×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Három az egyben - Argus, Dead, Through the Eyes of the Dead (2017) 

Megjelent: november 14. kedd 18:05
Szerző: palszabolcs
    Lemezismertetők 

Úgy gondolom felesleges tiszteletköröket futni, heavy-doom és death-grind a felhozatal, a súlyosabb hangzások iránt rajongók örömére. A dallamokat kapásból el nem utasítók az Argus lemezével próbálkozzanak, kiontott belsőségek kedvelőinek ott a másik két táncdalcsapat friss korongja, ha már úgyis jön a disznóvágások időszaka...



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!





Argus - From Fields of Fire (2017)

Sokáig gondolkoztam, hogy az amerikai epikus heavy-doom csapat negyedik korongja itt szerepeljen-e, vagy megérdemel egy komolyabb, önálló cikket, de végül a 2013-as keltezésű Beyond the Martyrs döntötte el a kérdést. Ugyanis ez a lemez minden erénye és sajátossága mellett alatta marad annak, amelyet mai napig stílusa egyik legjobb anyagának tartok underground vonalon (immár megelőzve a kettes korongot is). Aki bírja a Solitude Aeturnus, vagy a While Heaven Wept világát, bizony nem nyúlhat mellé, ha árgus szemekkel figyeli e csapat munkásságát is. Az elmúlt négy évben sajnos megbomlott a korábbi egység, a bőgős és az egyik gitáros posztján került sor cserére, ami önmagában nem lenne gond, hiszen a banda hangzására vajmi kevéssé volt hatással, viszont a szerzemények tekintetében jóval szögletesebb a végeredmény.

Amíg az előző anyagok szinte szerves egységet képezve adagolták a belassult fémet, addig most a helyenként felbukkanó, US power metalra hajazó riffelős témák rendre megtörik a melodikus szomorkodást. Pedig ugyanúgy az összkép fontos részét képezik az ikergitáros harmóniák, mint ahogy Butch sajátos orgánuma is. Tucatnyi meghallgatás után úgy érzem, hogy a 11 percnél is hosszabb Infinite Lives, Infinite Doors fogott meg leginkább, ez magában hordozza mindazt, amibe korábban "beleszerelmesedtem". Nem véletlen a szóhasználat, a klasszikus doom iskola és a NWOBHM jegyek nem példa nélküli házasítása ugyanis már első alkalommal megbabonázott, lehet később ez a korong is beérik, de egyelőre nem érzem benne az elődeihez hasonló mágiát. (7/10)

Track lista:
1. Into the Fields of Fire
2. Devils of Your Time
3. As a Thousand Thieves
4. 216
5. You Are the Curse
6. Infinite Lives, Infinite Doors
7. Hour of Longing
8. No Right to Grieve
9. From the Fields of Fire

Kiadó:
Cruz Del Sur Music
Honlap:
argusmetal.com
facebook.com/argusmetal
argusmetal.bandcamp.com



Dead - A Dirty Mind is a Joy Forever (2017)

Tíz évvel ezelőtt találkoztam első ízben az 1990-ben alakult német grindcore brigád nevével, pontosabban a Whorehouse of the Freaks című lemezük volt a belépő a perverz szexet központi szövegtémának állító világukba, de nem igazán nyűgöztek le. Később is próbálkoztam még pár munkájukkal - az alakulás óta hat nagylemezük jelent meg, plusz egy rakás EP és split anyag -, de nem sikerült egymásra hangolódnunk, pedig alapvetően minden megvan a zenéjükben, amit egy durvulat-párti zenehallgató kedvelhet. Még csak azt se mondom, hogy a szövegeik zavarnak, mert komolyan venni sem tudom (és nem is lehet) ezeket, bár egészen biztosan lesznek páran, akiknél a PC hiánya kiveri a biztosítékot, de az ilyenek szokták betiltatni a lemezeket, meg a koncerteket, mert a disztingválás már nem megy...

Maga a zene azonban jóval kevésbé érdekes, és azt talán a laikusok is aláírják, hogy grind és grind között is lehet óriási különbség. Egyik oldalon ott a Napalm Death intézménye, vagy a néhai Nasum, akik nem átallottak változatosabb témákkal és gondolkodásra ösztönző szövegekkel értelmet is vinni az extrémitásba. A Dead viszont számomra a másik oldalt képviseli, akik megelégednek a szolgai darálásba ágyazott fekete humorral, ahol sajátos death'n'rollos szaggatásba váltó blastbeat kapkodás az uralkodó, miközben váltott énekkel fröcsögik arcunkba a nem túl magasröptű szövegeket. A bajorok hetedik lemeze se szakít ezzel a hagyománnyal, bár a sound tekintetében határozott előrelépés mutatkozik, de amúgy meglehetősen standard alkotás, aminek nagy pozitívuma, hogy csupán 36 percet követel a hallgató életéből, viszont kellő nyitottsággal akár mosolyogni is lehet a szövegeken. Kizárólag zajpárti fanatikusoknak. (6/10)

