×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Lénárd László - interjú 3. rész (2017) 

Megjelent: 2017. december 22. péntek 00:05
Szerző: Drpeter
    Interjúk 

Ha a hazai rockújságírásról beszélünk, nem hagyhatjuk ki a Metal Hammert. Az 1986-ban indult hard rock - heavy metal magazin immár három évtizede létezik, ami teljesen egyedülálló teljesítmény, különösen ha figyelembe vesszük, hogy Magyarországon a nyomtatott zenei sajtó - sajnos, úgy tűnik, - utolsó óráit éli. Lénárd Lászlóval, az újság egyik alapítójával az 1970-es, '80-as évek hazai rockzenei életéről, többek között a heavy metal magyarországi megjelenéséről, s a lap létrehozásának körülményeiről is beszélgettünk...



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!





Melyek voltak a metal zenekarok bázisai a fővárosban az 1980-as évek első felében?

Nem nagyon voltak ilyenek. A Pokolgépet vagy Csepelen, művházakban lehetett elcsípni, vagy az FMH-ban, de az utóbbi már a későbbi időszak volt. A KMK (Megj.: Maróthy Zoltán Ossian előtti zenekara - DP.) is játszott előttük. Inkább előzenekarként lehetett látni a Stresst is. A Belvárosi Ifjúsági Ház is beugrik. Ha nem ismertük a fellépőket, akkor is mentünk, hátha felbukkan valami jó banda. A Belvárosiban volt akkortájt egy tehetségkutató, az azért maradt meg bennem, mert Cselőék is felléptek.

Első hazai Maiden koncert?

Az nekem már a második volt. 1984-ben megint mehetett a család Nyugatra. Azt eleve kikötöttem, hogy a Maidenre vissza kell érnünk, viszont útközben kiderült, mert akkor már létezett a német Metal Hammer, hogy Ausztriában is játszik a Maiden, egy nappal Budapest előtt, úgyhogy a Lénárd család arra kényszerült, hogy Bécs mellett, a rockerek között verjük fel a sátrat, mert Lacikának nem elég, ha Pesten megnézi a zenekart, már Ausztriában is látnia kell őket. A mamám, szegény totál kivolt, mert a metalosok ott pisáltak, ittak, gyülekeztek a sátor mellett...

A legnagyobb szívfájdalmam, hogy olyan sokkban voltam a koncerttől, hogy nem találtam meg a pólóárust. Magyarországon nem árultak pólót, mert nyilván úgy gondolták, hogy úgysem tudnak mit csinálni a forinttal, de Ausztriában biztosan árultak. Volt ez a bordó ujjú, amúgy szürke Powerslave-turnépóló. Azt meg kellett volna vennem a koncerten. Már nem tudom, hogy volt-e még pénzem, mert az út során mindent elköltöttem újságra, lemezre, de valahogy kierőlködtem volna. A pesti koncertről meg annyit, hogy akármennyire mentünk előre, akkora tolongás volt, hogy nem láttunk rendesen. De a koncert nagyon jó volt. Milyen lehetett volna? Maiden...

Egy hónappal később pedig jött a Motörhead.

Akkor is nagyon nagy tömeg volt, ott sem tudtunk igazán közel jutni a színpadhoz. De arra emlékszem, hogy baromira hangos volt. Meg hát eleve Maiden és Motörhead. Ha ez a két banda eljött hozzánk, akkor most már bárkire van esély. Lehetett reménykedni...

Ezt a két koncertet azért is hoztam szóba, mert érdekel, mi a véleményed arról a teóriáról, hogy abban, hogy egy évvel később feloszlanak a még létező hazai hard rock bandák, végleg befejeződik a csöves-korszak, nagy szerepe volt annak, hogy az akkori fiatalok számára valóságos kultúrsokk volt ezeknek a zenekaroknak a zenéje, színpadi show-ja. Ezek után már nem érdekelte őket az itthoni vonal, hátat fordítottak a Karthagonak, P. Mobilnak, P. Box-nak.

Nézd, nálam ez korábban lejátszódott. De ehhez az is kellett, hogy olyan erő volt azokban a zenékben. Amikor először hallottam Saxont - a Szabad Európán - az a riff, ahogy szólt... Abban benne volt, hogy ez valami egészen új. Nyersen, de tök érthetően, tök jó dallammal, ami megmaradt benned. Aztán lehetett felfedezni, hogy kik vannak még... Ez ki is töltötte a napjaimat.

