×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Benyó Sándor - interjú (2017) 

Megjelent: 2017. december 18. hétfő 12:05
Szerző: bcsaba
    Interjúk 

Benyó Sándor a beatkorszak legendás technikusa, az Atlantis bemutatkozó EP-jének borítóképén, az Ifipark lépcsőjén ő a hatodik tag...



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!





Hogy kerültél kapcsolatba a zenével?

Zuglóban laktam a Népstadion mellett, mögötte volt a jégpálya, ott egy jéghokimeccs szünetében megszólalt Bill Haley. Na, onnantól a közönségből senkit sem érdekelt a jéghoki, mindenki üvöltött, újra le kellett játszani a számot. Ez még az '50-es évek végén történt. Zalában elég jól el voltunk eresztve rokonsággal és Mihályfán nyaraltunk egyszer, ott, a nyugati határszélen az Orionon is bejött Bill Haley. Ott is ragadt rám ez a hatás.

Kicsit klerikális volt a család, én is a Piaristákhoz jártam 1957-től, másodikig itt voltam, utána mentem át a Bólyaiba, ahol egy ÁVÓ-s osztályfőnököt kaptam ki. Ha újságíró jött az iskolába, akkor a pajeszomnál fogva mutogatott, hogy "így néz ki". Gennyes egy krapek volt. Úgyhogy végül javasolták, hogy egyetem előtt, talán ha a munkásosztály létszámát gyarapítanám, így elmentem előbb ipari tanulónak, ahol a Gelka autórádiós szervizben volt a gyakorlat. Valami dél-budai Szövetkezetnél is dolgoztam.

Hogy kerültél kapcsolatba az Atlantisszal? Egyáltalán, Atlantisnak hívták ekkor a zenekart?

Hát, amit eddig olvastam, hallottam, a szerint Neményi nem sokat beszél rólam, pedig több évig a gimnázium alatt együtt csajoztunk, házibuliztunk, még a szülők is összejártak. Neményivel - akivel a Bólyaiban lettünk osztálytársak - már a Békák zenekarra is jártunk '60 körül, mint közönség, valahol a Duna parton volt a klubjuk. Ott láttam először elektromos gitárt. Szóval láttam a zenekar alakulását, amikor még nem ez volt a név.

Kik voltak a tagok kezdetben?

Elég homályosan emlékszem, de Neubauer Gyuri volt a dobos, meg Selmeczy volt a szaxofonos. Sankó sem volt tag Neményi első zenekarában. De szedett-vedett társaság volt, jöttek-mentek az emberek a zenekarban. Egy ideig Bokány Ferenc is basszusozott a zenekarban, Sankó akkor még gitározott.

Hogy emlékszel a cuccra?

Egy biztos, nem a pénzért csináltam. Emlékszem a Rákóczi úton valahol egy fellépésre, egy kétcsöves erősítőn szólt az egész zenekar, hangfalak nem voltak, csak egy hangszóró volt a földön felfordítva. De ez is tetszett a népnek piszkosul. És egyszer csak beállítottak Zoránék, hogy ki az, aki a helyüket bitorolja? De akkor már az utolsó, hatodik számot ismételte a zenekar negyedszer, mert csak ennyi volt a repertoár. Ez volt a kezdet. Talán ekkor még Sankó zenekar volt a banda neve.

Az erősítőket is én csináltam, Zuglóban összeismerkedtem Bencsik Zolival a Nevadából és csináltunk egy zenekart, Neubauer Gyuri is jött ide játszani. A Honvéd Sportklubban Bencsik nővére, Bencsik Mária olimpikon szerzett egy termet. Ott próbáltunk és játszottunk is. Itt már voltak saját készítésű erősítőim. Egy pár alkalommal Laux Józsi is játszott velünk, de neki gyenge volt a zenekar. Játszottunk a Danuviában is. A zenekarom nevére sem emlékszem már, de olyan '61 és '63 között játszottunk így. Benkó Sanyi bőgőséhez jártam tanulni, húztam-vontam a kottájából. Sokat változott a tagság, ezt meguntam, akkor egyeztem meg Neményivel, hogy akkor én leszek a technikus a zenekaránál. Bencsik ekkor ment át a Nevadába végleg.

