×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Motörhead - 1916 (1991) 

Megjelent: 2017. november 27. hétfő 12:05
Szerző: palszabolcs
    Lemezismertetők 

A Rock'n'Roll megjelenését követően még senki sem gondolta, hogy négy év lemezmentes időszak következik be a 'head életében. Az nem meglepő, hogy rommá turnézták magukat és olyan, mai szemmel egzotikusnak számító helyeken is megfordultak, mint a délszláv háború előtti Balkán, vagy Dél-Amerika. Ami igazán fontos lépés volt a zenekar szempontjából, hogy a korábbi kiadójuktól sikerült végre megszabadulni és egy amerikai szerződéssel - WTG - a zsebükben kezdhettek neki a kilencedik - vagy tizedik, attól függően, hogy az On Parole-t minek tekintjük - nagylemez munkálatainak...



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!




Ha pedig már tengerentúli a kiadó, akkor ugye nem árt ott lenni és szemmel tartani a dolgok alakulását. Így tehát Lemmy rapid módon áttette székhelyét az Angyalok Városába ("egyik nap még Londonban voltam, a következő napon pedig már West Hollywoodban, a Rainbow bártól és a Sunset Striptől egy utcányira laktam"), kicsivel később Philty is követte, az angol rajongók legnagyobb megrökönyödésére. Néhányan persze személyes sértésnek vették ezt az akciót, de Lemmy magasról tett az efféle hangokra. Meg amúgy is, egy ilyen környék biztosan ösztönzőleg hat a rock'n'roll életet fullosan élő arcokra: "A Rainbow óriási hely, a piák dupla annyi alkoholt tartalmaznak, mint Angliában és feleolyan drágák! A sör is jobb és hidegebb, szóval jól érzem magam. Amikor először jártam a Rainbowban, egy régi Led Zep technikus épp az asztal alatt dugott egy csajt. Na ilyen egy hely..." (Motörhead interjú, MHH No.18, 1991/3)

A félig amerikaivá lett zenekar 1990 végén vonult be a hollywoodi Sunset Sound stúdióba, hogy felvegyék az új lemezt. Ami persze nem ment zökkenőmentesen, leginkább Ed Stasium producer miatt, akivel nagyon szerettek volna együtt dolgozni, de aki egy korábbi kollégájához hasonlóan utólag, a csapat jóváhagyása nélkül piszkált bele néhány dalba (például extra csörgődobok hozzáadása a Going To Brazil-hoz), ezért gyorsan repült is. Így csupán négy nóta viseli a keze nyomát, legalábbis a Lemmy önéletrajzi könyvében írtak szerint, ugyanis a bookletben csak a No Voices In The Sky, a Going To Brazil és a Love Me Forever mellett szerepel a neve. A munka folytatására Peter Solley-t kérték fel, aki csábítónak találta az ajánlatot. "Kíváncsivá tett a lehetőség, hogy a Motörheaddel dolgozhatok, mert mindig is lenyűgöztek a gitárzenekarok... Lemmyék kívül estek a konfort-zónámon, mert addig sosem dolgoztam metal vagy éppen Motörhead-féle hardcore lemezen..." (Brown - Kilmister: Motörhead a stúdióban, Cartaphilus, 2010)

Tíz dal, néhány, addig szokatlan megoldással, de akkora kerek egész, ami nagyon ritka (nem véletlen, hogy a rajongók jó részének ez az egyik kedvence a csapattól, nekem is top 3-as). Persze a jól bevált két hét előkészület - tíz nap stúdiózás formulától nem sikerült elszakadni, viszont eddigre olyan szinten összeért ez a felállás (nem véletlen, hogy sokan ezt, a Philty visszatérte utáni négyest tartják az igazi Motörheadnek), hogy a tíz dalból nyolc közös szerzemény, csupán az Angel City és az 1916 esetében szerepel Lemmy kizárólagos szerzőként. Emlékszem, amikor annak idején először hallottam ezt a lemezt, nagyon megdöbbentem, egyrészről a jó hangzáson - legalábbis a Rock'n'Roll-hoz képest felért egy atombombával, de mai füllel is teljesen rendben van -, másrészről, ahogy berobbannak a dobok a The One To Sing The Blues elején... és Lemmy is kiköpte a morgókát a szájából. Nem lehet nem észrevenni, hogy már a pörgős nyitó dalban milyet énekel és talán nem a véletlen műve, hogy maxin is kihozták, amin a címadón kívül a Shut You Down, valamint két, lemezre nem került új szerzemény is helyet kapott: a Dead Man's Hand és az Eagle Rock.

