×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Atomic Opera - For Madmen Only (1994, 2017) 

Megjelent: január 03. szerda 00:05
Szerző: pjuan
    Lemezismertetők 

Az 1991-ben, Houston-ban alakult Atomic Opera ma is aktív, bár a 2000-es Gospel Cola megjelenése óta csak ígérgeti a folytatást. Mindenesetre a '94-es For Madmen Only című bemutatkozó lemezét elég sokszor kiadták már újra és újra, hátha valaki felfedezi a ma is benne rejlő értékeket... Frank Hart énekes-gitáros csapatát annak idején Sam Taylor fedezte fel, aki a ZZ Top klipjeinek ötletembere volt, miközben helyre tette a King's X és a Galactic Cowboys karrierjét is a délies-vallásos zenei ötleteivel...

Így aztán senki sem fog meglepődni azon, ha azt mondom: az Atomic Opera garázs-jellegű hard rock zenéjében is hasonló kórusokat és dalszerkezeteket, meg úgy általában ugyanolyan megoldásokat hallhat, mint a két nagyobb nevű - de zeneileg semmivel sem kifinomultabb - csapat aranykorának a műsorában... Ráadásul a sok újrakiadás közben, a For Madmen Only hangzását is úgy összerakták, hogy mai füllel is leveszi tőle az ember a kalapját, a gitár például annyira dinamikus lett időközben, hogy lerobbanhat tőle egy jobb érzésű King's X-hívő füle is...



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!





A King's X '90-es Faith Hope Love lemeze mindenkinek kinyitotta a füleit, akinek addig zárva volt... Az a fajta kvázi keresztény szövegű organikus hangzás, amit Sam Taylorral összehozott a csapat mindent elsöpört, ami előttük volt... Aztán '92-ben még megcsinálták a producerrel a King's X című lemezüket, de az már nem volt ugyanaz a nagyságrend... És Doug Pinnickék ma is sajnálhatják, hogy az ötletemberrel a kapcsolatuk így tört félbe...

Sam Taylor mindenesetre nem adta fel olyan könnyen és elkezdte bombázni az elképzelésével Frank Hartot és csapatát, akiből - ezen a bemutatkozó anyagon - ugyanúgy kihozta a maximumot, mint odaát tette! Hasonlóan organikus megoldások kavarognak az egész albumon, a kórusok és a súlyos riffek dübörgéséhez megkapjuk arra a kérdésre is a választ, hogy mi lett volna, ha a Beatles-ben Hendrix gitározott volna... A nagy különbség a King's X és az Atomic Opera között az énekhangban rejlik, mert Frank Harté nem olyan öblös, mint Pinnické odaát, de a délies füst azért itt is nagyon stimmel, a többit meg megoldották a pszichedelikusabb keveréssel!

Ráadásul itt Ty Tabor nem művészkedik a gitárjával, Frank Hart direkt-kemény alapjaira meg Jonathan Marshall sokkal technikásabban tud szólózni, úgyhogy ami az egyik oldalon veszni látszik, az a másik oldalon nagy nyereségnek tűnhet - már első hallásra! Plusz a két gitártól a For Madmen Only sokkal sötétebbnek, energikusabbnak és dinamikusabbnak tűnik, mint amire odaát voltak képesek bármikor is!

A recept azért persze ugyanannak tűnik, ami ennyi év távlatából - meg a King's X stílusváltásai után - már nem is tűnik olyan nagy bajnak! A nyitó Joyride intelligens keménykedése, ízes kórusa és erőszakos dülöngélése azért meghozza a kedvét az embernek, mert bizony ez a lemez legalább olyan jó lett, mint a Faith Hope Love volt odaát... A sötétebb Justice izmozásai mellé gyilkos kórusokat kapunk, hogy aztán a belassuló Achilles' Heel és a szinte grunge-ba süppedő I Know Better is hozza - a ma is élvezhető - magas szintű progressziót...

