×

Szükségünk van a Te segítségedre is! - Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni nekünk! Kérjük, hogy a közlemény rovatba ne feledd el beírni: passzio, hogy a támogatásod célba érjen! Ciki, vagy sem, de sajnos idáig jutottunk! E finita la commedia...

 Beszámoló: Edda művek @ 2018. március 10. - Budapest Sportaréna 

Megjelent: március 15. csütörtök 12:05
Szerző: Stargazer
    Koncertbeszámolók 

Úgy néz ki, hogy az Edda beáll arra az ütemre, hogy 2-3 évenként beveszi a legnagyobb hazai fedett koncerthelyet. Az elmúlt bő 10 évben most játszottak ott ötödik alkalommal, talán nem túlzok, ha azt állítom, hogy zeneileg életük egyik legjobbjaként hivatkoznak majd a mostanira. De kezdjük az elején...



Ha támogatni tudsz minket, akkor a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesület bankszámlaszámára - K&H Bank 10403239-50526686-48521004 - tudsz utalni, a közlemény rovatba kérjük ne feledd el beírni: passzio.

Kedves Barátaink! Oldalunk lelke, sorsa fordulóponthoz érkezett. Egy végtelenül anyagias, politikával átitatott világban, minket is lassan-lassan utolért a nagy kérdés, merre vezet tovább az utunk, vagyis őszintébben: "lesz-e a haszon őszire?" Sok éve már annak, hogy páran - merő lelkesedésből - úgy döntöttünk: létrehozunk egy független zenei oldalt, ahol szabadon leírhatjuk a véleményünket. Mindentől és mindenkitől függetlenül fogtunk bele ebbe a nagyon komoly feladatba, ami az elmúlt több, mint tíz évben sok ezernyi egyéni hangú, reményeink szerint mások számára inspiráló és vitaindító írásmű formájában valósult meg. Az aktuális divatoktól és trendektől függetlenül értékeltük a körülöttünk lévő zenei világot, csak a minőséget figyelembe véve, magunknak is a valóságot keresgélve.

Függetlenségünk időközben ezernyi értéket teremtett. Olyan emberekkel készíthettünk interjúkat, akikkel mások nem beszélgettek, ma már ismeretlennek számító régi hősöktől kérdeztük meg a múltjuk titkait - és ők a függetlenségünk miatt, őszintén mesélték el az életüket. Az évek alatt sok száz cikksorozatot írtunk, mélységében felderítve és elmesélve hazai és külföldi zenekarok életművét, sorsát. Közben olyan véleményeket is megfogalmazhattunk, amiket mások nem szoktak. Mindezzel többek, mások lettünk, mint Tisztelt - és szintén alulfinanszírozott - sorstársaink. A nagy kérdés pedig a cikkek számával és oldalunk értékeivel egyre csak növekedett: "lesz-e a haszon őszire?" És a válasz is egyre nevetségesebbnek tűnt: "semmi, nulla, zéró, mindenkinek ez a hobbija, akinek nem inge, az nem veszi föl!"

Most a sorsunk újra fontos kérdéssé kezd válni! A létező út is világosnak tűnik. Feladjuk az oly régen és féltve őrzött függetlenségünket, vagy sem? Az árát mindenképpen megfizetjük a döntésünknek, hiszen a lelkesedésünk a pénzünkkel együtt fogy. Ezért a szokásos kérdést kell feltennünk: hajlandó vagy-e anyagilag támogatni az általunk végzett munkát? Örülnénk, ha támogatnál minket, cserébe mi - a szokásos kötelező: hirdetésed megjelenítése mellett - a folytatást tudjuk felajánlani! És sajnos jelzésként kell értékelnünk, ha ezen felhívásunk után nem érdekel a sorsunk. A végső döntésünket majd a pénztárcánk alakulása alapján hozzuk meg... és akkor még a kötelező, mégis egyre halasztott fejlesztéseinkről nem is beszéltünk...

