×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Omega 55 @ 2017. december 16. - Steel Aréna, Kassa 

Megjelent: 2017. december 20. szerda 12:05
Szerző: vassgergely
    Koncertbeszámolók 

Amikor az Omega 2012-ben 50 éves fennállását ünnepelte, nem voltam biztos benne, lesz-e még részem koncertjeikben, arra meg főleg nem számítottam, hogy még fognak jubilálni. Most pedig ott tartunk, hogy az Omega az 55 éves jubileumi koncertjére készül a Papp László Budapest Sportarénában, az öt évvel ezelőtti nagy koncert helyszínén.

A jubileum mellett egyúttal lemezbemutatót is tartanak az idén ősszel megjelent Once Upon a Time in the East (Volt egyszer egy Vadkelet) dalaival (amit máris újra kiadtak egy dupla album részeként is). Előtte néhány vidéki bejátszókoncerttel melegítenek be, továbbá elvitték a műsort országhatáron túlra: egy év után újra ellátogattak Kassára - ugyanígy tettem én is.



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!




Az érkezés után maradt idő kicsit szétnézni a karácsonyi fényekbe öltözött belvárosban, betekinteni az adventi forgatagba és a lenyűgöző Szent Erzsébet-dómba, majd irány a Steel Arena. A nézőszám elmaradt a tavalyitól, a lelátó felső szintjét nem is nyitották meg, az alsó szint megtelt, a küzdőteret nagyrészt betöltötték, bár kevésbé sűrűn állva, mint tavaly. Egy kisebb csarnok megtöltésére így is bőven elég lett volna a közönség, amelyben ezúttal is vegyesen lehetett hallani szlovák és magyar szót. Ehhez igazodva a konferansz is kétnyelvű volt, akárcsak tavaly, Trunkos András magyarul és egy szervező hölgy szlovákul köszöntötte a nézőket.

Ezúttal vendégzenekar kezdte a programot: a 100 Folk Celsius, akik nemrég készítették el Omega-dalok country-feldolgozását tartalmazó albumukat. A lemez kétféle formában látott napvilágot: az egyik Once Upon a Time in Western címmel, Kóbor énekhangjával, a már említett Once Upon a Time in the East albummal közös kiadásban; a másik Omega Country címmel tisztán a 100 Folk Celsius előadásában, önálló kiadványként, némileg eltérő dallistával. A műsort ezeknek a feldolgozásoknak a nagy részéből állították össze. A beatkorszakból válogattak, ami érthető, az akkori slágerek jobban áthangszerelhetők country hangzásúra, mint a későbbi, hosszú gitárszólókra és szintetizátorra írott darabok.

A felállás némileg eltért a megszokottól: Orbán Józsefet betegsége miatt Heilig Gábor helyettesítette, aki korábban egy évtizeden át maga is a banda oszlopos tagja volt (akkoriban basszusgitárosként, ezúttal hathúroson játszott). Nagyrészt Littvay Imre énekelt, de Mikes Attila és Kocsándi Miklós hangját is hallhattuk szólóban. Könnyeden játszották a saját képükre formált dalokat, sikerült meghozniuk a közönség hangulatát.

Egy-két számban becsúsztak szövegbakik (az Olyan szépen mosolygott közben többször ki kellett segíteni Littvay Imrét, de a végén kedélyesen köszönetet mondott az éneklőknek, a Naplementében pedig a második versszakban volt némi kavar, hol is tartanak), de első alkalommal adták elő a műsort, a pesti koncertig van még idő csiszolni rajta. A zárásra kiegészült a csapat: egy dal éneklését vállalta Orbán Józsi, akinek ezúton is jobbulást kívánunk. A szűk félórás műsor nagyon jó ráhangolás volt az Omega-koncertre, egyfajta kiegészítése annak és tisztelgés a jubiláló együttes előtt (leginkább az öt évvel ezelőtti nyíregyházi és debreceni koncertről a Nyíregyházi Hölgykoszorú produkciója jutott eszembe, az volt hasonló jellegű).

Némi várakozás után sötétbe borult a csarnok, majd felhangzott a Volt egyszer egy Vadnyugat filmzenéjéből vett intró. Hatásos belépő során félhomályban kezdtek egymás után színpadra érkezni a zenészek, majd miután együtt volt a csapat, felgyúltak a fények és nagy lendülettel kezdetét vette a műsor. A megjelenést illetően érdemes megemlíteni Molnár Györgyöt, azaz Elefántot, aki fekete cilindert viselt (korábban is játszott cilinderben, de akkor ezüst színűben), illetve Szöllőssy Katit, aki nagyon csinos volt a fekete ruhájában.

A koncertműsor nagyrészt a tavalyihoz hasonlított, az elején már megszokottnak mondható számokkal. A legnagyobb újdonságot a vadkeleti számok jelentették. Két idegen nyelvű feldolgozás hangzott el, az egyik az Olympictól a Jasná zpráva. Előtte Mecky kicsit hosszabban beszélt arról, milyen elképzeléseik voltak a cseh(szlovák) dalt illetően, persze magyarul mondta el, így a közönség szlovák része leginkább csak a tulajdonneveket érthette belőle. A dal bekonferálását azonban kitörő lelkesedés fogadta a részükről, akárcsak a vendég előadók érkezését: a nevéhez illően három különböző hajszínű szlovák énekesnő alkotta Lady Colors segített a szláv nyelvű éneklésben. Sikerült megfelelő közönséget találni a dalhoz.

