×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Harmath Albert - interjú 2. rész (2016) 

Megjelent: 2017. november 22. szerda 18:05
Szerző: bcsaba
    Interjúk 

Harmath Albert a Febris, a Sakk-Matt, a Kárpátia énekese volt. Szenzációs interjúalany, egy órában annyi fontos dolgot mondott, mint más sok órában egyszerre. Az első részben a Febrisről beszélgettünk, ma a Sakk-Matt, a Kárpátia és azt aztán következő bonviván karrier következik...



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!





Előtted Török Ádival próbálkozott a Sakk-Matt. Találkoztatok akkor? Te hogyan kerültél a Sakk-Mattba?

Konkrétan nem emlékszem, valami olyasmi volt, hogy valaki szólt Béláéknek, hogy van egy szabad énekes a Febrisben. Eljöttek, meghallgattak, azt mondták, hogy OK. Elkezdtünk áprilisban próbálni, májusban már játszottunk. Nagyon jó volt, mert már én is a Cream és Hendrix bűvöletében éltem ekkor, és Béla ehhez nagyon jó partner volt. Török Ádival majd a Bem Rakparton ismertük meg egymást, ugye a Mininek is ott volt klubja.

Mikor megérkeztél a zenekarba, már ott volt Miklóska? A kérdés azért érdekes, merthogy nem tudom, az Atlantis Nr2 miatt vette be megint Béla, vagy esetleg veled jött a Febrisből.

A legelején még nem volt ott. De itt napokról beszélünk. Még Som Lajos is szóba került, de nem emlékszem pontosan. Talán az SG is ekkoriban lett meg Bélának, előtte egy EKO-n játszott. Minden alakulóban volt.

Hol debütált és mikor a Sakk-Matt?

Szerintem a Danuviában. Kaptunk státuszt! Munkakönyves állásunk volt ott! Valami havi 800 forintot kaptunk, de ezért játszani is kellett, viszont ott próbálhattunk is. Kellett a munkakönyv, rettegtünk a KMK-tól. Ez ritka nagy szerencse volt, a legtöbb zenésznek nem volt munkakönyve.

Ha már itt tartunk, a KMK mellett a katonaság a zenész másik nagy rémképe. Megúsztad?

Nem voltam katona, csak filmen. Mentek a jótanácsok, hogy meg kell inni két liter kávét és hozzá rum, és akkor panaszkodás. Vagy mondd azt, hogy te buzi vagy. És azt is el kell játszani, hogy valaki más panaszt tesz rád, hogy fogdostad. Egy neves zenész az utóbbi módon oldotta meg, nevet nem akarok mondani.

Én úgy úsztam meg, hogy ugye ez a korosztály a Ratkó korszak szülötte, annyian voltunk, hogy nem tudtak volna elhelyezni, enyhe stiklikkel is ki lehetett kerülni a szórásból. Én ugyan hiába ittam a kávét, mosolygott az orvos. Volt egy ápoló csaj ismerősöm, ő vitt be egy olyan orvoshoz, aki felerősítette egy panaszomat, így megúsztam. Később viszont volt egy Király zsámolya című film, mikor már színművészeti főiskolás lettem, na abban statisztaként az osztálytársakkal szerepeltem, bár igazi magyar katonák is voltak benne statisztaként és akkor harcoltunk a németek ellen. Visszanéztem nemrég, nem is volt rossz film.

Milyen érdekes, hogy ebből a '60-as évekbeli körből - Csuha Lajos, te, Makrai Pál – ilyen sokan színészek lettetek. Megfordult ez akkor a fejetekben?

Az enyémben biztosan nem. A véletlen hozta. A Koronggal játszottuk a Jézus Krisztus Szupersztárt, odajött egy rendező ember és azt mondta, "Magában több van, mint az éneklés. Nem gondolt arra, hogy színész legyen?" Hát én nem. "Na, akkor jöjjön el a Gyerekszínház stúdiójába." Onnan jelentkeztem a Színművészetire, prózaira nem vettek fel, már túlkoros voltam akkor, viszont felvettek az operett-musical szakra. Elvégeztem.