Ha megteheted, támogass minket, a függetlenségünket, akkor is, ha nem értesz egyet a véleményünkkel! Mert mit kezdesz majd azzal, ha mindenki csak veled bólogat... és senki sem mond neked más nézőpontot? Mert, ha nem tudod, hogy létezik Epres Túrótorta, akkor azt sem tudod eldönteni, hogy izlik-e, vagy nem!?

Ezer forint is segít, de egymillió többet, tízmillióért pedig személyes köszönőlevelet is írunk, ha akarod! Köszönjük!





Mire február 08-án megjelent a Dalok a testnek, Dalok a léleknek című dupla album, már javában próbáltak a koncertre. Igyekeztek a legnagyobb titokban tartani, hogy milyen műsorral készülnek, de az aznapi sajtótájékoztatón egy pár infót elcsepegtettek a vendégekről, és jó szokásához híven Alapi Steve is folyamatosan tudósított facebook-oldalán a próbákról, persze nyitva hagyva a felmerülő kérdéseket. Annyit viszont így is sikerült kiszűrni, hogy nagyon komolyan veszik, hogy valami pluszt adjanak, ne a szokásos, fesztiválokon rogyásig játszott dalokat adják elő ezredszerre is.

Aki kitartó figyelemmel követte ezt az időszakot, észrevehette, hogy Steve véletlenül egy élő bejelentkezésben majdnem az egész programot elspoilerezte, de én például ettől csak még izgatottabb lettem, mert tényleg úgy rakták azt össze, ahogy arra a magamfajta, másodgenerációs - értsd: újjáalakulás óta - rajongó csak csettinteni tudott.

A menedzsment által közzétett menetrendhez képest fél óra késéssel nyitotta az estet a Pataky Művek. Most is csak azt tudnám írni, amit korábban mindig, nem is ismételném magam. Viszont rájöttem, mi a legnagyobb bajom velük... Aki hallotta-ismeri őket, az tudja, hogy erősen támaszkodnak zeneileg az Edda hagyományaira. És nekem minden egyes daluk alatt az járt a fejemben, hogy oké, nem rossz, de ha az Edda játszaná, ezerszer jobb lenne, akár ugyanezzel a zenével is. Persze négy évtized rutinjával nem lehet versenyezni, de ha a nagy példakép előtt játszanak, akkor számolni kell azzal, hogy összehasonlítják őket egymással.

Ami jó pont, hogy ezúttal nem játszottak feldolgozást, csak saját dalokra támaszkodtak. Most pedig, hogy készül a második lemez, talán éppen itt lenne az ideje leválni az anyazenekarról, és új kihívást keresni, nekiállni, saját maguknak kiharcolni a helyüket a palettán. Ha ez azzal jár, hogy klubozni kell alacsony gázsiért, akkor is bele kell vágni, mert a mostani egy kényelmi állapot, nem fogja előre vinni őket, ha nem kell megküzdeni semmiért. Ettől a véleményemtől függetlenül, nem tudok belekötni magába az aznap esti produkcióba, ami nyilván annak is köszönhető, hogy a mostani felállás már viszonylag hosszú ideje együtt van, pedig az első években jelentős volt a fluktuáció.

Az átszerelés gyorsan ment, közben Ravel Bolero-ja szólt a hangfalakból, fél kilenc magasságában pedig Pachmann Péter felkonferálásával kezdetét vette egy olyan bő 3 órás szeánsz, amilyet csak a legnagyobbak tudnak. A 13-as lemez Ezer könny-e szolgált intróként, aztán még a spoiler ellenére is meglepő módon Hetényi Zoli berúgta a lábdobot, és a majdnem teljesen megtelt Sportaréna egy emberként hördült fel A kör jól ismert ritmusaira, amiből aztán egy hirtelen fordulattal a Győzni fogunk-ba váltottak.