Amikor Lóri látta a Priestet 1981-ben Londonban, volt egy beszámolója az ottani koncertélményeiről a Rockévkönyvben. Mondta, hogy olyan élmény volt, mintha szembejött volna a Harmadik Világháború. Ez megerősített minket: tehát más is azt érzi, amit én! Ott volt például a Motörhead. Az Overkillben az a dupla lábdob, meg az, hogy ilyen énekhang létezhet! Aztán megismerte az ember a Venomot, majd jöttek a még extrémebb dolgok, bár úgy talán már nem vágott mellbe semmi, mint előbb a Motörhead, aztán a Venom. Az biztos, hogy amikor először meghallottam a Motörheadet, az egy sokk volt, mert ugye mit hallgattam addig? Dallamos éneket, a Sex Pistols is slágerzene volt ahhoz képest, a Ramonesról nem is beszélve.

Az Iron Fist lemez még sokat jelentett nekem, de amikor jöttek Magyarországra, már két gitárral, én már totál máshol jártam. Ugye jött közben a Metallica, tehát az ember mindig ment tovább. Még keményebb, még izgalmasabb zene, szóval akkor már nem volt ugyanaz a Motörhead, legalábbis az én számomra, mint a No sleep 'til Hammersmith, meg az Ace Of Spades idején, vagy még korábban.

A Metallica Magyarországon 1984-ben kezdett ismertté válni?

Aki követte az újdonságokat, az már a Kill 'Em All-nál ismerte őket. Maszek lemezboltból szerezte be az ember a lemezeket, vagy ha voltak ismerősök az MTI-nél, netán kamionsofőrök, akkor nekik adott egy listát, hogy ezeket a lemezeket kéne behozni. Nálam például egyszerre esett be a második Manowar album és a Kill 'Em All, de csak egy lemezre volt pénzem. Ott volt a dilemma, hogy Úristen, akkor melyiket vegyem meg? Az első Manowar (Battle hymns, 1982) már megvolt, akkor a sor miatt kell a következő is, szóval az Into Glory Ride mellett döntöttem. De két hét sem telt bele és már beszereztem a Kill 'Em Allt is. Szóval, már annak az első albumnak is volt híre.

A hazai bandák közül volt ekkor már olyan, amelyik műsorra tűzte a dalaikat, illetve olyan zenét játszott, mint ők?

Én a katonaság miatt '85 februárjától el voltam zárva a kluboktól, a hazai történésektől. Cselő már '84 őszén bevonult, mert ő előfelvételis volt. Tehát volt egy időszak, amikor mindketten kiestünk a koncertéletből. Előtte is ott volt a Stress, a Pokolgép, de én nyilván csak a pesti bandákat ismertem. Aztán '86 őszétől vettem fel a fonalat. Ott volt például a Sámán, az full metal volt, például Loudnesst hallgattak, az nagyon benne volt egy-két riffben. Az inkább power metalos volt, nem thrash. Itthon mindig eltelik pár év, mire a zenekarok elsajátítják az új dolgokat. A Priest, Maiden-vonalas csapatok is később jöttek, ahogy a Metallica, Slayer, stb. - vonal is kicsit később érkezett be.

Ellentétek a punkok és a metalosok között?

Voltak. Verbálisan nagyon. Emlékszem, hogy volt valami koncert a KEK-en, és jött egy öt-hat tagú punk csapat, narancssárga cuccokban, színes zakókban. Mi ott álltunk, mindenféle jelvényekkel, rajtam talán volt Pistols is, mert azt is szerettem, és kapásból le lettünk csövesezve. Menjetek már a picsába, miről beszéltek? Ugyanazt hallgatjuk! Ugyanarra a koncertre jöttök! Azért, mert fél éve még hosszú hajad volt, most meg tüsi, meg narancssárga nadrágban nyomulsz és fehér zakóban, mire játszod az agyadat? Volt bennük egy ilyen sznob felsőbbrendűség. De ez egyébként akkor is jellemző volt, amikor bejött a metal. Aki Judas-os volt, az sokszor lenézte a régi csöveseket. Én ezt sem értettem. Hülyék vagytok, hát mi is ilyenek voltunk! Szóval ez a mi köreinkben is megvolt, de először a punkoknál találkoztam azzal, hogy lesajnáltak, mondván, divatjamúltak vagyunk. Mi vagyunk lemaradva?! Jössz nekem ezzel meg a punkkal, miközben 1981-'82, mi meg Maident hallgatunk.

Mondjuk Magyarországra akkor ért ide igazán a punk...

