×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Sólstafir - Berdreyminn (2017) 

Megjelent: december 04. hétfő 00:05
Szerző: palszabolcs
    Lemezismertetők 

Némiképp hálátlan dolog olyan korongról írni, amiről már tudva levő, hogy alaposan megosztja a rajongókat. Nincs ez másként az 1993-ban alakult izlandi zenekar hatodik nagylemezével sem, sokan már az előző lemezzel is temették a csapatot, mert eltávolodtak attól a black metalban gyökerező pogány-viking világtól, amit oly' sokan kedveltek, bár egyértelműen szerintem a korai időkben sem lehetett őket beletuszkolni ebbe a fiókba. Ugyanis a szerteágazó muzsika olyan avantgarde jegyeket is viselt és visel ma is magán, ami azért jóval túlmutat ezen a világon...



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!




Visszakeresve alig akartam elhinni, de bizony még egyetlen lemezük sem szerepelt nálunk önálló cikk formájában - pedig a Köld és az Ótta kifejezetten jó és ajánlott korongok a furcsa északi hangzások kedvelőinek -, noha a 2009-es Dieseles koncertjükről írtunk. De félre a trehánysággal, mert ez a melankolikus hangulatot árasztó borító az év egyik legjobb anyagát rejti.

Ahogy a Silfur-refur kibontakozik azokból a finoman zengetett gitártémákból, majd berobbannak a fémesebb riffek, megtűzdelve diszkréten adagolt billentyűkkel, a '70-es évek jegyében... az azért hidegrázás. Elhiszem, hogy sok régi rajongónak már az első néhány percben elkenődött a szája, nekem viszont egyáltalán nincs ellenemre ez a post-rock kelléktárból is sokat merítő megközelítés, mivel szerintem nem kerültek annyira távol az Ótta világától, mint amennyire szeretnék egyesek azt elhitetni. Másabb? Persze. Porosabbnak tűnik a hangzás? Egyértelműen, de ezekhez a dalokhoz szerintem illik. Sok helyen a dobsoundot kifogásolják, talán picit száraz, de az összkép szempontjából nincs hiba.

Az mondhatni természetes, hogy a Masterpiece of Bitterness-érában még alkalmazott black metalosabb témáknak és károgós jellegű éneknek se híre, se hamva. Cserébe viszont még így is kapásból felismerhető a csapat jellegzetes világa, és nyolc olyan dalt kapunk közel egy órában, amelyek együtt, vagy külön-külön is nagyon jók, és több heti hallgatás után sem tudom azt mondani valamelyikre, hogy gyenge pont lenne. Kimért méltósággal elővezetve, kapkodás nélkül, helyenként talán tempósabban, de a lemez összességében olyan "utazós".

Fülhallgatóval belemerülve még jobban kijönnek a részletek, a háttérben megbúvó finomabb vokálok, de a változatos bőgőtémák is - egyébként meglepő, hogy majd' két és fél évtized alatt, mindösszesen két tagcseréjük volt, egyik a bőgős, másik a dobos poszton -, valamint az, hogy némi női ének, fúvósok és zongora is felbukkan a szomorkás dallamok között. (Továbbá az az Amiina nevű, jelenleg hat tagot számláló izlandi csoportosulás is, akik különféle húros hangszereikkel rendre feltűnnek honfitársaik, pl. a Sigur Rós lemezein).

Különösen az Ísafold és a Nárós esetében volt az az érzésem, hogy ezt a muzikalitást már képtelenség fokozni, de a billentyűkkel bőven támogatott Bláfjall hallatán végképp nem értem, mi a baja ezzel egyeseknek? Talán nem is olyan ördögtől való a csapat egyik kedvenc öndefiníciója, a Pink Floyd metal, mert egyértelműen sokat merítenek Watersék munkásságából. Meg persze van az a verzió, hogy "ez egy rakás szar, mert csak művészkednek" felkiáltással nyilvánít megcáfolhatatlan véleményt valaki - ahogy sokan meg is teszik különböző fórumokon -, de ez ebben a formában nem tűnik igazán mértékadónak.

Zeneileg képtelen vagyok fogást találni rajtuk, maximálisan elvarázsoltak ezzel a lemezzel. Egyedüli negatívum, hogy a 12 oldalas bookletben az alap információkon túl, csupán a dalok címeinek angol nyelvű fordítása (azért fekete alapon cirkányos arany betűkkel írni nem túl szem-barát megoldás) és néhány festmény kapott helyet, talán nem csak én örültem volna a szövegeknek is, de hát ez örökös vesszőparipám.

Kár a szószaporításért, aki már hallotta és nem tetszik neki, úgyse fogom meggyőzni. Egyeseknek csalódás, három-hét pontos értékeléssel, számomra meg az év egyik legnagyobb meglepetése és alkotása Daniel Cavanagh szólólemeze mellett. Aki volt olyan szerencsés, hogy nem maradt le a jegyekről, december 07-én élőben is csekkolhatja őket az A38-on.

10/10




Track lista:

1. Silfur-refur
2. Ísafold
3. Hula
4. Nárós
5. Hvít saeng
6. Dýrafjörbur
7. Ambátt
8. Bláfjall

Közreműködő zenészek:

Abalbjörn Tryggvason - gitár, ének
Saepór Maríus Saepórsson - gitár
Svavar Austmann - basszusgitár
Hallgrímur Jón Hallgrímson - dob

További közreműködők:
Amiina - húros hangszerek
Erna Ómarsdóttir - kürt
Halldor A. Björnsson - zongora, billentyűs hangszer
Ingi Gardar Erlendsson - tuba
Margret Einarsdóttir - női ének
Snorri Sigurdarson - trombita

Lemezeik:

1996 - Til Valhallar - EP
2002 - I blódi og anda
2002 - Black Death - EP
2005 - Masterpiece of Bitterness
2009 - Köld
2011 - Svartir sandar
2014 - Ótta
2014 - Ótta sampler - EP
2016 - Tilberi - EP
2017 - Silfur-refur - EP
2017 - Berdreyminn

Kiadó:
Season of Mist
Hazai terjesztő:
HMP
Honlap:
solstafir.net
facebook.com/solstafirice
solstafir.bandcamp.com


rovat lapozó


Még, még, még...




 

Ajánló









Ez is érdekelhet

Steve Walsh - Black Butterfly (2017)
Az idén 66 éves Steve Walsh a Kansas énekes-billentyűseként lett a műfajának szupersztárja, ahol 1973–'81 és '85-2014 között dolgozott. Énekhangja és stílusa

Tovább...
Hollywood Undead - Five (2017)
A manapság odaát egyre népszerűbb rap-rock műfaj egyik követője a Hollywood Undead nevű kapucnis-maszkos fiúcsapat, ami Los Angeles-ben alakult 2005-ben. A friss

Tovább...
Vandenberg's Moonkings - MK II (2017)
Adrian Vandenberg gitáros neve összeforrt a Whitesnake-kel, ahol '85 és '97 között dolgozott. Aztán 2014-ben a gitáros betöltötte a kerek

Tovább...
Butcher Babies - Lilith (2017)
A Wendy O. Williams-féle Plasmatics egyik nagy show-eleme volt annak idején, amikor a Butcher Baby című dala közben, a szétdrogozott énekesnő kvázi félmeztelenül

Tovább...
Daniel Cavanagh - Monochrome (2017)
Lehet, hogy egyedül maradok a véleményemmel, de sebaj: az Anathema két utóbbi lemeze, különösen a The Optimist nekem óriási csalódás volt, egy igazából sehová sem

Tovább...












Klipmánia