Sokáig bonviván voltam, tenor hangom van. Bor József fedezett fel az operett műfajára, bár eleinte idegenkedtem. E mellett azért a rockélet megmaradt. És sikerem is volt, élveztem. Ma már persze nem játszhatok ifjú katona szerepeket, kicsit visszavonultam, de még négy éve is Debrecenben engem választottak a fiatalok közül egy főszerepre. Nagyon hiányzik a színpad és a színház. Prózai szerepeket is játszom, de nem vagyok egy helyezkedős ember. Mindig ugyanúgy beszéltem a portással is, mint az igazgatóval, ezért sokan szerettek és volt, aki nem. Ha új helyre kerültem, mindenkinek egyenként bemutatkoztam. Ezt még gyerekkoromban megtanultam, hogy mindenkit tisztelni kell.

Ha már itt tartunk, apukád doktor volt, nem angyalföldiként kerülsz a Sakk-Mattba.

Persze, belvárosi srác voltam, a Ferencvárosban nőttem fel, szüleim elváltak, Édesapám a József körúton lakott. Szegények voltunk, de belvárosiak.

Ki találta ki a zenekar nevét? Miért Sakk-Matt?

Nem tudom. Fel volt dobva mindenkinek, hogy gondolkodjunk. Csucsutól kellene megkérdezni.

A kezdeti, még inkább beatrepertoár megváltozott '69-re? A megmaradt felvételen csak az N.S.U. és a SWLABR van rajta. Miket játszottatok még?

'68-ban még több menetben mentek a koncertek, az első részben még mentek a Shadowsok, Béla nagyon szerette a Diótörőt, közben gyülekezett a közönség. Gitárblokk, majd még egy-két Bill Haley nóta. Amikor már bemelegedett, akkor jöttek a keményebb dolgok.

A Creamtől játszottuk az I'm So Glad-et, a szignálunk a Mókus volt, játszottuk a Sunshine Of Your Love-ot és a Strange Brew-t. A White Roomot nem játszottuk, bár szerettem volna. Béla sok Creamet önállóan énekelt. A White Roomot majd Tátraival később a Kárpátiában nyomtuk. Mikor megjelent az első Zeppelin album, nagyon pedzegettem, hogy játszunk róla, de amíg a zenekarban voltam, nem játszottuk. Ebben az is közrejátszott, hogy próbálni nem nagyon volt idő, minthogy nem volt pénz a zenekarozásban, többünk közben dolgozott valahol.

A Sakk-Mattban Béla énekelt szólót? Vagy csak vokálozott?

Vokálozott, igen, de volt szólószáma is.

Technika?

Székely Lajos volt a technikusunk, sajnos már meghalt, hihetetlen technikai tudása volt. És a bátyja egy cégnél dolgozott, ahol volt egy vállalati Robur is. Egy zárt Robur. Azzal mentünk vidéki koncertekre. Ez ugye nem hivatalos kölcsönzés volt, mindig rettegtünk az igazoltatástól - fuvarlevél sose volt -, és ez még megfejelve azzal is, hogy ugye a zenekari tagok hátul, a zárt térben utaztak. És el is kaptak, és akkor, hogy "mit keres ennyi részeg ember egy teherautó hátuljában"? És akkor egyenként sorba állítottak, megbuktunk. Pesten kívül vidéken eljutottunk Turára, egy gyönyörű kastély mellé, a többi helyre már konkrétan nem emlékszem.

A hangtechnikával nálunk is volt probléma, Apu basszusa állandóan kiment. Egyhangszórós Selmere volt, egy 40-es hangszóróval, nem bírta a terhelést. Mindig kevés volt a basszus, hisz Bélának már megvolt a Laney-je, egy emeletes cucc. És az énekcuccal is mindig birkóztunk, állandóan túlmelegedett.

Egyszer volt egy emlékezetes történés, az Ifiparkban kigyulladt az énekcucc. És, hogy milyen zseniális volt Székely Lajos: Szünetben megcsévélte a hangszórót, új lengőcsévét tett rá, mindezt tíz perc alatt. A porvédő papír nem ragadt a membránra rá, ez által a súrlódástól olyan hő keletkezett, hogy kigyulladt. És akkor belecsaptunk a Fire-be! Őrjöngött a közönség, Rajnák ki is húzta a tápkábelt, Béla akkor meg akarta ölni. Nem lehetett túlságosan őrjöngeni. De nem balhézhattunk, mert akkor nem léphetünk fel többet az Ifiparkban. És közben sok ezer ember a Parkban, és közben sajtó híján csak szájhagyomány útján terjedt a hírünk.