Igen, nyilván, de mi vagyunk lemaradva? Bocsi! Szóval, volt ilyen. De volt egy ilyen gerjesztett dolog is, ez a kilúgozott új hullám, ld. GM 49, ezeket erővel nyomatták. Aztán ott volt az a délvidéki csapat, a Bijelo Dugme - ők egyébként a '70-es években hard rockot játszottak - róluk is azt lehetett olvasni, hogy a zene forradalma! Meghallgatta az ember és volt benne egy-két reggae-s, funkys téma, de ennyi. Szóval ez az újhullámos vonal nekem nagyon nem jött be.

Az első punkokkal semmi baj nem volt, csak akkor, amikor rárakódott ez a hullám. Az első punkok ugyanolyanok voltak, mint mi. Volt egy-két gyerek, akiknek voltak kapcsolatai. Nekem így lett '82-ben Tank pólóm - az volt a második eredeti pólóm. A Tank ugyanúgy, mint a Motörhead, a punkoknál is bejött kint, a karcos ének miatt, meg hogy a Damnedben játszott előtte. És a punk arcok valamilyen csempész úton hozták be a pólókat, Exploited, Pistols, Ramones, stb... Jött nekik a Tank, de az azért nem az ő stílusuk volt. Van eladó Tank pólód?! Ide vele, azonnal! De tudod, aki naprakész volt, az hallgatta az új bandákat, mindenfélét, a finn punk-hardcore válogatásokat is. Terveet Kadet, Riistetyt, ilyenek...

Mindent felkutatott az ember, ami kicsit is izgalmas volt. És ezek a körök összekapcsolódtak, mert nem volt annyira sok őrült, aki tudott arról, hogy mi az, hogy Kerrang! magazin, aki járta a helyeket. Elmenni, becsöngetni, kölcsönkérni, esküdözni, hogy visszahozom. Egyáltalán, egy külföldi újság beszerzése is borzasztó nehéz volt.

De a koncertezés szempontjából ment az elkülönülés. Nem volt jellemző, hogy a Pokolgép az ETÁ-val lépjen fel közösen...

Persze, az teljesen elvált. Már az is furcsa volt, amikor a Kontroll Csoport a HBB-vel játszott az Egyetemi Színpadon. (Megj.: 1981 február 27., tehát még a Müller Péter nélküli, utólag Ős-Kontrollnak nevezett felállás - DP.) Én akkor láttam először a Kontrollt és tetszett is, meg is maradt bennem, hogy a gitárosnak (Hajnóczy Csaba) ilyen áttetsző hangszere volt. Addig nem láttam ilyet.

Az is olyan volt, mint a Bizottság, hogy nem volt vele bajom - a közönség nagy része nem fogadta jól -, de nem volt igényem, hogy járjuk rájuk, meg nem is olyan volt a társaságom. Emlékszem, egyszer elmentünk URH-ra is a Kassák klubba a csapattal. Nem fértünk be, csak kívülről tudtuk meghallgatni. Volt a baráti társaságban olyan, aki szerette ezt a vonalat is, és akkor néha elmentünk ide-oda, de engem sosem érdekelt igazán. Nem riff-alapú volt, én meg azt szerettem.

Az ellentétben nem játszhatott szerepet az, hogy a hatalom sokkal veszélyesebbnek ítélte meg a punkot, mint a metalt?

Én ezzel nem foglalkoztam. Láttam például a Mészöly-gyerekek zenekarát (Cerberus), velük kapcsolatban arra emlékszem, hogy amikor 1982 májusában volt a Popmajális a BS-ben, ők a folyosón játszottak, és nem voltak jók. Nekem '79-ben a Ricse megmutatta az utat, ahhoz képest ez nem volt jó, se zenében, se szövegben. A kintieket, Exploited, Kennedys, GBH, Discharge, ezt a vonalat hallgattam, azok érdekeltek, de ez a magyar tarajos vonal nem.

A hazai zenekarok időben átvették az új stílusokat a metalon belül, pl. black metal, illetve death metal?

Igen, ott volt pl. a Tormentor. Az annyira más volt, hozzáállás szempontjából is, hogy teljesen kilógott a sorból, teljesen más kalibert képviselt, más volt az aurája, mint a klasszikus metalnak. Zeneileg nem volt igazi élmény, meg az is fura volt, amikor parókát vett fel Csihar, kötött hálós pulcsi volt rajta, volt tejföl fröcskölés... De kétségtelenül volt egy sajátos kisugárzásuk. Először a thrash jött be itthon is, majd a death-black metal, de a Venom után ez nem volt olyan különleges.