Lehetett hallani koncerteken bármit is a közönség sikítozása közben?

Azért az EL6-osokból 300 Voltnál kijött 30 Watt körüli teljesítmény, megszólalt az. De vagy a hangszóró nem volt jó, vagy bármi más. Eisnerhez jártunk a hangszórókat átalakíttatni, amit az utcai tölcséres hangszórókból szereztek, vagy vettek Sankóék. Eisner átpapírozta a hangszórók membránját. AZ EL34-esekkel később még többet ki lehetett hozni a hangzásból. Meg valahogy akkor nagyon jól szólt az 50 Watt is. Azóta is mélyhangmániás vagyok, a mai napig otthon is az a lényeg. A nadrágomon érzem, hogy szól, ha nem is hallom. Na, ahhoz viszont már teljesítmény kell.

Hogy emlékszel a balatonszemesi "huligántalálkozó"-ra, ahol az Atlantis, vagy akkor még talán Devils néven játszó zenekar volt a fő műsorszám?

Ott voltam, mi megúsztuk az állomáson várakozó rendőrséget, mert sikerült valahogy, véletlenül az előző megállóban leszállnunk, és aztán gyalogolhattunk Szemesig. A vonat tényleg nem állt meg Szemesen. A többire se nagyon emlékszem, lányokkal vitorláztunk, majd valahogy reggel a parton ébredtem. Abban az időben ez ment, a délelőtti napon kokszosra égtem. Talán két nyáron is játszott ott a zenekar.

Hogyan emlékszel Radics Béla érkezésére?

Radics előtt volt még egy gitáros, Harczi József, akivel még elektromos bőgőt is csináltam együtt, nem sikerült túl jól. A kulcsok csak bele voltak feszítve a nyak fájába, állandóan elhangolódott. Majd apám olasz rokonsága küldött rendes kulcsokat, az már jó volt. Tiszta káosz volt, mindenki mindent csinált, mindenki mindenen játszott. Béla Pintér Pistával és Rozsnyói Pufival együtt jött. Neményi kisszobájában voltak az első összecincogások.

Hogy emlékszel Bélára?

Nem is ivott, nem is dohányzott. Eleinte Sankó sem ivott. A Boschban büfé se volt, kocsma se volt a közelben, senki se ivott. Radics nem lógott ki a sorból, talán csak egy kicsit sértődékenyebb volt, mint mások. Sankó nagyon sokat foglalkozott vele, gyakoroltak együtt. Külön, önállóan is egész nap gyakorolt. Ha megjelent próbán, akkor már ment neki minden.

Hogy emlékszel az egyetemi színpadi bemutatkozó koncertre?

Ekkorra már kész volt a cucc, talán két héttel előtte végeztem vele, ekkor a Metro Klubban próbáltunk. Ekkorra már kész volt a visszhang is, de szállítás közben oda ütődhetett valamihez, mert arra emlékszem, hogy azzal veszkődtem koncert alatt végig, hogy beállítsam. Nem nagyon sikerült. Úgy készült, hogy vettünk egy alumíniumlapot, egy Terta magnómotort, az elektronikát összehoztam a csövekkel, a Boschba járt egy esztergályos, lerajzoltam neki, hogy mit csináljon és volt egy végtelenített szalag hozzá. Különösebb hangmérnöki munkám nem volt, koncert előtt beállítottuk a cuccot, de végül csutkáig volt tekerve minden. Emlékszem, a Hindu dalt biztosan játszották ezen a koncerten.