Ráadásul ezúttal - a 2010-es Aréna-koncerttel ellentétben - teljes egészében szólalt meg a dal, és amire nagyon régen volt példa, az összes többi is! Nem volt egyvelegbe gyúrás, becsületesen eljátszottak mindent. Ez alól csak a buli vége kivétel, amikor a már megszokott módon csendültek fel részletek A színház-ból és az Ez a föld a miénk-ből.
A legnagyobb durranás a régi dalok közül talán a harmadikként elsütött Térdre a nép előtt volt, amit ember emlékezet óta nem játszottak. Utoljára talán '90-ben, legalábbis nekem nem rémlik, hogy később bármikor előkerült volna. Az ezt követő A büszke sas volt az első dal, amit az Atlantisz kamarazenekarral közösen vezettek elő. Ha jól tudom, akkor már a 2015-ös nagy koncert előtt is volt szó róla, hogy ebben a formában szólaljon meg néhány dal, de akkor nem jött össze.

Pedig az Edda zenéje, valahogy adja magát az ilyen közös produkciókra, Gömöry Zsolti billentyűjátéka, hangszerelése sokszor eleve magában hordozza ezt a megszólalást. Gondoljunk csak az egyébként szintén a programba került Ott leszünk-re. Monumentális volt! És ugyan néha a hangerőben elveszett a vonósok játéka, de szerencsére ritkán kellett nyomozni, hogy mi is szól. Pedig az Aréna veszélyes hely, most sem volt mindegy, hogy hol áll az ember. Ha csak 5 méterrel mentem arrébb, már teljesen más hallatszott, mint a keverőpulttal egy vonalban.

A Táltos örökség előtt Roby Lakatos hegedűművész csatlakozott hozzájuk, először egy rövid bemutató erejéig, de a nagyérdemű nem nagyon tudott vele mit kezdeni, egészen addig, míg bele nem kezdtek vele a dalba. Én sem vagyok egy kifejezetten komolyzenéért rajongó ember - finoman szólva -, de kíváncsi voltam, hogy mi sül ki ebből az összeállításból. Pláne, hogy előre lehetett tudni, hogy vele készülnek valamire. És elég komoly sértésnek érzem, hogy valaki elintézte egy koncert utáni kommentben annyival, hogy a cincoginál felálltunk és eljöttünk. Innen üzenem az illetőnek, hogy nagyon komoly hibát vétett!

Mert az ezt követő zenekari dalban aztán tényleg ment az ereszd el a hajam! Olyan zenei orgia volt, hogy mindenki megnyalhatta mind a 10 ujját, aki nem csak a falunapos Eddát várja a Hűtlen-nel, meg az Elhagyom-mal, hanem valami mást, többet akar hallani tőlük. Mert aláírom, hogy a Gencsapáti Pünkösdi fesztiválon is komolyan veszik a koncert minden percét, és én élvezem is, de mégis más, amikor nem a rádióhallgatót akarják kiszolgálni, hanem a rajongókat, mindezt pedig úgy, hogy saját maguk is élvezik, hogy kitörhettek a komfortzónából. Mert talán ennek a masszív falu, vagy város-napozásnak is köszönhető, hogy amikor egy ekkora produkciót állítanak össze, amikor ennyit készülnek egy koncertre, akkor azt olvasom utána, hogy szar volt, mert nem volt a Háromszor.

A koncert utolsó órája így is szőnyegbombázás volt a slágerekből, de addig még azért történt néhány dolog. A már említett instrumentálisban Mogyoró Kornél ütős is vendégszerepelt, őt Edda vonalról érkezők leginkább a Jeff Porcaro Emlékzenekar 2016-os koncertjéről ismerhetik. Hetényi Zoli később egy közös dobszólót is produkált vele, elmondhatatlan élmény volt!