A korai Tormentor bulikon az volt a szar, hogy voltak kemény arcok, akiket ismerni kellett, nem lehetett csak úgy beállni előre. Jártunk mondjuk százan, és volt öt-hat veszélyes ember. Amikor láttad, hogy bejöttek a kemény figurák, tudtad, hogy ezek balhézni fognak. Bementek középre és várták, hogy bemenjen valaki pogózni és ha nekik ment, akkor tiszta erőből ütni kezdték. Ezek ilyen focihuligán típusú arcok voltak. Ez az újfajta vadsága a zenének ezt hozta magával. Szóval ott résen kellett lenni, hasonlóan, mint '79-ben a Ricsén, ott is tudnod kellett, hogy kiket kell elkerülni.

Tudomásom szerint a József Attila lakótelep, ahol az Ossian játszott kezdetben - a Dési Huber MH. - is veszélyes hely volt.

Biztos voltak balhék ott is, de nekem inkább a skinhead-történetek maradtak meg a Pecsa környékén, hogy kinn várják a kis rockereket... Az igazi félelem a Lőrinci Ifipark volt számomra, ott úgy éreztem, hogy végem lesz, pusztán, mert eljöttem egy koncertre. De hát látszott, hogy máshonnan jöttél. Akkor még szemüveges is voltam, az még külön belejátszott. Tudod, hemü, pápaszem...

Metal-koncerteken jelen volt a karhatalom?

Nem, mert ezek klubkoncertek voltak. Később, amikor már a Pokolgép nagyobb banda lett, igen, de az már más szint volt. Volt félelem, hogy beszakadnak a tömeg miatt a kordonok, még nem is tudták profin megoldani a dolgot. A katonaságon túl már egyébként is másképp látta az ember ezeket a dolgokat.

A katonaság ideje alatt eljutottál koncertekre?

A Saxont ott láttam Szegeden, ahova bevonultam. Aránylag jó helyen voltam, ki tudtam menni, volt egy lemezbolt is a városban, ahol fel tudtak venni nekem ezt-azt. Az volt nagyon rossz, hogy megszakadtak a kapcsolataim. Előtte már nagyon komolyan leveleztem, az első Kerrang!-okat, meg Metal Forces-okat beszereztem, a levelező rovatban próbáltam mindenkinek írni, és azokat a kapcsolatokat ott nem lehetett fenntartani.

Konkrétan kaptam figyelmeztetést, hogy mit képzelek, angolul írogatok leveleket nyugatiaknak? Nem is felső szinten, odáig nem ment fel az ügy, hanem a rajparancsnok, a kiképzési időszak alatt. Maga mit csinál? Levelet írok angolul. Hova? Angliába, Amerikába, Japánba. Mit képzel?! Hadbíróság! Akkor rájöttem, hogy titokban kell csinálni és minden látogatás alkalmával odaadtam anyáméknak, ők meg postázták. Nem kerültem fogdára, vagy ilyesmi, csak az őszinte felháborodás volt a gyerekben, hogy a szocialista hadseregben, hogy jut valakinek ilyen eszébe?

A Solaris volt az első fővárosi lemezbolt, amely erőteljesen koncentrált erre a vonalra?

Németh Oszinak, a Fonográf dobosának a boltja (Fonográf) volt az első maszek lemezbolt, oda véletlenszerűen estek be lemezek, és inkább a régebbi albumok. Hozzátartozott a személyes rituálémhoz, hogy hetente kétszer végig kellett járnom az összes lemezboltot. Először amúgy Múzeum körútnál, az Antikvárium környékén folyt az árusítás, ott árult Zsiráf, vagyis a Solarisos srác, meg Sanyi, aki a Labiritmust csinálta később. Az ott árusítók egy része látta, hogy lehet legalizálni a tevékenységet, vállalkozó jelleggel, így létrehoztak boltokat.

A Music Box volt az első. Herceg Tamásé volt, a Bacsó Béla utcában. Metalban ez volt eleinte a legfontosabb bolt. Ott irgalmatlan pénzeket költöttem el, meg amúgy is nagyon sok időt töltöttem ott. Tamás nem volt túlzottan barátságos a vevőkkel. Vásárolsz? Nem vásárolsz? Ennyi. De egy idő után hozzá kellett szoknia ahhoz, hogy ott vagyok, mert belefeledkeztem a borítókba. Egy idő után megszokta, meg hát annyi lemezt vettem ott.