Rozsnyói apja szerezte a bulit egyébként. Mindenki kapott fehér nyloninget Bécsből, állati szar volt, teleizzadtuk, de marha nagy buli volt, elképesztő nagy tömeg gyűlt össze. Ugye terjed az a legenda, hogy Zorán eladta az orkánkabátját, hogy jegyet vehessen, ezt nem tudom, én is csak hallottam utóbb. De az biztos, hogy megtaláltak ekkor olyan 100 éves barátaim is, akiket előtte 99 évig nem láttam, hogy vigyem be őket. Vitray Tamás volt a konferansz, a szünet után már nem engedtük fel beszélni, mert marhaságokat mondott előtte, már az elején leugatta a közönség. Egy koncert volt egyébként, de két részben, szünettel. A második rész végén már saját számokat is játszott a zenekar.

Pintér István úgy emlékezett, hogy a hangfalakat fotókról, saccolt méret alapján készítettétek.

Így volt, de asztalossal csináltattuk végül a dobozokat. Apám gépészmérnök volt, igazából mellette tanultam a szakmát, csöves rádiókat javítgatott. Ott voltam a zenekar mellett, mert mindig forrasztani kellett. Az egyik erősítő EL6-os ellenüteműekkel működött, nagyfrekvenciás gerjedése volt, az egyik végcső fél óra után biztosan elkezdett izzadni. Mindig volt nálam bőrkesztyű, azzal kikaptam, helyére betettem egy másikat, így amit kivettem, kihűlt, amíg vissza kellett tenni. Ezt általában észre sem vette a zenekar, próbáltam két szám közé időzíteni a cserét, áramtalanítás nélkül. Direkt nem volt az erősítőnek teteje e miatt, de nagy káosz nem volt, megoldottam a problémákat.

Részt vettél az első kislemez felvételeikor?

Ott voltam, persze. Volt a stúdióban két nagy, de lapos Selmer. Ha lehet valami jó fahangot beállítani, azt biztos kézzel beállították. Vagy nem értettek hozzá, vagy direct csinálták. Radics ki is borult. Nekiállt csavargatni, majd hangoskodott is, lányos udvariasságával küldte el a helyi technikusokat a fenébe, hogy tanulják meg a szakmájukat. Közben meg pont bejött Bágya András, aki be is mondta neki, hogy "Na, maga most volt itt utoljára". Egyébként a zenekari tagok elszeparált fakkokban játszottak, nem is hallották egymást, de egyben lett felvéve az anyag, talán az éneket vették csak fel külön.

Mennyire voltál te hatodik tag? Szerepelsz több zenekari promófotón is.

Hát, megesett, hogy én basszusoztam a zenekarban, ha valamiért be kellett ugrani, maradt fotó is erről. Ekkor Sankó vette át a gitárt, én basszusoztam, és nem tudom, ki hiányozhatott, hogy ez a kavarodás beindult. De mint barátok is együtt voltunk minden nap, a kislemezképre úgy kerültem, hogy Neményi szólt, hogy találkozunk a Várban - agyon is fagytunk -, de hogy végül miért kerültem én is a képre? Nem emlékszem.

Hogyan emlékszel a zenekar szakadására, Béla és Pintér István kilépésére?

Egy bulin borult ki a szar, mintha a felszerelés körül ment volna a vita. Valami végül hozzám is került, de a hangfalakat láttam végül más zenekarnál is. Eredetileg Rozsnyói is ment volna Bélával és Pintér Pistával, de aztán végül maradt. Boronkay Sándort én hoztam a bandába, mivel a bátyja barátom volt annál a dél-budai szövetkezetnél, ahol dolgoztam. A Móricz Zsigmond körtéren ültünk le megbeszélni a belépését Neményivel és Sankóval. A dobos posztra a Tökképű érkezett, vagyis Veszelinov András. Béla és Pintér Pista ekkor kezdték az Atlantis No2-őt, hívtak is, de akkora káosz volt annál a zenekarnál, hogy nem mentem.

Meddig maradtál az Atlantis mellett?

Sankót behívták katonának, ekkor jött Beke Zoli, és valahogy Béla is visszajött. Szilveszterkor a Sportcsarnokban játszott a zenekar már Bekével a Jimmy James and the Vagabonds előtt, majd egy pár hónapos szerződést kapott az Atlantis a Kamara Varietébe. De még ezzel együtt is, arra sem volt pénz, hogy egy 100 forintos csövet vegyek az erősítőbe, és ezt végül meguntam.

