Az ex-Dream Theater billentyûs parádét folytatva vegyük a kezünkbe a Chroma Key új albumát, melyet Kevin Moore jegyez. Kevin a lemez megalkotásához Isztambulba költözött, hogy néhány török barátjának segítségével felvegye 2004-es elgondolásait. Kevin már a D.T. lemezeken is elsõsorban elég befelé forduló, önmarcangoló néha depressziós computerizált zenében gondolkodott. (Space Dye Vest).

A majd 54 perces anyag szinte egy évig készült a török fõvárosban. Számomra teljesen megfejthetetlen ez a fajta lélekbúvár zene, ami inkább a benzinkutaknál is kapható relax anyagokra hasonlít leginkább, mintsem egy rock zenész munkájára. Rengeteg effekt, akusztikus gitár, suttogás, kevés ének, programozott kütyük szólalnak meg a 14 dalban, ami sok ember számára nagyon kellemes (is lehet). Nekem Derek albuma után közvetlen meghallgatva nagyon más mûfajnak tûnik. Nem is tudom hirtelen besorolni, valami lélekbúvár relax metalnak lehetne nevezni, de ez már nagyon erõs kép és fogalomzavar így.

A dalok (?) nekem nagyon egyformának tûntek, nem is lehet kirészletezni õket, mert azzal kell küzdenem állandóan, nehogy elaludjak. Szóval mindent összevetve elalváshoz egy fáradt nap után nagyon jó, fémzene hívek, DT hívõk kerüljék el nagyívben, esetleg alternatív rajongók próbálkozzanak. (Hogy ennek a zenének a felvételei miért tartottak egy évig nem tudom.) Egy napon jelenik meg Derek Sherinian albumával, aki habozna melyiket válassza, az olvassa el mindkét írásomat és döntsön belátása szerint. Magamban én Kevin Moore-t leírtam a továbbiakban.