Böszörményi Gergőnek a Boráros téren volt először boltja a feleségével, oda is nagyon szerettem bejárni, mert ők igazán jó emberek voltak, mindenről lehetett velük beszélgetni. Adtam nekik listát és hozták, amit tudtak. Ott vettem például az Exciter egyest, a Heavy Metal Maniac lemezt, jó drága volt, de megérte, aztán a Marillion egyest is. Én hozattam be, a Kerrang!-ban olvastam róla, jó, ezt hozzátok be, ha tudjátok. Megjött, bele is hallgattak, és mire bementem, már azzal fogadtak, hogy Laci, fog ez neked tetszeni? Mert ez nem metal. Hát a Kerrang!-ban volt, csak jó lehet! (nevet)

Megvettem, hazavittem. Másra számítottam. Ez a Genesis-típusú vonal ugye nem az enyém. Átvettem, aztán visszavittem. Később rájöttem, hogy jó az a lemez, csak nem az, amire számítottam, úgyhogy mégis megvettem. De annyira színes volt a brit heavy metal új hulláma, széles volt a skála, a Rush-hatású Shivatól a Venomig.

Amiről a Kerrang!-ban írtak és nem ismertem, azt próbáltam megszerezni. Az összes boltnál volt leadva listám. Volt egy kimondottan diszkós bolt is, ott csak egy korai Def Leppard-kislemezt tudtam venni, de az is nagy kincs volt. Diszkósok is hoztak lemezeket, de ők inkább a kislemezekre utaztak. Szóval, hetente kétszer mentem körülnézni a boltokban, hogy van-e újdonság. Ha Herceg Tamáshoz jött friss áru, iskolába se mehettem, mert ott kellett lennem, amikor a kicsomagolás elkezdődött, különben lemaradtam.

Például az Unleashed In The East-nek volt egy japán változata (Priest In The East), extra kislemezzel, négy további Priest nótával a koncertről. Egy darab jött persze és egyből le is nyúlta Maci, egy bennfentes srác. Mindig ő választott először az újak közül. A Priest In The East nekem olyan volt, mint a Szent Grál. Sokáig aztán nem is tudta Tamás újra meghozni. Mindig ment ez a harc Maci és köztem. Ő egy tízessel idősebb volt és annyi pénzt költött el, hogy belső bútordarab volt Tamásnál. Nem is a pult előtt állt, mint én, hanem mögötte.

Tamás hozta Londonból a friss lemezeket, nekem meg csöpögött a nyálam... Amit Maci nem vitt el, azokat vihettem én. Az Ecserire is jártunk ki, sőt, képes voltam kimenni Pozsonyba, mert ott is volt ilyen szabadtéri lemezvásár. Kimentünk vonattal, de nem voltak jó lemezek. Német Hammert tudtunk csak venni. Csalódtam, pedig olyan híre volt, hogy Pozsonyban milyen jó lemezek vannak! Nem volt az komoly hely. Szóval, ez tette ki az életünket, valahogy beszerezni a lemezeket.

A negyedik rész itt olvasható!

Dragojlovics Péter



rovat lapozó


Még, még, még...




 

Ajánló









Ez is érdekelhet

Lénárd László - interjú 5. rész (2017)
Ha a hazai rockújságírásról beszélünk, nem hagyhatjuk ki a Metal Hammert. Az 1986-ban indult hard rock - heavy metal magazin immár három

Tovább...
Skore - interjú Brindza Tomival (2017)
Örömmel üdvözöllek a passzio.hu-n! Ez az első interjútok nálunk, bemelegítésként elmeséled, mit érdemes tudni rólatok? Először is, köszönjük a lehetőséget! A

Tovább...
Benyó Sándor - interjú (2017)
Benyó Sándor a beatkorszak legendás technikusa, az Atlantis bemutatkozó EP-jének borítóképén, az Ifipark lépcsőjén ő a hatodik

Tovább...
Balgha Sándor - interjú (2017)
Balgha Sándor a Dog-Beaters együttes gitárosa volt 1965 és 1966 között. Talán az elmúlt napok-hetek híreiből sokaknak ismerős lehet a zenekar neve,

Tovább...
Kingstone - interjú (2017)
Több beatkorszakbeli plakáton feltűnt a Kingstone neve. Néha Kingston formában. Semmilyen információ nem állt rendelkezésre, ezért megkerestem

Tovább...












Klipmánia