A másik vadkeleti feldolgozás a német Der grosse Magnet volt, ehhez szintén hívtak vendéget, Uwe Hassbecker gitárost, aki a stúdiófelvételen is közreműködött. Az ő részvételével hármas gitárszólót is hallhattunk. A dal szerzője és eredeti énekese, Dieter "Maschine" Birr a kivetítőn volt látható. Ez a szám kevésbé érintette meg a közönséget, kevesebben értették a szöveget és az eredetijét sem nagyon ismerték. A két feldolgozásban - hangban és szó szerint is - előtérbe kerültek a vokalisták: Csordás Levente a cseh, Minya Vivien a német dalban kapott nagyobb szerepet.

A vadkeleti anyagból játszottak még két magyar számot, amik már ismerősen csenghettek az itteni közönségnek is (Ötvenhatos lány, Rádió Luxembourg). Egy éve éppen itt volt az élő bemutatójuk, akkor még a Testamentum előfutáraként hirdették őket, aminek megjelenése még mindig várat. Ezek alatt inkább leült a koncert, nem is igazán álltak össze élőben a dalok. A Luxembourggal továbbra sem sikerült megbarátkoznom, inkább az alatta vetített archív felvételek voltak érdekesek.

A régebbi Omega-számokból viszont játszottak olyanokat, amiknek örültem. A Régvárt kedvesem ugyan volt tavaly is, de a negyedik albumot sokáig elhanyagolták a koncerteken, így jó, hogy továbbra is szerepet kap. A bűvészt is tavaly vették vissza a műsorba, de Kassán pont kimaradt az új dalok miatt, most ezt is hallhatta a közönség. A Fekete pillangó, a nyolcvanas évek legnagyobb Omega-slágere idén került vissza, rég volt már énekkel hallható koncerteken (néhány éve a szimfonikus változata volt műsoron). A mostani hangszerelés leginkább az 1994-es Népstadion-koncertet idézte, de a végén Szekeres Tamás kanyarított egy szólót a 2004-es változathoz hasonlóan. Igazán kellemes meglepetés volt az Addig élj újbóli műsorra tűzése (sokáig kihagyhatatlannak számított, de a Rapszódia - Oratórium - Beatmise vonal kiszorította, már hiányzott).

A zenészi produktumokban folytatódik az utóbbi évek tendenciája: a klasszikus felállásból maradt négy tag közül csak Debreczeni Ferenc tudja rásegítés nélkül betölteni a posztját. Benkő Laci alig érvényesül a hangszerén Földi Albert mellett (és ez nem a betegséggel magyarázható, így volt már előtte is), de jó látni, hogy "egy nehéz év után" továbbra is itt van a színpadon. A helyén némileg változtattak, a színpad sarkából átkerült a dobos melletti emelvényre, így jobban is lehet látni őt. Gitáron Elefántnak több szerep jut, de belőle is jóval kevesebbet hallani, mint Szekeres Tamásból. Pedig most a koncert első felében akadtak gondok Tamás gitárjának a megszólalásával, de Elefánt így sem vett át tőle.

Meckyt pedig egyre inkább túlharsogják a vokalisták. Amely dalokban kevésbé támaszkodik vokálra és a technikára, ott éles a kontraszt a többihez képest, többször elcsuklik a hangja. A hangzásban mintha azt vettem volna észre, hogy kevesebb szerepet kap a bejátszott (mű)szimfonikus kíséret, de néhány dalban azért még mindig előkerül. Ami a látványt illeti, hozta az Omegától megszokott színvonalat, több dalban lézershow, a színpadi fényeket jól eltalálták. Három kivetítő volt, a két szélső jó képminőségben közvetített a színpadról, a középsőn pedig hol régi felvételeket láthattunk, a hatvanas évektől egészen a kilencvenes évekig, hol igényesen megválasztott animációkat. Az Addig élj alatt ötletes volt a régi Omega-lemezek címkéinek forgása, de tetszett a Fekete pillangó és az Egy lány nem ment haza illusztrálása is.

A zárás a szokásos volt, de most a Mozgó világ és a Metamorfózis II. is mintha jobban szólt volna, mint korábban, A keresztút végében pedig végre eltalálták az ének és a hangszerek arányát. Az elején a Himnusz és a végén a Szózat hangjai, a zászlós animációval megdobogtathatták a helyi magyarok szívét. A ráadásban következtek az elmaradhatatlan slágerek: először a Léna, ami alatt Benkő Laci a már megszokott szovjet tányérsapkában játszott, azt sem bánta senki, ha bal kézzel tisztelgett. A Gyöngyhajú lányban visszatértek a külföldi vendégek, Uwe Hassbecker és Lady Colors. Utóbbiak nemrég fel is dolgozták a dalt, így a harmadik versszak először tőlük hangzott el, szlovákul. Utánuk Mecky magyarul is elénekelte, kicsit elkésett belépéssel (túlságosan elbűvölhették a lányok). A másodszori levonulás után is visszatértek még a Petróleumlámpa erejéig, ugyancsak vendégek társaságában: a 100 Folk Celsius erősítette a vokált. És persze erősítették a nézők is, akik önfeledten énekelték együtt az örökzöldeket.