És jött a zenekarral Béla angyalföldi rajongótábora, nagyon kiváló emberek voltak. Általánosak voltak a balhék, nagy verekedések voltak. De akkor ezek valahogy nyíltsisakosabban mentek. Például Vadölőnek volt egy konfliktusa egy híres énekesnő megszerzésével kapcsolatban Danyi Attilával. És akkor ez úgy ment, hogy meg kellett verekedni a nőért, aminek az volt a koreográfiája, hogy ketten egymás ellen, a többiek meg körbeállták a küzdő feleket. Akkor még voltak szabályok. Ezt hívtuk "márászkodásnak".

Én ugyan sokféle zenét szerettem, de akkor a zenekarok közötti ellentétek olyanok voltak, mint ma a politikai küzdelmek. Nem lehetett egyszerre két oldalnak igaza. Béla egyébként különösen ilyen szellemben gondolkodott. Az Ifiparkban megjelentek a pesti éjszakai élet óriás bunyósai is. Egy alkalommal - az előzővel ellentétben - nem csak két ember, hanem két teljes tábor csapott össze, iszonyú tömegverekedés volt. Épp nem mi játszottunk, csak közönségként voltam kint. Rengeteg rendőr jött ki, de nyomozók voltak beépítve a tömegbe is, mindig ki lehetett szúrni őket, olyankor intettem a haveroknak, hogy "csss, ott megy".

Filmfelvételek?

Egyszer meghívtak Öveges professzor műsorába, hogy bemutassák a hangszóró működését, de sajnos instrumentális számot játszott a zenekar, így én azon a felvételen nem szereplek. És ugye megjelent DVD-n az az amatőr felvétel a Radnótiból, ahol egy villanásra látszok, többnyire Aput és Bélát vették.

Rádiófelvétel készült? Vagy volt tervben nyilvános adás esetleg?

Esély sem volt rá. Nem volt jó a rólunk kialakult kép, pedig nem volt balhés zenekar a Sakk-Matt. A Liversing balhésabb volt. Nagyon csíptem a tagokat, Thury Árpi még mindig énekel. Béla nem volt egy simulékony ember, ahogy én sem voltam és vagyok az. De azért én a kötelező elvárásoknak meg tudok felelni. Béla meg abszolút olyan volt mindig, amilyen. És ez jól is állt neki. A közönség ezért imádta. A hivatalos helyek viszont éppen ezért nem. Annyira jó volt a fazon, hogy ezt a torzonborz kiállást eleve nem csípték. Na, nem voltunk lieblingek. Béla meg nem ment oda senkihez kérni, ahhoz túl büszke volt. Nagyon tiszteltem érte. Az volt a szavajárása: "Apikám, nem!"

A beatkorszakban az a jellemző, hogy a szólista a sztár, a zenekar többi tagja mindig mögötte van. Talán a Sakk-Matt az első, ahol több sztár van a színpadon, a zenekarban. Jelentett ez problémát?

Nem volt ebből probléma. "Bélát a pártba". A Kapitány nevet én aggattam rá. Mindig viktóriát mutatott, így jutott eszembe. Bélának én mutattam meg Hendrixet, ahogy foggal gitározik. Egy barátom Angliából hozott egy filmet 8 mm-es tekercsen, elmentünk megnézni. Elájultunk, ahogy a Marshallal szeretkezett. Mondtam neki, Béla, eszméletlen trúváj lenne, ha te is foggal játszanál. "Apikám! Nem fogok utánozni!" Rá egy héttel már véres szájjal jött.

Hogy emlékszel a saját számokra? Ki írta a zenéjüket? Béla esetleg próbálkozott már ekkor dalírással?

Dancsák Gyuszi is írt dalokat, nagyon szép számok voltak, de a Cream és Hendrix vonalhoz ez nem illett. Apu is, én is, Csucsu is hoztunk dalokat, de a már magyar számokat író zenekarokkal nem versenyezhettünk. Ezen kívül viszont konkurenciánk a saját mezőnyünkben nem nagyon volt, a Liversing és a Dogs is egy kicsit más stílust játszott. Ők is elkezdtek keményíteni.

Milyen volt az OSZK vizsga? ORI vizsgátok volt?

Csak OSZK. Beszereltünk, játszottunk, bimm-bamm, megkaptuk az engedélyt.