Track lista:
01. Good to Be Back (Intro)
02. Snakey Brown
03. Call of Beauty
04. Ass Metal
05. Butcher Baby
06. Risking the Beer-Milf
07. Easy Meat
08. JSTNTHRFCKNGHNGVR
09. A Dirty Mind Is a Joy Forever
10. The Witch + Outro

Kiadó:
F.D.A. Records
Honlap:
dead-slaves.com
facebook.com/deadofficial
deadxxx.bandcamp.com



Through the Eyes of the Dead - Disomus (2017)

Nem szándékosan lett két halottas nevű csapat beválogatva a mostani etapba, egyszerűen csak így alakult. Viszont annak ellenére, hogy a minden bizonnyal a Cannibal Corpse negyedik lemezén található hasonló című dal után nevet választó amerikai csapat fiatalabb a fentebbi német gárdához képes, jóval izgalmasabb produkcióval rukkoltak elő, ami tizenéves pályafutásuk során immár negyedik a sorban. Azt ugyan nem állítom, hogy a death metal és a metalcore jellegzetes stílusjegyeit vegyítő muzsika maximálisan eredeti alkotás, de az elődök nyomdokain haladva legalább a leckét megtanulták a srácok. Pedig már a 2007-es Malice és a 2010-es Skepsis sem volt rossz a maga nemében, azért mindig lehet előrébb lépni. Például a hangzás terén, az utóbbi lemezhez képest combosabb a sound, a játékidő pedig valamivel rövidebb, így nem kezd kényelmetlen fészkelődésbe a hallgató sem.

Ezért aztán nincs más teendő, mint belesüppedni a melodikus témákkal díszített húrszaggatásba, ahol az All Shall Perish világát idéző brutális breakdown-ok ugyanolyan előszeretettel alkalmazott megoldások, mint a kétlágbépes blastbeat cifrázás. Akármelyik hangszeres dicsérhető lenne, én mégis Danny Rodriguez énekesnek adom a plusz pontot, mert sikerrel kerülte el az egydimenziós mormogást, amitől legtöbbször már az idegbaj kerülget, mert sok lemezt hazavágtak már a jellegtelen vagy idétlen énekkel. Egy magára valamit is adó death-fannak valószínűleg sok újat nem mond a dolog, de attól ez még igen kellemes hallgatni való durvább zenék híveinek, még ha nem is az eredetiség a legnagyobb erénye. (7/10)

Track lista:
01. Hate the Living
02. Obitual
03. Haruspex
04. Of Mortals, We Once Were
05. The Binding Nightmare
06. Vortices in the Stygian Malestrom
07. Ingis
08. Teras
09. Till Solane, She'll Haunt
10. Dismal

Kiadó:
eOne
Honlap:
facebook.com/tteotd
tteotd.bandcamp.com





rovat lapozó


Még, még, még...




 

Ajánló









Ez is érdekelhet

Sons Of Apollo - Psychotic Symphony (2017, Dionysosrising)
Ha akad olyan egyáltalán, aki elolvasta a Dionysosrising küldetésnyilatkozatát, az tudja, hogy ezen az oldalon a dionysosi értelemben vett

Tovább...
Trivium - The Sin and the Sentence (2017)
Az Orlando-ban, 1999-ben alakult Trivium elkészítette nyolcadik heavy-thrash-groove metál és metalcore keverék lemezét The Sin and the Sentence címmel, ami a 2015-ös

Tovább...
Fozzy - Judas (2017)
Az 1999-ben, Atlantában alakult modern heavy metálos Fozzy elkészítette a 2014-es Do You Wanna Start a War folytatását! A hetedik sorlemezükként megjelenő Judas-on ott folytatták, ahol legutóbb

Tovább...
Jeff Scott Soto - Retribution (2017)
Az 51 éve Brooklyn-ban születő Jeff Scott Soto '83-óta tartó karrierje alatt sok mindent kipróbált Malmsteen-tól a Journey-ig, de azt biztosan nem fogja

Tovább...
Jag Panzer - The Deviant Chord (2017)
Jó évük van a hősies metál szerelmeseinek! Bár a Manowar elszigetelte magát, sorra térnek vissza a sorstársai, friss lemezzel, most például a hányatott sorsú Jag Panzer

Tovább...




Koncertek 2017. november 18. és 2017. december 04. között:









Klipmánia