő volt, hogy leszakad, ha így megy tovább. Mindenesetre az emberek nagyon fegyelmezetten várták ki, hogy megoldják a problémát, nem volt belőle balhé, hogy el kellett távolodni a színpadtól, és végül mégis kirakták eléjük a kordont.

Ezt leszámítva nem volt fennakadás, és lehet, hogy nagy szavaknak tűnnek, de a közel telt ház ellenére is családiasan telt az este, beleértve a színpadot is. Azt már minden érdeklődő tudja, hogy milyen kapcsolat van az előzenekar és a főzenekar énekese között, ezúttal azonban, idén már sokadszor ott állt az apuka oldalán egy 5 éves kislány is, gitárral a nyakában, bizonyos Gömöry Anna. Végig járt a keze a hangszere nyakán, a lába hozta a ritmust.

Amikor behívták, cseppet sem szégyellt berohanni a nagyok közé, és bizony az összes póz ment neki, amit rockszínpadokon látni lehet. És gitáros palántához méltón, úgy ment Alapi után, mintha mágnes húzná, naná, hogy a közös headbang sem maradt ki. Lepacsizott az első sorral oda-vissza, és mint egy tapasztalt díva, dobálta a közönségnek a csókokat, integetett, a tömeg pedig egy emberként integetett vissza. Ha így folytatja, lassan kezdhet főni Pataky Gergő feje, mert jön a Gömöry művek. Náluk a legidősebb lánynak, Dórinak sem idegen a színpadi jelenlét, bár neki nem nagyon vannak ilyen ambíciói, de ki tudja... Egyébként Anna már a hatodik Edda-gyermek, aki valamilyen formában fent van apuval a színpadon, plusz egy unoka is előfordul néha, szóval tényleg kijönne már belőlük egy rendes zenekar, vokalistákkal.

A setlist (is) örök vitatéma, de igazából amíg fent vannak a színpadon és muzsikálnak, addig egyetlen pillanatig sem jut eszembe, hogy jobb lenne, ha mondjuk a milliószor eljátszott és hallott Mi vagyunk a rock helyett éppen akkor a Ha meghal a Nap szólna, hogy csak egyet említsek a méltatlanul elfeledettek közül. Ráadásul most szavam sem lehet, mert ha nem is ezen az estén hallottam a legtöbb ritkaságot, de azért csak beleszorították A világ közepén-t, amit az elmúlt években nem sokszor játszottak emlékeim szerint.

Volt még Érzés - a végén egy csodálatos Alapi-Gömöry felelgetéssel -, Vörös tigris, és a tavalyi évben speciális felkérésre született fociinduló is, ami ugyan nem a szívem csücske, valahogy most ez is beleillett az estébe, a névre szóló válogatott mez átadással együtt. A legszebb pedig az, hogy ezeket nem valami más kárára játszották el, hanem pluszban. Ami még változás az előző évekhez képest, az a Kölyköd voltam, ami megint változott kicsit. Ezúttal egy kis Michael Jackson-t csempésztek a végére, ráadásul mindjárt két különböző dalból is, ha jól vettem ki, bár csak felületesen ismerem az életművét.

Arra pedig, hogy még a sokak szerint már unalmas program sincs köbe vésve az első daltól az utolsóig, az volt a legjobb példa, amikor Gömöry és Hetényi már az Álom felvezetőjét játszották, Pataky meg a konferálással valahogy a nyár felidézésétől eljutott addig, hogy minden perc egy ünnep... De olyan is előfordult, hogy a technikus Zsolti nyakába akasztotta az elmaradhatatlan kézi billentyűt, de a főnöknek eszébe jutott egy teljesen másik dal. Persze a közönség egyáltalán nem bánta az ilyen apró bakikat, talán nem is mindenki vette észre.

Volt aztán még egy kicsit szomorkás pillanat is, ugyanis az elmúlt kb. tíz év szinte állandó fénytechnikusa, Laczkó Tamás utoljára hozott fényt az éjszakába Edda koncerten. Pataky szép szavakkal búcsúztatta, és azért én remélem, jön ő még a mi utcánkba valamikor, addig meg a Lord legyen vele...

Amit még sajnáltam, hogy a néhány már elkészült új dalból ezúttal is csak az instrumentális darabot játszották, pedig az Elengedett kézzel és a Szeretlek, ameddig tudlak is közönség kedvenc lehet az eddig hallott bootlegek alapján. Ritkán izgulok már egy-egy Edda megjelenés előtt, mert talán a Nekem nem kell más kivételével nem döbbentettek meg, de ezekkel, és az elcsepegtetett infókkal most felcsigáztak. Pláne, hogy ekkora fába vágták a fejszéjüket, mert azért valljuk be, ennyi új dalt nem lesz egyszerű megírni és úgy összerakni, hogy íve legyen, és ne engedje lankadni az ember figyelmét. Ha pedig azt is hozzáteszem, hogy közben készülni kell az Arénára is, akkor nem mondhatom, hogy megkönnyítették a saját életüket. De talán ez a recept, amitől az Edda 4 évtized után is izgalmas tud maradni.

Setlist:

Nyitány
Hajtóvadászat
Tűzközelben
A keselyű - Semmim nincs - Kínoz egy ének - Minden sarkon álltam már - Egek felé kiáltottam (medley)
Állj mellém
Csak bírd ki
A harmincharmadik
A világ közepén
Piros, fehér, zöld
Elhagyom a várost
Álmodtam egy világot
A hűtlen
Éjjel érkezem (részlet)
Érzés
Mi vagyunk a rock
Vörös tigris
Háromszor
Ördögi kör
Ünnep
Szellemvilág
A kör
A színház (részlet)
Ez a föld a miénk (részlet)
Kölyköd voltam
Outro (Amikor még...)

Képek: facebook.com/futballindulo
Horváth Roland



rovat lapozó


Még, még, még...




 

Ajánló









Ez is érdekelhet













Klipmánia