×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Sanctuary - Inception (2017) 

Megjelent: 2017. december 26. kedd 00:05
Szerző: pjuan
    Lemezismertetők 

A Nagy Rendező újra színre lépett, és a Kezdet ismét összeért a Véggel! Így aztán a napokban elhunyt Warrel Dane-től úgy búcsúzhatok, hogy az utolsó életében megjelent lemeze egyben a karrierjének a korai időszakába, a fiatalságába repít vissza! Micsoda Isteni Színjátéknak lehetünk itt megint a tanúi!

A Seattle-ben dolgozó Sanctuary 1985-1992 közötti működése alatt két egészen kiváló prog-power metálos stúdió lemezt adott ki. Előbbit - a Megadeth-es Dave Mustaine produceri segítségével - '88-ban Refuge Denied címmel, utóbbit '90-ben Into the Mirror Black címmel - aminek manapság is emlegetett kultusza lett azóta... '92-től Warrel Dane énekes és Jim Sheppard basszusgitáros - a korabeli turnégitárosukkal, Jeff Loomis-szal - Nevermore-ként folytatták, annak 2011-es feloszlásáig... Aztán viszont feltámasztották a Sanctuary-t, amivel 2014-ben visszatértek a The Year the Sun Died című lemez összerakásával... és a rajongók azóta várták a folytatást, ami éles fordulattal egy elveszettnek hitt régi demójuk újrakevert átdolgozása lett Kezdet címmel...



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!




Még február 24-én jött ki az az eredetileg 1986-ban rögzített felvétel, amiről most szó lesz! Nem tartalmaz új dalt, bár ebben a formában még nem jelent meg a műsora. A '88-as bemutatkozó Refuge Denied születése előtti időkből származó - eddig elveszettnek hitt, de 2016-ban előásott - kilenc demós dal hallható az anyagon, fiatalosan, lendületesen és jó stílusérzékkel feljavítva az eredeti felvételeket... A '86-os felvételt az underground metálos körökben nagy gurunak számító Chris "Zeuss" Harris modernizálta, keverte át és véglegesítette, mielőtt elénk tárták volna!

Az anyag két dalát - Soldiers of Steel és Battle Angels - '86 márciusában rögzítették a redmontoni Triad stúdióban, más verzióban, de mind a kettő szerepelt a Refuge Denied-en is. A műsor további részét '86 áprilisa és júliusa között vették fel a Studio One White Centerében. Az eredeti demó elkeverése után, a nyitó Dream of the Incubus és a nyolcadik I Am Insane kivételével mindegyiket újra-rögzítették a Refuge Denied megjelenéséhez, így a műsor jelentős részét végül megismerhette a szélesebb közönség is, igaz nem ebben az eredeti verzióban, hanem már a Dave Mustaine-i kontroll átalakításait követő formában!

A kiadatlan és feljavított demós felvételekből álló gyűjteményhez egy old school borítót is gyártott Ed Repka, hogy a nosztalgia a látvánnyal is teljesebb lehessen! A Megadeth lemezei mellett, ő gyártotta a Refuge Denied borítóját is annak idején... Az újrakeverés során a hangminőségből egyértelműen kihozták a maximumot, a lemez úgy szól, ahogy kell neki, sőt, szárazan és tisztán, de a korabeli divatos hangzással ellentétben, itt mélységet is tettek a fémszagú gitárok és a - Halfordhoz hasonlóan - penge élesen sikítozó és színpadiasan gesztikuláló énekhang alá, szóval mindenképpen érdemes az albumot - akár utólag is - beszerezni és meghallgatni!

A műsor stílusa és fordulatai körülbelül olyanok, mint amilyenek a Queensryche '84-es Warning-ján, vagy a Fates Warning kezdeti anyagain is szerepeltek. A korabeli Iron Maiden-ből kiindulva, de annál élénkebb, harciasabb, fémesebb és - King Diamondhoz hasonlóan - színpadiasabb megoldások kavarognak a műsorban, amihez szövegileg hőskölteményeket kapunk, nagy adag messianizmussal felvértezve!

A Sanctuary kiforrott stílusa és nagy slágerei még csak ezek után készültek el az Into the Mirror Black-re, de az első lemez - és ez az anyag is - pont attól az ösztönösségétől tűnik korszakosnak, ami utóbb letisztult. A fiatal srácok frusztráltak voltak, de kiválóan ismerték a brit heavy metál mesterek legfőbb műveit, kívülről-belülről fújták a megoldásaikat, és - mivel minden tekintetben felkészültek voltak rá - tovább is tudták gondolni azokat!