Az All Fall Down átnyúl a pszichedelikus heavy-groovet zabálók feje felett, hozzá adva némi Extreme-nek tűnő funk-o-metált is, de az ő zenéjük nem lesz mindettől olyan élettelen, mint amilyen a Queensryche-é lett... Nekem így is nagyobb kedvencem a War Drum harcias himnusza, de a játékosságát heavy-be fullasztó Blackness sem lett sokkal rosszabb... A December depressziója, majd a This Side of the Rainbow elvontabb balladája után, zárásként megkapjuk a New Dreams majd tíz percét, aminek a komplexebb hangszerelésű, progresszív kiteljesedésére a King's X is büszke lehetne, ha tudott volna bármikor is hasonlót írni, de őszintén szólva nem igazán tudott, máig sem...

Kár kihagyni ezt a lemezt, aminek a minél frissebb újrakiadását érdemes beszerezni, mert idővel nagyon összerakták a megszólalását is! Az Atomic Opera azóta három lemezt adott ki - a '97-es Penguin Dust-ot, a '99-es Alpha and Oranges-t és a 2000-es Gospel Cola-t -, de ilyen magas szintre egyiken sem jutott... Ráadásul minél inkább a saját lábukra álltak - Sam Tayloréról -, annál kevésbé tűntek intelligensnek, ami ebben a műfajban nem tűnik hátránynak... (Megjegyzem: a King's X is hasonló cipőben jár ma is.) Ízes dél, Hendrix-súly és gospel-kórus, ki ne bírná mindezt együtt? Nekem '94-óta ez az egyik kedvenc lemezem, Szent Tehénként hallgatom azóta is... És ezért a csapatért is nagy kár, mert ilyet ők sem tudtak még egyet összehozni...






Track lista:

01. Joyride - 5:11
02. Justice - 3:33
03. Achilles' Heel - 5:54
04. I Know Better - 4:16
05. All Fall Down - 3:38
06. War Drum - 5:33
07. Blackness - 4:09
08. December - 5:07
09. This Side of the Rainbow - 3:37
10. New Dreams - 9:41

Közreműködő zenészek:

Frank Hart - ének, gitár
Jonathan Marshall - gitár, vokál
Jonas Velasco - basszusgitár, vokál
Mark Poindexter - dob, vokál

Producer: Sam Taylor (King's X, Galactic Cowboys)

Lemezeik:

1994 - For Madmen Only
1997 - Penguin Dust
1999 - Alpha and Oranges
2000 - Gospel Cola

Kiadó:
Giant Records, Warner Bros. Records
Honlap:
frankhart.com
facebook.com/FrankHartMusic


rovat lapozó


Még, még, még...

kép

ATOMIC OPERA - For Madmen Only

2005-11-28 12:05:00




 

Ajánló









Ez is érdekelhet

Operation: Mindcrime - The New Reality (2017)
És Geoff Tate és az Operation: Mindcrime története újra itt, az énekes folytatja a harcát a Queensryche még megmaradt rajongóiért! A

Tovább...
Vuur - In This Moment We Are Free - Cities (2017)
A holland Anneke van Giersbergen idén pont tíz éve, 2007-ben szállt ki a Gathering-ből, de hiába a kommerszebb szóló karrierje, ma is mindenki az atmoszferikus doom

Tovább...
Appice - Sinister (2017)
A rockzenén belül egyedülálló, hogy két testvér ugyanazon a hangszeren fusson be nemzetközi karriert és kerüljön a szakma elitjébe. A két Appice tesóval ez történt, mind a ketten a csúcsra

Tovább...
Annihilator - For the Demented (2017)
A kanadai Ottawá-ban, '84-ben indult Annihilator a hazájának a vezető groove-thrash-heavy metál zenekara... A csapat diktátora, Jeff Waters legutóbb 2015-ben adta a

Tovább...
Motörhead - Another Perfect Day (1983)
A londoni Motörhead a '79-es Overkill és Bomber lemezeivel sztárrá, majd a '80-as Ace of Spades és a '81-es No Sleep 'til Hammersmith élő anyagával listavezető

Tovább...












Klipmánia