×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Led Zeppelin - az újraegyesülések krónikája! 

Megjelent: január 14. vasárnap 00:05
Szerző: bcsaba
    Cikkek 

A Led Zeppelin munkásságát már rengeteg szerpontból elemeztük itt a passzión. Az 1968 és 1980 közötti időszakban vitathatatlanul uralták a nemzetközi rockporondot, a műfajra gyakorolt hatásuk felbecsülhetetlen. Bár a hetvenes évek második felében több tragédia is érte az együttest - Plant balesete, majd fiának halála -, ezeket még sikerrel leküzdötték, azonban John Bonham 1980. szeptember 24-i váratlanul bekövetkezett halála olyan csapás volt, amiből nem álltak - nem állhattak - fel. Más zenekaroknál számtalan példa volt rá, hogy egy új zenész bevonásával folytatták tovább, a Zeppelin esetében azonban a tagok olyan szoros kölcsönhatásban álltak egymással és annyira improvizatív zenét játszottak, hogy ez szóba sem került. A megmaradt tagok - Peter Grant managerrel egyetértésben - 1980. december 04-én közleményben tudatták a világgal, hogy nem folytatják együtt.

A tagoknak külön-külön is sikerült önálló zenei karriert felépíteni, többször felléptek egymás koncertjein, illetve játszottak együtt különféle projektekben, a zenekar helyén támadt űrt nem tudták betölteni. 1980-tól napjainkig rendre felröppennek pletykák az esetleges újraalakulásról. Néhány kivételes alkalommal sikerült a triót összehozni hosszabb-rövidebb fellépésekre, de mint látni fogjuk, a legtöbb esetben nem volt zökkenőmentes a dolog. Az alábbiakban röviden áttekintjük ezeket az alkalmakat... - Bollók Csaba írása



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!



1. A nagy reunionok

1985-ben Bob Geldof kérte fel az épp amerikai turnén levő Plantet a Live Aid koncerten való szereplésre. A pletykák szerint Eric Claptonnal lépett volna fel, ám az énekes egy hirtelen ötlettől vezérelve kapcsolatba lépett Page-el és Jones-szal, akik mindketten igent mondtak. A lépés azért volt furcsa, mert Plant szóló pályafutása első időszakában tudatosan minél távolabb igyekezett kerülni a Led Zeppelin örökségétől, a régi számokat nem volt hajlandó játszani.

A nagy visszatérésnek közel kilencvenezer ember lehett szem- és fültanúja a philadelphiai JFK stadionban. Az idő rövidsége miatt csak a koncert napján tudtak próbálni, így a produkció élesben rosszul sült el. Plant rekedten - és utólagos bevallása szerint nem teljesen józanon - énekelt, Page gitárja folyamatosan elhangolódott, a hirtelen beugrott két (!) dobos, a londoni koncerten is fellépő Phil Collins és Tony Thompson össze-vissza dobolt (bár utóbbi némileg jobban képben volt).

A három számos szett ennek ellenére óriási sikert aratott, a Rock and Roll és a Whole Lotta Love mennydörgése után, az egész stadion egyszerre kiáltott fel a Stairway to Heaven kezdő akkordjainak hallatán. A 2004-ben megjelent hivatalos Live Aid DVD-re a felvétel nem került fel, cserébe Page és Plant a későbbi kiadványaik jogdíjbevételeiből adakoztak Geldolf segélyszervezetének. A történetnek folyatása is van, 1986 elején Thompsonnal kiegészülve állítólag elkezdtek próbálni egy közös projektre - nem lehet tudni, hogy Zeppelinként, vagy más néven futott-e volna -, de a dobos tavasszal balesetet szenvedett és emiatt nem lett folytatása a dolognak.

1988-ban, Ahmet Ertegün felkérésére ismét összejöttek az Atlantic Records negyven éves fennállását ünneplő nagy koncerten. A Madison Square Garden-ben - bizonyos értelemben hazai pályán - több más neves zenekar társaságában léptek fel az est zárószámaként. A doboknál ezúttal csak Jason Bonham ült.

A félórás szettre ezúttal alaposan próbáltak, első körben Plant nélkül, aki 1985-höz hasonlóan most is amerikai turnén volt (a koncerten szólózenekarával is fellépett). A minikoncert ezúttal sem zajlott zökkenőmentesen, részben az elcsúszott kezdés, részben Page és Plant fellépés előtte vitája miatt (utóbbi nem akarta előadni a Stairway-t).

Tetézte a bajt, hogy az eseményt élőben közvetítő HBO stábja elszúrta a hangkeverést, így a koncertet nyitó Kashmirban nem hallatszott Jones billentyűs játéka, illetve Plant mikrofonja többször is kihagyott és Page effektjei sem működtek rendesen. Ennek ellenére a közönség jól fogadta őket. Az est folyamán játszották még a Heartbreakert és a Whole Lotta Love-t egy érdekes egyvelegben (részben az 1973-as, részben az 1979-es változatokból összegyúrva), a Misty Mountain Hop-ot és természetesen a Stairway-t, amelyben Plant több alkalommal is összekeverte a szöveget.

A következő összejövetel apropóját a Rock and Roll Dicsőségcsarnokába való beiktatásuk adta 1995-ben. A köszöntőt az Aerosmith két tagja, Steven Tyler és Joe Perry tartotta, a díjátadásnál Bonzot a fia Jason és a lánya Zoé képviselte. Az est legjobb pillanatát ezúttal John Paul Jones szállította, aki beszédében megköszönte zenésztársainak, hogy ezúttal végre eszükbe jutott a telefonszáma (nem sokkal a Page-Plant projekt indulása után voltak).

