×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Som Lajos emlékére - Újabb csónak ért partot (2017) 

Megjelent: november 05. vasárnap 12:05
Szerző: Drpeter
    Cikkek 

Tényleg igaz az, hogy amilyen az ország, olyanok a rockzenészei - beleértve azt is, ahogy elmennek? Mert az a tény, hogy hazánk immár eltávozott rockzenészei között alig akad olyan, aki fiatalon, népszerűségének csúcsán, váratlanul távozott, sokkal inkább a lassú, fokozatos leépülés a jellemző. Tragikus, de a legkevésbé sem romantikus. Nincs Hendrixünk, Morrisonunk, stb.- olyan idolok, akik dicsőségük csúcsán mentek el, és mindig is fiatalok maradtak. És tegyük hozzá: a kiteljesedett, kerek zenészpálya is elég nagy ritkaság Magyarországon, sokkal inkább félresiklott, elgáncsolt sorsokkal van tele a honi rocktörténet. Som Lajos élete is jellegzetes közép-európai zenészsors...



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!




Külvárosból - Kőbánya - indulva sokkal nehezebben volt számára az érvényesülés, hiszen a hivatalos intézmények képviselői mindig is nemkívánatosnak tekintették ezt a szcénát. Első együttesei - Fekete Fehér, Record - után, a Tűzkerék volt az első nagy siker, jelentős állomás az életében: a zenekar - akárcsak példaképeik - Hendrix, Cream, Ten Years After - trió felállásban játszott, ami akkoriban abszolút újdonságnak számított Magyarországon. A siker óriási volt, de a Lemezgyár, a TV és a Rádió kapui azonban nem nyíltak meg a Béláék előtt.

Som ekkor megértette és - társaival ellentétben - elfogadta a kompromisszumok megkötésének szükségességét. A Pannónia, majd a Neoton következett, s az utóbbi társulat tagjaként nagylemezt - Bolond város, 1971 - készíthetett, és külföldre is eljutott. Azonban - részben ennek hatására - kilépett, s ismét Radics Bélával társulva létrejött a Taurus. A közönségsiker - ha lehetséges - még nagyobb volt, mint a Tűzkerék esetében, azonban épp ez okozta a problémát: az MHV csupán egy kislemez elkészítésére adott lehetőséget. (Utólag vitatható, vajon eleve kudarcra volt-e ítélve a zenekar nagylemez készítés szempontjából?)

Az viszont tény, hogy - bár egyesek árulónak, de legalábbis megalkuvónak minősítették a basszusgitárost - a Taurusban ő volt a leggerincesebb, hiszen egyedülő vetette el határozottan azt a - meg nem erősített híresztelések szerint a Lemezgyár által erőteljesen szorgalmazott - javaslatot, mármint, hogy vegyék be Zoránt a bandába, amelynek az eredménye - a Free előtti óriási sikerű fellépés után - a zenekarból való eltávolítása lett. Ez volt az első nagy kudarc pályáján, s talán jelentett némi elégtételt számára az, hogy a Taurus a következő évben feloszlott, anélkül, hogy az áhított nagylemez megszületett volna.

A két éves nyugat-európai vendéglátózás után - itt összegyűjti a majdani zenekara számára szükséges felszerelést - hazajött és megvalósította, amit akart. Igaz, nem azonnal: az első felállás ugyan zenei szempontból unikum volt - két billentyűs játszott a zenekarban -, de a frontember hiánya még gátló tényezőnek bizonyult az áttörés szempontjából. Miután azonban Révész Sándor 1975 végén átigazolt a Generálból, a zenekar útja nyílegyenese ívelt felfelé.

A választás - mind a név, mind az énekese esetében - tökéletesnek bizonyult. Nomen est omen: a Piramis egy év után olyan magasságokba jutott, ahova csak nagyon kevesen tudtak a hazai rockmezőnyben. Mert sikeres bandából elég sok van, de olyanból, amely körül társadalmi - Piramis-jelenség - alakult ki, már igencsak kevés. És ne is áltassuk magunkat: ilyen nem is lesz többé. Lehet, hogy igaz az, hogy manapság, az Internet korában semmi sem hal meg immár - ahogy azt egyes zenei újságírók állítják - egyik retro-hullám követi a másikat, de nem: akárhogy is fáj... olyan nem fordul elő többé, mint a Piramis diadalmenetének idején, amikor a fiatalok a zenekarról, Révészről, Somról nevezték el az úttörő őrsöket, rajokat, brigádokat.