Az I'm So Bad (Baby I Don't Care) sem vesz vissza a tempóból és a dallomokból sem, egyszerűen legázolja ez a páros a hallgatót, hogy csak a tv-prédikátorok pénz hajhászásáról szóló No Voices In The Sky melódiái hallatán eszmél, basszus, Lemmy tényleg énekel! Napszúrást kapott az öreg a medence partján, vagy mi? A fentebb ismertetett körülmények ismeretében lehet, hogy csak a tudatom tréfál meg, de mint ha tényleg lenne némi különbség a produceri munka tekintetében... A Going To Brazil inkább lazulós darab, egyfajta tisztelgés Chuck Berry előtt, még ha állítólag volt is némi feszültség csapaton belül, mert egyeseknek túlságosan lerágott csontnak tűnt a téma. Ezután viszont majdnem ismeretlen terepre lép a Nightmare / The Dreamtime, némileg az Orgasmatron dalhoz lehet hasonlítani a hangulat miatt, ebben ugyan nincs annyi gitár, de szintetizátor meg van, így Lemmy felvetése sem egészen légből kapott, hogy hasonlatosnak találja a Hawkwind világához. Viszont egyértelműen sötétebb hangvételű attól, és remekül készíti elő a terepet a Love Me Forever számára, amit sokan csalódásnak éltek meg...

Ballada egy Motörhead lemezen? Nos, igen, addig talán csak a Capricorn pedzegetett hasonló húrokat, most azonban itt egy szerelmes dal, hát hová fajul a világ? "Philnek megvolt ez a lassú témája és akkor nekem hirtelen beugrott rá egy variáció, amire azonnal kezembe is kaptam a hangszert. Az egész nótát nem tartott öt percnél tovább megírni. És ahogy ez már lenni szokott, másik öt perc alatt megírtam hozzá a szöveget." (Saját szavaikkal, MHH No.20., 1991/5) A két lassabb szerzeményt követő négy dal ismét magasabb fordulatszámra kapcsol. Az Angel City újabb példája, hogy merték elhagyni a járt utat, némi szaxofon és zongora is felbukkan benne, ráadásul szövegileg is óriási: "L.A.-ben fogok élni, egész nap iszom - Fekszem a medence partján, a lemezcég meg hadd fizessen..." - Lemmy fanyar humora zseniális, egyben az adott korszak kiváló lenyomata a zeneiparról. A Make My Day hagyományosabb 'head zúzás Phil és Würzel óriási szólóival, ha túl sok lett volna az újításokból előzőleg, különösen a refrén süt. A R.A.M.O.N.E.S. főhajtás minden idők egyik legzseniálisabb és legnagyobb hatású zenekara előtt, akár Ramones nótának is elmenne, ha nem Lemmy védjegyszerű orgánuma lenne hallható benne. A Make My Day ez utóbbi szempontból a kakukktojás, az egész lemez legagresszívebb énekét produkálja itt, de maga a dal is egy hagyományosabb, odapörkölős darab.

A záró címadó viszont ezen előzmények ellenére is önálló fejezetet követel, hiszen a csapat világától teljesen idegen, gitár-mentes dalról van szó, némi dobpergéssel, szintetizátorral és csellóval - utóbbi James Hoskins közreműködésével - előadva, bizonyos szempontból mégis súlyosabb darab, mint ez előzőek. Noha a cím és a lemezborító is egyértelműen utal az első világháborúra (még ha utóbbiról óriási bakival sikerült is lehagyni a francia zászlót), a nóta bevallottan is ilyen élményeken alapul, konkrétan a somme-i csatáról szól. Lemmy: "Egy dokumentumfilm adta az alapötletet, amelyikben egy öregember beszélt az első világháborús élményeiről. Még kölykök voltak, mikor önként bevonultak és anélkül, hogy különösebben felkészítették volna őket, máris Franciaországban a fronton találták magukat. Mindössze hathetes kiképzésük volt... Azt mondták nekik, hogy a brit tüzérség szarrá lövi a németeket, ők csak menjenek előre a puskáikkal és ne féljenek. Másnap, még délelőtt 19 ezren haltak meg közülük, a németek géppuskával szedték le őket. 19 ezren! És a legtöbben közülük idősebbnek hazudták magukat, hogy bevonulhassanak és hősök lehessenek." (Motörhead interjú, MHH No.18, 1991/3)

Az 1991. február 26-án megjelent lemezt a szakma és a rajongók is egyformán szerették, a sajtó (Rolling Stone, Billboard, Entertainment Weekly) sem fukarkodott a dicsérő szavakkal. Ilyen szempontból igazi diadalmenet volt, a brit listán 24., a németeknél 14., az USÁ-ban a 142. helyig jutott a korong, de ami fontosabb, hogy a zenekar életében először kapott érte Grammy jelölést 1992-ben. Ez ugyan legalább szép gesztus volt, hiszen kevesen gondolhatták komolyan (valószínűleg a csapat sem), hogy a Metallica több millió példányban elkelt Fekete Albumával szemben bárkinek is van esélye. A rend kedvéért azért álljon itt a nevezettek névsora: Anthrax - Attack of the Killer B's (album), Megadeth - Hangar 18 (dal), Metallica - Metallica (album), Motörhead - 1916 (album), Soundgarden - Badmotorfinger (album).