Emlékszel olyanra, hogy felkérték volna a zenekart haknisztárok kísérésére, mondjuk egy ORI központi műsorban?

Na, azt nem. Wittek Mari énekelt velünk, de ő nagyon jó volt. Tetszett nekünk a soul, mindegyikőnkhöz közel állt.

Volt-e olyan, hogy a lemezgyári mogulok megjelentek megnézni a zenekart, hogy esetleg felvételt készítenének veletek?

Valami rémlik, hogy volt ilyen. Talán ekkor volt abból probléma, hogy színpadon cikiztük egymást Bélával ilyenekkel, hogy "vigyázz, mert olyan leszel, mint az Aradszky Laci". És ez nem tetszhetett talán lent. Béla engem a kinézetem miatt is cikizett, szolidabb voltam, nem növesztettem a hajam. Akkor úgy gondoltam, hogy nem feltétlenül szükséges jelmezben fellépni. Ő lazább volt öltözködésben, nekem viszont az tetszett, amit hordtam. Talán ha még ment volna tovább a történet, akkor már bejön a kéjgáz és akkor fetrengek a színpadon, egyebek. Egyszer meg is kellett csinálnom. Béla annyira be volt nyomva, hogy át kellett vennem a showt. Idegen helyen játszottunk, a klubunkban elnézte volna a közönség a gyengébb zenei teljesítményt, de másutt nem lehetett hagyni.

1969. február 23-án az Újpesti Munkásotthonban beatpárbajt jelez a programfüzet. Ez pikáns. Hogyan viszonyult Béla az akkori Atlantishoz, ahol még ott van Sankó és Neményi.

Hú, szerintem ez volt az a koncert, amiről az előbb beszéltem. Nem vagyok benne biztos, de ez rémlik. Bár, talán a Dogsszal volt az a közös koncert, ahol levetettem magam a földre, nem tudom már pontosan. Be kellett dobnom magam, bőrdzseki meztelenre felvéve és akkor térden állva üvöltöttem, az állványt tekergettem. Nagyon sokan jöttek, a zenekar később ezt meg is köszönte nekem.

A Hőnig - Vadölő váltásra, hogyan emlékszel? Milyen volt Vadölő?

Hú, ezt nem tudom, '68 telén még együtt játszottunk, talán tavasszal jött Vadölő. Vadölő sokkal technikásabb volt, Hőnig Rezső viszont erőteljesebben hozta az alapritmusokat.

Mi vezetett a kilépésedhez?

Óvári Sajttal volt összetűzésem, felálltam, a többiek viszont nem jöttek el velem. Nyáron már Rózsi énekelt a zenekarban.

Hogy emlékszel Radics Bélára?

Rosszat nem mondok róla, de a jót elmondom. Nagyon jó időben, nagyon jó helyen volt Béla. Nagyon jól érezte azt a stílust, ami hiányzott akkor itthonról. Szabad szellem, szabad gondolkodás. Nagyon olvasott volt, amerikai regények, Ködszúrkáló, a szabadságról, a hippivilágról olvasott. Nagyon pofon ütötte a dolog és nagy egyéniség volt, az pedig kell egy zenekar vezetéséhez.

Benne volt, hogy "én vagyok a legjobb, én vagyok a legjobb", de ez nem volt baj, mert tényleg a legjobb volt. De már jöttek a többiek, például Tátrai Tibike, aki Sakk-Matt koncertekre állandóan járt. Ha kellett, segített cipelni a cuccot és közben figyelte Bélát. Győzködtem Bélát, hogy engedje játszani kicsit, had mutassa meg magát. Bélában volt már akkor egy kis féltékenység, csak akkor engedte, ha ő maga elfáradt kicsit. Egyébként szerette. Tibi aranyos volt, visszafogott volt, hátul ült és ugyanazt játszotta közben, amit Béla fent a színpadon. És szerintem már akkor jobban.

Ez után kerültél a Kárpátiába?

Hívtam Tibit, csináljunk zenekart. Nagy Pista volt a basszusgitáros, a Tétényi Művelődési Házban kezdtünk. Illetve igazából a pontosság kedvéért: Nagy Pistával alakítottuk a zenekart és akkor hívtam Tibit. A dobos egy nagyon fiatal srác volt, nem emlékszem a nevére. Spookie Tooth, Rory Gallagher. Játszottuk a Train Kept-A-Rollint is. Sajnos magyar számok írásáig nem jutottunk el, azért kellett küzdeni, hogy legyen helyünk és fellépéseink, onnan lehetett volna továbblépni.