A díjátadást követő jammelésen a Train Kept a Rollin'-al nyitottak, majd egy hosszabb, deltablues tribute-nek is beillő jam következett - Bring It On Home, Long Distance Call, Baby Please Don't Go - Jason és az Aerosmith-fiúk társaságában. Zárásképpen a When The Levee Breaks hangzott el, Michael Lee és a szintén az ezen az estén beiktatott Neil Young közreműködésével. A szám közben Plant is gitárt ragadott, így hárman nyúzták a húrokat a némileg grunge-os ízű újraértelmezésben.

2007-ben óriásit robbant a hír, hogy a londoni O2 Arénában teljes koncertet ad a zenekar (és Jason) az Ahmet Ertegun Atlantic-vezér emlékére rendezett koncerten. A megközelítőleg 16.000 férőhelyre a rendkívül magas jegyárak ellenére is mintegy húszmillió (!) jegyigénylés érkezett, így végül a sikeres pályázok között sorsolni kellett a belépőket. Ezt követően feketepiacon irtózatos összegeket kellett letenni annak, aki mindenáron be akart jutni az eseményre.

A koncerten egy tizenhat számból álló szettet játszottak, köztük olyan ritkaságokkal, mint a Ramble On és a For Your Life. Az anyag öt évvel később hivatalosan is megjelent Celebration Day címen (elmezés itt és itt). Ennek a különlegessége az, hogy ez az egyetlen Zep kiadvány, ahol nem a teljes eredeti tagság játszik.

A koncert utóéletéhez hozzátartozik, hogy 2008-ban újra szóba került egy komolyabb turné lehetősége, amit Page, Jones és Jason vállalt volna, de Plant inkább az Alison Kraussal közös szólóprojektjére koncentrált, és elég markánsan visszautasította a közös munka lehetőségét. A trió próbált más énekest keresni (szóba került Miles Kennedy és Steven Tyler is), de végül a kezdeményezés szép csendben elmúlt.

2. Kisebb "összeröffenések"

Meg kell még említenünk két kisebb eseményt is, amelyekről - természetükből adódóan - nem sokat lehet tudni, de érthető módon izgatja a Zeppelin-rajongók fantáziáját. 1989 novemberében Carmen Plant születésnapján játszottak pár számot (Trampled Underfoot, Misty Mountain Hop, Rock And Roll). Erről az eseményről a szóbeli beszámolókon túl semmi nem látott napvilágot.

Némileg jobb a helyzet a követkető eseménnyel, 1990 áprilisában Jason Bonham lagzijában jammeltek egyet, erről az eseményről néhány fénykép is készült, illetve állítólag videofelvétel is létezik Jason magánarchívumában. Az örömteli délutánon állítólag elhangzott, többek között a Bring It On Home, a Sick Again, a Custard Pie (először teljes hosszában) és a Rock And Roll.

A pletykák persze azóta is fel-felröppenek időnként - különösen most, az ötvenedik évforduló hajnalán, de a történet valószínűleg véget ért a 2007-es koncerttel. Maradnak a lemezek és a videók...


Setlistek:

1985. július 13.
John F. Kennedy Stadium, Philadelphia, PA, USA

Rock and Roll
Whole Lotta Love
Stairway to Heaven

Robert Plant - ének
Jimmy Page - gitár
John Paul Jones - basszusgitár, billentyűk
Phil Collins - dob
Tony Thompson - dob
Paul Martinez - basszus

1988. május 14.
Madison Square Garden, New York, NY, USA

Kashmir
Heartbreaker
Whole Lotta Love
Misty Mountain Hop
Stairway to Heaven

Robert Plant - ének
Jimmy Page - gitár
John Paul Jones - basszusgitár, billentyűk
Jason Bonham - dob

1995. január 12.
Waldorf Astoria Hotel, New York, NY, USA

Train Kept A-Rollin'
Bring It On Home
Long Distance Call
Baby, Please Don't Go
When the Levee Breaks

Robert Plant - ének
Jimmy Page - gitár
John Paul Jones - basszusgitár, billentyűk
Jason Bonham - dob
Michael Lee - dob
Steven Tyler - ének
Joe Perry - gitár
Neil Young - gitár

2007. december 10.
O2 Arena, London, Nagy-Britannia

Good Times Bad Times
Ramble On
Black Dog
In My Time Of Dying
For Your Life
Trampled Under Foot
Nobody's Fault But Mine
No Quarter
Since I've Been Loving You
Dazed And Confused
Stairway To Heaven
The Song Remains The Same
Misty Mountain Hop
Kashmir
Whole Lotta Love
Rock And Roll

Robert Plant - ének
Jimmy Page - gitár
John Paul Jones - basszusgitár, billentyűk
Jason Bonham - dob

Bollók Csaba
2018. január 13.



rovat lapozó


Még, még, még...




 

Ajánló









Ez is érdekelhet

Meszecsinka - legjobb pillanatok, kalandok (2017)
A 2017 New Yorkban kezdődött, ahol a Meszecsinka adta a száz legjobb New York-i koncertek egyikét 2017-ben a New York Music Daily szerint. A Hajnalban

Tovább...












Klipmánia