Az új dupla albumról - ami egyébként megjelenése óta vezeti a Mahasz-listát, és platina lemezt is vettek át érte a koncerten - egyetlen lassúként az Ima szólalt meg, a Dr. Béres József Általános Iskola gyermekkórusával kiegészülve. A kórus közepén pedig a két kisebbik Gömöry gyerek, Zsolti és Anna. Megható pillanat volt, amikor a dal végén Göme odaszaladt hozzájuk megölelgetni őket. Ahogy az is, amikor még a koncert első harmadában Gergővel énekelte Attila a Vágyom haza című zseniális Alapi dalban, hogy apa és fia merjen remélni... Ez a dal egyébként is nagy kedvencem, most már személyes vonatkozása is van, szóval nem sok híja volt, hogy megkönnyezzem. Attila borzalmasan nagyot énekelt benne, Gergő hangja pedig remekül egészítette ki. Nagyon remélem, hogy ez benne marad a turné műsorban, és igazából nem is értem, eddig hogyan maradhatott ki, annyira adja magát, hogy együtt adják elő.

Kiemelkedő volt még az Engedjetek saját utamon vége, amikor Göme eleresztette a kezét, és egy jó kis Hammond szólót nyomott, A fémszívű végén pedig Alapi mutatta meg újra, hogy nem csak tekerni tud, de az érzés is benne van a kezében. És ha már a szólók, a Csak bírd ki végén Kicska Laci is megkapta a lehetőséget, hogy egy kis bemutatót tartson. A rendes programot záró Oh, azok az éjszakák pedig mindig is a kedvenc bakancsos dalom volt - Edda I.-II. - ide, vagy oda.

Az új lemez dalai nem mind szólaltak meg úgy, ahogy a többi, mintha a főnök még kicsit bizonytalan lett volna bennük, a Pont Neked-ben el is felejtett egy komplett versszakot. Egyébként is érezhető volt néha, hogy izgul, főleg a konferálásoknál. Voltak apró technikai bakik is, mint például amikor a vonósok előtti fal leereszkedett, pedig ők is szereplői voltak a dalnak, Göme integetett is bőszen egy darabig.

Ami nekem kevésbé tetszett, az a háttérvetítés volt. Voltak tök jól eltalált dolgok, de a 2015-ös jobban sikerült, látványosabb volt. De elsősorban nem a látvány miatt mentem, hanem a zenei csemegék miatt, abba pedig nem tudok belekötni. Ha minden igaz, akkor valamikor a tv is lead belőle valamennyit, dvd is lesz belőle, szóval az is megtapasztalhatja az élményt, aki nem tudott ott lenni az Arénában. Nem tudnám összeszámolni, hogy 14 éves korom óta hányszor láttam és hallottam őket élőben, de ez az este mindenképpen a csúcspontok közé tartozik.

Setlist:

01. Ezer könny
02. A kör
03. Győzni fogunk
04. Mindig veletek
05. Térdre a nép előtt
06. A büszke sas
07. Állj mellém
08. A fémszívű
09. Vágyom haza!
10. Engedjetek saját utamon
11. Ki mondja meg
12. Lazíts haver
13. Ott leszünk
14. Táltos örökség
15. Tetőtől talpig
16. Gyere őrült
17. A világ közepén
18. Ima
19. Éjjel érkezem
20. Pont Neked
21. A hegyen túl
22. Dobszóló
23. Álmodtam egy világot
24. Elérlek egyszer
25. Csak bírd ki
26. Mi vagyunk a rock
27. Oh, azok az éjszakák
28. Szellemvilág
29. Velem kiáltsatok
30. A kör
31. A színház (részlet)
32. Ez a föld a miénk (részlet)
33. Kölyköd voltam

Honlap:
edda.hu
facebook.com/eddamuvek
Írta Horváth Roland
Fotók: Mernyó Ferenc
További képek itt!





rovat lapozó


Még, még, még...



Stargazer írta:



 

Ajánló





Nemzeti Kultúrális Alap és a Hangfoglaló Program támogatásával.










Ez is érdekelhet





Koncertek 2018. július 21. és 2018. augusztus 06. között: