×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Három az egyben - Cloven Hoof, Hawkwind, Pagan Altar (2017) 

Megjelent: 2017. december 31. vasárnap 00:05
Szerző: palszabolcs
    Lemezismertetők 

Lassan végére érünk ennek az évnek is és még annyi mindenről lehetne, kellene, meg illet volna írni... A dömping egyáltalán nem csökkent, én pedig úgy gondoltam, hogy ezt a három brit zenekart nem akarom kihagyni, akik egyaránt legalább négy évtizeddel ezelőtt alakultak, viszont még - kisebb-nagyobb kihagyásokat követően - napjainkban is alkotnak. NWOBHM hívők előnyben...



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!





Cloven Hoof - Who Mourns for the Morning Star?

Persze, tudtam én, hogy létezett-létezik egy Cloven Hoof nevű zenekar, de elég sokáig kimaradtak nálam és bőven benne jártunk már az új évezredben, amikor a Dominator című lemezük a kezembe akadt, viszont nem mondanám, hogy szoros barátságot kötöttünk, ahogy igazából a későbbi korongokkal sem, pedig próbát tettem mindegyikkel. Most azonban megtört a jég, az ős-basszer Lee Payne mellett újfent kicserélődött tagság olyan anyagot rakott össze, ami azon túl, hogy hű a hagyományokhoz, valahogy mégis jóval kerekebb, izgalmasabb, mint elődei. Részben annak tudom be, hogy George Call (ex-Omen, Aska) személyében egy erős torkú, velőtrázó üvöltésekre is képes frontember áll az énekesi poszton, másrészről a hasonló múlttal bíró vetrán Danny White ült be a dobok mögé, harmadrészt pedig egy fiatal gitáros tehetség is csatasorba állt.

Az eredmény pedig egy ízig-vérig NWOBHM gyökerekből táplálkozó anyag, néhány modernebb megoldással, főként a riffek terén. Semmi görcsös kapkodás, masszívan zakatolják végig a közel háromnegyed órát, Luke Hatton remek szólókat teker, George pedig rekeszt, ahogy bír. Tény, nem igazán karakteres, viszont erős orgánummal bír, ide elég is ez, legyen szó olyan tempósabb darabokról, mint a Star Rider, vagy a Time to Burn, de himnikusabb Song of Orpheus-szal sem vall szégyent. Egyedül a címadót nem tudom hová tenni, elég lagymatag és pont a lemez közepén ülteti le a hangulatot... A feszes előadás és a combos hangzás azonban részben kárpótol, külcsínben is oké a dolog, mi kell még? Az igazat megvallva látatlanban roppant szkeptikus voltam, de rendesen rám cáfolt a csapat. Van még itt puskapor és ha ilyen lemezeket csinálnak, sokáig fogják a műfaj hívőit boldogítani. (8,5/10)

Track lista:
1. Star Rider
2. Song of Orpheus
3. I Talk to the Dead
4. Neon Angels
5. Morning Star
6. Time to Burn
7. Mindmaster
8. Go Tell the Spartans
9. Bannockburn

Kiadó:
High Roller Records
Honlap:
clovenhoof.net
facebook.com/clovenhoof1979


Hawkwind - Into the Woods

Lemmy egykori zenésztársa, Dave Brock nem adja fel a harcot, habár ő maradt egyedüli hírmondóként az ős-tagságból, csak azért is itt a sokadik - talán harmincadik, attól függ, hogyan számoljuk - Hawkwind korong. Nálunk utoljára a 2012-es Onward lemezzel szerepeltek, de egyébként képtelen vagyok nyomon követni a különféle kiadványaikat (idén is jelent már meg ezen kívül egy koncertlemez), ami elém kerül, belehallgatok, aztán vagy tetszik vagy nem. Így voltam jelen koronggal is, ami első látásra a jól ismert lebegős hippi-stílusban fogant, sokadik hallgatás után azonban rádöbbentett, hogy ha odafigyelek, baromi idegesítő tud lenni.

Nem szokásom folyton a múltba révedni, hogy "régen minden jobb volt", de a Hawkwind sajnos nem tudott felnőni nimbuszához. Megragadva a hetvenes évek bélyegben áztatott vízióival kísért furcsa hangzásainál, elmuzsikálnak és aki kedvelte őket, nem fogja azt mondani, hogy ez de gáz. Viszont nem is lehet egyenértékűnek venni ezt a country felhangoktól sem mentes albumot olyan korongokkal, mint mondjuk a Warrior on the Edge of Time, vagy a Sonic Attack. Kellemes emlékeket idéz? Feltétlenül. Rendszeresen fogom hallgatni? Tutira nem. A legfőbb baj, hogy ugyan hallhatóan a korábbi, jól bevált recept nyomán alkotnak, ezek a nóták unalomba fulladnak, mire az ember a füstös ábrándozás közepette a lemez feléhez ér, utána meg már tényleg csak becsületből küzdöm végig. De azt sem mindig... (4/10)

Track lista:
01. Into the Woods
02. Cottage in the Woods
03. The Woodpecker
04. Have You Seen Them?
05. Ascent
06. Space Ship Blues
07. The Wind
08. Vegan Lunch
09. Magic Scenes
10. Darkland
11. Wood Nymph
12. Deep Cavern
13. Magic Mushrooms

Kiadó:
Cherry Red Records
Honlap:
hawkwind.com
facebook.com/HawkwindHQ


Pagan Altar - The Room of Shadows

Wah, régi ismerős visszatérte! A Pagan Altar első nekifutásra a NWOBHM legdicsőbb korszakában, 1978 és 1985 között volt aktív, utána majd' másfél évtizedre jegelték magukat és csak 1998-ban jelent meg a debütáló lemezük (Volume 1). Ezt követően három nagylemezt, egy EP-t és két split anyagot is kiadtak, nálunk ezek többségéről lehetett is olvasni (legutóbb a Mythical & Magical újrakiadás kapcsán), mégis meglepetésként ért tizenegy év után egy új korong. Annak tükrében pláne, hogy az ős-énekes Terry Jones 2015 májusában elhunyt. És akkor mégis, hogyan van új lemez? Nos, korábban már rögzítették és Terry is felénekelte - ha minden igaz Never Quite Dead munkacímmel futott -, majd idén részben újravették a zenei anyagot, így téve teljessé ezt a hét dalt.

Arról ugyan nincsenek infóim, hogy pontosan mit rögzítettek újra, de az biztos, hogy a csapat hagyományai szerint, szigorúan az NWOBHM szellemiségében fogantak a szerzemények. Ami egyfelől jó, mert zsákbamacska kizárva, másrészről semmit sem tudtak hozzátenni korábbi örökségükhöz, pedig az évezred eleji lemezeiken azért tetten érhető volt egyfajta fejlődési ív. Kellemes proto-doomos zakatolás, keserédes melódiákkal, ízes szólókkal és Terry sajátos énekével kísérve, de sajnos a nóták nem hozzák az elvárt nívót. Őszintén szólva most érzem először, hogy öregesnek tűnik a zenekar, azzal együtt, hogy egyikünk sem lett fiatalabb. Számomra a The Lords of Hypocrisy az életművűk csúcsa, ahhoz képest ez jóval szerényebb teljesítmény. A folytatás ugyan kérdéses, de a die-hard rajongók többsége valószínűleg így is keblére öleli őket. (7/10)

Track lista:
1. Rising of the Dead
2. The Portrait of Dorian Gray
3. Danse Macabre
4. Dance of the Vampires
5. The Room of Shadows
6. The Ripper
7. After Forever

Kiadó:
Temple of Mystery Records
Honlap:
paganaltar.co.uk
facebook.com/Pagan-Altar-301743109887693
paganaltarofficial.bandcamp.com






rovat lapozó


Még, még, még...





 

Ajánló









Ez is érdekelhet

Cavalera Conspiracy - Psychosis (2017)
A 2007-ben induló Cavalera Conspiracy elkészítette a 2014-es Pandemonium folytatását Psychosis címmel, ami a negyedik teljes anyaguk. A Sepultura

Tovább...
Rudán Joe - Még egy tárral (2017, Dionysosrising)
Milyen igazságtalanok vagyunk, mikor az "őszinte, kemény rock" klasszikus képviselői közül rendre kihagyjuk recenzióm képviselőjét, holott talán ő az egyedüli,

Tovább...
Machine Head - Catharsis (2018)
Az 1991-ben, a kaliforniai Oakland-ben alakult Machine Head a groove-thrash metal egyik legsikeresebb képviselője, 3 milliónyi lemezt adtak el világszerte. A Robb Flynn

Tovább...
Yardbirds - Yardbirds '68 (2017)
Újabb különlegesség jelent meg Jimmy Page saját kiadójánál, közel ötven év után napvilágot látott a Yardbirds utolsó koncertfelvétele, amit nem sokkal a feloszlásuk

Tovább...
Cannibal Corpse - Red Before Black (2017)
Majd' három évtized halálfém, mi kell még, külön regény? Nem hiszem, hogy tiszteletköröket kellene futni az egyik legpatinásabb death metal banda új lemeze

Tovább...




Koncertek 2018. február 17. és 2018. március 05. között:









Klipmánia