Vettem egy 1964-es Opel Recordot 100.000 forintért kölcsönből és elkezdtem zenekarokat, énekeseket szállítani. Korda keresett meg először. Még az Atlantisszal Szegeden, egy színházban léptünk fel, a közönség szétverte a színházat. Erről a koncertről az ORI busz előtt egy fél órával elindult visszafelé Korda Mátrai Zsuzsával egy ugyanolyan Opel Recorddal, mint az enyém. Mi a busszal mentünk egy fél óra múlva, egyszer csak a busz ablakából látom, hogy az út szélén mindenfelé dolgok vannak szétszórva és két ló legel mellettük a földeken, egy szekér meg felfordulva az út mentén.

Ott állt Payer Öcsi, S. Nagy István, Keszler, meg Korda és Mátrai Zsuzsi. Megálltunk. Payer Öcsi így foglalta össze akkor a helyszínen a helyzetet: "Öreg, én nem tudom, középen ültem, elaludtam, majd egy k*rva nagy csattanás, kinyitottam a szemem és két paraszt csüngött a ló fa*zán". Mátrai Zsuzsinak egy foga eltörött. A következő héten Korda már engem hívott, hogy gyorsvonat, másodosztály, 1000 forintért vigyem le őket. És akkor három forint volt a benzin...

Előtte meg ötven forintokat kerestem, mindjárt vérszemet kaptam, ebből már vissza lehetett fizetni a kocsira felvett adósságot. Minden nap buli, nagyon jó pénzeket lehetett keresni. Állandóan mentünk, de közben én párhuzamosan hat évet lehúztam a Gelkánál is. Volt, hogy három napig nem aludtam, de reggel hétre bementem, asztalon az autórádió és kormos orral ébredtem, mert a 220 Voltos anódfesz megrázta az orrom.

Zenekari segítőként már nem is dolgoztál tovább?

A Felsőfokú Távközlési Főiskolán Fónagy János az évfolyamtársam volt, így zenekaránál, a Schillingsnél is besegítettem. Itt a basszuserősítő már EL34-es csővel ment, az szét is tépte az akkori hangszórókat.

Akkor már ugye szállítottam is, nem lett probléma 20.000 forint, vettem a zenekarnak egy Selmert. Azt szétkaptam, hát volt benne egy hat kvadrátos kimenőtrafó, meg valami zengető, nem értettem, mi kerül ezen ennyi pénzbe. 300 Hz alatt nulla hang jött ki abból. Zörgött, meg szólt, de nem volt jobb, mintha az ember alkatrészekből magának megcsinálta volna. Végül a Schillingsnél volt valami bomlás, így visszakaptam az erősítőimet. A Gelkánál volt egy kolléga, akinek volt egy zenekara, annak adtam el a cuccot.

Mit csinálsz manapság?

15 évvel ezelőtt Gyenesdiáson a haverokkal kaptunk nyolc hektárnyi partot azzal, hogy rendbe is hozzuk. Engedélyeztek egy belső kikötőt, egy 60x50 méteres teknőt kiszedettünk a strand mellett exkavátorral és egy 12 méter széles csatornát hozzá. Ez így egy 120 férőhelyes kikötő, ezzel foglalkozok nyugdíjasként. Ősszel fogasozunk, horgászunk. De a víz tisztulása nem kedvez a halaknak, hiába a halászati tilalom. A busa eszi a planktont, nincs keszeg. Idén fogtam talán ha négyet. Sok éve több kilósak is voltak dögivel, az utóbbi időben már a nyolcvan dekás is nagynak számít.

Bálint Csaba (2017.12.18.)
rockmuzeum.ini.hu





rovat lapozó


Még, még, még...

Cikkek szövegében utoljára itt említettük: Benyó Sándor!





 

Ajánló









Ez is érdekelhet





Koncertek 2018. május 27. és 2018. június 12. között:









Klipmánia