A lemez megjelenését követően persze azonnal útnak indult a csapat, Ausztrália, Japán és Európa után 1991 nyarán Észak-Amerika következett az Operation Rock'n'Roll turné keretében, amely során Alice Cooper, a Judas Priest, a Metal Church és a Dangerous Toys volt még a csomag része. Ugyan a turné nem volt túlzottan sikeres - előre vetítve azt a néhány hónappal későbbi őrségváltást, amely eredményeként a grunge háttérbe szorította a hagyományos metal bandákat, 1991 szeptember, Nevermind lemez ugye -, Lemmyék mégse jöttek ki rosszul ebből, viszont a következő évben érkező March or Die alapvető dolgokat változtatott meg és jóval szerényebb sikereket ért el... De erről majd később.




Track lista:

01. The One to Sing the Blues - 3:07
02. I'm So Bad (Baby I Don't Care) - 3:13
03. No Voices in the Sky- 4:12
04. Going to Brazil - 2:30
05. Nightmare - The Dreamtime - 4:40
06. Love Me Forever - 5:27
07. Angel City - 3:57
08. Make My Day - 4:24
09. R.A.M.O.N.E.S. - 1:26
10. Shut You Down - 2:41
11. 1916 - 3:45

Közreműködő zenészek:

Ian Fraser "Lemmy" Kilmister (RIP 1945-2015) – ének, basszusgitár
Phil Campbell (1983-2015) – gitár
Michael "Würzel" Burston (1983-1995, RIP 1949-2011) - gitár
Philty "Animal" Taylor (1975-1984, 1987-1992, RIP 1954-2015) – dob

közreműködött:
James Hoskins - cselló: 1916

Lemezeik:

1977 - Motörhead
1979 - Overkill
1979 - Bomber
1980 - Ace of Spades
1982 - Iron Fist
1983 - Another Perfect Day
1986 - Orgasmatron
1987 - Rock 'n' Roll
1991 - 1916
1992 - March ör Die
1993 - Bastards
1995 - Sacrifice
1996 - Overnight Sensation
1998 - Snake Bite Love
2000 - We Are Motörhead
2002 - Hammered
2004 - Inferno (-2-)
2006 - Kiss of Death
2008 - Motörizer
2010 - The Wörld is Yours
2013 - Aftershock (-2-)
2015 - Bad Magic

1979 - On Parole (amerikai bemutatkozó album)
1981 - No Sleep 'til Hammersmith (live)
1984 - No Remorse (válogatás)
1988 - No Sleep at All (live)
1999 - Everything Louder Than Everyone Else (live)
2000 - The Best Of
2003 - Live at Brixton Academy (live)
2005 - BBC Live & In-Session (live)
2007 - Better Motörhead than Dead: Live at Hammersmith (live)
2011 - Lemmy - The Movie - DVD
2011 - The Wörld Is Ours Vol. 1 - Everywhere Further Than Everyplace Else - DVD, Live album
2012 - Complete Early Years - Boxed set
2012 - The Wörld Is Ours Vol. 2: Anyplace Crazy as Anywhere Else - DVD, Live album
2017 - Under Cöver - feldolgozás

Kiadó:
WTG, Epic
Honlap:
imotorhead.com
facebook.com/OfficialMotorhead


rovat lapozó


Még, még, még...

kép

Motörhead - March ör Die (1992)

2018-01-09 00:05:00

kép

Motörhead - Rock 'n' Roll (1987)

2017-11-03 12:05:00

kép

Motörhead - Orgasmatron (1986)

2017-10-21 12:05:00




 

Ajánló









Ez is érdekelhet

U2 - Songs Of Experience (2017)
A '76-ban, az írországi Dublin-ban alakult U2 a tizennegyedik stúdió lemezét adja most ki Songs Of Experience címmel, ami egyértelműen a 2014-es Songs of Innocence folytatásának készült! Az új

Tovább...
Septicflesh - Codex Omega (2017)
Az eredetileg 1990-ben alakult csapat a görög black metal színtér egyik legrégebb óta aktív, egyben legsajátosabb zenekara. Noha az új évezred elején egy rövid időre

Tovább...
Motörhead - Another Perfect Day (1983)
A londoni Motörhead a '79-es Overkill és Bomber lemezeivel sztárrá, majd a '80-as Ace of Spades és a '81-es No Sleep 'til Hammersmith élő anyagával listavezető

Tovább...
Trivium - The Sin and the Sentence (2017)
Az Orlando-ban, 1999-ben alakult Trivium elkészítette nyolcadik heavy-thrash-groove metál és metalcore keverék lemezét The Sin and the Sentence címmel, ami a 2015-ös

Tovább...
Motörhead - Orgasmatron (1986)
1986 izgalmas év volt. Geopolitikai szinten, mert az USA áprilisban végigbombázta Líbiát egy nyugat-berlini robbantásos merénylet miatt, majd még ugyanazon hónap végén jött a

Tovább...












Klipmánia