Rövid életű dolog volt ez nekem. '70 nyarán lementünk a Balatonra kalandozni, május elsejével nyitottunk, Siófok, Balaton Presszó. Ez egy kerthelyiség, majd megfagytunk. Itt megtanultam snóblizni, elnyertem egy cigánygyerektől a teljes kocsmáját. Tanúk előtt. Másnap halálra váltan jött, hogy most mi legyen. És én voltam a császár, mert mondtam neki, hogy nyugi, nem kell.

A nyáron több marhaság is megesett velünk. Tibivel például volt egy fogadásunk, hogy ő megiszik pár deci 96%-os alkoholt egyhajtásra, én meg egy marék őrölt cseresznyepaprikát, és az veszít, aki először köhögi el magát. De egyikünk se köhögött, megvolt, mondtuk, hogy ez kurva hülye fogadás volt, akkor most a nézők fizetnek.

Vagy történt egyszer, hogy bedobtam Tibi cipőjét a mólón a Balatonba. Egy pár cipője volt. Erre bebaszta a biciklimet a kikötői 10 méteres vízbe. Nehezen tudtuk aztán kihúzni, és e mellett volt még akkor vagy 10 fokos a Balaton. És pénzünk nem volt, de snóbliztunk tétben. Csajok letettek aranygyűrűket, azt elnyertem. Egy srác meg elvitte, hogy majd beváltja egy órás- és aranyművesnél, majd eltűnt vele. Se arany, se pénz. Nem nagyon voltak koncertjeink, így pénz sem, kiléptem.

Mi történt kilépésed után?

A főiskolát elvégeztem, a vizsgákon jönnek a rendezők, nézték, kiben van fantázia. Engem Illés István nézett ki, Miskolcon volt főrendező. Sallós Gábor volt az igazgató, lehívtak. Musical főszerepre hívtak, Two Gentleman Of Verona. Bor József rendezte a darabot, nagyon jó rendezései voltak, sajnos már meghalt. Ő beszélt rá, hogy legyek bonviván, azt mondta, ha nézi az előadást, akkor csak engem figyel. És ez kell egy bonvivánnak. És be is jött, sokáig ment jól a pályám. '80-tól a Pécsi Nemzeti Színházhoz kerültem.

Rockszínház?

Együtt kezdtük, de Miklós Tibi súgóit nem nagyon szerettem. A Sztárcsinálók lemezfelvételre nem hívtak, pedig velem próbálták, én voltam Juvenalis. Tibi a Kezdődhet a nagy szexőrület című számot nekem írta, bár akkor a cenzúra kihúzta. A Hajógyári Szigeten kezdtünk próbálni, majd Evita a Margitszigeten, Sztárcsinálók Győrben. Nagyon jók voltak Várkonyi Matyi és Miklós Tibi együtt, mint szerzőpáros.

Az utóbbi években feltűnsz a Radics Bélára emlékező koncerteken.

Mindig szívesen megyek. Van, hogy spontán is felhívnak a színpadra a közönségből. Például a Tűzkerék XT is csinált velem ilyet. Nagyon jó a gitáros srác, Anda Bálint.

Mit csinálsz manapság?

Van egy fiam, egy lányom, két fiúunokám, velük vagyok sokat vagyok. Olyan boldogság, ahogy nyílik a csipájuk. Ezen kívül állandóan zenét hallgatok, klasszikust, jazzt, rockot. Mindenben lehet csalódni, de a zenében nem. A pénz mindig kevésbé számított az életemben, mint a presztízs. Nagyon sok jó barátom van, erre büszke vagyok. Sokat utazok külföldre is, koncertekre járok, egy barátom szokott elhívni, mindenhová fizeti a jegyemet. Most nyáron Ravennában léptünk fel az Operettszínházzal, két darabot is előadtunk.

Bálint Csaba (2017.11.22.)
rockmuzeum.ini.hu





rovat lapozó


Még, még, még...





 

Ajánló









Ez is érdekelhet





Koncertek 2018. május 27. és 2018. június 12. között:









Klipmánia