Felemás érzéseket keltett a koncert, de összességében jó hangulatúra sikerült, a közönség hálásan ünnepelt. Utána még lehetett maradni dedikáltatni is, bár a nagy érdeklődést a helyi biztonsági személyzet nem mindig udvarias házigazdaként kezelte. És lehetett vásárolni is lemezeket, könyveket, köztük az idén tragikus hirtelenséggel elhunyt fotós, Cikkely Lajos munkáiból összeállított Az Omega, ahogy én láttam... albumot, aminek bevételét a családja megsegítésére kívánják fordítani. Kassa után még háromszor játszik idén az Omega. Mire ez a beszámoló megjelenik, már túl lesznek a balatonfüredi koncerten, ezt követi december 22-én Pécs, majd december 28-án az Arénában a nagy koncert.


A 100 Folk Celsius műsora:
1. Ha én szél lehetnék
2. 1958-as boogie-woogie klubban
3. Szeretnék visszamenni hozzád
4. Olyan szépen mosolygott
5. Azt mondta az anyukám
6. Naplemente
7. Trombitás Frédi
8. Régi csibészek

Közreműködött:
Heilig Gábor - akusztikus gitár, vokál
Kocsándi Miklós - dob, ütőhangszerek, ének (6.), vokál
Légrády Péter - szólógitár, vokál
Littvay Imre - basszusgitár, ének (2-5., 7.), vokál
Mikes Attila - hegedű, ének (1.), vokál
Orbán József (8.) - ének

Az Omega műsora:
intró: Volt egyszer egy Vadkelet
01. Életfogytig rock and roll
02. Babylon
03. Ez egy életre szól
04. Ne legyen
05. Napot hoztam, csillagot
06. Egy lány nem ment haza
07. Ötvenhatos lány
08. Rég várt kedvesem
09. Éjféli koncert
10. Tízezer lépés
11. Jasná zpráva
12. Ballada a fegyverkovács fiáról
13. Rádió Luxembourg
14. Hajnali óceán
15. A bűvész
16. Fekete pillangó
17. Der grosse Magnet
18. Addig élj
19. Mozgó világ
20. Metamorfózis II
. 21. A keresztút vége – Finálé '95
ráadás:
22. Léna
23. Gyöngyhajú lány
ráadás 2:
24. Petróleumlámpa

Közreműködött:
Benkő László – billentyűs hangszerek, vokál
Debreczeni Ferenc – dob, ütőhangszerek
Kóbor János – ének, vokál
Molnár György – gitár
Szekeres Tamás – gitár
Szöllőssy Katalin "Katy Zee" – basszusgitár
Földi Albert – billentyűs hangszerek
Csordás Levente – vokál, ének
Minya Vivien – vokál, ének
Lady Colors (11., 23.): "LeRa" Lenka Rakar, Mária Lechmanová, Kristína Mecko – ének, vokál
Uwe Hassbecker (17., 23.) – gitár
100 Folk Celsius (24.): Heilig Gábor, Kocsándi Miklós, Légrády Péter, Littvay Imre, Mikes Attila – vokál

2017. december 20.
Vass Gergely, képek: Benkő László (KisBenkő)





rovat lapozó


Még, még, még...

kép

Omega @ 1970 - Kisstadion

2018-04-07 12:05:00





 

Ajánló









Ez is érdekelhet

Beszámoló: Roger Waters @ 2018. május 02. - Budapest Sportaréna
Roger Waters, a néhai Pink Floyd basszusgitárosa és dalszerzője ismét ellátogatott hozzánk legújabb turnéja

Tovább...
Beszámoló: Napalm Death @ 2018. március 01. - Dürer kert
Bakker, jobban belegondolva nagyjából a 2007-es szigetes koncertjük óta nem volt szerencsém a Napalm Death gárdájához, pedig az

Tovább...
Roger Waters @ 2018. május 02. - Budapest Sportaréna (Dionysosrising)
Eredendően nem készültem erre a koncertre - s nem azért, mert drágállottam a jegyeket - noha volt olyan,

Tovább...
G3 - Satriani, Petrucci, Roth @ 2018. március 21. - Incheba Expo, Pozsony
"Egy híját ismertem örömimnek még..." - ahogy a költő mondja, bár ő azért földhözragadtabb dolgokra gondolt, én meg sokkal

Tovább...
Beszámoló: Angra, Operation: Mindcrime @ 2018. április 10. - Barba Negra
Manapság sok koncertbeszámoló kezdődik egy apologetikus fölütéssel: "beragadtam a pesti forgalomba, így

Tovább...




Koncertek 2018. május 27. és 2018. június 12. között:









Klipmánia