×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Darkest Hour - Godless Prophets & The Migrant Flora (2017) 

Megjelent: november 24. péntek 18:05
Szerző: palszabolcs
    Lemezismertetők 

A washingtoni hardcore-metal brigád kilencedik nagylemeze még az a kategória volt pár hónapja, amit belehallgatás nélkül is nyugodt szívvel tettem kosárba az egyik fővárosi boltban, nem hittem, hogy csalódást okoznának, különösen nem a sokak által köpködött 2014-es Darkest Hour után. Naná, hogy nekem tetszik az a korong, főként, mert mertek homlokegyenest ellenkezőleg menni az elvárásokhoz képest és egy populárisabb témákkal megpakolt anyagot kiadni. Erre tessék, nem csak hogy visszaszigorodtak, de a komplett underground színtér egyik legpatinásabb kiadójánál jött ki ez a dühbomba...



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!




Lehet pop-metalozni, meg "eladták magukat" átokkal szitkozódni, a hivatkozott self-titeled album igenis jó, nem mellesleg új oldalát mutatta meg a bandának. Ja, hogy ez sokaknak nem tetszett? Pech, van ez így... Aki viszont azzal kedvelte meg a zenekart, jókora zakóba szaladhat most bele, ha a gyanútlanul megvásárolt lemezt lejátszóba helyezi. Ugyanis nem csak visszatértek nagyjából a So Sedated, So Secure szennyes és sötét világához, de John Henry sem csillogtatja az előzőekben megvillantott tisztább énekhangját. Szóval az egész egyfajta hátraarc, mégis kiválóan ötvözik a dallamokat az agresszióval. Pont úgy, ahogyan azt jó másfél évtizede megszokhattuk, és megtapasztalhattuk 2001 novemberében, amikor először amortizálták le a honi rajongókat a gödöllői Trafóban. Mai napig mosolygok azon, hogy a Dawncore és a Newborn alatt egymást felaprító közönség jó húsz percig döbbenten állt az energiafolyamban, mert addig némi tisztelettudó bólogatást leszámítva képtelenek voltak levenni az amúgy első osztályú muzsikát hármas szinkronheadbang kiállással tálaló (az éppen futó csőgatyás, lenyalt hajú mánia közepette minő blaszfémia!) csapat világát.

Majd' tizennyolc év után még mindig At the Gates-t kiáltani több, mint botorság, az viszont tény, hogy jóval tharshesebb az anyag, mint az utóbbi kettő-három együttvéve. Nem a technikai villongást részesítve előnyben, hanem úgy nyers valójában, valahonnan az underground mélyéről előkúszva ostromolják a hallgatót, ezúttal az energiára helyezve a hangsúlyt. Ha őszinte akarok lenni, nekem picit hiányzik némi komplexebb tekergés, de ha ezt ilyen lendületes és húzós nótákkal írják felül, akkor legyen. Ráadásul Kurt Ballou - sok más zenekarhoz hasonlóan - igazán súlyos hangzással vértezte fel a dalokat, és nincs kegyelem, a rövidke instrumentális Widowed kivételével a legszebb anyaszomorító hagyományok elevenednek meg ízléses gitárvirgákkal kísérve - ráadásul a Timeless Numbers-ben a Sevendust-os John Connolly, a Beneath It Sleeps-ben pedig az egykori gityós, Kris Norris is teker egy szólót -, John pedig dühtől fröcsögve tolmácsolja a mondanivalót. Ryan Parrish után sokáig nem tudtam mást elfogadni a dobos poszton, de be kell ismerjem, Travis Orbin remekül oldja meg a feladatot, a duplázások különösen gyönyörűek. A közel háromnegyed órás korong nyolc oldalas, egyszerűségében is igényesen kiállított booklettel lesz teljes, már ha valaki hozzám hasonlóan ragaszkodik ahhoz, hogy a polcon is ott legyen az anyag a háttértár helyett (vagy mellett).

Nem akarom túlragozni, engem nagyon megfogott ez a sötét hangulatú és hangzású, viszont elég béna borítóba csomagolt lemez, ahhoz tértek vissza, ami mindig is a fő terep volt számukra. Igazán combos teljesítmény, sőt, a színtéren az egyik legjobb ebben az évben, ha pedig azt nézem, hogy közösségi összefogás révén, az előrendelésekből valósult ez így meg, le a kalappal, mert nem voltak hálátlanok a lojális rajongókkal szemben.

9/10




Track lista:

01. Knife In The Safe Room
02. This Is The Truth
03. Timeless Numbers
04. None Of This Is The Truth
05. The Flesh & Flowers Of Death
06. Those Who Survived
07. Another Headless Ruler Of The Used
08. Widowed
09. Enter Oblivion
10. The Last Of The Monuments
11. In The Name Of Us All
12. Beneath It Sleeps

Közreműködő zenészek:

John Henry - ének
Michael Schleibaum - gitár
Michael "Lonestar" Carrigan - gitár
Aaron Deal - basszusgitár
Travis Orbin - dob

Lemezeik:

1996 - The Misanthrope - EP
1999 - Darkest Hour - Groundzero - split
1999 - The Prophecy Fulfilled - EP
2000 - The Mark of the Judas
2001 - Where Heroes Go To Die - Darkest Hour / Dawncore - split
2001 - So Sedated, So Secure
2003 - Hidden Hands of a Sadist Nation
2004 - Darkest Hour - Set My Path - split
2005 - Party Scars and Prison Bars: A Thrashography - DVD
2005 - Undoing Ruin
2006 - Archives - Best of / Compilation
2007 - Deliver Us
2009 - The Eternal Return
2011 - Human Romance
2014 - Darkest Hour
2017 - Godless Prophets & The Migrant Flora

Kiadó:
Southern Lord
Honlap:
officialdarkesthour.com
facebook.com/DarkestHourDudes


rovat lapozó


Még, még, még...




 

Ajánló









Ez is érdekelhet

Communic - Where Echoes Gather (2017)
A heavy-power-prog metál zenében utazó Communic zenekar 2003-ban alakult a norvégiai Kristiansand-ban, Oddleif Stensland énekes-gitáros vezetésével. A 2011-es The Bottom Deep

Tovább...
Kid Rock - Sweet Southern Sugar (2017)
A 46 éves Robert James Ritchie, művésznevén Kid Rock legutóbb 2015-ben adott ki dalokat a First Kiss lemezén, amin tovább vitte a délieknek szánt country-rock-os ömlengést.

Tovább...
The Dark Element - The Dark Element (2017)
A Frontiers bemutatja a Dark Element nevű friss szimfonikus metálos projektjét, amiben Anette Olzon tér vissza a Nightwish világába... Az énekesnő mögött

Tovább...
Steve Walsh - Black Butterfly (2017)
Az idén 66 éves Steve Walsh a Kansas énekes-billentyűseként lett a műfajának szupersztárja, ahol 1973–'81 és '85-2014 között dolgozott. Énekhangja és stílusa

Tovább...
Hollywood Undead - Five (2017)
A manapság odaát egyre népszerűbb rap-rock műfaj egyik követője a Hollywood Undead nevű kapucnis-maszkos fiúcsapat, ami Los Angeles-ben alakult 2005-ben. A friss

Tovább...












Klipmánia