Itt látható a zenekar első nagylemezének - Piramis I., 1977 - lemezbemutató koncertje (Nemzeti Sportcsarnok, 1976. december 23. - Különösen ajánlom mindenki figyelmébe az itt negyedórás (!) Fénylő piramisok árnyékban című instrumentális dalt.)


Vajon törvényszerű volt a zuhanás? Bár a Piramist az idő előre haladtával egyre többen bírálták: pályatársak - főleg a Fekete Bárányok, akik ekkor még nem készíthettek nagylemezt -, újságírók, és lassanként a rajongók egyrésze is - de ha meghallgatjuk az utolsó, Révésszel készült albumot (Erotika, 1981), megállapítható: szó sincs arról, hogy kiégtek volna. Ezért is sajnálatos, hogy a lemez megjelenésével egy időben az énekes kivált a zenekarból.

Az biztos, hogy távozása nagy csapás volt a Piramis számára, de az együttes ott hibázott a legnagyobbat, hogy egész egyszerűen túl nagyot váltott: zeneileg (a hard-rocktól a new-wave-re), valamint nem vettek be - bár kerestek - új énekest. Gallai Péter több dalt énekelt már korábban is, de ő nem volt frontember. Ez így, együtt túl soknak bizonyult a közönség számára. Az arany-ügy nem az oka volt a Piramis feloszlásának, csupán inkább egy ürügy.

1984-ben Som új zenekart szervezett, ez lett a Senator. Tény és való: ahogy két évvel korábban, Révész távozása után, úgy ezúttal sem ment biztosra: az új együttes teljesen más stílusú zenét játszott, s még véletlenül sem tűzött műsorra Piramis-dalokat. Hogy eleve bukásra volt-e ítélve? Tény, hogy az évtized közepén berobbanó heavy metal elsodorta a még működő itthoni hard-rock bandákat, de pl. Pataky Attila újjászervezett zenekara is - akárcsak a Senator - a glam-AOR irányába mozdult el - méghozzá sikeresen. Persze tegyük hozzá: a bakancsos korszak dalainak műsoron tartása nélkül - eltérő zenei és szövegvilág ide, vagy oda - nem biztos, hogy el tudta volna fogadtatni az új formációt a közönséggel. Neki sikerült - a másik Főnöknek nem.


Bár az is igaz, hogy se a hivatalos intézmények, se a szakma - az aranyügy miatt - nem támogatta a Senatort, de a közönség sem harapott rá igazán az együttes zenéjére, így három évvel később - több tagcsere után - Lajos feloszlatta a zenekart és kiszállt a rockéletből. Jött az üzlet, no és a - már a Piramis - időkben kedvelt - lovaglás.

Az 1992-es, öt telt házas Piramis-koncert a Budapest Sportcsarnokban kárpótlás lehetett számára, de az öt évvel később tervezett Népstadion-fellépés már nem valósult meg - ahogy a tervezett új Piramis album sem. Készült Závodi Jánossal Száz év zene címmel egy duettlemez... és lényegében itt zárult le a történet. Ami még hátra volt, az a hosszú, szomorú utójáték.

Biztos, hogy nem lehetett könnyű megélni ezt a helyzetet egy olyan embernek, akinek a zenekara - sok más mellett - azt is megtehette, hogy szabadtéri koncertet adjon télen, Magyarországon először, akihez verset is írtak népszerűségének zenitjén (Till Attila - Som Lajos, járj a vízen). A Piramis 2006-os koncertje méltatlan lezárása lett a banda történetének.

Talán van valami szimbolikus abban, hogy a Tűzkerék - az eredeti - mindhárom tagja hasonló módon fejezte be földi pályafutását. "Ő nem úgy halt meg, mint a nagy példaképek, fokozatosan építette le önmagát..." - mondta Lajos Radics Béláról, nos, Váradi "Vadölő" Lászlóval és vele is ez történt.

A Tűzkerék immár teljes létszámban állhat színpadra az égben lebegők csarnokában, ahol Béla - ezúttal ő - lehet, hogy így konferálja be zenésztársát: "A basszgitárnál LajoSom!" Talán ott is elhangzik ez a - mára szinte teljesen elfeledett - dal, amelynek nemcsak a zeneszerzője, hanem az énekese is ő. A Piramisba nem vitte magával a Taurusnak írott dalait - és nem is énekelt szólót többé.


Dragojlovics Péter



rovat lapozó


Még, még, még...

Cikkek szövegében utoljára itt említettük: Som Lajos emlékére!




 

Ajánló









Ez is érdekelhet





Koncertek 2017. november 18. és 2017. december 04. között:









Klipmánia