Jó, hogy előkerült a nyitó Dream of the Incubus, mert a fémben lovagló-vágtató megoldásai tökéletesen bemutatják, hogy mitől is volt annyira izgalmas a korai Sanctuary! Igazi fémzenei csatát és harcot hallhatunk a belső démonjaival küzdő fiatal énekes előadásában, ami elképesztő magasságokat is megjár a drámát végsőkig fokozva! De nincs megállás, a Die for My Sins németesen szögletes menetelése és agóniája sem lett rosszabb, ahogy a monumentális Soldiers of Steel harcias menetelésébe mártott misztikus merülés is ösztönösen vezeti fel mindazt a misztikus formavilágot, ami végül az Into the Mirror Black-re tisztult le teljesen!

A Death Rider - Third War pogózásra alkalmas erőszakossága és idegessége után, megkapjuk a White Rabbit című Jefferson Airplane sláger kvázi-okkult átdolgozását, ami dalt amúgy Warrel Dane már a Sanctuary-t megelőző, Serpent's Knight nevű csapatában is rendszeresen előadott, mondhatni már ott is ő erőltette ezt a vonalat! Az ismert sláger szimbolikus - új élet, a tavaszi termékenység, feltámadás, megtisztulás, felébredés - mondanivalója alaposan átalakult a Sanctuary súlyosan depresszióba merülő, elvont előadásában, miközben végül pont ebből az önmarcangoló stílusból és előadásból nőtt ki az énekes későbbi kultusza...

A nehézkesebb Ascension to Destiny izgatott vagdalkozása, a Battle Angels nyomott harciassága, az I Am Insane hadakozó reszelése, majd levezetőnek a Veil of Disguise elvont epikussága is nagyszerűen mutatja be mindazt, amihez a Sanctuary - majd később a jogutód Nevermore - és bennük Warrel Dane is - a világon a legjobbak között - értett! Már itt meg tudta teremteni azt a fajta misztikus hangulatot, amire csak a legnagyobbak szoktak képesek lenni! Amikor egy lemez és koncert nem csak dalok egymásutániságát - vagy azok előadását - jelenti, hanem egy igazi szertartássá válik, ami után minden hallgató megtisztulva térhet haza... Mondjuk úgy, hogy a hallgatóság a koncertek helyszínét adó "sivatagban" felejtheti a saját képére formált saját démonát...

Köszönjük az élményeket! Nyugodj békében Warrel Dane!





Track lista:

1. Dream of the Incubus - 04:26
2. Die for My Sins - 03:40
3. Soldiers of Steel - 06:39
4. Death Rider - Third War - 04:14
5. White Rabbit (Jefferson Airplane cover) - 02:35
6. Ascension to Destiny - 05:06
7. Battle Angels - 05:19
8. I Am Insane - 04:02
9. Veil of Disguise - 06:23

Közreműködő zenészek:

Warrel Dane (R.I.P. 2017, Nevermore) - ének
Lenny Rutledge (1985-1992, 2010-) - gitár
Sean Blosl (1985-1992) - gitár
Jim Sheppard (Nevermore, 1985-1992, 2010-) - basszusgitár
Dave Budbill (1985-1992, 2010-) - dob
Rich Furtner (1986) - basszusgitár: track 3, 7

Lemezeik:

1987 - Megahurtz - Split
1988 - Refuge Denied
1988 - Interchords - Words and Music - Split
1990 - Into the Mirror Black
1990 - Into the Mirror Live - Black Reflections - EP
2010 - Refuge Denied - Into the Mirror Black - válogatás
2014 - The Year the Sun Died
2017 - Inception - válogatás

Kiadó:
Century Media Records
Honlap:
enterthesanctuary.com
facebook.com/sanctuaryfans




rovat lapozó


Még, még, még...





 

Ajánló









Ez is érdekelhet

Dizzy Reed - Rock 'N Roll Ain't Easy (2018)
Az 54 éves Darren Arthur Reed - vagyis művésznevén Dizzy Reed - az 1991-es Use Your Illusion megjelenése óta számít a Guns N' Roses egyik legfontosabb

Tovább...
Michael Schenker Fest - Resurrection (2018)
A 63 éves Michael Schenker '69-óta tartó karrierje tele van csodával! Sokat köszönhet neki az Ufo és a Scorpions is, miközben magánemberként

Tovább...
Dalriada - Nyárutó (2018, Dionysosrising)
Úgy gondolom, hogy a Dalriada-féle folk-metal - ami nem más, mint a népzenei darabok a metal eszközrendszerével eljátszott változata - nem emeli, de nem is erodálja a

Tovább...
A Perfect Circle - Eat The Elephant (2018)
Már jó ideje feltámadt, de lemezt csak most ad ki az A Perfect Circle! Utoljára 2004-ben volt példa rá, hogy a Tool-frontember Maynard James Keenan

Tovább...
Counter Clockwise - Látszatfoltok (2017)
Tényleg nem értem azokat, akik már december elején összeírják az adott évre vonatkozó listájukat, pedig az év utolsó hónapja mindig tartogat meglepetést.

Tovább...




Koncertek 2018. május 27. és 2018. június 12. között:









Klipmánia